A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - A XXVII . német jogászgyülés. Folytatás

A JOG 183 réssel abban állapodott meg, hogy a kereseti váltót az utóbbi ellen csak abban az esetben érvényesítheti, ha a kérdésben levő jelzálogos kölcsönt az alperes részére kieszközli; azt pedig a felperes a tárgyalás során nem is vitatta, hogy az alperest a" telekkönyvi állapot rendezéséhez és a zálogjog bekebelcztelhetéséhez szükséges adatoknak megszerzése, illetve a felperes kezeihez juttatása körül való közreműködése tekintetében mulasztás terhelte volna, ezekből az okokból és saját indokaiból az elsőbiróság Ítéletét helyben kellett hagyni. A m. kir. Kúria (1904. évi május hó 11-ik napján V. 150 904. szám a.) következő ítéletet hozott: A másodbiróság Ítélete helybenhagvatik. Indokok: A másodbiróság Ítélete a per főtárgyára nézve helyben volt hagyandó a benne felhozott saját indokai alapján és azért, mert felperes a tárgyalás során határozottan beismerte a felperes részéről tanukkal bizonyítani célzott annak a megállapodásnak a peres telek közt létrejöttét, hogy az alperes a kereseti váltó értékét csak abban az esetben tartozik a felperesnek megfizetni, ha azt a törlesztéses kölcsönt, amelynek elnyerése körül való közbenjárás igazolására a kereseti váltó adatott, felperes valamely pénzintézetnél kieszközli. A magyar országos központi takarékpénztár az alperes és neje részére, felperesnek közbenjárása folytán jelzálogkölcsönnek bizonyos meghatározott feltételek mellett nyújtására a D) a. csatolt okirat szerint hajlandónak nyilatkozott ugyan, azonban a telekkönyvi hatóság a :i. a. mellékelt végzés szerint a zálogjognak a D) alattiban kijelölt ingatlanokra leendő bekebelezését megtagadván, a kölcsön nem folyósittatott. -Minthogy pedig a kölcsön kieszközlésénél a cél csak abban az esetben van elérve, ha a kölcsön folyóvá tétetik: a felperes részéről a kölcsön engedélyezése körül eddig kifejtett és pusztán előkészítőnek minősíthető tevékenység a közvetítési díj követelhctésére való jogosultságot nem állapithatja meg. A másodbiróság ítélete a perköltségre nézve az 1808. évi LIV. törvénycikk 25. ij-a értelmében azért hagyatott helyben, mert felperes pervesztes. A váltó egységes lejáratánál fogva az adós a vele megállapított részletfizetés elmulasztása által a részletfizetési jogot külön kikötés nélkül is elveszti. (A m. kir. Kúria 1904. május |3. 158. sz. a.) A csődtörvény 27. S-ának 2. pontjára alapított megtámadásnál nem az a döntő, hogy a hitelezőnek a biztosításhoz való joga mikor keletkezett, hanem az, hogy a biztosítást tényleg mikor szerezte meg. Abból a körülményből, hogy a közkereseti társaság fizetéseit megszüntette, még nem következik, hogy ennek a közkereseti társáságnak a tagja is már ugyanakkor megszüntette volna a fizetéseit, tehát egymagában azon alapon, nogy a közkereseti társaság ellen csőd nyittatott, a társasági tag vagyonára a tag magánadósságának biztosítására szerzett zálogjognak a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján való megtámadása helyt nem foghat. (A m. kir. Kúria 19U*. március 16. 476. Ha a forgató a váltót hely megnevezése nélkül adta tovább, a váltóbirtokos a váltótörvény 45. Svában előirt értesítési kötelezettségének nem tett eleget, mégis a perbe vont forgató a sommás végzésbeli költségek fizetése alól csak az esetben szabadul, ha a váltó összegét a sommás végzés kézhezvétele után nyomban kifizeti. (A m. kir. Kúria 19U4. június 9. 1,289/903. sz. a.) A kir. ítélőtáblának azon végzése, melylyel kiegészítő eljárást rendelt és az első bíróságot ennek eredményéhez képest az ügy erdemében való uj határozat hozatalára utasította, véghatározatnak nem tekinthető, s ellene a kereskedelmi eljárás 2 j-a értelmében felfolyamodásnak helye nincs. IA m. kir. Kúria la04. augusztus Z'i. 1.247. sz. a.j Azon körülmény, hogy a kibocsátói aláirás esetleg nem valódi, vagy hogy a kibocsátóként megnevezett személy nem létezik, a valódi aláírások váltójogi erejére befolyással nincsen. A váltókezességnek a váltótörv. 66. g-a értelmében magára a váltóra keil irva lenni. Ha a váltóbirtokos a vele létrejött megállapodás ellenére a váltót rövidebb lejárattal látja el, az ezen időben felvett ovás a váltóból eredő jogok fen tartására a forgató ellen nem alkalmas. Az elfogadónak, kivel szemben a sommás végzés jogerőre emelkedett, vallomása, amely nem is foglal magában oly ténybeli adatot, mely perújítás esetén az ö elfogadói kötelezettségét megszüntethetné vagy annak mérvét csökkenthetné, agály alá nem esik, s póteskü által kiegészíthető részbizonyítékot képez. (A m. kir. Kúria 1904. június 9. 1,508/903. sz. a.) A kereskedelmi törvény 224. §-a szerint, melytől az alapszabályokban nem lehet eltérni, az egyes tagoknak a szövetkezetbe való belépése írásbeli nyilatkozat alapján történik. Aki ily módon a szövetkezetbe be nem lép, az azon az alapon, hogy a szövetkezetből kölcsönt vesz fel és a kölcsönkötelezvényt aláírja, tagnak tekinteni nem lehet és reá nézve az alapszabályoknak a tagokra vonatkozó rendelkezései nem kötelezők. (A m. kir. Kúria 1904. jun. J3. I. G. 294. sz. a.) Bűnügyekben. A megállapított sulyósitó körülménynyel szemben a szintén | megállapított egyetlen enyhítő körülmény: a büntetlen előélet j nem annyira nyomatékos, hogy az a büntetés kiszabásánál a 1 B. T. K. 92-ik ^-ának alkalmazását indokolttá tenné. A nagyváradi kir. törvényszék mint büntető bíróság. (1903. évi május hó 29. napján 7,927 B. sz. a.) következőleg ítélt : M. F. 24 éves, ref. vallású, nős, családos, konjári születésű. Szt.-péterszegi lakos, földmives, Írástudó, vagyontalan vádlottat, bűnösnek mondja ki a btkv. 333. §. ütköző a btkv. 334. §. szerint minősülő lopás bűntettében amiatt, hogy az 1903. év február hó 8-ik este, a dombszigeti tanyán, F. M. birtokából, annak beleegyezése nélkül, a záratlan istállóból két drb. 540 korona értékű ökröt jogtalan eltulajdonitási szándékkal elvett, azért elitéli a btkv. 340., 341. §-ai alapján nyolc (8) hónapi börtönre és ennek kitöltését''1 számítva 3 évi hivatalvesztésre, és politikai jogai gyakorlatának ugyanoly tartamú felfüggesztésére ; kötelezi a bp. 489. §. alapján, hogy F. M. sértettnek 84 kor. utánjárási költséget jogerő után 15 nap alatt végrehajtás terhével fizessen meg, kötelezi a bp. 480. §-a alapján, hogy a 3 kor. 20 fillér eljárási, és a felszámítandó tartási bűnügyi költséget az államkincstárnak a fennálló szabályok értelmében téritse meg, mely költségeket azonban az 1890:XLÜI. t.-cikk 4. §. alapján, egyelőre be nem hajthatóknak nyilvánítja. A 24/903. t.-c. alatt letétben levő tíz (10) korona 02 fillér pénzt, és az iratok mellett levő két drb. járlatot a bp. 488. §. alapján jogerő után N. F. károsnak kiadni rendeli. A. E. ügyvédvédői diját a vádlott ellen 50 koronában, V. Ö. ügyvéd diját F. M. ellen 20 koronában a bp. 485. íj. alapján megállapítja. Indőkck : A megtartott tárgyalás során vádlott M. F. tagadja ugyan a terhére megállapított lopás bűntettének elkövetését, tekintettel azonban arra, hogy a b.-ujfalui csendőrség és a székelyhídi kir. járásbíróság előtt a kiderített adatokkal egyezően beismerte, hogy a folyó 1903. évi február hó 8-án este F. M. dombszigeti tanyáján az istállóból 2 drb ökröt ellopott és azokat február hó 15. napjáig istállójában rejtegette, majd a székelyhídi vásárra hajtotta, és ott február hó 19-én N.F.-nek420 koronáért járlat nélkül eladta, ebből 120 korona visszamaradt a vevőnek, addig, mig a járlatot elküldi, tekintettel arra, hogy ezen beismerése a kiderített adatoknak megfelel, és N. F. eskü alatt vallotta a kir. törvényszék előtt, hogy a két ökröt a vádlottól vette, (aki magát F. F. váradi lakosnak nevezte meg) amivel a járlatot nem küldte el, kénytelen volt ellene feljelentést tenni, amelynek folytán vádlott M. F. tettes kézrekerült, tekintettel arra, hogy vádlott ezen beismerésének visszavonását indokolni nem képes, a kir. törvényszék a vádlott bűnösségét megállapította, és cselekményét, tekintettel az értékre, lopás bűntettének minősítette; a büntetés kiszabásánál enyhítő körülménynek vette a vádlott büntetlen előéletét, sulyósitó körülménynek vette az érték nagyságát. .Minthogy pedig a vádlottnak az előnyomozás során tett beismerése szerint a tőle lefoglalt tíz korona két fillér pénz, és a 2 drb. csikó, amelynek járlata szinte lefoglaltatott, abból a 300 korona pénzből származik, amelyet N. F.-től a neki eladott, de lopottaknak kiderült és X-lól elkobzott, F. M.-nek visszaadott 2 ökörért kapott, a kir. törvényszék N. F.-et károsnak tekintette és részére a pénzt ügy a járlatot kiadni rendelte. Az ítélet egyéb rendelkezései a felhívott §-okon alapulnak. A nagyváradi kir. Ítélőtábla (1903. évi december hó 13. napján 2,461/B. sz. a.) következőleg ítélt: A kir. ítélőtábla a kir. törvényszék ítéletét a vádlott elitéléséről s a bűnjelül szolgáló 10 kor. 02 fillér és 2 járlat kiadásáról rendelkező felebbezett részében helybenhagyja. Indokok: Előrebocsátásával annak, hogy az uj bizonyítás felvétele végett a védő által a felebbviteli főtárgyaláson feltételesen előterjesztett kérelem fölött a kir. Ítélőtábla abból az okból mellőzte az ujabb határozat hozatalát, mert e tekintetben már az í,468/903. sz. végzésével határozott, és mert a bizonyítani kivánt ténykörülmény az ügy eldöntésére nézve lényegtelen. Érdemben pedig miután a kir. törvényszék a főtárgyalás adatai, u. m. vádlottnak vizsgálati vallomása és N. F. tanúnak eskü alatt tett vallomása alapján a tényállást s abból folyóan a vádlott bűnösségét helyesen állapította meg, s a cselekmény minősítése a törvénynek megfelel és minthogy a kir. törvényszék által kiszabott büntetés a vádlott bünösségi fokával a felhozott s e helyen is elfogadott enyhítő és sulyósitó körülmények figyelembe vétele mellett arányos és minthogy N. F. sértettnek jóhiszeműségét bizonyítja az a körülmény, hogy a vétel alkalmával magát a vádlott F. F. váncsodi lakosnak mondván, ezt az állítást két tanúval bizonyította és miután a járlatokat vádlottól az igért időre meg nem kapta, a vádlott ellen azonnal feljelentést tett, sőt maga is utána járt, hogy a vádlott személyazonossága kiderittessék és minthogy ennénk a sértettnek jóhiszeműségét nem vonja le az a körülmény, hogy járlat nélkül vette meg a két ökröt, mert ez a vételár bizonyos részének visszatartásával a járlatnak átadásáig nyilvános vásárokon szokásban van és végre miután F. M. részére kártérités nem ítéltetett,mert ezt fel nem számította : a kir. törvényszék Ítéletét a vádlott elitéléséről s a bűnjelül szolgáló 10 kor. 2 fillér és két járlat kiadásáról rendelkező felebbezett részében helybenhagyni kellett. A m. kir. Kúria (1904. szeptember 20-án 7,772. sz. a.) következő végzést hozott : A semmisségi panaszok elutasittatnak. Indokok: A kir. ítélőtáblának másodfokú ítélete ellen M. Fvádlott csatlakozásával védője a B. P. 385-ik !?-ának 2. és 3-ik pontja alapján jelentett be semmisségi panaszt. Eme semmisségi panaszok mint alaptalanok, a B. P. 437-ik §-ának negyedik bekez_ dése értelmében elutasitandók voltak. Mert a vádlott a B. P. K