A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 46. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez a magyar ügyvédi kérdéshez. (Folytatás.)

328 A JOG mát, hogy bünös-e vagy ártatlan; hogy büntethető-e vágy men­tesül a vádlott, a királyi Kúria discretiojára bizza ugy a meg­torlást követelő sértett, mint a büntetés diffamatiójától remegő vádlott érdeke. Szervezeti, bürokratikus szempontok nem lehet­nek irányadók egy törvény revislöjánál, azokat a nehézségeket melyeket a gyakorlati alkalmazás zudit az adininistrátiora, admi­nistrativ utón létszámszaporitással lehet könnyiteni, de azt a legfelsőbb, legilletékesebb declaratiot, amely a Kúria tekin­télye révén az egész magyar társadalom lelkében és óhajtásá­ban él, nem szabad elzárni a szabadságvesztéssel büntetendő vétségek egyik esetében sem, mert mindenkinek joga van keresni az igazságot és a törvénynek módot kell nyújtani arra, hogy az a lórum szolgáltassa aze, akit a társadalom hite és bizalma joggal tekint a legfőbb bitónak. A birói illetőség tekintetében az általános szabály, amely végig vonul az e tárgyban rendelkezéseket tartalmazó 1868. LIV. tcikk 30—35 §-ban, hogy abban az esetben, ha a ren­des birói illetőségtől eltérésnek helye van, a felek szerződési­leg megállapíthatják, hogy a jogviszonyból származó peres kérdések elbírálására melyik bíróság legyen illetékes, ezen kitejezett akaratnyilvánítás erősebb, mint a 35. rendelkezése. Ezen törvényszakasz ug) anis arról rendelkezik, hogy a szer­ződés érvénytelenítése teljesitése, valamint a teljesítés elmu­lasztásából származó kártérítési keresetek azon bíróság előtt is indíthatók, hol a szerződés létrejött vagy a hol a teljesí­tésnek a dolog természete szerint történnie kell Ezen faculta­tiv jogosultság teljesen értéktelen és hatálytalan és mint per­gátló körülmény sikerrel nem érvényesíthető, ha a felek egy meghatározott bíróságra bizták a szerződésben az ebből szár­mazható perek tekintetébeni illetőséget. Természetes, hogy a birói mérlegelés bírhat olyan erő­vel, a szerződések interpretatioja olyan hatással, hogy ezen szabály is megdől. Például valaki bérbeadja az ingatlanait. A bérleti szer­ződés megkötése időpontjában, a bérbeadó budapesti lakos volt, a ki a bérleti szerződésbe bevétette azon kikötést, hogy a szerződésből származó mindennemű peres kérdések elbírá­lására a budapesti IV. kerületi járásbíróság bir illetékességgel. Időközben a bérbeadó személyében változás állott be és az uj tulajdonos, a bérlő ellen, ennek személyes bírósága előtt, a mely reá nézve is személyes biróság, keresetet indit. Megje­gyeztetik, hogy a bérleti visszonyra bérbeadó személyváltozása semminemű hatást nem gyakorolt és a kereset alapját az eredeti szerződés egyes intézkedéseinek a bérlő által megsér­tése képezi. A bérlő pergátló kifogást emel a 27. §. 2. pontja alapján, mert a budapesti IV kerületi kir. járásbíróság illeté­kessége köttetett ki a szerződésben. A mélyre járó és gondosan analisáló bíró arra való tekin­tettel, hogy az eredeti szerződésben foglalt kikötés kizárólag az akkori budapesti lakós bérbeadó érdekében történt, a mely érdek a személyváltozás folytán megszűnvén s igy a személyes biróság illetékessége felel meg ugy a felperes, mint az alperes közös érdekeinek, — a pergátló kifogást elutasirani fogia. Az 1868. LIV. tcikk 30. ij-ának a 33. §-hoz visszonya kérdésében interpretatiora van szükség. Azon szabály, hogy a kereskedelmi társaságok, közintézetek és cégek a közintézet illetve a telep birói illetősége alá tartoznak, a passiv perké­pességre vonatkozik. Vagyis ők alperesként csak ezen biróság elé idézhetők, mint felperesek azonban facultativ joggal bír­nak arra nézve, hogy az alperes ellen akár a telepre illetékes bíróságnál, akár pedig alperes személyes bíróságánál indítsa­nak keresetet. Ugyan ilyen facultativ jogot ad a bejegyzett kereskedőnek a törvény a könyvkivonat és számlakövetelései­ből eredő követelésekre nézve, a melyek alapján a 1(1 illetve 2 évi határidőn belül, akár a könyvvitel bírósága, akár pedig az alperes személyes bírósága előtt pert indíthatnak. A házassági, örökösödési, felhívási és számadási perek illetősége zárt, határozott és absolut; attól eltérésnek sem a felek akarata illetve ellenkező kikötése, sem pedig bárminemű ténybeli támpontok vagy körülmények esetén sincs helye. A birtok és telekkönyvi hatóságok hatáskörébe tartozó perek tekintetében a birói illetőség annyira részletesen, gyer­mekesen világosan van a törvényben megállapítva, hogy azok tekintetében az illetékesség ellen emelt kifogások a törvény szövegének szinte szó szerint való felolvasásával és alkalmazá­sával minden töprengés sőt gondolkozás nélkül eldönthetők. \Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. .Folytatás.*) Ha most evvel szemben Ausztria és hazánk bíróságát és ügyvédségét tekintjük, ugy azt tapasztaljuk, hogy Ausztriában éppúgy, mint nálunk a biró és ügyvéd nevelése és képzése egymástól teljesen elütő. A nevelés és képzés különféleségé­nél még szembeötlőbb a szervezés alapjának és gondolatának különfélesége. Hazánkban az ügyvédség tüggetlen és szabad alapon van szervezve; legmagasabb jogi minősítés, autonómia, autonóm — bár korlátolt — fegyelmi bíráskodás, az egész országra kiterjedő ügyködési jog, a függetlenséggel és szabad­sággal szoros kapcsolatban álló hagyományok és intellectualis függetlenség azok az oszlopok, melyeken a magyar ügy­védség intézménye nyugszik. A biróság hivatalnoki szellemben és alapon van szervezve ; zárt testület, titkos minősítés, ancien­nitáson alapuló kinevezési rendszer, elnöki hatalom, statisztikai kimutatás, rideg hierarchia pedig azok az oszlopok, melyeken a magyar birói szervezet felépült. Lehet-e csodálni, hogy ! egészen más szellem és felfogás hatja át a bíróságot és más : az ügyvédséget és lehet e csodálni, hogy ennélfogva biró ! és ügyvéd egymást soha meg nem érti és köztük állandó az ! antagonizmus ? A biróság és ügyvédség szervezetének azon egyedül helyes alapgondolata, amely külföldön — Ausztriát kivéve — többé kevésbé keresztül van vive, hogy a biróság és ügyvéd ; ség szervezetének egymással szerves összefüggésben kell I állania, nálunk teljesen, — sőt ez alapgondolatnak avval a ; szurrogátumával is, hogy időközönkint egyes jelesebb ügyvé­; dek magasabb birói hivatalra kineveztessenek, teljesen felhagy­; tak és ma már az ügyvédnek bíróvá való kinevezését a biró­i ság elleni merényletnek tekintik. Megvan azonban nálunk az a'apgondolatnak a viszája, mondhatnók az alapgondolatnak í karrikaturája abban, hogy a kompromittált, munkaképtelenné i vált vagy más okoknál fogva nyugdíjba menni kényszerült i birák minden nehézség nélkül az ügyvédi karba átléphetnek. Ha pedig mérleget állítunk fel a bíróból lett ügyvédre és az ügyvédekből lett bíróra nézve, ugy azt találjuk, hogy a birói karból az ügyvédi karba átlépettek nem valami különös díszére váltak az ügyvédi karnak, sőt egyik másik még komp romittálta is, mig az ügyvédből kinevezett birák majdnem kizá­rólag a biróság nagy diszét képezik. Ezekben vázoltuk azon főbb okokat, melyekből nálunk az ügyvédellenes irányzat keletkezett. Ezt az ügyvédellenes irány­zatot pedig napról napra egy további, igen sajátságos konfuslo táplálja. Ugyanis már a bevezetésben rámutattunk arra, hogy hazánkban az alkotmányos élet újbóli megindulásától fogva, minden intézmény a kormányzás és törvényhozás gondoskodása tárgyát képezte és minden intézmény s ezek közt az igazság­ügy minden vidéke a haladó kor igényeihez képest a politikai és pénzügyi lehetőség szerint fejlesztetett vagy legalább az arra irányuló törekvés nyilatkozott meg, — csak az ügyvédség volt mindig a kormányzás, a törvényhozás, valamint a társadalmi mozgalom mostoha gyermeke. Alkotmányunk visszaállításától fogva minden uj kormány kormányra lépése alkalmából adott programmjában megjelölte az állami életnek mindama nyilvá­nulásait és intézményeit, melyek különös gondoskodása tár­gyát fogják képezni és melyeket fejleszteni, kiépíteni vagy át­alakítani szükségesnek tart. Az ügyvédség intézményét azonban sohasem hallottuk említeni! Ennek oka ped'g abban keresendő, hogy az ügyvédellenes irányzat már oly általánossá vált, hogy az alól magát sem a kormány, sem a törvényhozás, sem a társadalom, sem semmiféle tényező emancipálni nem tudja. Megdöbbentő valóság ! Ez a nemtörődés azonban meghozta a maga gyümölcsét. A magyar ügyvédség, ez a nagy, egy dicső múlttal bíró alkotmá­Í nyos biztosíték, — ma egy súlyos beteg. Befelé tekintve, az ügyvédség a teljes desorganitatio képét tárja elénk ; fejetlenség, céltudatlanság, és kapkodás mindenfelé; testületi szellem és kari összetartás helyett egyéni érdekek szövetkezése ; egységes és önérzetes fellépés helyett a visszonyokkal való megalkuvás. Kifelé tekintve, sem tekintélylyel, sem vagyonnal, sem igazság­ügyi, sem társadalmi sulylyal nem bir a magyar ügyvédség; egy szükséges rossz. Ilyen beteges állapotban a magyar ügy­védség magasztos hivatását és feladatát természetesen nem töltheti be kifogástalanul. A nem törődésnek, sőt az ügyvéd­ség céltudatos elnyomásának a következményével szemben már most a hivatalos és nem hivatalos világ facies hippocratica-]* rámutat az ügyvédség e beteges állapotából folyó funkcio­*) Előző közlemény a 45-ik számban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom