A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 45. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGl HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 45. számához. Budapest, 1904 november 5. Köztörvényi ügyekben. Készpénzbeli hagyomány esetében a hagyományos csakis a hagyománynyal terhelt örökössel szemben bir kötelmi jogosultsággal s a hagyomány kifizetését csakis a vele ily módon kötelmi visszonyban levő örököstől követelheti. Ezen jogszabály ból következik az, hogy a készpénz hagyomány a hagyatéki eljárás során csakis az annak kifizetésével terhelt örökös beleegyezésével vonható le a hagyatékból, s ily beleegyezés hiányában a hagyományos joga csak arra terjed, hogy hagyományának biztosítását kérelmezze. A m, kir. Kúria (1904 okt. 28. 7,714 904 p. sz. a.) a néh. W. Hermann hagyatékát tárgyazó, a losonci kir. járásbíróság előtt folyamatba tett s ugyanott az 1904. évi április hú 30. napján 1899. ö. 141/128. sz. a. kelt végzéssel elintézett, és F. Sándor, K. Viktorné, F. Márton, F. Róza, F. Ilona, F. Jolán és R. Hermanné K. Rozália felfolyamodására a budapesti kir. ítélőtábla által 1904. évi június hó 28. napján 6,039. sz. a. kelt végzéssel megvizsgált hagyatéki ügyet, W. Aladár dr. és W. Miklós ügyvéd mint W. Aladár dr., YV. Gizella és W. Gábriella születendő gyermekei gondnokának felfolyamodása folytán, 1904. évi október 28. napján tartott nyilvános ülésében vizsgálat alá vévén, következő végzést hozott: A másodbiróság végzésének I. a. foglalt, a F. Lajos, W. Ede, W. Lajos dr., F. Sándor, F. Márton, R. Hermanné K. Rozália, F. Ignác, F. Mórné W. Rozália, W. Gedeon és Sch. Lajos hagyományosokat illető hagyományi összegek és ezek kamatai iránt rendelkező lelfoly amodással megtámadott része megváltoztattatik s ezekre a hagyományi összegekre vonatkozóan az elsőbiróság végzésének rendelkezése hagyatik helyben. Indokok: Készpénzbeli hagyomány esetében a hagyományos a hagyománnyal terhelt örökössel szemben csupán kötelmi jogosultsággal bir, amelynél fogva öt csak az a jog illeti meg, hogy az 1894. évi XVI. t.-c. 82. i?-ának harmadik bekezdésében foglalt feltétel mellett a hagyomány biztosítását kérelmezhesse, annak kifizetését azonban csak is a vele kötelmi viszonyban álló örököstől követelheti. Ebből a jogszabályból önként következik, hogy a készpénzhagyomány az annak kifizetésével terhelt örökös beleegyezése nélkül a hagyatékból előzetesen le nem vonható, annál kevésbbé, mert a biztosítás is, ha az kérelmeztetett, a fent idézett törvényszakasz értelmében csupán abból állhat, hogy a bíróság az átadó végzésben, a hagyatékhoz tartozó ingatlanokra, az átadó végzésen alapuló tulajdonjog bekebelezésével egyidejűleg a hagyomány biztosítására szolgáló összeg erejéig a zálogjog bekebelezését rendeli el és ha a hagyományosok igénye veszélyezettnek mutatkozik, a letétben levő hagyatéki készpénzeknek és értékpapíroknak az örökös részére leendő kiadását a hagyomány kifizetésétől teszi függővé. Minthogy azonban a hagyatéki eljárás során, a hagyományok biztosítása iránt kérelem elő nem terjesztetett s W. Aladár örökös a hagvományoknak a hagyatékból való előzetes kifizetésébe s illetve egyes hagyományok fedezéseire szolgáló összegeknek a készpénz hagyatékból való visszatartásába bele nem egyezett, biztosítás iránti kérelem hiányában és az örökös beleegyezése nélkül pedig a hagyatékhoz tartozó egyes értékek és készpénzek a letétben vissza nem tarthatók és annál kevésbbé utalhatók ki azokból egyes hagyományok: az elsőbiróság helyesen határozott, amidőn a hagyatékhoz tartozó összes értéket és készpénzbetéteket W. Aladár általános örökösnek átadta; nem szolgálhatván az átadás akadályául az a körülmény, hogy a F. Lajost, \V. Edét és W. Lajost illető hagyományokra végrehajtási letiltás eszközöltetett, mert a végrehajtási letiltás csakis arra szolgálhat indokul, hogy az örökös a letilttott hagyományi összegeket az 1881. évi LX. t.-c. 82. §-ának rendelkezéséhez képest, a végrehajtás foganatosítására illetékes bírósághoz letegye, amire az elsőbiróság végzéséve! atasitva is lett. Az előadottaknál fogva és mert annak megbirálása, hogy az egyes hagyományi összegek után jár-e és mely időtől kezdve kamat, az örökösödési eljárás útjára s illetve az átadó végzés keretébe nem tartozik, mert továbbá a végrendelet IX. 1. d) pontja alatti 8,000 K. hagyomány által érdekelt F. Márton, továbbá az időközben elhalt F. Ignác, F. Mórné W. Rozália, W. Gedeon és Sch. Lajos részére tett hagyományok tekintetében, a most nevezett hagyományosok örökösei részére kirendelt ügygondnokok az első bíróság végzése ellen felfolyamodással nem élvén,^ a jelzett hagvományokra vonatkozólag a másodbiróság az első bíróságnak végzését hivatalból felülvizsgálni jogosítva nincs : a másodbiróság végzésének felfolyamodással megtámadott részét meg kellett változtatni s az elsőbiróság végzésének megfelelő rendelkezését kellett jóváhagyni. Az igényper nemcsak tulajdonra, hanem más olyan jogra is alapitható, amely anyagi tartalmánál fogya jogszerűen akadályul szolgálhat arra, hogy a lefoglalt végrehajtási uton a foglaltató részére értékesíttessék; már pedig a jelzálogos hitelező zálogjoga jogszerű akadályul szolgálhat arra, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan tartozékai az ingatlantól elkülönítve külön ingóság gyanánt végrehajtásilag eladassanak. Ezen jogot pedig a jelzálogos hitelező az ingó módra foglaltatoval szemben igényper utján is érvényesítheti. Valamely malom, illetőleg gyár állandó üzemi felszerelését tevő minden gép és géprész még akkor is, ha az ingatlanhoz épitkezéssel hozzáerősítve nincs, az illető malomnak, illetőleg gyárnak tartozéka. A m. kir. Kúria mint felülvizsgálati bíróság: (1904. június 9. I. G. 142. sz. a.) A felebbezési bíróság ítéletében foglalt tényállás szerint felperesek keresetüket arra alapították, hogy az ö részükre jelzálogul szolgáló ingatlanon malom és bőrgyár van felállítva és ezeknek a lefoglalt tárgyak a szükség üzemi felszerelései. A felebbezési biróság felpereseket keresetükkel kereshetőségi jog hiányából utasította el. A felebbezési bíróságnak ez a fogi indokolása nyilván téves ; mert az állandóan követett bírói gyakorlat szerint az ingatlannal szorosabban összefüggő tartozék az ingatlannal jogilag egy tekintet alá esik és az igényper nemcsak tulajdonra, hanem más olyan jogra is alapitható, amely anyagi tartalmánál fogva jogszerűen akadályául szolgálhat arra, hogy a lefoglalt tárgy végrehajtási uton a foglaltató részére értékesíttessék és a jelzálogos hitelező zálogjoga anyagi tartalmánál fogva olyan, mely jogszerű akadályul szolgálhat arra, hogy a jelzálogul szolgáló ingatlan tartozékai az ingatlantól elkülönítve külön ingóság gyanánt végrehajtásilag eladathassanak; ezt a jogát pedig a jelzálogos hitelező az ingó módra foglaltatóval szemben igényper utján is érvényesítheti. (Hasonló értelemben határozott a Kúria 1901. G. 494. és 1901. G. 509. számok alatt. Valamely dolognak ingatlan, ingó vagy tartozék volta jogi fogalmak és a dolog ebbeli minősége az ezeket a jogi fogalmakat meghatározó jogszabályok szerint bírálandó meg ; ténykérdés pedig e részben csakis a dolognak tényleges állapota, amelynek alapján a megfelelő jogszabály alkalmazásával a megbirálás történhetik; nevezetesen tartozék mindaz a dolog, ami afődologgal olyan állandó viszonyban van, hogy a fődolog céljaira szolgál, amiből következik, hogy valamely malom, illetőleg gyár állandó üzemi felszerelését tevő minden gép és géprész még akkor is, ha az ingatlanhoz épitkezéssel hozzáerősítve nincs, az illető malomnak illetőleg gyárnak tartozéka. A felebbezési biróság elfogadta az elsőbiróság ítéleti ténymegállapítását ; e szerint pedig a felperesek részére jelzálogul szolgáló ingatlanon malom és bőrgyár van üzemszerűen felállítva és felszerelve, az igényelt tárgyak annak a malomnak és bőrgyárnak üzemi felszerelését tevő gépek és géprészek is azzal a malommal és bőrgyárral olyan módon függenek össze, hogy azoknak a céljaira szolgálnak. A sommás eljárási törvény 197. i;-a szerint a felülvizsgálati eljárásban is irányadó ebből a tényállásból a fent kifejtetteknél fogva jogszerűen következik, hogy az igényelt tárgyak a felperesek részére jelzálogul szolgáló ingatlannak ezzel szorosabban összefüggő tartozékai és mint ilyenek, felperesek igénykeresete következtében az ingatlantól elkülönítve külön ingók gyanánt végrehajtásilag el nem adhatók. Ezeknél fogva a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sértett azzal, hogy felpereseket keresetükkel elutasította ; éppen ezért felperesek felülvizsgálati kérelmének helyet kellett adni és a felebbezési biróság ítéletének megváltoztatásával, az igényelt tárgyakat alperessel szemben a foglalás alól felmenti. Ügyvéd ellen, behajtott pénz kiadása iránt indított panaszügyben, az eljárás felfüggesztése az ügyvéd által előzőleg indított költségper elintézéséig. A nagybecskereki kir. törvényszék : F. és L. cégét panaszával elutasítja. Indokok: F. és L. cég azt panaszolja, hogy P. ügyvéd 18 reábízott ügyben a kezeihez befolyt összeget vonakodik kiadni. . . . . Panaszlott azt adta elő, hogy a panaszos cégnek, mely 1897-től kezdve hatvan ügy vitelével bízta meg őt, évenként megküldte a költségjegyzéket, melyben a kezéhez befolyt összegeket elszámolta olykép, hogy ami az egyik ügyben többlet gyanánt fennmaradt, azt a másik ügyben fedezetlen költségeire fordította. És panaszos cég az elszámolásnak ezt a módját" soha sem kifogásolta és soha sem szólította őt a befolyt összegek kiadására. Épp ugy számolta el a panaszban foglalt összegeket is az