A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 44. szám - A XXVII. német jogaszgyülés. (Folytatás.)

318 Vegyesek. Az^egyséesg ügyvédi párt tehát megalakult. Nagyon tanul­ságosak az alakuló ülésen elmondottak és elhangzottak' Kiesebb kritikát talán mi sem gyakorlunk a kamarai állapotokkal szem­bfn» mjjit a milyent ezen ülés alkalmáyal az egyes szónokok ivszé.j#BSBe1tHÍÍil kaptunk. A java azonban még hátra van* Fclekt Béla azt látja, hogy az ügyvédség a közélet minden terén lejáróban van; okát abban keresi, «hogy a kamara nagy­dolgokkal nem foglalkozik; ott*apró személyes ügyek, pártkér­dések dominálják a helyzetet. Állandóan bizonyos személyek elő­térbe tolásával foglalkoznak. Vannak a választmányban tiszteletre meito jeles erük, de egyesek nem érdemlik meg azt a posiciót, melyet elfoglalnak . Szóló tehát ugyanazokat ismétli, amiket mi már évek óta hangoztatjuk, — fájdalom eddig minden eredmény nélkül. Amint különben előre látható, ezen felszólalásnak sem lesz valami gyakorlati haszna. Business is business — az ethikai és ideális álláspont a választásoknál vajmi kevés értéket képvisel. Itt csjjpán az érdek szövetkezik és kiki csak a saját gesztenyéjét akarja a tűzből kikaparni. Mindenesetre örvendetes jelenség az, hogy már azok is kezdik a mai állapotok tarthatatlan és korhadt voltát hangsúlyozni, akik eddig az egyesült érdekszövetség kocsiját maguk is tolták és diadalra segítették. Az elnökké megválasztott Fricdmann Bernát concilians ter­mészetéből kifolyólag kiemeli, hogy < a párt küzdelmében minden személyeskedéstől távol áll.-> Kívánatos, hog\ á pártelnöknek ezen nemes enunciációja apáit minden egyes tagjánál is hússá és vérré váljék és végre-valahára szemtanúi lehessünk egy nemes fegy­verekkel végigküzdött választási harcnak. A párt főtörekvését Fricdmafin oda irányulónak jellemzi, hogy a választmányt a kisebbség terrorismusától felszabadítsuk.;* Ez csak akkor helyes és elismerendő, ha helyébe nem lép győzelem esetére az uj pártnak ujabb terrorismusa és a helyzetnek önérdekében való) kiaknázása. A párt programmját Nagy Dezső ismertette, - nagv kali­berű ember, a kamara t'oriolanusa. .Magas nivóra helyezkedik, mely azonban az adott visszonyokkal és az ügyvédi kar zömének korgó gyomrával sehogy sem tud össz­hangba jönni. Az ügyvédi karnak — úgymond nem az az érdeke, hogy mindenféle külön kasztszerü követelménvekkel állva elő, maga ellen az összes társadalmi és állami körök ellenszenvét kihivja. Ez nemcsak nem javítja anyagi helyzetét, hanem nehezíti ugv erkölcsi mint társadalmi posicióját és legfőképp anyagi helyzetét. ) Ezen nagyon is problematikus és bő vitatkozásra alkalma'- ala­pokra felépiti Nagy az uj párt létjogát. Szüksége van arra hogy kitüntesse az -ellenpárt által kövc'ctt és a legutóbbi választások­nál a kamara vezetésében részben uralomra jutott azt az irányt, melynek legfőbb törekvése kicsinyes, látszólagos és a nagy közönség előtt gyűlöletes angyagi előnyöknek erőszakkal való kicsikarása. Ez az irány tisztán személyes szempontok érvénye­sülése által van diktálva. Az ellenpártnak ily korteseszközökre van szüksége, hogy a gyengébb lelkeket megtévesztve, a kar vezetésének hatalmát kezébe ragadja és megtartsa. Nem tűrhet­jük, hogy a kar anyagi és erkölcsi érdekeit avatatlan kezek gaz­dálkodjál-: cl.» Eám miiven hamar szállt le Nagy ur a magas koturnusról és mily hamar feledkezett meg az elnök ígéretéről. Aki követ dobál maga körül, az ne várjon kenyér visszadobását. A támadás egyenesen a közbizalomnak és szeretetnek örvendő Szivák kamarai elnök ellen irányul, aki a lezajlott választások alkal­mával Nagy ellenfele volt és előle a pálmát elnyerte. Hppen azért mindenki más részéről illőbb lett volna e támadást intézni, mint Nagy részéről. E támadás és az e körül használt érvek jogosultságához különben is még sok szó fér, — itt azonban nincs helye az ellenérvek fejtegetéseinek. Nagy beszédét követte a párt felhívásának felolvasása, mely egyhangúlag elfogadtatott. E felhívásból közöljük az alábbiakat: ^Egységes ügyvédi pártnak azért neveztük el, mert ez a párt első sorban azokat az elemeket egyesíti magában, amelyek az 1902. évi választás alkalmával a < régi kör-párt •> és a 'közép­párt * elnevezés alatt foglaltak állást eszméik és jelöltjeik mellett* ( élünk távol tartani az ügyvédi kartól minden olyan moz­galmat, amely tisztán személyes természetű, amely csupán arra szolgál, hogy jogosulatlan ambíciók érvényesüljenek és amely ezen az alapon célnélküli pártoskodást, személyeskedést, karunkhoz nem illő korteseszközöket és széthúzást visz be a karba.* Már évek hosszú sora fájdalmasan tapasztaljuk, hogy ezek a személyes motívumok nyertek hangzatos jelszavak alatt érvénye­sülést ugy a kamarai választásoknál, mint a karnak ügyeiben. Evek hosszú sora óta tartják folytonos izgatottságban a kar tag­jait és szorítják háttérbe az ügyvédi kar érdekeinek tárgyilagos megítélését, ellátását és fejlesztését. A személyes harcok nyomul­tak előtérbe és ezáltal elterelték az ügyvédi kar figyelmét saját, igazi érdekeinek istápolásától*. ••Vissza akarjuk vezetni az ügyvédi kart kari ügyeiben az egyedül helyes tárgyilagos szempontokra, az azokat zavaréi, tisz­tán személyes mozzanatok kiküszöbölésével.* * Törekvésünk távol tartani a kartól a tagok társadalmi, szü­letési, különböző vagyoni és jövedelmi viszonyaiból folyó szétta­goltságot s ugy ápolni a kollegiális érzést, hogy kartársában mindenki az egyenlő hivatásu társat lássa. «Solidaritás vállalása az ügyvédi és társadalmi tisztességben Tisztességtelenségnek és a tisztességtelen elemeknek könyörtelen üldözése, azoknak a kollegiális közösségből való kizárása. Köve­teljük a szigorú, de igazságos és mindenkor csak tárgyilagos szem­pontok által vezérelt fegyelmi bíráskodást, félretételévcl minden személyi szempontnak és kedvezésnek, különösen pedig olyanok­nak, a melyek a kortesszempontoknak kisugárzásai és amelyek befészkelődésc nemcsak autonómiánkat, hanem társadalmi és tör­vénykezési posiciónkat is erősen veszélyeztetik. «Erős, nagy választmányt akarunk, kizárjuk a hamis ambíciók érvényesülését, elkárhoztatjuk azt az irányt, mely a választmányi tagságot a kortes érdemek jutalmául tekinti. Ez ellen a kárhoza­tos törekvés ellen a legnagyobb erővel szállunk harcba. Olyan férfiakat kívánunk választani', akik jogi, társadalmi és állami élet terén, különösen az ügyvédi hivatásban magukat kitüntették, kik arra már az érdemeket megszerezték s nem lépcsőül kívánják használni a választmányi tagságot. Nagy, erős választmányt akarunk, a melyre mi tisztelettel tekinthetünk fel és amely kifelé is méltóan képviseli az ügyvédi kart, de mellé olyant, amely nem puszta diszválasztmány, hanem amelynek tagjai akarnak és tudnak is dolgozni az ügyvédi kar érdekében. «Csak az ilyen választmány képes kellő erővel és tekintélye lyel fellépni a kar érdekeinek megóvására a kormánynál és tör­vényhozásnál és ellenőrizni a bíróságok és hatóságok működését. (IJyan választmányt akarunk, amely törvény biztosította jogainkat akarja és kellő sulylyal tudja is gyakorolni.* Xe.m törekvésünk és célunk, hogy egyes aprólékos és a nagyközönség előtt gyűlöletes, kétes értékű előnyöket csikarjunk ki az ügyvédi kar részérc, amelyek az általános ügyvédi jólét emelésére ugy sem alkalmasak, de amelyekkel járó erkölcsi defi­cit annál jelentékenyebb, hanem célunk az, hogy az ügyvédi hiva­tást a saját lényegére vezessük vissza s ez által neki olyan tar­talmat adjunk és olyan teret szerezzünk, amelyet ugv az állam­hatalom, mint a társadalom a dolgok természetes rendjénél fogva kényszerül neki megadni.* A párt felhívására illenek Goethe, szavai : «Der Worte sind genug gevvechselt, — Lásst uns auch endlich Thaten sehn». «• A budapesti ügyvédi kör 1904. évi XXIV. rendes közgyű­lését 11104. évi december hó 1-én este (i órakor tartja meg saját helyiségében. A közgyűlés napirendje: 1. a választmány évi jelen­tése, 2. a számvizsgálók évi jelentése, 3. az 1904/5! korév költ­ségvetésének megállapítása, 4. a kört érdeklő indítványok, ">. három számvizsgáló és a választmány megválasztása. Az önálló indítványok 8 nappal a közgyűlés előtt az elnöknél írásban bejelen­tendők.A válaszmány tagjai közül ídsorsoltattak és az 1904 '•>• körévre meg nem választhatók : Aczél Béla dr, Balog Arnold dr., Berger Miksa dr., Hekler íÁck, Keresztessy József dr., Kiss Albert, Kövér Soma dr., Krausz Mihály, Lóschiiz Eajos dr., Melha Kálmán, Ödönfi .Miksa dr., Pap József dr., Pqllák Illés, Szilágyi Arthur Károly dr., Totth István di'. A szövetkezetekről készült törvénytervezetről Gold Simon dr. ügyvéd november 3-án (csütörtökön) esti 0 óraikor a budapesti ügyvédi körben előadást tart, melyen a kör az érdeklődőket szívesen látja vendégjeiül. Az erdei közlekedés szempontjából szükséges utat illető ügyben az 1894. évi XII. t--cz. alapján nem lehet eljárni, hanem az 1879. évi XXXI. t.-cz. 178. S a alkalmazandó. A m. kii-, földmivelésügyi minister 19<J3. év 27,956. sz. hatá­rozata. K. vármegye alispánjának. Sz. A. - i lakos panaszára, J. Sz. ugyanottani lakos ellen útelzárás miatt folyamatba tett ügyben az 1890. évi 1- t-cz. 130. §-a alapján .11(12. évi december 18-án 38,208. sz. a. másodfokban kelt Ítéletét az alsófoku ítélettel s az előző eljárással együtt megsemmisítem. Sz. S.-t, a mennyiben a szóban forgó területrészre az erdei kihasználással kapcsolatos közlekedés céljából szüksége van, az 1871). évi XXXI. t.-cz. 17H. i}-ában előirt eljárásra utasítom. Mert az eljárás folyamán nem állapíttatott meg oly körülmény, a mely igazolná, hogy a most J. birtokában levő tagra akár az 189Ö. évi 1. t.-c, akár az 1894. évi XII. t.-c. hatálya alá eső nyilvános ut lett volna, szerződési jog­visszonyon alapuló magán uthasználatbéil folyó vitás kérdésekben pedig a közigazgatási hatóság hatáskörrel nem bir. Minthogy azonban a jelen ügyben erdei kihasználás érdekében igényelt közlekedésről van szó, az 1K79. évi XXXI. t.-e. 1 ~H. teának igénybe­vételére kellett a panaszlé>t utasítani. Mennyi a felmondási ideje a zongoratanitónak ? A budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa egy concrét eset alkalmából kimondotta, hogy : a magasabb műveltséget igénylő zongoratanitó állásból önként következik, hogy az idejét előre lekötő tanitó arra az időre, mig az ok nélkül elvesztett állása helyébe másikat szerezhet, kárpótlandó s mert az az idő, a mely alatt az élet rendes visszo­nyai közt ujabb állást nyerhet, tekintve, hogy óradíjas tanításról van szó, a kir. törvényszék felfogása szerint egy hónapi időben számítandó, ennélfogva felperesnek, kivel I. r. alperes a munka­béri jogvisszonyt jogos ok nélkül szüntette meg felmondás nélkül, egy hóra járó tandíj megítélendő. (1904. június hó 27-én I- D. 239.) PW.LA3 RÉSZVÉNY TÁRSMÁO NYOMDÁJA BUOAPfSTRK

Next

/
Oldalképek
Tartalom