A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 44. szám - A XXVII. német jogaszgyülés. (Folytatás.)

A JOG 315 ki. Ismétlések esetén hat hónapig terjedhető fogsággal is büntethető a vádlott, sőt még arra is ítélhető, hogy az ítéletet a hírlapokban, tegye közzé. A XXVII. német jogaszgyülés. iFolytatás.*i Kartelljegyzék és nyilvánosság ma a kartellek által okozott károsítások elleni gyógyszer gyanánt annál kevésbbé vehetők figyelembe, mert a kartcllügyckbcn fennálló nyilvánosság alig iiágy valami kívánnivalót hátra. Az irányadó kartellek majdnem kivétel nélkül abbahagyták a titkolódzást, és a legpontosabban tájékoztatják a nyilvánosságot alakulásuk és ügykezelésük minden l'ontosabb mozzanatáról. A legtöbb kartellszerzödés és alapszabály, legalább főbb pontjaiban ismeretes; épugy a részesedési arányok, az árakra vonatkozó legmegdöbbentőbb határozatok, a kartell tagjainak elégedetlensége stb. .Mindezt kénvelmesen az újságból tudjuk meg, anélkül, hogy utánna a jegyzékben kutatnunk kellene, vagy erről csupán a hivatalos közlemények mindenütt lassú tempójában értesülnénk. Kétségtelenül akad még sok dolog, amit a kartellek titkon tartanak, de az üzleti titoknak védett sphaeráját a kartellek esak épolv joggal igényelhetik, mint bármely más üzleti vállalat. De mivel a kartcllnek minden megállapodása a harmadikkal kötött üzleteknél amúgy is napfényre kerül és a botrány azoknak indokolatlanul terhes volta esetén ki nem marad, utolsó sorban vajmi kevés marad abból titkon, ami a nyilvánosságot és államkormányzatot érdekelhetné. A mi viszont a kartellekre, egy állami közeg által gvakorlandó materiális felügyeletet illeti, — ugy az ily hatályos felügyeletet, bármely hatóságnak praeventiv beleavatkozását a kartell és a kartellirozott vállalatok üzletvezetésébe — jelenleg teljesen kizártnak tekintem. A nyilvánossági rendszernek hivei hivatkozhatnak ugvan a tentemlitett bureau of Corporation>-re, — de itt sem látszik, hogy valami különösen aktuális, a kellő időben nyújtható segély kiképződnék. Habár az első, a bureau tevékenységéről kiadott jelentés csak a bevezető munkálatokat felsorolja, — mégis kivehető abból is az a szellem, amellyel céljait felfogja. Első sorban rendszeres tudományos kutatási munka van itt tervbe véve. Soká tart még, amig a bureau az általa választott módszer mellett a valódi élet felé közeledik. Az amerikai trust-öknek egyelőre kevés félni valójuk van a törvényhozás ezen szüleményétől. 3. Éppoly kivihetetlen a priori egy egységes kötelező jogtormának bevezetése a kartel!egyesületek részére, — tekintet nélkül arra, vájjon támaszkodik-e ennek belső szervezete a részvénytársaságra, szövetkezetre, vagy a korlátolt szavatosságú társaságra. Az ily szabályozás nyilvánvaló hiba lenne, a gazdasági alkotmánv és jogképzés terén való visszafejlődés, sok esetben merő lehetetlenség és egészében ártalmasabb, mint a meztelen kartelltilalom. A kartellproblema anyagilag az egyesülés működésének módja és célja szerint tekintendő és kezelendő. Azért céitévesztettek lennének az oly törvényes intézkedések, melyek főleg a kartellszerződésekkel foglalkoznának és figyelmen kivül hagynák a kartellnek egész későbbi tevékenységét. Ehhez nem szükséges a kartellszerződésnek határozott formája. De kell-e egyáltalában valaminek történnie ? Nem csinálhatunk sem elvi, sem erőszakpolitikát, bárha ezzel talán megnyerhetnők a nép kegyét. Ezen önmérséklés sem hunyászkodás az ipartőkével szemben, sem atavistikus manchesterség ! Egyedül az állami és gazdasági fejlődésnek történelmi, organikus felfogásának az eredménye, mely nem zárkózik el az előtt, ami valóság rejlik a történelmi materialismusban, de ellentétben ezzel nagvobb befolyást tulajdonit a mindenkori szellemi és érzéki Hindumnak. Látjuk, hogy az állam - a gazdaságnak mai szervezete nyomán és aszerint hogy mit szükség;!, ha be- és kifelé a mai feladatoknak eleget tenni óhajt — a nemzeti ipart tudva nem gyöngítheti és el nem pusztíthatja, legkevésbbé csak egyoldalulag a saját iparát, mig másutt az ellenkező történik. Látjuk a karteilekben a szabad verseny újjászervezésének kísérletét, amely saját hibáit önmaga leküzdi és melytől rokonszenvünket el nem vonhatjuk. Az állami kartellpolitika tehát csak oda iiá nyúlhat, ahol a kartellirozásnál történtek kárt okoztak, — ezen károk elhárítására és megelőzésére. A szervezetnek előnye összhangba lesz hozandó az adott érdektagolással (Interessengliederung). Ha ezen szervezetre csakugyan vár az a történelmi feladat, hogy a gazdasági alkotmányt elvileg megváltoztassa, — ugy az ily politika nem állja útját a fejlődésnek és a jelen nemzedék nem lesz egy kísérlet áldozata. .Megvédjük ekkép az esetleg uj fejlődéstörténeti csirát, elkerüljük a phiiisteri korlátoltság vádját és nem lesz szemünkre vethető a köztünk élő Messiásnak félreismerése, megvetése, kiűzetése. Tisztelettel viseltetünk ugy az uj eszme, mint azok iránt, kik egyelőre annak csak hátrányait, keserveit élvezik és joggal tiltakoznak a gazdaságtörténelmi kísérleti nyul szerepe ellen. Léteért az állam polgáraitól minden áldozatot követelhet, - de ma legalább nem vagyunk még annyira, hogy ugyanazt követeljük mindenkitől a gazdasági fejlődés érdekében is. A kartellirozás okozta károk az utolsó 2 év alatt alig hoztak valami ujat. Legfölebb meglephet a kartellek fogyasztóinak az a mérsékelt hangja. De azért a panaszszá tett korábbi sérelmek korántsem csökkentek. Itt sok más indok szerepel. Ahol az egyes nincs kitéve annak, hogy őszintesége magát vállalatain megbosszulandja, — igy pl. névtelen újságcikkekben és effélékben — ott a panaszok ismétlődnek. A véleménynvilvánitás csak törvényileg vált szabadabbá; a mindenütt a levegőben fekvő lerrorismus újból jó részét elvitte annak, amit a törvény adott. Ezen konfliktusok gyökere a fél igazságnak és a szabad verseny, valamint szerződés-szabadság elvének két irányú hatásában rejlik. Minden csoportra nézve ezek mást jelentenek; itt csak eszközt, ott már célt. A kartellek nem nélkülözhetik a versenyszabadságot, mert csak általa jutnak a versenykorlátozáshoz, vagy szedik annak gyümölcsét. A kivül álló harmadik követeli a szabad verseny korlátozását, úgyszólván a szabad verseny védelmére, —mert a kartellek és az ezekre törekvők heves versenye által saját, a versenyben való részesedésében megakadályoztatik. És ugyanez áll a szerződés-szabadságra nézve. Az egyik a szerződés szabadsága által annak lebilincseléséhcz, a másik - korlátozása által annak élvezetéhez akar jutni. A kartellek szerződés-szabadsága által versenykorlátozáshoz,ellenfeleik a szerződésszabadság korlátozása által szabad versenyhez akarnak jutni. Ehhez még egy más ellentétes felfogás is járul, — a jognak naiv dogmatikus és az empirikus — kritikus felfogása közti ellentét. A kartellek a szerződési szabadság legabstraktabb dogmatikus felfogását veszik igénybe; ellenben a szabad verseny tekintetében a relatív fokozatos elbírálás felé hajlanak. A kivül állók viszont ellenzik a szerződési szabadságnak abstract elvi felfogását, de egyúttal követelik a versenyszabadságnak dogmatikailag tehető legszigorúbb értelmezését. Távol állva tehát attól, hogy azt állíthatnék, miszerint a verseny ma már a múlté mindkét fél igényli a verseny- és szerződési szabadságot; amiből az a fontos következtetés vonható, hogy senkinek sem volna szolgálva ezen elvek egyikének egyszerű eltörlésével vagy mechaniko-generell korlátozásukkal. Támogatja ezen fejtegetést a gazdasági történetre irányzott visszapillantás, és érdekes, hogy e két elvnek állandó előny omulásával és hátrálásával a nyugat társadalma, majdnem mindén magasabb történelmi fokozatán, rendületlen bizalommal viseltetik a szabad verseny iránt. A versenyszabályozásnak legkülönfélébb nemei már túlélték magukat, a szabad verseny hite mindannvijukat túlélte. Ez nem dics-ének az utóbbira, hanem csak egy történeti ténynek megállapítása, mely a kartell sorsára nézve sem közömbös. Ez egy elemi vonás, mely nincs kötve bizonyos törvénvhozási cselekményekhez ; már az antik, középkori és modern államban jelentkezik, — mert nem az államintézményekben, hanem a bármily alakban egyéni életre törő emberben létezik. Érthető, hogy az individualismus a gazdasági sphaerában jobban és több ember számára ébred és többet jelent, mint a szellemi és lelki életben. A mesterséges verseny szabály ozások eddig mindig csak episodok voltak. Egyes üzemek vagy termelési ágak regaliumok vagy monopóliumok által voltak leigázhatók, — azonban csak ritkán járt sikerrel a versenynek tulajdonképpeni szervezése kisebb piacoktól vagy szük városi iparviszonyoktól eltekintve. Ma ez — ugy látszik - másképpen áll a syndikatusoknál. De bármily büszkén is lépjenek fel ezek, sok kartell már születésétől kezdve szenved a részesedési százalék kényszer-kompromissuma és a tagok chronikus kölcsönös bizalmatlansága folvtán. Es minden conjunktura, mely az egyes tagoknak módot nyújt, gyáraik teljes termelési képességét nagyobb haszonnal, mint a kartellben érvényesíthetni ; minden esemény, mely a tagokkal a szabad cselekvést előnyösnek, a kartellt bilincsnek érezteti, azt megingathatja. A trustnél ez némileg másképpen áll, annak gyenge oldalát azonban a részvényvásár képezi. A nagy részvényesben beálló változással a színtér teljesen változhatik és fennállása túlságosan függ az értékpapir-speculatiótól és a tőzsdcjátéktól. Hozzájárul mindkettőnél a kívülről nyilvánuló folytonos fenyegetés, ha a kartell jövedelmező. E tekintetben a régibb kartellszervezetek feltétlenül kedvezőbb helyzetben voltak. A kartellnek tehát aligha lesz nagyobb versenyszabály ozó ereje, mint az előző hasoncélu intézményeknek, - ellenben a mozgalmasabb és dúsabb gazdasági életben sokkal nehezebben leküzdhető anyagra talál és a külállamok azon törekvésében, hogy iparukat a külföldi kartellek politikája ellen megvédjék, aüg leküzdhető ellenfelekre akad. Kérdés, hogy fog-e neki az sikerülni, amit elődei hiába megkísérelték : Mindenesetre oktalan volna mindent a kartellnek csak egy kártyájára tenni. i Folytatása következik.) *) Előző közlemény a 43. számban .