A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 44. szám - Birák titkos minősitése. Negyedik közlemény

A JOG 313 ban a kir. kincstar szándékos megkárosításának az esete forog-e fenn, közigazgatási ntra nem tartozik, hanem mint l&yedéki kihágás, a bélyeg- és illetékszabályok hivatalos összeállításának 110,, 111. <s 111. $-ai értelmeben az erre /elhatalmazott büntető bíróságok által bírálandó el. A közigazgatási bíróság ezen határozata, ha nem is tisztázta teljesen a felvetett kérdést, de mindenesetre zsinórmértékül alkalmazható mindazon eseteknél, ahol is a fél tagadása által a rosszhiszeműség megállapítható és gátat képezhet mindazon üzérkedési szempontból eltitkolt vételeknél, ahol is a \ett ingatlannak tkvi átírás előtti tuladása terveztetik, hogy ezáltal az illető a fizetendő illeték megfizetése alól menekülhessen. Birák titkos minősítése. Irta GÁL LAJOS, s -a.-újhelyi kir. törvényszéki alhiró. V Negyedik közlemény.*) C iiiEgvéb minősítő' kellékek és azok eszközei. Az elnökök a reájuk bizott felügyeleti hatáskör alapján bíráik felől tüzetes és kimerítő jelentést tartoznak tenni, s igy a minősítési táblázat «jegyzet» rovatában a máiismertetett jegyeken kivül más személyi tulajdonságokra is ki kell terjeszkedniők. Így tartoznak nyilatkozni a birák egészségi állapotáról is, de: «Csak a munkaképességet érintő testi fogyatkozások és állandó jellegű betegségek teendők ki». Marsehalkó: Kiegészítő kötet 822. lap.l Sok biró — a ki a robotos, nehéz munkától elgyengülve — szívesen venné orvosa tanácsát és a fürdőt is igénybe, tovább húzza keservesen az igát, nehogy az elnök beírja neki, hogy «Beteges» mert akkor fütyülnek az ő előléptetésére. S az ilyen <'jegyzés» ellen nincs orvoslás! Hiszen hivatalos titok. Havaiamelyik vádlott — mondjuk országos betörő — viselkedésével a legkisebb gyanút szolgáltatja, hogy beteg, különösen elme beteg, — legott kéri a védő, indítványozza a kir. ügyész és elrendeli a kir. törvényszék, hogy törvényszéki orvos vizsgálja meg a tényállást. A bíróval a kutya sem törődik. Ha az elnök ur szentséges Kezeivel beírja, hogy «beteges», akkor beteges. Punktum. És nem lép többé elő! De vannak aztán más jelek is, a melyeknek értelmét csakis a minősítő faktorok értik; azonban hogy-hogy nem, egyik-másik kiszivárgott már a birák közé is. Ezen jelekről én már írtam a frjogit c. fentebb említett jogi lapban. Ott megemlítettem egy pár megtörtént esetet. Hogyan jellemzi az i betű a bírót iszákosnak, az «m» megbízhatatlannak, a «k» kártyásnak stb. Ugyanabban a lapban *) Előző közlemény a í3. számban. elmondtam azt is, hogyan derült ki az iszákosnak nevezett bitóról, hogy orvosi rendelet folytán bort nem is szabad innia, stb. Nem akarok ezúttal ismétlésekbe bocsátkozni. Csupán a hires jelbetük keletkezésére óhajtanék kitérni. Mindnyájan tudjuk és természetesnek tartjuk, hogy a kit szeretünk, ahhoz nemcsak vonzódunk, hanem tőlünk telhetőleg azt pártoljuk, annak segítségére sietünk, azt gyámolitjuk, szóval mindenképpen dédelgetjük. Az emberi természetből folyó eme rokonszenv helyes és jogós dolog mindaddig, amíg azzal mások érdekeit nem sértjük. S igy — az elnökök is gyarló emberek lévén, — tőlük sem veheti senki sem rossz néven, ha egyik biró ját jobban szereti, mint a másikat. T. i. ha emberi érzelmeinél fogva egyikhez jobban vonzódik, mint a másikhoz. Csakhogy az elnöki vonzalom, s viszont az elnöki ellenszenv a legnagyobb jogtalanságoknak lehet a kútforrása. Mert az elnöki rokonszenv felemelhet, tolhat, húzhat a pályán előre, az ellenszenv pedig bunkózhat agyon! Evidens tehát, hogy az elnöknek minden birája iránt kötelességszerűen egyformának kell lennie, s egyforma atyai gonddal kell viseltetnie mindegyik biró iránt. Tegyék az elnökök szivükre kezeiket és vallják be, vájjon eleget tesznek-e ennek a kötelességnek r Nem ! . Az elnököknek vannak kegyvesztett és kegyelt bírái. A kivételeknek tisztelet és hála1 Az elnökök kegyencét mindenki ösmerí. Annak szerencséjéről mindenki beszél. Annak előhalariását mindenki várja, lesi, ő pedig bizton tudja. A kegyenc ! Ina, az nagy ur ! Annak a minősítési táblázata ragyog az egyesektől ! Az boldog ember, még ha kevesebbet és rosszabbul is dolgozik mint más! De a kegyvesztett? Az várhat, tűrhet, és dolgozhat rogyásig, míg «észre ve;zik». S még szerencse, hogy bírja a munkát és nincsenek esetleg «káros szenvedélyei)); például nem iszik, nem kártyázik, mert akkor aztán csakugyan vége van. S én Istenem! mily könnyű kegyv esztetté lenni! Egy pár külön v élemény ! Egy önérzetes nyilatkozat. Egy kis darabosság a modorban, — mind megannyi bűn, amelynek büntetése a kegyvesztettség. Ha az elnök szeret mulatozni (hiszen ő is ember), bizonyos, hogy a mulatós embereket fogja szeretni. Ha visszavonult életet él, bizonyos, hogy a társadalomban szereplő biró fog szemet szúrni neki. Szóval a bíráknak résen kell lenniök. El kell lesni az elnöki szokásokat, hajlamokat, gondolkozásmódot és ahhoz kell simulni, idomulni, ássimilálódni. Aki erre képes, az lesz a kegyenc, aki nem, az lesz a kegyvesztett! És jaj annak ! mert jól jegyezzük meg: a birói függetlenség az elnökök íróasztalában van becsukva !! .A biró az elnök két meglevő európai jogtörténelmi tankönyvünk telvék az általános v ilágtörténelem jelenségeinek elősorolásával ; ami magát a benfoglalt tiszta joganyagot illeti, az oly kevés, hogy azt egy középterjedelmü encyclopadia vonatkozó részei meghaladják, de teljesen encyclopádiaszerüleg vannak is irva, mert mind ama művekben fölvett minden egyes szakasznak, anyagnak, tárgynak megvan a maga oly nagy és speciális irodalma, hogy azzal szemben a tárgyalt tétel még egy atomot sem képez. Minek most már a tanuló figyelmét ennyire szétforgácsolni, minek annak fölfogását túlterhelni, nem értem, s célját nem látom be. Igen helyes lenne tehát, ha az első alapvizsga csak arra szorítkozna, miké]) kérdeztessék azon a római jog, mint a jogtudomány megismerésének alapja általános szempontból, de mellette mint egyenrangú tárgy a hazai jog és alkotmánytörténelem. Elég lenne téve ilykép az általános jogelveknek, de le lenne téve a hazai jogfejlődés iránti érzék alapja is. Most már nézzük, ha az európai jogtörténelem nem adatnék elő mai terjedelmében, vagy egyáltalán kimaradna a tantervből, képezne-e az pótolhatlan űrt, vagy nem lennének annak tételei egyébiránt pótolva; A felelet erre az: A római jog külszerü történelme, ha az rendszeresen az institutiók mellett elő van adva, már egy jó részét az ugy nevezett európai jogtörténetnek, vagyis a középkori jogélet vonatkozásait kimeríti A magyar jog- és alkotmánytörténelem, mely a nyugoti fejleményeket s a hübérséget érinti, minden további európai középkori jogintézmény tanítását és tanulását fölöslegessé teszi. Az egyházjog tanárai kellőleg méltatják az egyházjog eredetét, fejleményét s befolyását a középkorra, mindezt néhány sorban egy első éves joghallgatónak előadni célszerűtlen fáradozás. Majdnem minden tárgy bevezetéséhez a szaktanár előadja annak történelmét, jóval bővebben, mint ez az európai jogtörténetben foglaltatik, — már érettebb fölfogásnak, a maga helyén és idején. Van azonban egy tárgy, melyet mint special collegiumot szeretnék előadva látni a budapesti egyetemen — mi nyomatékos szolgálatot tenne az általános jogászi műveltség terjesztésének, — ez az angol állam- és alkotmányfejlődés. Ebből igenis tanulna a magyar itju sokat, igen sokat; ennek a szelleméből értené meg, hogy nem vagyunk hátrább valók más nemzeteknél; ennek a lényegéből tanulná meg azt, hogy a magyar alkotmányfejlődés egyenrangú mása az angolnak, nem az intézményekben, hanem a kiindulást képező eszmékben, majd a korlátolt monarchia conserválásában. Semmi suly sincs fektetve arra, hogy a jövő generatio jogászai Magyarország politikai és közjogi visszonyaiuak 152(i után bekövetkezett állapotát a történelem s alkoímányfejlődés útmutatásai szerint megismerjék. Ez az oly fontos kor, mely viszonylataiban napjaink eseményébe föltétlenül beleszövődik — a mostani jogtanuló iijuságra nézve nyomtalanul tűnik el, pedig eme kor tüzetes ismerete nélkül a mai közjogi alap legitimitása föl nem ismerhető. Ha egy magyar jogász a fuerókat, a prawda ruszkát nem ismeri, igen elengedhető elnézés, de az újkori magyar közjogi és államalakulási fejleménynek nem tudása több mint bűn, ez hiba, mely következményeiben súlyosan bosszulja meg magát. Ez is fontolásra méltó helyzetünkben. Midőn Laband 'Fimon müvét ismerteti, megjegyzi, míkep némileg fimon túlbecsüli a magyar jog eredetiségét. Ezt a nagy német nemzet fia bizonyos stiprematia érzetével írja. Szabad legyen azonban erre azt válaszolnom Treitschke szavai val, hogy: «Wie seine Sprache kein Erzeugniss freier Willkür ist, sondern der unmittelbare Ausdruck seiner innersten Weltanschauung, so sind auch dic politischen Instittttionen im Cirossen gesehen, wie überhaupt die ganze Rechtsbildung eines Yolkes der Ausdruck seines staatsbildenden Triebes und der ausseren Schicksale, die auf diese natürliche Begabung eingewirkt habén.» Timon csak ennek adott kifejezést s