A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 43. szám - Szabó Miklós ünneplése

A JOG 303 tanimus von sibi kabendi és animns vem alieno nominc habere*, vagyis birtok és birlalás. Mivel azonban a gyakorlati életben birtok és birlalás között külső nyilvánulás tekintetében nincs külömbség, mivel az, hogy valaki milyen szándékkal tartja a dolgot uralmában, az illető belvilágára tartozik s külsőleg ki nem tudható, nagyon helyesen teszi az ujabb irányzat, hogy szakit a Savigny-féle régi elmélettel s a birlalás önálló eseteit is birtoknak nevezi, inihezképest azután a dologbirlalók, kiket önálló érdek füz a dologhoz, mint általában a birtokosok, még a tulajdoni birtokossal szemben is birtokkeresettel léphetnek tel. A tszék szerint felperes birtoka az alperesek jogán, keresete pedig a haszonbérleti szerződésen alapszik s mivel a szerződés feltételeinek eleget nem tett, mint szerződésszegő visszahelyezési keresettel fel nem léphet. Igaz ugyan, hogy az 1802. évi 22. t.-c. 4. íj-ában az foglaltatik ívcruin hunc dum propter non adimplctas conditiottei arendator e bonts túrbarctur, provisionem sibi Iianclegis applicare non possitv, de az akkori kor jogi felfogására fényes világot vető ezen kijelentés, mint anyagi jogszabály csakis azt jelenti, hogy a bérlő a bérleti szerződési feltételeknek különbeni kizavarás, illetve a szerződés megszüntetésének terhe alatt mindig eleget tartozik tenni. Mint emlitém, ezen primitív 1802. évi 22. t.-cikknek is az volt a célja, hogy az önbíráskodás helyett törvényes utat jelöljön ki a bérleti visszonyból felmerülő igények érvényesité-;ének. Ezt követte az 18Ü8. évi ók t.-c. 93. ij-a, az 1881. évi .V.). t.-c. 13. £-a s a jelenben érvényben levő 1893. évi 18. t.-c. I. Jj-nak 5. d — k) pontja, amely pontok részletesen elősorolják a bérleti vagy haszonbérleti összes igények eseteit. Felperesnek mint bérlőnek birtoka nem az alperesek jogán alapszik, mert másnak a tulajdonát képező ingatlant is lehet haszonbérbe adni, de alapszik alperesek kifejezett akaratán, az ő átengedési tényükön s a felperesi keresetnek alapját nem a haszonbérleti szerződés képezi, de a jogrend, amely nem türi az ököljogot s képezi azon hatalmi kapocs, azon uralom is, amely éppen alperesek szabad akaratából létesült felperes mint bérlő és a bérlemény tárgya, mint dolog között, abból a célból, hogy felperes a dolog fölött rendelkezzék, hogy ahhoz anyagi érdek fűzze, tehát a birtok. Igaz, hogy a bérlő a szerződési feltételeknek mindenben tartozik eleget tenni, és az 1893. évi 18. t.-c. 1. £-ának ő. i) pontjából az látszik következni, hogy a bérfizetés elmulasztása miatt feltétlenül van helye elmozditásnak, a birói gyakorlat azonban, mint tudjuk, még az esetben is szabad irányt követ, mert sokszor, a concret körülményeknél fogva, jelentékNehézzé teszi helyzetem továbbá az is, hogy e tárgy taglalásánál mindennemű absolut igazságoktól el kell tekintenem, — tényekkel kell rámutatnom arra, hogy a függetlenség olyan, mint a szabadság: általános függetlenség, a függetlenség ideálja, nem létezik; vagyis nincs nemzet olyan helyzetben, hogy absolute független volna s minden pillanatban, tekintet nélkül másokra azt tehetné, amit akar. Távol kell tartanom e tárgytól a képzelődés, a föltevések s a lehetőségek minden insmuatióját, hanem minden mozzanatnál a szigorún vett politikai és geographiai tényekkel kell számolnunk, — nem események és ideálok keresését és felderítését tekintem feladatomul, hanem a tényleges valóság illustratióját — reá kell mutatnom leplezetlen tényekkel, hogy valamely nép politikai alakulása nagyobb mértékben függ országának helyzetétől és alkatától, mint hogy azt a természetjogi felfogás varázsa alatt sejtették. Minden nemzet csak akkor érezheti magát biztonságban, ha földrajzi állásának vaskényszerü föltételeihez alkalmazkodik. Kgy szigeten, távoli még gyöngén benépesített földrészen tán akadálytalanul fejlődhetnek s virágozhatnak absolut igazságok — de az európai continensen ezidőszerint s tán még beláthatatlan időkig csak erősen védett, bensőleg szilárdan összefüggő államok élvezhetnek teljes biztonságot, — mindezeknél fogva azon politikai egész állása, mely a magyar birodalomból és a lajthántuli tartományokból a közös védelemre alakult — majd azon állás, melyet a monarchia Európában elfoglal, reánk nézve közömbös nem lehet. Werbőczy is utal már erre magyar szempontból, — mondván : «A magyar álladalom alávetett részeivel egyetemben, ellenségeknek közepette, tulajdonképpen azok torkában fekszik. Ennek következtében mindentelennek és nem elegendő oknak tekint bizonyos késedelmet s per utján sem rendeli el a kért kimozditást. Az 1802. és 22. és az 1807. évi 13. t.-cikkek szerint a sommás visszahelyezési pernek alapföltétele az előző békés birtok és annak önhatalmú megháboritása, továbbá hogy a megháboritástól a per meginditásáig egy év el nem telt légyen de a birtok minősége egyáltalán nem jöhet tekintetbe és ezen csakis az előző megháborított tényleges állapot visszaállítását célzó perben, jogkérdések sikerrel nem érvényesíthetők. Azt kérdem hát ezek után, milyen cimen, milyen törvényen alapul a bérbeadónak a kir. tszék által kihirdetett azon joga, hogy a bérlőt a bérleményből a szerződési feltételek nem teljesítése okából önhatalmúlag kilökheti?! A sommás visszahelyezési per, mint láttuk, csakis az előző tényleges állapot visszaállítására irányul s abban jogkérdések nem érvényesíthetők, az pedig, hogy a bérlő tartozik-e bérrel, avagy hogy a szerződés egyéb feltételeinek eleget tett-e vagy sem, tehát az, hogy van-e a bérbeadónak érvényesíthető igénye vagy lejárt követelése, nem képes előző tényleges állapotot, de jogkérdést, amelynek ily perben való érvényesítése törvényileg ki van zárva. Kérdem tehát, hogyan lehet követelni ez után az efféle igényeknek bizonyítását s hogyan lehet a határozatot a bizonyítás eredményétől függővé tenni ?! Azt hiszem eléggé bebizonyítottam, hogy jogállamban a bérbeadó a bérfizetés elmulasztása esetén sincs jogosítva a bérlőt a bérleményből önkényüleg, tehát a szerződés törvényszerű megszüntetése előtt — kilökni, továbbá, hogy a bérlőnek a bérbeadó ellen, bérfizetés elmulasztása esetén is van joga sommás visszahelyezési keresettel fellépni. Belföld. \/ Szabó Miklós ünneplése. A Kúria f. hó 18-án szép ünnepszinhelye volt. Az összes kúriai birák, valamint a koronaügyészség tagjai,— azon hirre, hogy a Kúria ö'sz elnöke nyugalomba készül, elhatározták, hogy megkérik nyugalmaztatása iránti kérvényének visszavonására. — Paiss Andor tanácselnök a következő" beszédben tolmácsolta Szabó előtt az egybegyűltek érzelmeit: Nagyméltóságú Elnök Ur ! Nem titok az, hogy Nagyméltóságod saját elhatározásával több hónappal ezelőtt lépéseket tett az iránt, hogy a munka fáradalmait pihenéssel, nyugalommal váltsa fel. Nem titok az sem, mert hisz tények bizonyítják, hog\ az igazságügyi kormány Xag\ méltóságodat magas birói állásában, — a melyben Isten kegyelméből nyert kiváló tehetségét, nagv tudását, fáradhatatlan munkabírását a magyar igazságszolgáltatás emelésére érvényesítette, — megtartani törekszik azon a helyen, amelyen érdemekben gazdag tevékenységeért bizalom, elismerés és tisztelet övezi. Az igazságügyi kormánynak, érzelmeinkkel s óhajtásainkkal találkozó ez a törekvése, igen örvendetes reánk nézve, kor fegyverrel kell azt biztosítani és oltalmazni.» (H. K. I. R. 18. c.) A geographiai visszonyok s a nemzetközi helyzet hozták tehát létre az Austriával való szövetkezést, e szövetkezésből erednek a közös ügyek; nem egyéb ez, mint annak fölismerése, hogy amint a testek világa fölött a nehézkedés törvénye, ugy uralkodott és uralkodik a gyakorlati népjogban és a nemzetközi élet fölött az erő törvénye. Utalok Lengyelországra, mely mindezt figyelembe nem vette, hanem megmaradóit a maga szűktérre szorult és nem terjeszkedő alkotmánya keretében ; e mozdulatlanság következtében ez az alkotmány azután önmagában elmállott és szétfoszlott, az állam pedig idegenek zsákmányává lett. A mi visszonyainkra, már a XV. századtól kezdve fokozatosan alkalmazható ama tétel, hogy a külvisszonyoknak mind pontosabb felfogásában és mind erősebb megfigyelésében, a formák és szabályoknak mindinkább fokozódó kifejlődésében található föl a modern állam-élet felsőbbsége, szemben az antik és középkori állam-fogalmakkal és csak a külső állam-gépezet következetes tökélyesbitése után sikerült az ujabb kornak lehetővé tenni azt, ami azelőtt kivihetetlennek látszott. Utalnom kell arra, hogy a magyar közjogban a kettős fejlődés, amely az 1867 : XII. t.-c.-ben egyesül, nem véletlen műve, nem esetlegességek eredménye, hanem történelmi folyamat — hogy az alap-fejlemény: a magyar alkotmány tételei képezik a vezérfonalat, ehhez idomul a második fejlemény — s mig az egyesülés meg nem történik, mig az u lejlődmény a régi, az alapfejlődmény formáiba nem önthető