A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - Birák titkos minösitése

Huszonharmadik évfolyam. 4. szám. Budapest, 1904 január 24. Szerkesztőse^. V., Rudolf-rakpart 3. az. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. az. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. HOTILAPAZ A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) A MAGYAR ÜGYTÉDI. BIRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY! Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MÓR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Fél « _ 6 « Egész • _ 18 c Megjelen minden vasárnap. Ai elfifizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen oosíautalványnyal küldendők. TARTALOM : Birák titkos minősítése. Irta G á 1 Lajos, sátoraljaújhelyi tszéki albiró. — Költség a járásbirósági büntető-ügyekben. Irta R é­v é s z Ernő dr. szabadkai ügyvéd. — A tizetéspótlék-előleg. Irta Egy kárvallott biró. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta A d m e t o Géza dr. budapesti ügyvéd, volt jogtanár. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ódönfi Miksa dr. budapesti ügyvéd. — Külföld (A biztosítási szer­ződésről szóló uj német törvény tervezete ) — Vegyesek. TÁRCA: Jogbölcselkedés. Irta Bárány Gerő dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és dönt­vények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Birák titko& minösitése. Irta GÁL LAJOS s.-a.-ujhelyi kir. törvényszéki albiró. Az 1883. évi I. t.-cikknek világos elve az, hogy állami tisztviselő csak az lehet, aki a törvényben előirt képzettséget megszerezte. Ezen törvényes képesítésen belül azonban éppen ugy a biró. mint más tisztviselő is teljesen ki van szolgáltatva az úgynevezett főnökök uralmának. A főnök uralma mindenható és : borzasztó. Ha jó ember, okos és tapintatos, akkor viheti előre alárendeltjeit, ha nem jó ember, mellőzheti embereit ugy, ahogy neki tetszik. És ez a jogtalanság, az igazságtalanság forrása. Különösen veszedelmes az itélő bírákra, akik papíron «függetlenek». de tényleg éppen olyan hivatalnokok, mint az irnok vagy irodatiszt. Azokká teszi őket a főnök titkos-minösitési joga. Pedig a bírói eskü egyik passzusa igen szépen hangzik, jelesül : «Esküszöm . . . hogy az előttem perlekedőknek vagy hozzám folyamodóknak személyválogatás, érdekeltség és elfo­gultság nélkül, kérést, jutalmat, kedvezést és kedvkeresést. félelmet és gyűlöletet félre téve, részrehajlatlanul, lelkiösmere­tesen és meggyőződésem szerint igazságot szolgáltatok ...» Igen ám, de vegyük azt a fiatal albirócskát, akit jog­gyakornok- és jegyzőkorában az elnök iránti szent félelemben nevelt bíróvá a bürokratikus rendszer. Megy az elnökkel tanácsba. Az elnöknek megvan a maga meggyőződése, amelynek előbb ad kifejezést, mintsem kellene (ügyvitel szerint), csak ugy meg­beszélés közben (ehhez joga van) vájjon a félénk albiró nem fogja-e elhallgatni a maga véleményét ; nem fogja-e aláren­delni a maga meggyőződését az elnöki véleménynek ? Mert eszébe juthat, hogy hiszen az elnök megharagudhatik ; az elnök haragja veszélyes —• az előléptetésre, mert hiszen az elnök minősít — és pedig titokban! . . . — s ha rossz osztályzatot ad, vége a karriernek ! . . . Tisztelet a kivételnek ! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az elnökök hara­gusznak az ő véleményükkel ellenkező meggyőződést nyilvá­nítókra ; nem is azt, hogy az albirák oly pipogya fráterek, akik meggyőződésüknek nem mernek kifejezést adni ; hanem igenis azt, hogy lehetnek haragvó elnökök és lehetnek meghunyász­kodó birák . . . Márpedig a lehetőség is nagy veszedelem, ha az igazság rovására megy ! A titkos minősítés a legnagyobb visszaélések kútforrása. A bünokratizmus rákfenéje. Az igazság megölője. A birói önérzet gyilkosa. Mikor a bírónak az elnök ^tetszését kell ' keresni, hogy pályáján haladhasson, akkor ez a biró nem lehet független, önérzetes biró, hanem csak hivatalnok. A hivatalnok pedig számra dolgozik (sajnos, ez is az irányzat a felsőbb felügyeleti hatóságoknál) és nem tartalomra. Felületessé válhatik, bár sokat produkál. Udvariaskodhatik, de nem érzi át hivatása magasztosságát, mert a fő a haladás, az előléptetés, a többi mellékes. Pedig az elnök nem ösmeri, de nemis ösmerheti minden hibáját. Az elnök is csak ember, vannak erényei, vannak hibái. A saját hibáit nem látja, a másokét nagyítja, a saját erényeit túlozza, a másokét fel sem fedezi. Hogyan itéli meg akkor az egész embert1? Rosszul. S minő minősítéseket osztogat? Igaz­ságtalanokat. S ha még tudná a biró : milyen osztályzata van, hagyján ! Hanem ezt nem tudja. Hivatalos titok. Az ő bőréie megy a játék, de ő abban részt nem vehet. Ö rá húzzák a vizes lepe­dőt, de az ellen nem védekez'ietik. Öt ütik agyon, de ő vissza nem üthet. És ez mind megtörténhetik az igazságszolgálta­tásnál, az igazságot osztó közegekkel szemben, anélkül, hogy ezt az égbe kiáltó igazságtalanságot valakinek is eszébe jutott volna már eltörülni! Pedig a titkos minősítést törvény nem írja elő: sőt kifejezetten még rendelet sem intézkedik róla, csak usus — illetve abusus csempészte be a magyar igazság­szolgáltatás rettenetes megkárosítására. A birói ügyviteli szabályok csupán azt irják elő, hogy: «Az elnöknek joga van a jelentésben akár a bizottság véleményéhez járulni, akár a kijelölésre nézve eltérő, s indokolt véleményt adni» (9. §.). A kir. ítélőtábla tanácsa, a pályázatoknál a vonatkozó személyi táblázat és a birói s felügyeleti működés, valamint személyes érintkezés közben szerzett tapasztalatok és köztu­domású tények alapján tesz javaslatot (11. §). A 27. §-a alap­ján kiállított személyi táblázatra nézve ezen szakasz harmadik bekezdése csupán arra jogosítja fel az elnököt, hogy «Az ille­tőnek hivatalos állására vonatkozó minden további változást és általában a táblázat rovataiban feltüntetett minden ténykö­rülményt esetről-esetre kiegészítsen. Az ilyen változást és tény­körülményt köteles az elnök az igazságügyminiszternek beje­lenteni és az általa őrzött táblázatban szintén bejegyezni.)) A személyi táblázat rovataiban szó van 1. a születési helyről, 2. a vallásról, 3. a családi állapotról, 4. a katonai dolgokról, 5. az elméleti képzettséget tanúsító adatokról, 6. a nyelvismeretről, 7. és 8. az állami szolgálatba lépést meg­előző foglalkozásokról, 9. a rendkívüli szolgálatokról, 10. a kitüntetésekről, 11. a címekről és méltóságokról, 12. az alá­írásokról. Végül a 13 ik rovat ezt az igénytelen cimet viseli: «Hivatali jegyzetek)). Ebbe a rovatba jönnek aztán a megjegyzések, hogy milyen az illető biró képzettsége, itélő képessége, felfogása és szorgalma. Ez az a hires rovat, amiért az egész személyi táb­lázat titokban őriztetik. Miért titokban ? . . , Ez a nagy kérdés, amire én feleletet sem a törvények­ben, sem a rendeletekben nem találtam sehol ? Miért titokban ? . . . Hiszen egy kis diák is tudja, hogy minő tanulónak tartja őt a tanítója, s ha gyenge bizonyítványt kap, ha megérdemli, módja van azt jóvá tenni ; ha nem, kér­dést intézhet a szülője, hogy miért van ez. Minden esetben a jogos útnak elég van téve; az orvoslásnak módja meg van adva. A jognak, a méltányosságnak és az igazságnak legele­mibb követelménye az, hogy a jogtalanság orvoslásának módja ejtessék. A bírónak ez sem adatik meg. A biró, aki törvény szerint igazságosan tartozik ezrek és ezrek felett ítélkezni, maga taszíttatott a legnagyobb igazságtalanságba ! Meg van fosztva a jogos védelem lehetőségétől. Ki van szolgáltatva egy ember belátásának, egy ember ítéletének, anélkül, hogy perorvoslati joggal rendelkeznék az esetleges sérelmes ítélet ellen. Hát nem hallatlan, nem megbotránkoztató és nem szé­gyen ez ? . . . Csodálatos, hogy nálunk Magyarországon, ahol a «jogász»­ész özönével terem, s ahol csekély kérdésekről számtalan jogi vitával döntenek, még nem akadtak illetékes faktorok, akik a birák titkos minősítésének nagy veszedelmét elhárítani Lapunk mai szám* 12 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom