A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 4. szám - Jogbölcselkedés. (Folytatás)

A JOG óhajtották volna, nem a birákról de a szent igazság palládiumáról, amelyen valóságos foltot képez? Micsoda kára lenne abból az ügymenetnek, vagy a közszolgálatnak, a jogkereső közönségnek, vagy a szolgálati szabályzatnak, ha például a «vezetők» (járásbiró, elnök) arra köteleztetnének, hogy — mondjuk — minden félévben kiadnák a bizonyítványt a diákoknak, akiket véletlenül független bíráknak hivnak, abból a célból, hogy azok tájékozva lehessenek önmaguk irányában, s hogy esetleg észrevételeket is tehessenek — mondjuk - a tábla elnökénél, vagy a táblabírák közvetlenül a miniszternél? Hát ha a vádlottnak nyitva állnak a felebbezési forumok, mért legyenek azok éppen a biró előtt becsukva? Hiszen a minősítési táblázat sokszor életkérdés a bíróra. Miért ne lehessen neki joga a saját pályáját ellenőiizni egy emberrel szemben ? Hogy mennyi bajnak és mennyi visszaélésnek lehet a titkos minősítés a kútforrása, azt én itt felsorolni képes nem vagyok. De mégis felhozok néhány példát, inkább a humorosabbakból, mert maga a kép ugy is igen sötét, ha elgondoljuk amúgy egészében . . . X. . . elnök irodalmi ember. Neve a jogi lapokból ösmeretes. O erre sokat ad. De egy olyan törvényszékhez nevezték ki, amelynél egy biró sem foglalkozott irodalommal, báv különben kitűnő munkaerők voltak a birák. X. . . elnök átvévén a hivatal vezetését, a minősítési táblázatokban mindegyik'biró képzettségét egy fokkal lejebb szállítja. V . . albiró, aki jeles minősítéssel birt azelőtt — egy izben fölmegy az elnökhöz, s panaszkodik, hogy pályázott törvényszéki bírónak és a táblán azt hallotta, hogy másodrendű jegye van, miért van ez ? Az elnök nyiltszivüen (kivételes ember) azt felelte neki : — Nos, kedves barátom : hát mit gondol ön ? Ennél a törvényszéknél egy bírónak sem adhatok első osztályú jegyet, mert csak magam foglalkozom a judikaturával ! . . . A megboldogult Szilágyi minisztersége alatt történt, hogy egy jelesnek ösmert törvényszéki birót sehogy sem akartak előléptetni, noha az ideje már rég itt volt. Kapja magát a törvényszéki biró és fölrándul a miniszterhez audienciára s ott előadja a panaszát. Szilágyi némán hallgatja a birót, majd erősen reá néz s aztán az ő nyers őszinteségével mondja neki: Hiszen maga részeges, itt van a minősítési táblázatban. A biró elsápad, majd felháborodva válaszol: — Kegyelmes Uram ! már 15 éve, hogy orvosi rendelet folytán semmiféle szeszes italt nem szabad innom. Az tehát hazugság! A miniszter erre kapja magát, vizsgálatot indít. Kiderül, hogy az g'elnök — miért, miért nem: ő tudja — hazugságot irt be a bíróról a táblázatba. Az elnök ur nyugdíjba ment, a biró pedig táblabíró lett. * Az elnökök rövidség okáért egyes betü-jeleket használnak a minősítési táblázatban, például, m . . . — megbizhatlan k . . . = kártyás, i . . . = iszákos stb. Akinek a neve után ilyen jelecske van téve, az — előléptetés szempontjából — örökre halott. Es bizony-bizony lehet, hogy meg sem érdemelte a jeles betűt. * Az elnöki titkárok tudvalevőleg a tábláknál a személyi ügyeket vezetik. Ez nem baj : birák, akik birák felett állanak. De a törvényszékeknél az «elnöki titkári» teendőket rendesen az irodaigazgató, vagy egy irodatiszt látja el, ha nem is mindegyiknél, de soknál. Ezek az irodaigazgatók és irodatisztek köztudomásszerüen ügyes emberek (hiszen másképp az elnök nem bízna rájuk kényes ügyeket), de félművelt s rendszerint elbizakodott egyének (volt őrmesterek vannak sokanj. Ezek fogalmaznak aztán a járásbirák számára úgynevezett orrokat, ezek másolják le a minősítési táblázatokat és ezek látnak be a «titkon őrzött» helyekre, a hova mfga az érdekelt be nem tekinthet, és azok, akik aztán nem tisztelik a birót (ezt a ((független, igazságosa médiumot), sőt engedelmeskedni is csak immel-ámmal szoktak neki ! ... Ez is a titkos minősítés egyik csodabogara. * Egy törvényszéki biró csinos vagyonnal rendelkezvén, hivatalos óra után saját fogatán szokott sétakocsizást tenni. Teendőit egyébként rendszeresen elvégezte. Az elnök — amint később kitudódott — ait irta be neki: ((Különösen jól tud kucsirozni.» A fáma szerint a biró ez okból nem emelkedett tovább . . . * Befejezem. Cikkem nem irányul az elnökök ellen. Őszinte lélekkel mondhatom, hogy az általam felsorolt esetek a ritka kivételek közé tartoznak. Az elnökök rendszerint az emberi véges elmének megfelelően, legjobb belátásuk szerint és a legnagyobb jóhiszeműséggel járnak el a minősítési táblázatok kiállításánál. Nem bennük van a hiba, hanem a rendszerben. Ezt a rendszert kell minél előbb és minél radikálisabban módosítani. A titkos minősítést a bírákkal szemben el kell törölni és azt nem egy emberre, de egy bizottságra kell bízni, amely bizottság — más tanácsokhoz képest — legalább három tagból álljon. Több szem többet lát. Egy ember — bárminő okos, jó és tapintatos is legyen, — mégis csak egy ember marad. A biró az igazságot szolgálja: adassék meg neki is az igazság ! TÁRCA. /\Jogbölcselkedés. A. Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. \ (Folytatás.)* A Dmg an sich világába be nem juthatunk; de be sem pillanthatunk. De még mindig előttünk marad a pozitív tényeknek végtelen kiterjedésű és végtelen színes és a jelenségek végtelenét magában foglaló világa. Itten, ebben a világban megtaláljuk a jogot is, és ennek nyilvánulásait, mint pozitív tényeket. A Comte Ágoston rendszere tehát mintegy kiegészítője a Kant fenomenálizmusának, amidőn a jogot és annak nyilvánulásait a természettudományok módjára kezeli, vagyis inkább : akarja kezelni, arra törekedvén, hogy a jelenségekben is a jelenségek által megnyilatkozó törvényszerűséget megismerje s ha lehetséges, mathematikailag formulázza. A szociológia a tudományok hierarkiájában hozzá méltó testvérei mellett méltán helyet foghat. Eredményül ennélfogva a következőket jegyezzük fel: hogy van-e objektíve, azaz an sich, tőlünk függetlenül jog vagy sem, erre nem tudunk felelni, mert ezt nem tudhatjuk, mert az objektív lét tudományosan egyáltalában nem bizonyít •) Előző közlemény a 3. számban. *~ ható. Hinni, hisszük az objektív létet s így hihetjük az objektív jog létét is. Ne feledjük azonban, hogy a hit nem tudás . . . Hogy a tapasztalaton belül van jog, ez nagyon természetes. Ezt soha senki sem tagadta, soha senki sem tagadhatta . . . Van-e valami fontossága jelen fejtegetésemnek a jogfilozófia történetének'."szempontjábóI ? Talán első felületes pillantásra azt mondhatná valaki, hogy nincs. Épp ezért pár szóval kidomborítom e fejtegetés jelentőségét. Nem esküszünk ugyan sem ennek, sem annak a mesternek szavára ; fentartom állításomat: jogbölcselkedésnek tartom az összes filozofálást a jog felől még akkor is, hogyha az metafizikai spekul áció. Elismerjüka Comte érdemeit, de azért nem tagadjuk meg HegehOh sem azt, ami őt joggal megilleti . . . Fixiroznom kellett azt a végpontot, ahova mindeddig érkezett a gondolkozás. Ebből a nézőpontból, mintegy a fejlődés csucspontjából.'nézem ;én a jogfilozófia történetét és konstatálom a haladást, illetve a hanyatlást. A Kanti fenomenálizmus, összeegyeztetve a Comte Ágoston pozitivizmusával és mégis megtartva benne a Fükte-féle és a többi subjektivista rendszereknek ércnél szilárdabb alapelemeit, bizonyára ez a jogi gondolkozásnak a tények és a modern, a legmodernebb gondolatok által igazolt álláspontja. Az individualisztikus törekvések és csak az individuumnak érvényesü lése, ezek a modern tudomány jelszavai, s ezek a "törekvések valósulnak meg az életben, az emberiség életében^ és pedig főképp a társadalomban, amely már-már fenyegetőző ellentétbe helyezkedett az állammal szemben. Az eredmény pedig :*hogy állam és társadalom között félősen kiélesedett az ellentét