A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - A XXVII. német jogászgyülés. Folytatás

299 nak a syndikatus ügynökeivé vagy amint élcesen elneveztettek : «kartelltőkésekké» (Kartell-Rentícrs) való lealacsonyitása, az árut újból feldolgozó iparoknak fellázadása a kartellek olcsó kiviteli árai ellen; a mezőgazdasági szövetkezetek panaszai a kartellirozott árusítóknak előnyben való részesítése ellen, a munkások, vagy azok ellenszervezetéhez való visszony, az üzembeszüntetésnek vagy korlátozásnak visszahatása egész községek és járások üdvös vagy kedvezőtlen fejlődésére, az ár-politikának befolyása, a köznapi élet általános szükségletének szolgáló áruknál, a szegényebb osztályok létfentartására vagy munkafeltételeire — imc csak ezen néhány példa is mutatja, hogy milyen látkörrel kell a kartellpolitikának ez idő szerint rendelkeznie és mily felelősséget kell viselnie. Nem állítom, hogy ezek megoldhatatlan feladatok volnának ; de uj szempontok merülhetnek fel az államnak a kartellekhez való visszonyát illetőleg. Mi történik, ha egy kartell vezetősége az általa monopolisticusan termelt áruk árát olyannyira felemeli, hogy az a közjóléttel és igy az állami gazdasági politikával össze nem egyeztethető? És az ily esetek mind gyakrabban fognak előfordulni, minél jobban halad a kartellirozás folyamata. (Folytatása következik.) Irodalom. Büntetési rendszerünk egyszerűsítése, irta Finkey Ferenc sárospataki jogtanár. Budapest, 1904. A Magyar Jogászujság kiadóhivatala. Ara ? Büntető törvénykönyvünk alapelveihez szerző szerint nem kell hozzá nyúlnunk a készítendő novellában; a szükséges reformok megférnek és megvalósíthatók Btk.-ünk rendszerében. El kell azonban ismernünk, hogy ez több irányban reformálandó. Ezen kívánatos és szükséges reformokat szerző, munkája végén a következőkben reassumálja: 1. a halálbüntetés eltörlendő; 2. a börtönbüntetés a btk.-ből teljesen kihagyandó; 3. a határozott idejű fegyház általános minimuma 1 évre szállítandó le, maximuma pedig visszaesőkre és bűnhalmazat esetén 20 évre felemelhető ; 4. a fogház általános minimuma 8 napra emelendő és 3 havi fogház magánzárkában töltendő ki; 5. a fiatalkori sajátképpeni büntettek eszköze gyanánt a fogház (8 naptól 5 év) állapíttassák meg és részükre mindenesetre külön fogházak jelölendok ki ; 6. visszaesőkre a fegyház és államfogház tartama 20 évig, a fogház tartama b" évig legyen kitolható és ezek részére is külön fegyházak és fogházak jelölendők ki. Ezen javaslatok elfogadása esetében a Btk. főbüntetései lennének: 1. Fegyház életfogytig, ill. 1—15 esetleg 20 évig. 2. Allamfogház 1 naptól 15, esetleg 20 évig. 3. Fogház 8 naptól 5, eseti. 6 évig. 4. Pénzbüntetés. A kihágási btk.-ben főbüntetés gyanánt maradnának: az elzárás és a pénzbüntetés. A halálbüntetés eltörlése az erkölcs és humanismus diadala lenne: a börtön kihagyása egy papiros büntetés eltörlése volna és megszüntetné azt az anomáliát, illetve paródiát, hogy bíróságaink ezerszámra szabják ki a börtönbüntetést, jól tudva, hogy ezt az elitélt fogházban fogja kitölteni. A többi reformok pedig egytől-egyig az igazságosabb repressiót, az eredményesebb praeventiót és helyesebb individualisatiót teszik lehetővé. Hogy szerző ezen thémáját a lehető legalaposabban kifejti, azt szükségtelen hangoztatnunk — éppoly kevéssé azt, hogy a jelen értekezés éppoly tanulságos, mint érdekes olvasmányt nyújt. Finkey irályát olvasóink többrendü, e lapokban megjelent dolgozatából ismerik és annak kiválóságában gyönyörködtek. Az értekezés a Magyar Jogászujságnak egy különlenyomata. A börtönügy jelen állapota és reformkérdései. Irta Finkey Ferenc dr. sárospataki jogtanár. A Balogh Jenő dr. által szerkesztett Jogi értekezések 11-ik füzete. Budapest 1!)04. Grill Károly cs. és k. udv. könyvkereskedése. 8° 240 1. Ára 5 K. Ezen nagyszabású dolgozat megjelenését ezúttal esek jelezzük, bővebb ismertetését más alkalomra tartjuk fönn. A biztosítási jog kézikönyve, különös tekintettel a biztosítási vállalatok üzleti szokásaira, a külföldi törvényhozásokra és a birói gyakorlatra. Irta Gellér Samu dr. ügyvéd. Budapest, 1004 ; Grill Károly cs. és k. udv. könyvkereskedése. Nagy 8" VIII. és 584. 11. Ára 8 K. A biztosítási jognak az utolsó évtizedekben tapasztalt fellendülése — szerző szerint— indokolja egy oly kézikönyv összeállítását, melyben nemcsak a tételes törvényi jogszabályok, hanem a biztosítási kérdések egész sorozata elméleti és gyakorlati szempontból együttesen van ismertetve. Ezen irányeszméből indul ki szerző, ki nemcsak a hivatásos biztósitoknak, hanem azoknak is segédeszközt akar nyújtani, kik csak alkalomszerüleg foglalkoznak biztosítási kérdésekkel. Es mert nálunk a biztosítási intézménynek ugy köz-, mint magánjogi szabványai reformra várnak, szerző különös tekintettel volt a biztosítók üzleti szokásaira és az ujabb törvényhozási munkálatokra. Ugy a hazai, mint a külföldi szakirodalom és a judicatura felhasználásával és párhuzamba állításával, igyekszik minden kérdésre felvilágosítást nyújtani és a kérdés jelenlegi állását feltüntetni. Az általános tájékoztató bevezetés (1—68. 1.) és az általános közjogi rész (68—112. 1.) után következik a különös magánjogi rész (112—303. 1.), a kárbiztositás általános tana, majd a kárbiztosítás egyes fajai (303—378. 1.), az életbiztosítás és rokonfajai (378—511. 1.) a balesetbiztosítás (511—546. 1.) és a- betegség esetére való biztosítás (546 - 550. 1.). Az utolsó fejezet tárgyalja a viszontbiztosítást (550—583. 1.) Minden kérdésnél előrebocsátja szerző a technikai és üzleti elveket, az elméletet, a külföldi törvényhozások összehasonlító rendelkezéseit és csak ezek után ismerteti a hazai tételes törvényt és ezzel kapcsolatosan a nagy gonddal összegyűjtött birói gyakorlatot. Nem szorítkozik csupán a Döntvénytár és Márkus-féle gyűjteményben közzétett jogesetekre, hanem az összes szaklapokban közzétett nagybecsű anyagot is rendszeresen feldolgozza. És ezért teljes dicsérettel illetjük szerzőnek nagy munkába került dolgozatát. A jus exclusivae (veto-jogk pápaválasztásnál. Irta Kérészy Zoltán dr., a debreceni jogakaoémiának ny. r. tanára. Budapest 1004. Politzer Zsigmond és fia. Nagy-8° IV. és 120 1. Ára 2 K. 50 fill. A m. évi conclave óta sokat foglalkoznak a vétójoggal. Ugy az osztrák, mint a magyar delegációban többrendü felszólalás történt e részben, — anélkül, hogy e kérdés történeti, politikai ésjogi szempontból behatóbban tárgyaltatott volna. Ennek, és azon körülménynek, hogy sem a jogirodalom, sem az egyházjogi tankönyvek a vétójogot önálló vizsgálódás tárgyává nem tették — köszönhető, hogy szerző ugy a jogász-, mint a politikai világot egy fölötte becses tanulmánynyal gazdagította. Első fejezetében fejtegeti a pápaválasztásra gyakorolt világi befolyást 1559-ig és az exclusio votorum kifejlődését. A II. fejezet foglalkozik az 1559—1700-ig lefolyt conclavék történetével, tekintettel a jus exclusivae-ra. A III. fejezet tárgyalja a formális exclusiva alakszerűségeit és annak gyakorlatát 1700-tól napjainkig. Végül a IV. fejezetben ismerteti szerző a vétójogra vonatkozó tudományos elméleteket. Már a tartalomnak eme rövid ismertetéséből is kitűnik, hogy milyen becses és mily bő anyagot nyújt a tudós szerző ugy a jogásznak mint a politikusnak és történetirónak. Annál jobban sajnáljuk, hogy e munka nem jelenhetett meg egyúttal német vagy francia nyelven. r. I. A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. Szerkeszti Térfi Gyula dr. kir. igazságügymin. osztálytanácsos. Kiadja a Franklin-Társulat. VIII. kötet 1902—1903 és tárgymutató az I—VII. kötethez. A sommás eljárási törvény életbeléptekor alapított ez a gyűjtemény, az ország valamennyi ítélőtáblái által hozott összes felülvizsgálati határozatok gondos átvizsgálása alapján készül és igy teljesen hü és feltétlenül megbízható tükre annak a gyakorlatnak, melyet a kir. ítélőtáblák, mint a peres ügyek legnagyobb részében utolsó fokú bíróságok, a sommás ügyekben követnek. Különleges érdeme c gyűjteménynek a tárgymutatók gazdagsága és lelkiismeretes összeállítása, amelyek az anyag gyors és biztos kezelését rendkívül megkönnyítik. A most megjelent kötet a kir. tábláknak 1902. és 1903-ban hozott határotatait tartalmazza és ezen felül az összes hét kötetre kiterjedő rendszeres tárgymutató van hozzá csatolva. A most megjelent kötet terjedelme 76 iv; ára erős vászonkötésben 20 kornna. Megjelent: Döntvénytár, a felső bíróságok elvi jelentőségű határozatai, jegyzetekkel ellátva. Kiadja a Jogtudományi Közlöny szerkesztősége, 3-ik folyam XXVI. kötet. Budapest 1904. Franklin-társulat. Ara 4 K. Vegyesek. Vörösmarty Béla halála. Kúriánk nagynevű alelnökét, a Szózat költőjének fiát elragadta közülünk a halál : hatvanéves korában szívszélhűdés ölte meg f. hó 9-én, hajnali egy órakor, mielőtt megvalósíthatta volna rég táplált óhajtását és visszavonulhatott volna pár héttel ezelőtt vásárolt mezei birtokára. Közéletünknek olyan alakja tünt a sirba, kiben a kiváló emberi tulajdonok mélységes tudással egyesültek. Példás élete pályájáról a következőkben emlékezünk meg : Vörösmarty Béla Budapesten született 1844 április 23-án. Apja, Vörösmarty Mihály halála után gyámjának: Deák Ferencnek gondozása alatt végezte középiskoláit és a jogot Budapesten, majd joggyakornok lett a királyi táblánál és onnan fogalmazói minőségben a semmitőszékhez került. Az ügyvédi vizsga letétele után kinevezték bírónak a budapesti kir. törvéuyszékhez. 187H-ban a budapesti kir. tábla birája lett és a polgári, valamint a büntető tanács birájaként működött. 1887-ben a Kúria birája, 1892-ben táblai tanácselnök lett. Erdély Sándor igazságügyminiszterré való kineveztetése után Vörösmarty az ő helyére jutott Győrbe, mint az ottani tábla elnöke. A győri táblát valóságos mintaintézménynvé fejlesztette. 1895-ben igazságügyi államtitkárnak nevezték ki. Ebben a minőségben eleinte kormányzati ügyekkel foglalkozott, később a politikai államtitkári teendőket vállalta el és igy a képviselőháznak is tagja lett, mint a nyitra-zsámbokréti kerület képviselője. A minisztériumban kivált a kodifikacionális munkákban tevékenykedett és az elkészített javaslatok ankéti tárgyalásában érvényesítette jogtudományát, birói pályáján szerzett gazdag tapasztalatait. Több nagyfontosságú reform előkészítését is kezdeményezte. 1901 őszén, Czorda Bódog nyugalombavonulása