A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 42. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Kilencedik közlemény

A JOG 295 szakaszt, ha a francia esetben terheltként szereplő barna úr tettét el akarjuk birálni, figyelmen kivül hagyni nem szabad. A jogos védelmet illetőleg nyugodtan megállapodhatunk a Htk. 79. i?-ában felállított azon tételnél, mely szerint az azon védelem, amely szükséges arra, hogy valamely jogtalan támadást magunktól vagy mástól elháríthassunk. Oly jog ez tehát, melynél fogva az egyénnek saját, vagy embertársa jogi javait, a jogtalanság ellen önsegitséggel megoltalmaznia szabad. Jogos védelem az, mondja a törvény, mely akár a megtámadottnak, akár másnak személye vagy vagyona ellen intézett vagy azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak elhárítására szükséges. Kétséget nem szenved, hogy a polgárok személyének és vagyonának az erőszakos támadások elleni oltalmazása, az állam és az egész társadalom jogát és kötelességét képezi; de amidőn az állam oltalma távol maradt s a veszélyben torgó egyén ennélfogva saját erejére és segítségére van utalva: a kényszernek kivételes joga lép az általános jog helyébe s az ezen helyzetben véghez vittek, a kényszer szempontjából birálandók meg. Jogos védelem esetében két egyén áll szemközt egymással ; az egyik, aki jogtalanul támad, s a másik: aki ezen jogtalan támadás ellen védekezik. Ezekkel a jogos védelem lehető tüzetességgel körül lévén irva, ennek föltételeit a következőkben látjuk: A jogellenes vagyis erőszakos támadás; A veszély közvetlensége illetve közelsége, továbbá: Hogy az erőszakos támadás valakinek személye vagy vagyona ellen irányoztassék, és végre : Hogy a védelem csak akkor alkalmaztassák, ha az a támadásnak elhárítására szükséges. A jogos védelem határainak félelemből, ijedségből vagy nngzavarodásból származott tulhágása nem büntettetik. (Btk. 79. §-ának utolsó bekezdése.) Ezen kivétel, melyet a törvény ezzel megállapít, egyszersmind eltérést képez azon elvtől is, hogy büntetőtörvény szempontjából az erős indulat semmi körülmények között sem tekinthető beszámítást kizáró oknak, mert itt a jogos védelem korlátainak túllépése éppen azon indokból zárja ki a beszámítást, mivel a támadás izgalomba hozta az indulatot s az indulatok e zajosabb hullámzása alatt gyakran nem lehet megtartani a tiszta belátás azon mértékét, mely szükséges volna, hogy az ember az adott pillanatban rögtön felismerje a határt, a melyen a további védelem megszűnt szükséges lenne. (Lásd a Btk. indokolását.) A W. I. dr. brassói ügyvéd ur által közölt esetben tehát véleményem szerint a terhelt, aki a végzetes lövést, álmából felriasztva, ijedtében, megzavarodásában, az őt torkon ragadó sértett erőszakos támadása ellenében ennek elhárítása végett tette — a Btk. 79. §-ának utolsó bekezdése alapján felmentendő volna. fizikai munkával foglalkozni kívántak. Két börtönőr ügyelt sétáinkra és Sokolof a kiskapunak megfigyelő nyílásán keresztül kémkedett Orthodox zsidó szülőktől leszármazván, Sokolof lovaskapitány csak írnok volt pályája kezdetén. Sebastopoleleste után magas protekció utján a csendőrségbe felvétetett. Később a tartományi rendőrséghez került. 1882-ben lőn a Sándor-erőd felügyelőjévé kinevezve ; 1887-ben követte a Sándor-erőd foglyait a Schlüsselburg-erődbe, melynek felügyelőjévé kineveztetett. Nem lehetett jobban választani. 0 a tisztviselői lélek ideálja volt. Szolgálati utasításai reá nézve az erkölcsösség alpháiát — ómegáját képezték. Mit törődött ő a szeme alatt végbemenő halálesetekkel, megőrülésekkel és öngyilkosságokkal ? Neki nem volt a feladata okoskodni. — ((Parancsoljanak nekem, hogy minden foglyot ő Kegyelmességének szóllitsam és én annak szóllitandom,» mondá valakinek, aki ások rajta elkövetett méltatlanság felől panaszt tett. Ezenfelül módfelett goromba volt és bosszújával üldözte azokat, kik a szabályok ellen vétettek ; ily vétség volt szerinte : a fal utján való kopogtatás is ... A csend félbeszakítva lőn a folyosón elhangzó léptek által. A sétára vezetett foglyok az ajtón kifelé mentek. Néhányan a szó szoros értelmében maguk után vonszolták a lábaikat. Azok, akiknél a skorbut a tetőfokát elérte, vagy az más betegséggel párosult, — természetesen a sétán meg nem jelenhettek. A skorbut nem jár túlságos nagy testi fájdalommal; azonban a beteget teljes apathiába dönti; éjjel-nappal mozdulatlan marad, attól félve, hogy e nyugalmát valahogy meg ne zavarják; csak félig van öntudatnál és képzelődése a mult emlékei közt Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. Kilencedik közlemény.*) A szövetkezetek működésében tapasztalt számos visszaélés a szövetkezeti reform egyik első rangú feladatává tette a szövetkezetek működésének szoros ellenőrzését és ezen ellenőrzés szervezetének megállapítását. E kérdésben a tervezet a német és osztrák szövetkezeti törvények után indul. A tervezet szerint a szövetkezetek feletti felügyeletet az illetékes cégbíróság gyakorolja. A főfelügyeleti jog tartalma a legtágabb körű és kiterjed a szövetkezet teljes működésére, melyet az illetékes cégbíróság folytonos figyelemmel köteles kisérni. A cégbíróság beavatkozása vagy spontán, vagyis hivatalból kezdeményeztetik, avagy pedig valamely érdekelt fél indítványa folytán történik. Az előbbi eset a szabály, a cégbíróság ugyanis a szövetkezet ügykezelését, könyveit és pénztárait minden második évben a kereskedelmi és iparkamara által kijelölt egyének közül kirendelt szakértő által megvizsgáltatni tartozik. A vizsgálat eredménye ugy a bírósággal, mint a felügyelő bizottsággal közlendő és határozathozatal végett a legközelebbi közgyűlés elé terjesztendő. A kétéves időszakokban ismétlődő hivatalos vizsgálat joga és kötelezettsége oly szövetkezetekre vonatkozólag, melyek valamely központi szövetkezet vagy a szövetkezetek érdekeinek előmozdítására törvényesen alakult egyesület kötelékébe tartoznak, a központi szövetkezetre illetve egyesületre ruházható. Ezen kötelezettség elvállalása a vizsgálat alá eső cégjegyzék bíróságánál bejelentendő. Ha a bíróság a vizsgálat eredményének közléséből vagy egyéb adatokból arról győződik meg, hogy a vizsgálat hiányos, a vizsgálatot újból elrendeli; ismételt hanyagság vagy mulasztás esetén pedig a vizsgálati jogot a központi szövetkezettől vagy egyesülettől az illető szövetkezetre nézve megvonhatja. A bíróságok felügyeleti jogának a szövetkezeti központokra való átruházását, dacára a német példának, szerencsétlen intézménynek tartjuk. A szövetkezeti központok a tagszövetkezetekkel szemben érdektelen és független közegeknek nem tekinthetők. Ha még az átruházott hatáskörrel csak egy-két nagyobb országos központ birna, talán meg tudnánk békülni a felügyelet ily módon való szervezésével; de a kisebb megyei központok életfentartása nagyon erős függésben lehet az egyes tagszövetkezetek helyzetétől, vezetőségükben természetszerűleg az egyes tagszövetkezetek vezető elemei uralkodnának s igy tőlük elfogulatlan szigorú ellenőrzés nem várható. Különben sem látjuk a hatáskör átruházásának semmi célját sem, mert hisz a bíróság felügyeleti terhén ezen hatáskör átruházása mit sem könnyít, kötelessége lévén a bíróságnak a vizsgáló szövetkezeti központ jelentését felülvizsgálni és ellenőrizni. Ha e bíróság ezen kötelességét komolyan gyakorolja, helyzete csak nehezebb lesz, minha a vizsgálat vezetésébe közvetlenül befolyna *) Előző közlemény a 40-ik számban. bolyong. Némelykor látományai is vannak és a beteg akkor boldog perceket él. De a zár nyikorog, a beteg felnyitja a szemét és Sokolof arca csakhamar visszahívja őt a valóságba . . . Szeptember végén vagy november elején 8 fogoly lőn Siberiából visszahozva, — valamivel később ezeket két ujabb fogoly követte. Egyéb változás nem történt. Időről-időre egy szomszéd megkopogja, hogy ez a társunk nem tud többé felkelni, vagy hogy egy másik fogolytársunk nem tud többé oldalt feküdni. A bátorság mindezek dacára minket el nem hagyott. Természetes, hogy ismételve keserves pillanatokat kellett átélnünk, — de elkerültük azokat szóba hozni. Sem a Sándorerődben, sem Schlüsselburgban nem hallottam egyetlen panaszt sem a szomszéd zárkából, melyben valaki betegen feküdt vagy haldokolt. Es a halottak száma nem volt csekély !... E télen Ivanof Ignác elhozatott az erődbe (ravelin); de nem maradt itt sokáig. Egy éjjel kiáltásokat hallottunk; Ivanof-ra a kényszerzubbonyt ráadták és nemsokára őt az erődből elvitték, mert - megtébolyodott! Röviddel ennekutánna hallottunk Aarontsik megőrüléséről, — ez azonban megmaradt a Sándorerődben, velünk szállíttatott Schlüsselburgba is, ahol a halál megváltotta! . . . Jött a tavasz és vele egészségünk is rosszabbodott. A hó végével Kletotsnikof elhatározta, hogy éhhalállal kimúlik. Később hallottuk, hogy a skorbut és gyomorbaja dacára, melyben szenvedett, — az orvostól csak orvosságot tudott kapni. Egyszer meg is mondta neki az orvos, hogy egészségi állapota jobb táplálkozást kiván, — de nem áli módjában azt neki a parancsnok engedélye nélkül orvosilag rendelni. Midőn Kletotsnikof ezen elhatározását tudtunkra hozta,