A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 3. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG 11 Indokok: A jelen ügyben a mai főtárgyalás adatai nyomán a következő tényállás nyert jogszerű igazolást: vádlott, mint postahivatali kisegitő a P. podoiini mozgópostán alkalmazva lévén, ebbeli minőségében 1902. szept. 30-án a kezelésére bizott és K. Adolf cimére érkezeti ajánlott küldeményt jogtalanul felbontotta, az abban elhelyezett ezüst női zsebórát jogtalanul eltulajdonította. 1902. október 23-án pedig szintén a p -podoiini mozgópostán a G. Leopold cimére érkezett ajánlott levelet jogtalanul felbontotta, abból a 2,015 K. 20 fillért jogtalanul eltulajdonította, az ajánlott levelet pedig megsemmisítette. A vádlott által eltulajdonított és K. Adolf részére szóló ezüstóra a vizsgálat során vádlott nővérétől K. E tói elkoboztatott s K. Adolfnak kiadatott; ellenben a G. Leopold részére érkezett 2,015 K. 20 f. összegből vádlott útmutatása és felvilágosítása nyomán csak 1,090 K. került meg és találtatott fel Erdőhegy és Székudvar között a vasútvonal mentén elásva: míg a pénz többi részét vádlott részben eldorbézolta, részben pedig bevásárlásokra fordította. A K. Adolf-féle esetben tehát kár sem a címzettre, sem pedig a postakincstárra nem háramlott; ellenben a G. esetből kifolyólag a postakincstár, amennyiben utóbbi csakis az ajánlott levélért szavatol és ez megsemmisült, 50 K kárt szenvedett, a hiányzó pénzérték pedig a feladó boroszlói t.-bizt. tsaság kárát képezi. Ezen tényállásra vonatkozólag vádlott azt adja elő, hogy az órát akkép tulajdonította el, hogy az a csomagból kiesett, és mert nem tudta megállapítani, hogy melyik csomagból, vagy két hétig az órát magánál tartotta, majd pedig, miután azt nem reklamálták, nővérének ajándékozta. A G. cimére érkezett ajánlott levelet illetően pedig vádlott azt adja elő, hogy azt azért és akkép fosztotta meg tartalmától, hogy és mert abból egy 10 K-ás pénz kilátszott; beismeri ez esetben, hogy magát a levelet a felfrdezés meghiúsítása céljából semmisítette meg. Vádlott azon védekezése, hogy a K.-féle csomagból az óra kiesett, s nem tudta azt, hogy melyik csomagba való ? merőben tarthatatlan és magában ellentmondást tartalmaz, mert ha a csomag tényleg kilyukadt és az óra abból valóban kiesett volna, éppen a csomag göngyöletén levő szakadás és hézag kellett hogy rávezesse vádlottat arra, miszerint megállapítsa, hogy melyik csomagba való az óia. Minthogy a csomag göngyöletén ily szakadás észlelhető nem volt, s mert továbbá az óra helyett vádlott egy hírlapot gyömöszkölt bele a skatulyába, azt újból lepecséltelte s a csomag K. Adolf s G. Mária vallomása szerint sértetlen állapotban érkezett is meg Hunfalvára, — ezekből a körülményekből tényként az állapitható meg, hogy vádlott ezen csomagot szándékosan és erőszakosan bontotta fel és fosztotta meg tartalmától. Ezen tényállás alapján a kir. ügyészség ugy a vádiratában, mint a mai főtárgyalás során vádlott elien a btkv. 462. §. alá eső és a második esetben a btkv. 463. §. szerint is minősülő két rendbeli hivatali sikkasztás büntette miatt emelt vádat, Tekintettel azonban arra, hogy a 14. sz. tétel sz. a. iratok tanúsága szerint, vádlott hivatali fogadalmat Podolinban nem, csakis előbbeni alkalmaztatási helyén, a kétegyházai postahivatalnál tett; tekintve, hogy mint kisegitő hivatalnok fegy. eljárás súlya és hatálya alatt nemis állott; figyelemmel arra, hogy a podoiini postánál történt alkalmaztatása csakis kivételes és ideiglenes s addigra szóló volt, mig más alkalmas munkaerő kapható lesz; ezekből a körülményekből a kir. tszék megállapította, hogy vádlott nem tekinthető a btk. 461. §-ban körülirt közhivatalnoknak, s igy a terhére rótt cselekmények nem képezhetnek hiv. büntettet sem; hanem azok csupán a btk. 355. §-ba ütk. és a 356. §. szerint minősülő és pedig az értékre való tekintettel: az első esetben a sikkasztás vétségének, a második esetben pedig a sikkasztás bűntettének a tényálladékát valósítják meg; melyek a részletezett tényállás adatai alapján a btk. 327. §. 1. bek. alá eső levéltitok megsértésének vétségével eszmei halmazatban vannak. Ezen okokból a kir. tszék vádlott cselekményeit sikkasztás büntette és illetve vétségének minősítette, és pedig a közvádló kérelmétől eltérően. A büntetés kiszabásánál a kir. tszék vádlott fiatal korát, büntetlen előéletét, valamint beismerését enyhitő, ellenben a bűnhalmazatot, továbbá a 2. esetben az elsikkasztott összeg felette magas voltát; valamint azt, hogy 1,090 K. tekintetében, a kártérítésre teljesen képtelen, s végül, hogy cselekményeit a szolgálata iránti köteles hűség megszegésével követte el: súlyosító körülmények gyanánt állapította meg, s ezek gondos mérlegelése mellett vádlott jogellenes cselekményével a kiszabott 1 évi 6 havi börtönbüntetést találta kellő arányban állónak. Vádlottnak mai napig tartó vizsg. fogsága a kiszabott büntetésbe 6 havi időtartamban a btkv. 95. §. és illetve a bp. 327. §. e.j pontja alapján számíttatott be stb. stb. A kassai kir. ítélőtábla (1903 július 1-én 1,916 sz. a.) a kir. tszék ítéletének a vádlott cselekménye minősítése, továbbá a levéltitok megsértése vétségében való bűnösség megállapítása, valamint a büntetés kiszabása iránt intézkedő felebbezett részét azzal a meghatározással, hogy a vádlottra kiszabott börtönbüntetésből annak 1902 november 10 tői tartó vizsgálati fogsága által a mai napig 7 hónap és 21 nap kitöltöttnek vétetik, az abban felhozott vonatkozó indokok alapján és még azért is helybenhagyja, mert a felmerült adatok szerint a vádlott a reá bizott teendőket nem mint a kincstárnak, hanem az őt alkalmazó postamester- i nek a közege végezte stb. A m. kir. Kúria (1903. november 3-án 8,923/B. sz. a.) A köz- I vádló semmiségi panaszának hely adatik s mindkét alsófoku biró- j ság Ítéletének a vádlott cselekményeinek minősítésére és ebből ' kifolyóan a büntetés kiszabásánál alkalmazott büntetési tételekI nek jogalapjára vonatkozó része is a bp. 385. §. 1. b. p. alapján a bp. 437. §. 3. bek. érteim, megsemmisittetk, vádlottnak cselekményei a btk. 462. §-ába ütk. s a BTK. 463. §-nak meghatározása alá eső egy rendbeli folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztás bűntettének minősíttetnek, vádlott ebben a bűntettben I mondatik ki bűnösnek és a vádlottra a kir. it. tábla által főbüntetésül kimért 1 évi és 6 havi börtönbüntetés a btk. 463. §. alapján a btk. 92. §-nak a bp. 385. § nak 3. p. és ezen szakasz! nak utolsó bekezd, érteim, hivatalból alkalmazásával, — a kir. tábla által mellékbüntetésül kimért 3 évi hiv. vesztés és a politikai jogok gyakorlatának ugyanily időtartamú felfüggesztése pedig a btk. 484. §-a alapján ezért a bűntettért kiszabottnak nyilvánittatik. Indokok: A kir. it. tábla Ítélete ellen a közvádló főügyész a minősítés miatt a bp. 385. §. b) p. alapján használt semm. panaszt, melyet a koronaügyész fentartott. Tekintve, hogy a kir. Kúria határozatának hozásánál a bp. 423. §. első bek. szerint a kir. Ítélőtábla által valóknak elfogadott tények veendők alapul; tekintve, hogy a kir. Ítélőtábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy K. Jenő vádlott 1902. szept. 30-án a p.- podoiini m. postán, mint postahivatali kisegitő a kezelésére bizott és K. Adolf cimére küldött ajánlott küldeményt jogtalanul felbontotta és az abban elhelyezve volt ezüst női zsebórát jogtalanul eltulajdonította; továbbá, hogy a p.- podoiini m. postán1902 okt. 23-án a kezelésére bizott és G. Leopold cimére küldött ajánlott levelet felbontotta és az abban elhelyezett 2,015 K. 20 ft. jogtalanul eltulajdon.totta, magát az ajánlott levelet pedig megsemmisítette; tekintve, hogy ezen tényekből és a bűnvádi per irataihoz mellékelt adatokból, melyekre az 1. fokú bíróság Ítéletének a kir. it. tábla által elfogadott indokolásában hivatkozás tétetett, kitetszik, hogy vádlott a p.stamester által a postaigazgatóság engedélyével lett felfogadva és postahivatali kezelő gyanánt alkalmazva, s hogy a bizonyos postahivatalhoz engedélyezett postahivatali kisegitő, rendkívüli esetekben más posta hivatalnál is alkalmazható és igy a vádlott nyilvánvalóan a fennálló szabályoknak megfelelően alkalmazott postahivatali kisegitő volt; és tekintve, hogy vádlott ezek szerint hatósági különmegbizást kapott a kérdésben forgó p- podoiini postán mint postahivatali kisegitő a kezelésre s a vádlott már magában ezen hatósági megbízatásánál fogva a btk. 461. §. szerint közhivatalnoknak tekintendő; ezekkel szemben a kir. itélő tábla áltaf szintén valóknak elfogadott azok a további tények, hogy a vádlott hivatali fogadalmat Podolinban nem, hanem csakis előbbi alkalmaztatása helyén a kétegyházi postahivatalnál tett, — hogy vádlott mint kisegítő hivatalnok fegyelmi elj. súlya és hatálya alatt nem állott, és hogy a podoiini postánál történt alkalmaztatása csakis kivételes és ideiglenes volt, a jelen esetben teljesen lényegiebnek s igy téves a kir. it. táblának ama tényekből vont az a jogi következtetése, hogy a vádlott a btk. 461. §-ában körülirt közhivatalnoknak nem tekinthető, és hogy a reá bizott teendőket nem mint a kincstárnak, hanem csak mint az öt alkalmazó postamesternek a közege végezte. Minthogy tehát vádlott, mint közhivatalnoknak tekintendő postahivatali kezelő, a kezelésére bizott postaküldeményt képezett leveleket bontotta fel és tulajdonította el az azokban levő női ezüstórát és illetve a pénzt — és a pénzt tartalmazó levelet megsemmisítette és igy a sikkasztással összefüggőleg még más enyhébb büntetés alá eső büntetendő cselekményt is elkövetett, a vádlottnak fennebb megjelölt cselekményei a btk. 462. és 463. §-ában meghatározott hivatali sikkasztás bűntettének összes alkotó elemeit kimerítik — és ezeknél fogva mindkét alsófoku bíróság a vádlott bűncselekményeinek minősítésénél a büntető törvénynek megfelelő rendelkezéseit tévesen alkalmazván — a közvádló semm. panaszának helyt adni, mindkét alsó f. bíróság Ítéletének fennebb a rendelkező részben megjelölt részét a bp. 385. §. 1. b.) p. alapján a bp. 437. §.3. bek. érteim, megsemmisíteni; vádlottnak cselekményeit a btk. 462. §-ba ütk. és a 463. §. meghatározása alá eső egy részbeli folytatólagosan elkövetett hivatali sikkasztás bűntettének minősiteni és őt ebben a bűntettében bűnösnek kimondani kellett. A vádlott cselekményeit, habár a terhére megállapított sikkasztások különböző időben követtettek el, azért kellett csak egy rendbeli sikkasztás bűntettének minősíteni, mert a megsértett hivatali hűség kötelékének egységénél fogva azok csak egy folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettét képezik. Minthogy végül a vádlottra nézve a kir. it. tábla által megállapított enyhítő körülmények annyira nyomatékosak, hogy büntetése kiszabásánál a btk. 92. §. alkalmazását indokolják, a vádlottra a kir. tábla által kimért főbüntetést enneka§-nak a bp. 385. g. 3. p. s ezen §. utolsó bek. alapján hivatalból alkalmazásával, a vádlottra a tábla által kimért mell. büntetése pedig a btk. 484 §. alapján a sikk. büntette miatt kiszabottnak nyilvánítani kellett. A vád alapjául szolgáló az a tett, hogy vádlott a vasúti elszállításra szánt 69 zsákból álló kukoricából kilenc koronát érő két felzsákot a saját magtárába visszavitette, alapot szolgáltat ugyan arra. hogy a fuvarlevél ennek hiányával állittassék ki részére, azonban büntetendő cselekménynek a tenyálladékát nem állapítja meg. A komáromi kir. tszék, mint btö II. fokú felebbv. biroság (1903 június 6-án. 1,538/B. sz. a.) lopás vétsége miatt vádlott P.