A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 3. szám - Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. (Folytatás.)

10 A JOG Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Minthogy felperes a kereseti váltót a kifogásoló alperesek ellen utóforgatmánya alapján és ebből folyóan nem a visszkötelezettseg alatt állott forgató jogán érvényesítette és az előző utóforgató alperesek ellen jogerős határozatot nyert, az elévülési kifogás a jogutód ellen több* sikeresen meg nem tehető. A szegzárdi kir. tszék mint váltóbirósag (1902. novemb. 12-én 7007. sz. a.) B e ö t h y K. dr. ügyv. ált. képv. özv. T. Mihálynénak, K. A. Sándor és trsai ellen 320 K. 67 f. ir. váltóperében következőleg ítélt: A kir. tszék a kifogások benyujtásáia megszabott határidő elmulasztása miatt, a III. r. alp. által kért igazolásnak helyt ad, a 6,388. sz. a. benyújtott kifogásokat III. r. alp. részéről is kellő időben beadottnak elfogadja, az I. és II. r. alperesek kifogásainak helyt ad, a 6,181. sz. som. végzést I. és III. r. alperesekkel szemben hatálytalannak nyilvánítja, felperest ugyanazon sz. keresetével I. és III. r. alp. ellen elutasítja s kötelezi ugyanöt, hogy a most nevezett alpereseknek 26 K. 60 f. perköltséget 3 nap a. végreh. terhe mellett megfizessen, stb. Indokok: A 6,181. sz. som. végzés ellen I. és III. r. alperesek kifogásokat adtak be, azon az alapon, hogy felperesnek visszkereseti joga már elévült s kérték a som. végzés hatályon kivül helyezésével felperest keresetével elutasítani, s a költségekben marasztalni. III. r. alp. részéről a kifogások elkésetten adatván be, azok a 6,388. sz. végzéssel visszautasittattak. III. r. alp. igazolással élt; felperes ennek megadását nem ellenezte, s felek közösen kérelmezték, hogy a már I. r. alperessel megtartott tárgyalás eredményéhez képest a III. r. alperessel való tárgyalásra ujabbi határidő kitűzése nélkül az ügy érdemében hozassék meg az itélet. Ennélfogva III. r. alp. igazolás'iránti kérelmének helyt adni, s a kifogásokat emez alperes részéről kellő időben beadottnak elfogadni kellet. A kereseti váltó az 1901. ápril 10-én volt lejárat idejében nem rendeztetvén, az a T. megye tak.- és hit.-bank mint váltó birtokos által megovatoltatott és megpereltetvén, annak alapján 1901. ápril 16-án a somm. végzés a jelen alperesek és T. M. gató ellen kibocsáttatott. Ez jogerőre emelkedett s alperesek ellen végrehajtás is vezettetett, míg később a hátralékos 320 K 67 f t a jelen felperes a T. megyei tak.- és hitelbanknak kifizetvén, utóbbi által ez összeg erejéig a váltó 1901. novemb. 17-én felperesre átruháztatott, ki ezzel a váltó birtokába jutván, az összes előzők s igy a jelen alperesek ellen is kereseti jogot szerzett, ámde váltójogilag csakis visszkereseti jogot, minthogy a váltó a lejáratkor az azidőbeli váltóbirtokos által perelve lett, felperes azonban ezt a visszkereseti jogát váltói ulon most már nem érvényesítheti, mert jelenlegi visszkeresetét az óvás napjától számított 3 hónap eltelte után adta be, amidőn visszkereseti igényei a váltótörv. 85. §. 1. p. érteim, már elenyésztek. Ennélfogva az I. r. és III. r. alperesek kifogásának helyt adni, emez alperesekkel szemben a kibocsátott somm. végzést hatályon kivül helyezni, felperest keresetével elutasítani, és mint perveszteseket a perköltségek megfizetésére kötelezni kellett. A pécsi kir. itélő tábla (1902. dec. 30-án sz. a.) a 3,426. sz. kir. tszéki Ítéletet indokainál fogva helyben hagyja stb. A m. kir. Kúria (1903. dec. 17-én 363. sz. a.) Mindkét alsóbiróság ítélete megváltoztatik s az 1902. 9,181. sz. somm. végzés hatályban tartásával K. A. Sándor mint kibocsátó és K. Gy. mint forgató kötelesek 320 K. 67 f. tőkét és ennek 1902. szept. 20-tól járó 60/Ü kamatait, stb. 3 nap a. felperesnek megfizetni. Indokok: Minthogy felperes a kereseti váltót a kifogásoló alperesek ellen a tolnamegyei tak. és hit. bank r. t.-nak a váltóra vezetett utóforgatmánya alapján és ebből folyóan nem a visszkötelezettség alatt állott férje T. M. forgató jogán érvényesítette és minthogy a tolnamegyei tak.- és hit.bank r. t. a kereseti váltót az alperesek ellen már érvényesítette és ellenük jogerős határozatot nyert és igy az elévülési kifogás az alperesek részéről a felperes mint a fent nevezettnek jogutóda ellen többé sikeresen meg nem tehető, — a kereseti váltó alapján fennálló visszkötelezettsége az alpereseknek el nem évült, minek folyományaként az alperesek más kifogás hiányában a minden lényeges kellékekkel ellátott kereseti váltó alapján a vt. 7. és 12. §-ai értelmében, mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával, a rendelkező rész szerint kelleit ítélni. Az 1876-ik évi XXVII. t.-c. 3. §. 4. pontja szerint a váltónak egyik lényeges kelléke az, hogy a fizetési idő abban meghatározott napra szóljon. A kereseti váltón a fizetési idő «Am 25. (Nov.j Mai 1902.» megjelöléssel van kitüntetve. Minthogy az idézett törv. 6. és 36. ij-ában foglalt rendelkezéséből folyóan a váltó szövege tekintetében nem létezőknek csak a kitörlött részek tekintendők : minthogy a fizetési hónapként megjelölt «Nov.» hónap nincs kitörülve s maga a zárjel közé helyezés kitörlésnek nem tekinthető : minthogy ekkép a kereseti váltón a fizetési idő két különböző hónapra szólván, a fizetési idő határozatlan, s az idézett törv. 3. §. 4. p.-nak meg nem felel, s ekkép a váltó lényeges kellék hiányában szenved, s minthogy végül az id. törv. 6. §. érteim, oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányszik. váltójogi kötelezettség nem származik s igy váltójogi kereset tárgya sem lehet: a kereset az 1881:2,85i sz. I. M. rend. 4. §-hoz képest már az elsőbiróság részéről hivatalból visszautasítandó lett volna. A brassói kir. tszék mint váltóbiróság (1902 nov. 28-án 10,779/902. sz. a.) Lurtz K. dr. ügyvéd által képviselt K. Mártonnak, Mandl A. dr. ügyvéd, mint ügygondnok által képviselt E. Mihály elleni 1,500 K. iránti rendes perében következőleg itélt: A kir. tszék az 1902 6,465. sz. som. végzést hatályon kivül helyezi, azonban Feketehalomban 1901 dec. 15-én 1,500 K-ról kiállított, eredetiben bemutatott váltó alapján végreh. terhével kötelezi E. Mihály alperest, mint a váltó elfogadóját, hogy felperesnek 1,500 K. váltótőkét, stb. fizessen meg, stb. Indokok: Tekintve, hogy a kibocsátott som. végzés alperesnek az oszt.-magy. monarchián belül kézbesíthető nem volt, mert alperes a V. község elöljáróságnak 1902. jun. 27-én kelt elölj, bizonyítványa szerint ismeretlen tartózkodásu, azért a már kibocsátott som. végzés a váltóeljárást szabályozó 1881. 2,851. sz. I. M. rend. 14. §-a értelmében hatályon kivül volt helyezendő. Alperesi ügygondnoknak azon kifogását azonban, hogy a kereseti váltó érvénytelen, mert azon két lejárati idő éspedig november és május szerepel, figyelembe vehető nem volt, mert habár a kereseti váltón a lejárat következőleg van megjelölve «Am 25. (Nov.) Mai 1902» minthogy azonban a Nov. szó zárjel közé van téve és a «Mai> szó közvetlenül utána irva, az évszám kitüntetése előtt, már külsőleg is kétségtelen, hogy a Nov. szó mint nyilván tollhibából írott, nemlétezőnek tekintendő, tehát a kereseti váltó lejárata csakis május 25-ike lehet; hogy pedig ezen magyarázat helyes, a kihallgatott G. J. érdektelen tanú azon eskü alatti vallomásával is megerősítést nyer, amely szerint a kereseti váltón lévő, zárjelbe tett (Nov.) betűk, csak tévedésből kerültek a váltóra, amit a feketehalmi előlegezési egylet ellenőrzési könyve is igazol, amelyből kitűnik, hogy a kereseti váltó prolongált váltó és miután a váltókat ezen előlegezési egyletnél, amelynek tanú az elnöke, félévenként ujitják meg, ugy tanú a váltó kitöltésénél abba a tévedésbe esett, hogy az ujitott váltóra tévedésből a régi lejáratot tette, de már, hogy a szót félig leirta, a tévedést észrevéve, ezen «nov.> betűket mint téveseket, zárjelbe tette; megjegyezvén tanú, hogy mint állami anyakönyvvezető megszokta, hogy a téves bevezetéseket nem húzza keresztül, hanem zárjel közé teszi. Tekintve, hogy ezek szeri.it a kereseti váltó kellékhiányban nem szenved és az alperesi aláírás valódisága G. J. és alperes anyja özv. E. J.-né tanú eskü alatt tett vallomásával be van bizonyítva, alperes a kereset érteim, a kereseti tőke és jár. megfizetésére kötelezendő volt stb, A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903 január 29-én 4,053. s/. a.) az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együ ! megsemmisíti s felperes keresetét visszautasítja, stb. Indokok: Az 1876: XXVII. t.-c. 3. §. 4. p. szerint a váltónak egyik lényeges kelléke az, hogy a fizetési idő abban meghatározott napra szóljon. A kereseti váltón a fizetési idő «Am 25. (Nov.) Mai 1902» megjelöléssel van kitüntetve. Minthogy az idézett törv. 6. és 36. §-ában foglalt rendelkezéséből folyóan, a váltó szövege tekintetében nemlétezőknek csak a kitörlött részek tekintendők; minthogy a fizetési hónapként megjelölt «Nov.> hónap nincs kitörülve s maga a zárjel közé helyezés kitörlésnek nem tekinthető, minthogy ekkép a kereseti váltón a fizetési idő két különböző hónapra szólván, a fizetési idő határozatlan, s az idézett törv, 3. §. 4. pontjának meg nem felel s ekkép a váltó lényeges kellék hiányában szenved, s minthogy végül az id. törv. 6. § értelmében oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeine:, valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik s igy váltójogi kereset tárgya sem lehet: a váltókereset az 1881: 2,851. sz. I. M rend. 4. §-hoz képest már az elsőbiróság részéről hivatalból visszautasítandó lett volna. Szabályellenesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikora váltókeresetet elfogadva, azt érdemi eljárás és itélet tárgyává tette s ez okból eljárására és ítéleténaz id. váltóelj. 37. §. s illetőleg az 1881. LIX. t.-c. 39. §. c) p. volt alkalmazandó, stb. A m. kir. Kúria (1903 dec. 16-án 326/v. sz. a.) A másodbíróság végzése indokainál fogva helybenhagyatik. Bűnügyekben. Közhivatalnoknak tekintendő az ideiglenesen alkalmazott postahivatali kisegítő. J ényegtelen e tekintetben az, hogy vádlott alkalmazása csak ideiglenes és kivételes, és hogy vádlott mint kisegítő hivatalnok fegyelmi eljárás súlya és hatálya alatt nem állott. A kisegítő hivatalnok által megbizása körében elkövetett sikkasztás nem a Btk. 355. és 356. §-ai, hanem a 462. és 4,63. §-ok szerint minösitendő. A lőcsei kir. tszék mint btő bíróság (1903. május 12-én 1,841/903. btő sz. a.) két rendbeli hivatali sikkasztás büntette miatt vádolt K. Jenő elleni bünperében következőleg itélt: A kir. tszék K. Jenő vádlottat bűnösnek mondja ki a btk. 327. §. 1. bek.-be ütk. levéltitok megsértése vétségével esz. halmazatban levő s a btk. 355. §. alá eső és a btk. 356. §. szerint minősülő 1 r. sikkasztás bűntettében, valamint ugyanezen szakasz alá eső és a szerint minősülő 1 r. sikkasztás vétségében; s ezért őt a btk. íbá. §. alapján és a btkv. 96. és 95. §§. alkalm. mellett a jogerős itélet foganatba vétele napjától számitandólag 1 évi és 6 havi börtönbüntetésre, valamint 3 évi hiv. vesztésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanily időtartamú felfüggesztésére itéli, és kötelezi 50 K. kárösszeg megfizetésére. Vádlottra kiszabott börtönbüntetésből a kir. tszék vádlottnak mai napig tartó vizsgálati fogsága által 6 hónapot kitöltöttnek nyilvánít, stb., stb.