A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

A JOG 279 Hiszen számtalan ügy kerül fel a Kúriához és a táblákhoz felülvizsgálat címén, amelyeket teljesen és alaposan át kelí tanulmányozni, hogy kimondathassék, hogy jogkérdés ''agy ténykérdés forog fenn, már pedig ezen ügytanulmányozással és ugyanazon fáradsággal kár az ügyet azért elutasitni, mert ténykérdés forog fenn, mert azon fáradsággal a ténykérdés fölött is lehetne határozni. Egyáltalán megfoghatatlan valami az, hogy az alakiságnak oly nagy hatály tulajdoníttatik a perekben, hogy a peres beadványok sokszor a legkisebb alaki hibák miatt utasíttatnak el, holott az alakiságoknak mindig fótolhatóknak kell lenniök, ha az anyagi igazság kideritése a fö eél és a birákuak kötelességük lenne az ily alaki hibák pótlására, elenyésztetésére, minden körülmények között alkalmat adni és pedig a legrövidebb uton. Amiatt, hogy perrendünk kiszámithatlan alakiságokkal vette körül a jogkeresést, mit látunk? Azt, hogy a birák nagyrésze, ha beadvány kerül kezükbe, nem azt vizsgálják első sorban, hogy egy tél, néha sürgősen, igazát keresi, és hogy ennek segitni kötelessége a birónak, hanem azt nézi a biró, hogy mily alaki okokból lehet a beadványt elutasítani. Igaz, hogy ezzel egy számmal több van elintézve, de hová jutunk, ha a biróságoknál szokássá válik, minden beadványnál csak azt nézni és kutatni, hogy minő alaki okokból lehet azt visszautasítani? Nem kívánok ezúttal perrendtartásunk hiányaival bővebben foglalkozni, de mert ismét ujabb perrendtartás életbeléptetése etött állunk, az arra hivatott tényezők szives figyelmébe ajánlom, hogy célszerű lenne : l.-ször: Minden pert elsőfokú egyes járasbiró által elintéztetni, mert a bonyolult számadási pereket az is elláthatja. Másodfokban Ítéljenek a törvényszékek hármas tanácsban és harmadfokban Ítéljen a Kúria ugyancsak hármas tanácsban. Nem tartom szükségesnek a Kúrián az 5-ös tanácsot, mert a Kúrián nem a birák quantitásában, hanem qualitásában kell a garantiát keresni. Ezen rendszer mellett feleslegessé válnának a kir. Táblák, de ezek biráit fel lehetne z'iuni a Kúriához és a Kúriánál ujabb birákat nem kellene kinevezni addig, mig az egyensúly a birák létszáma és a perek között helyre nem áll. 2- szor : Minden perre engedélyezni kell a három forumot, hogy a Kúria ítélete minden előfordulható esetekre nézí'e valóban és egyedül döntvény lehessen; mert annak végét kell vetni, hogy, mint ez most mindennapi dolog, a járásbíróságok, a törvétiyszékek, és a táblák is területeiken végérvényes döntvényeket hozzanak. 3- szor: Mmden bírósági végzés vagy ítélet ellett csak egy jogorvoslat: a felebbezés kreáltassék, mely 8 nap alatt adandó be és ezen jogorvoslat a per minden ágára terjesztessék ki. 4 szer: Állapíttassanak meg a perrendtartásban a tudomány által elfogadott bizonyítékok, két tanú, egy tanú és a bizonyító fél esküje stb. és köteleztessék a biró ítéletét a bizonyítékokra alapítani. 5-ször : Szüntettessék meg a ministerium azon gyakorlata, melv a számok mennyiségének elintézése alapján qualifikálja a birák qualitását és munkamennyiségét, végül 6 szor: Mondassék ki, hogy a beadványok alaki hiánya esetén, a beadvány ne utasíttassák el, hanem adassék alkalom a félnek a hiány pótlására. Az eddigiek, ha megvalósíttatnának, meggyőződésem szerint hatalmas és uj lépést jelentenének a jó, a gyors és az egyöntetű törvénykezés, valamint az állandó és alapos bírói gyakorlat előmozdítása terén és nem hihetem, hogy a törvénykezés legfőbb factorai: a birák és ügyvédek ne osztanák közölt nézeteimet. Átvitel változatlan telekkönyvi állással. Irta EGY TELEKKÖNYVI BIRÓ. Imlmg Konrád dr. a fenti cím alatt a Jogtudományi közlöny f. é. 2. számában megjelent közleményében perhorreszkáíja a telekkönyvi hatóságok azon eljárását, hogy több személy nevén s több birtokrészletből álló telekkönyvi jószágtesL egy vagy több ide nem valamennyi) parcelláját lejegyeztetik, változatlan tkvi állással egy másik betétbe vagy telekjegyzőkönyvbe átjegyeztetik s o„t egy vagy több tulajdonostárs jutalékára vagy a jutalék hányadrészére a tulajdonjogot a szerző fél javára bejegyeztetik, anélkül, hogy az ily módon történő lejegyzéshez az összes tulajdonosok hozzájárulását megkívánnák. Imling dr. szernt ez törvényellenes eljárás. A tkvi rdtás. 55. §-a ugyanis kimondja, hogy «minden telekkönyvi jószágtest. jogi tekintetben egésznek tekintendő.)) Ezt a kijelentést azután akként értelmezve, hogy az mindig irányadó, «valahányszor jogszabály alkalmazásáról van szó» : oda konkludál, hogy miután a tulajdonközösség szabályai szerint a hányadrész tulajdonosa a közös tulajdont képező dolog részeiről a társtulajdonos hozzájárulása nélkül nem disponálhat, a természetileg össze nem függő birtokrészletekből álló, de jogi tekintetben egésznek tekintendő jószágtestre tulajdonostársként bejegyzett személy sem ruházhatja át a «birtokrészletek egyikéből vagy másikából őt állítólag (de valójában éppen nem) illető tulajdoni hányadot» tulajdonostársainak beleegyezése nélkül. Amint látjuk Imling dr. okoskodásának kettős alapja van. Az egyik az, hogy mindazon jogszabályok alkalmazásánál, melyek az egész és rész közt külömbséget tesznek, a több birtokrészletbői álló jószágtestet egésznek, a birtokrészleteket pedig részeknek kell tekinteni ; a másik pedig az, hogy a több birtokrészletből álló jószágtestre társtulajdonosokként bejegyzett személyek között, a jószágtesten, mint egészen, tehát mint olyan obiectumon, mely obiectum a természetileg összefüggő ingatlan dologgal teljesen egyenlő tekintet aláesik: feltétlenül, magától értetődően tulajdonközösség létezik. Szerény nézetünk szerint azonban egyik praemissa sem szolgálhat elég erős kiindulási alapul. Lássuk az elsőt. A tkvi rdtás 55. §-nak fentebb már idézett azon kijelentése, hogy «a tkvi. jószágtest jogi tekintetben egésznek tekintendő)) — teljesen elhibázott, tüzetesen át nem gondolt, könnyelműen odavetett kitétel. Közelebbről vizsgálva, lehetetlen abban mást, mint fictiót felismerni. Ami egésznek tekintendő, az valósággal ne:n egész. Már pedig, ha a jog a nem létezőt létezőnek tekinti, avagy megfordítva, mindig fictio forog fenn. A fictiókról azonban tudva van, hogy azok nem általános jellegű jogtételek, melyek az egyes küiönös szabályok alkalmazásánál általában irányadók volnának. Ilyeneknnk csak látszanak. Voltaképpen azonban csak eszközök, melyeknek segélyével el lehet érni azt, hogy bizonyos jogelvek egész terjedelmükben kifejuztessenek, kifejtessenek és megvalósíttassanak annéikül, hogy a jogrendszerben e célból változtatást kellene eszközölni. A fictio tehát nem lehet irányadó a jogszabályok alkalmazásánál általában, hanem csak egyes jogszabályok alkalmazásánál. Hogy melyek ezen jogszabályok, azt azon elv határozza meg, melynek kifejezésére a fictio hivatva van. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy a többször emiitett kijelentés fictiónak is rossz. Van ugyan olyan tkvi jószágtest is, még pedig igen sok, mely a természetben összefüggő egyetlen földdarabot képez. Ezt felesleges egésznek tekinteni. Ettől a pongyolaságtól azonban eltekinthetünk, mert itt úgyis több birtokrészleíből álló joszágtestről van szó. Állapítsuk meg már most, hogy a szóban forgó fictio milyen elv megvalósítására van szánva? A tkvi rdtás 55. §-nak a) és c) pontjai szerint a tulajdonjogot a több részletből álló joszágtesnek csak valamennyi részletére, tehát csak az egész joszáglestre lehet bejegyezni. Egyes részletre nem lehet tulajdonjogot bejegyezni, hanem azt előbb a joszágtesttől el kell különíteni, önállósítani s csak azután lehet arra a tulajdonjogot vagy mint önálló, újonnan alakított joszágtestre, vagy a szerző fél tulajdonát képező más jószágtesthez való hozzájegyzéssel bejegyezni. Mi történnék akkor, ha ez a korlátozás nem léteznék? Olyan telekkönyvben, vagy betétben, melyben pl. egy 10 részletből álló jószágtest volna bejegyezve, legalább 10 tulajdonos szerepelhetne. Mind a 10 tulajdonos a maga parcelláját külön terhelhetné, átruházhatná egy vagy több személyre, akik ugyanezt ismét megcselekedhetnék valamennyien. Könnyen elképzelhető hogy hová vezetne ez. Rövid idő alatt a bejegyzések oly kuszált tömege keletkeznék egy betétben, melyben nem egy könnyen lehetne eligazodni. Ezt akarta a tkvi rdtás megakadályozni s az említett korlátozással a lehetőségig biztosítani azt, hogy a telekkönyv könnyen áttekinthető legyen, A szóban forgó korlátozást tartalmazó szabályok szőve gezéséí vizsgálva, azt találjuk, hogy az 55. §. a) pontja ezzel a szóval kezdődik: «ennélfogva». Lehetetlen ebből mást kimagyarázni, mint hogy a bírálatunk tárgyát képező kijelentés sarkában álló ezen szó azt akarja kifejezni, hogy a tulajdonjog bejegyzése a fent előadott módón azért korlátoztatott, mert «minden tkvi jószágtest jogi tekintetben egésznek tekintendő.»