A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Átvitel változatlan telekkönyvi állással

280 A JOG Ezen jogszabályként hangzó fictio e szerint a tulajdonjog bejegyzésének korlátozásával az ok és okozat visszonyában állván: lehetetlen, hogy az előbbi mögött rejtőző elv az utóbbinak fent levezetett céljától különbözzék. Szóval az elv, melynek megvalósítására, kifejezésére a szóban levő fictio szolgál, nem más, mint a telekkönyv áttekinthetővé tételének fentebb ismertetett elve. Ezen elv szempontjából azonban egészen közönyös, hogy a parcellára vonatkozó tulajdoni jutalék átruházásához a tulajdonos társakként bejegyzett személyek hozzájárulnak-e vagy sem? Arra nézve, hogy a tkvi rdtás 55. §-nak fejtegetésünk tárgyát képező kijelentésével, mint jogszabállyal, nem boldogulunk, a következőket hozhatjuk fel. Fentebb már kimutattuk, hogy ezen kijelentés és az 55. §. a) és c) pontjában foglalt korlátozó szabályok között causalis nexus van. Ez a visszony azonban hiányosan van kifejezve ; mert abból, hogy «minden tkvi jószágtest jogi tekintetben egésznek tekintendő)) mint jogszabályból voltakép csak akkor következik a tulajdonjog bejegyzésének fent ismertetett korlátozása, ha az is szabály, hogy a tulajdonjog csak jogilag egészet képező obiectumra jegyezhető be, vagy annak eszmei hányadára. Ilyen szabályt azonban a tkvi rdtartásban hiába keresünk ; az anyagi jogban van ugyan szabály, mely kizárja azt, hogy pl. egy háznak az első emeletére tulajdonjogot szerezhessen valaki, — de eltekintve attól, hogy ennek oka nem az egészletesség, hanem az oszthatatlanság, itt nem a tulajdonjog szerzésének, hanem bejegyzésének feltételeiről van szó. Megemlítjük végül, hogy a m. ált. polg. tkv. tervezetének indokolása az 531. §-nál (II. 141. 1.) szintén konstatálja, hogy a fejtegetésünk tárgyát képezett kijelentésnek «nincs eléggé határozott tartalma, hogy jogelvül felhasználható legyen.» A tulajdonközösség szabályainak alkalmazása szempontjából mégis felhasználható volna ? ! Foglalkozzunk azonban most már Imi ing dr. érvelésének fentebb körvonalozott másik kiindulási alapjával, mely szerint t. i. a több birtokrészletből álló joszágtestre tulajdonostársakként bejegyzett személyek között feltétlenül tulajdonközösség létezik s hogy annak tárgya maga a jószágtest. Tapasztalati tények eléggé igazolják, hogy a több birtokrészletből állójoszágtestre tulajdonosokként bejegyzett személyek között, az esetek túlnyomó többségében nem áll fenn tulajdonközösség. Az ilyen tulajdonosok között a jószágtest parcellái, eldarabolással vagy anélkül, — a természetben csaknem kivétel nélkül meg vannak osztva. E telekkönyvön kivüli osatály pedig egyenlő a tulajdonközösség megszüntetésével. Az osztozó felek közt kétségtelenül megáll. Saját ténykedésük folyománya s ha valamelyik társ a telekkönyvi kevesztülvitelhez hozzájárulását megtagadná, nem tulajdonközösség megszüntetése iránti pernek volna ellene helye, hanem tkvi elkülönités iránti pernek, mert arról már nem lehetne beszélni, hogy a közös dolgok természetben feloszthatók-e vagy nem s utóbbi esetben a közösség mi módon volna megszüntetendő ? Ezek már meghaladott kérdések volnának, pedig a közösség megszüntetése iránti pernek tulajdonképeni anyagát éppen ezen kérdések eldöntése képezi. Az a harmadik személy pedig, akinek javára a tulajdonjog az ekképpen megosztozott tulajdonosok valamelyikének jutalékára jegyeztetik be, tisztán ezen az alapon szintén nem léphetne fel olyan követeléssel, hogy ő a jószágtest összes parcelláinak, avagy egy vagy több parcellának közös birtoklásába bocsáttassák. Ennyire már nem nyúlhat ki a nemo plus juris etc. elve alól a publicitás érdekeben tett kivétél. A publicitás szempontjából a tulajdonközösség formájában történő bejegyzést tartalmazó telekjegyzőkönyv vagy betét nem tanúsíthat egyebet, mint hogy az A) lapon felsorolt ingatlanokra vonatkozó tulajdonjog több személyt illet. Azt ellenben nem tanusilja, hogy ezek a személyek tulajdonközösségben vannak. A közösség maga nem bejegyzés tárgya. A tulajdonközösség megszüntetésének bejegyzését szintén nem irja elő egyetlen törvényes szabály sem quasi perficialis kellékként. Nem is volna értelme, mert ha a közösség megszüntetése természetbeni elosztozással történik, — dologi jogváltozásról nem lehet szó; ha pedig az egyik tulajdonos magához váltja társainak illetőségeit, — akkor a tkvi bejegyzés elmulasztása a publicitás szempontjából nem azért támadható, mivel a közösség megszüntetése tkvileg nem vitetett keresztül s arról a jóhiszemű harmadik személy nem tudhatott, — hanem a pusztán, tkvön kivüli szerzés hiányossága s jóhiszemű harmadikkalszembeni érvényesíthetetlensége miatt. De nem szoktak a felek tulajdoni jutalékot venni. Földet, földdarabot vagy darabokat vesznek ők mindig, melyeknek jogi helyzetével, tkvi állapotával igyekeznek a lehetőségig tisztába jönni. Hogy mégis hányadrészre jegyeztetik be a tulajdonjogukat, tisztán kényelmeskedésre, költségkímélésre s arra vezethető vissza, hogy többnyire egy úrbéri birtokból csupán néhány darabot vásárolván, nem akarnak vételi szándékuktól pusztán azért elállani, mert az úrbéri birtok, vagyis a tkvi jószágtest elkülönítése nehézségekbe ütközik s megelégszenek azzal, hogy nevük akármikép is belekerüljön a telekkönyvbe. Az előadottakból folyóan tehát egyáltalán nem lehet helyeselni azt a felfogást, mely a tulajdonos-társakként bejegyzett személyek közt apodictice tulajdonközösséget vesz fel. Foglalkozzunk azonban azon eshetőséggel is, hogy az ily személyek tényleg tulajdonközösségben vannak. Tulajdonközösség csak természetileg, physikailag osztatlan egészet képező dolgon alakulhat meg és állhat fenn. Ezen a szabályon mit sem változtat a tkvi rdtás 55. i?-ának azon rendelkezése, mely szerint a több önálló földdarabból összeállított jószágtestre a tulajdonjog több személy részére csak testileg osztatlanul, eszmei hányadokban jegyezhető be. Mert ez a rendelkezés csak a bejegyzés feltételeit irja elő. Nem mondja, hogy több személy tulajdonjogot az ily jószágtestre, csak mint osztatlan egészre szerezhet, vagyis, hogy tulajdonközösség tárgya csak maga a jószagtest, mint egyetlenegy obiectum lehet. Csak azt zárja ki, hogy az egyes részletekre különböző személyek jegyeztessenek be tulajdonosokként, mert ezáltal — mint fentebb kimutattuk — a telekkönyv nehezen áttekinthetővé válnék. Ezt pedig másként ki nem fejezhette, mint ugy, hogy a jószágtestre csak a tulajdonközösség formájában engedi meg több személy tulajdonjogának bejegyzését. A telekkönyvek áttekintetővé tételének szempontjából erre szüksége volt a tkvi rdtartásnak. De arra, hogy a több földdarabból álló jószágtestet egyetlen obiectummá tegye csak azért, hogy arra több személy csak közös tulajdont szerezhessen, oly módon, hogy annak tárgya maga a joszágtest, mint képzeletbeli egész lehessen, a tkvi rendtartásnak semmi szüksége sem volt. A telekkönyvezés, a tkvi eljárás helyes és célszerű berendezésénél, szabályozásánál egészen közömbös az, hogy tulajdonközösség esetében annak tárgya maga a jószágtest legyen-e vagy mindegyik földdarab külön-külön ? Csak maga a közösség legyen egy és ugyanaz, vagyis ugyanazon személyek között, ugyanazon részesedési aránnyal, ugyanazon ingatlanokon álljon fenn. Puszta látszat az tehát, hogy a tulajdonközösségnek tárgyai-csak jószágtestek lehetnek. Amennyiben a több birtokrészletből álló jószágtestre bejegyzett tulajdonosok valóban közösségben vannak, ennek tárgya korántsem a jószágtest maga, hanem a fentebb ismertetett jogszabállyal egyezően azon egyes, természetileg különálló földterületek egyenkint, melyek a jószágtestben foglaltatnak. Ezek a földterületek, az egyes parcellák tehát a tidajdonközösség szempontjából nem részek, hanem önálló obiectumok. Nincs tehát anyagi jogi akadálya annak, hogy több parcella közül egyre vagy többre vonatkozólag a tulajdoni jutalék elidegenittessék s hogy ez lejegyzéssel s változatlan tkvi állással való átvitellel, a tulajdonostársakbeleegyezésére való tekintet nélkül, telekkönyvi!eg foganatosittassék. [aduig dr. szerint a telekkönyvi hatóságok azáltal, hogy az ily bejegyzést a tulajdonostársak beleegyezésének igazolása nélkül elrendelik : utóbbiakon jóvá nem tehető jogsérelmeket ejtenek. Ezen jogsérelmek közül a következőket emliti. Ha pl. a jószágtest 10 parcellából áll s az egyik tulajdonos az egyes parcellákra vonatkozó tulajdoni jutalékát külömböző személyekre ruházza át, az ennek folytán foganatosított lejegyzések következtében : a tulajdonostársaknak s betéteknek száma megszaporodik, ennek pedig az lesz a következménye, hogy a tulajdonközösség megszüntetése jelentékenyen megnehezittetik, s hogy tkvi kivonatok kivétele esetében a bélyegköltségek megtöbbszöröződnek. További sérelem, hogy jutalékra vezetett árverés esetében a tehermentes jutalékok is eladatnak, ha a lejegyzésekkel szétszedett jószágtest egyes parcelláinak kikiáltási ára a vhtási törvény 156. §. 2. bekezdésében megállapított minimális összegeket meg nem üti, holott ez nem következnék be, ha az egyes részletek együtt maradnának, mert ez esetben az általuk alkotott jószágtest kikiáltási ára volna irányadó. Jogsérelmet szenvedhet végül a tulajdonos, ha tulajdonostársa a művelési ágak különbözősége folytán több helyrajzi számmal jelölt s a betétekben több birtokrészletként bejegyzett, de összefüggő területet képező ingatlannak csak egyes parcelláira vonatkozó jutalékát idegeníti el társa beleegyezéséé