A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 40. szám - Igazságszolgáltatásunk reformja érdekében

Huszonharmadik évfolyam. 40. szám. Budapest, 1904 október 2. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) AZ ÍGAZSXGCGY jjÜtak KÉPZELETÉRE. A MAGYAR ÜfiYfÉDI. BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGY/ Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Egész • 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek gcélszerübben bérmentesen ostautalványnyal küldendők. TARTALOM: Igazságszolgáltatásunk reformja érdekében. Irta Weiss Ignác dr., brassói ügyvéd. — Átvitel változatlan telekkönyvi állással. Irta egy telekkönyvi biró. — Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr., budapesti ügyvéd. — Külföld [A német igazságügyi statisztikából. — A XVII. német jogász-gyűlés.) — Irodalom (N a g y Ferenc dr: A magyar kereskedelmi jog kézikönyve. — Horváth János dr : Kettős fejlődés a magyar közjogban. — Almási Antal dr. Törvényes kötelmek a Tervezetben.— Kármán Elemér dr: A nyomozás és a vizsgálat a gyakorlatban.) — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. X Igazságszolgáltatásunk reformja érdekében. Irta WEISS IGNÁC dr., brassói ügyvéd. Az emberiség egész zömét bizonyos elégületlenség érzete járja át. Senki sincsen foglalkozásával, keresetével megelégedve. _Az elégületlenség okát mindenki magán kivül keresi és rendesen azon visszonyokban találja meg, mely visszonyok foglalkozását, keresetét, élethivatását uralják. Az ügyvéd sincs megelégedve életvisszonyaival és elégedetlenségének okát hol, miben keresse : ha nem a foglalkozását közelről érintő törvényekben, a bírákban és a társadalomban. A törvények rossz volta első sorban árt az ügyvédek tekintélyének és keresetének is, mert ott, ahol rosszak a törvények, rosszak az Ítéletek is, bizonytalan az igazságszolgáltatás, és a társadalom, a felek ezért rendesen az ügyvédet okoztatják, mert hiszen ott, ahol az igazságszolgáltatás bizonytalan, az ügyvéd sem tudhatja, hogy melyik ügy miként fog itéletileg eldöntetni. Már pedig, hogy nálunk a törvények rosszak, — ezt nemcsak az bizonyítja, hogy minden törvény rövidebb vagy hosszabb idő múlva javicásra, megváltoztatásra szorul, hanem bizonyítja különösen az, hogy egy és ugyanazon esetek, egészen hasonló ügyek, — ugyanama törvények alapján, — más-más biró által másként döntetnek el, szóval, hogy bizonytalanná vált a jogszolgáltatás. Nem akarom kutatni, hogy vájjon ezen jogbizonytalanságot mennyiben mozdítja elő az, hogy törvényeink legnagyobb részét idegenből ültetjük át hazánkba, de kétségtelennek tartom, hogy egészen másként kell hogy áthassák a polgárok és a birák lelkületét és tudását azon törvények, melyek a hazai visszonyok talajából, a nép életéből fejlödnek ki és mennek át a nép vérébe, mint azon törvények, melyek idegen országoknak, — a miénktől sokban és nagyon eltérő, — életvisszonyaiban keltek életre. Megengedem, hogy lehetnek esetek arra, hogy idegen törvények honosíttassanak meg nálunk. De akkor, ha azon törvények oly jogvisszonyokra vonatkoznak, melyek nálunk is fennforognak. De hogy különösen a törvénykezés terén idegen intézményeket hozzunk be, ezt hibának tartom, mert a törvénykezés csak eszköz a jogszolgáltatáshoz, és ezen eszköz még távolról sincsen annyira kipróbálva, tökéletesítve, hogy az mint csalhatatlan, bármely országból egyszerűéit átültethessék. Az eddig létező összes perrendtartások már születésüknél fogva nagy hibában szenvednek, és nem egyebek kísérleteknél, mely kísérletek azonban sehol sem váltak be. Mi a feladata egy jó perrendtartásnak ? Az, hogy kitanítsa a felet, mit kell tennie, hogy ügye a bíróság elé kerüljön, mit kell tennie a bíróság előtt és mit kell tennie, ha ügyében ítélet kell; másodsorban az a feladata, hogy kitanítsa a birót, mit kell tennie, hogy a pert igazságosan döntse el, hogy igazságot szolgáltasson. Ebből kifolyólag kétségtelen, hogy egy perrendtartás teljesen megfelel feladatának, ha megmondja, hogy a kereső fél Lapunk mai száma adja fel a bíróságnál, hogy kitől, mit, miért követel; hogy a bíróság idézze meg a feleket, hallgassa meg őket, vegye be a bizonyítékokat, hozzon igazságos ítéletet és ha az ítélet ellen felebbezés történik, ezt juttassa a felsőbb bíróhoz. A perrendtartások mindezeket meg is teszik, de tesznek ezenkívül olyanokat is, amelyek jogtalanok, és amelyek a jogszolgáltatást .veszélyeztetik, a törvénykezést pedig feladatától fosztják meg. így, hogy csak némelyeket világosítsak meg, igazságtalan és méltánytalan az, hogy a perrendtartások megkülönböztetést tesznek a perek között a szerint, amint azok kisebb vagy nagyobó összegre 7'annak irányozva, és hogy a kisebb összegű perektől megvonják a lehetőséget, hogy azok fölött is három bíróság és a legjobb bíróság Ítéljen. A perben sohasem az összeg, hanem a vitás jogvisszony mérvadó az Ítéletre nézve. Egy egyszerű kölcsön visszafizetése iránti perben a bírónak egészen mindegy, hogy 10 korona vagy 100,000 korona iránt van a kereset megindítva, mert ő a kölcsönügylet létre jötte, a fizetési kötelezettség beállta fölött kell hogy Ítéletet hozzon, az összeg neki nehézséget nem okoz. Viszont egy 20 vagy 100 korona iránti kártérítési perben lehetnek oly bonyolult jogi kérdések, melyek nagy tudást, élettapasztalatot, helyes jogérzéket és correct judiciumot kívánnak meg. A perrendtartás azonban a kisebb összegű pereket könnyebben elintézhetőknek declarálja, mint a nagy összegű pereket, és ezen absurd felfogást tovább fejlesztve, a kisebb pereket falusi paraszt községi bíróhoz vagy az egyes bírákhoz utalja, de egynttal megengedi, hogy az egyes biró illetékessége nagyobb összegű perekben kikóttethessék. Hát az a gyengébb járásbiró vagy albiró csak kikötés esetén jó a nagyobb összegű perek elbírálását a ? Mert az csak kétségtelen, hogy a három fokn bíráskodás azon feltevésből indul ki, hogy az első bíróság rossz, a második jobb, a harmadik fokú bíróság pedig a legjobb, sőt csalhatatlan, mert Ítélete ellen további jogorvoslat nincsen. Mi jogon állapit meg a perrendtartás kasztokat a szegény és gazdag ember, a szegény és gazdag per között, mikor a szegény ember és a szegény per is csak igazságot keres, épp ugy mint a gazdag ember és a gazdag per ? és mi jogon zárassék cl a szegény ember és a szegény per a harmadik forumtói, mely a legjobb, mely csalhatatlan igazságot osztogat} Hát az igazság csak a gazdagnak, a nagy összegű pernek jár ki ? Hát a szegénynek nem-e több sokszor az ő 10 vagy 50 frtos követelése, mint a gazdagnak az ő 1,000 frtos követelése? Avagy, miután a szegénynek is lehet nagy összeg iránti követelése, viszont a gazdagnak is lehet kis összeg iránti keresete, a dolog igy kiegyenlítődik, ezzel a jogrendhelyre áll ? Régebben a perrendtartások abból a feltevésből indultak ki, hogy a kisebb összeg iránti perek egyszerüebben — szóval — jegyzőkönyvileg, sommásan tárgyalhatók, mig a nagyobb összeg iránti pereket csak Írásosan, periratokban, rendesen lehet tárgyalni, és a sommás perek elintézését az egyes biróra, a rendes per elintézését társas (hármas) bíróságra bízta. A perrendtartás ezen feltevése is alaptalan volt, mert a rendes per iratait is csak egy biró — a referens — tanulmányozta és adta elő és a ommás sés rendes perek tekintetében uralkodott felfogást halomra dönti az újabb időben tért foglalt azon helyes törekvés, mely minden rendű és rangú pert jegyzőkönyvileg, tehát sommás uton akar tárgyalni. Egy további menthetetlen hibája perrendtartásunknak, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelésének intézményét hozta be hazánkban. Régebben a perrendtartások határozott útmutatást adtak arra nézve, hogy a perben kinek mit kell bizonyitni, hogy mik a bizonyítékok és hogy ezen bizonyítékok mely esetekben 12 oldalra terjed.