A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - Német jogászgyülés

A J ezeken felül még azért is, mert a peres felek által a tárgyalási jkben előadottakból kétségtelenül megállapitható, hogy felperes a keresetbe vett összeg visszatérítése iránti eljárást a közigazgatási hatóság előtt a jelen per meginditása előtt folyamatba tette, és ez az eljárás annálfogva, hogy az alperes, az annak alapjául szolgáló kérvényét a saját előadása szerint: Kelintézetlenül» levéltárba tétetni kérte, befejezettnek nem tekinthető, a kir. törvényszék az alperes által emelt, de az eljárás bármely szakaszában különben is figyelembe veendő s illetékességi kifogás folytán a jelen pert megszüntette, s a felmerült perköltségekben a vesztes felperest elmarasztalta. A szegedi tábla (19i>4 április 19-én 1904/polg. 1,904 sz. a.) következőleg végzett: Az első bíróság végzése helyben hagyatik. Imiokok: A felperes keresetében az általa behozott élesztő után, az alperes által az 1899. évi VI. t.-c. 2. g-ban foglalt tilalom ellenére beszedett városi fogyasztási illeték visszatérítését követeli. Habár a felperes tartozatlan fizetés cimén kéri az alperes marasztalását, a kereset tartalmából mégis nyilvánvaló, hogy a kereset az alperes által illetéktelenül felvett fogyasztási adó viszszatéritésére irányul. Minthogy pedig az 1880. évi XXI. t.-c. 14. §. és az 188(1 évi XXII. t.-c. 139. §. szerint az állami közvetett adók után kivetett városi pótadók az állami adók módjára, tehát közigazgatási uton hajtatnak be, ennélfogva az illetéktelenül felvett városi pótadók visszatérítése tárgyában való határozathozatal nem tartozhatik a bíróságok hatáskörébe, hanem a közigazgatási hatóság hatáskörébe van utalva. Ennek a jogi álláspontnak a helyességét az 189(i. évi XXVI, t.-c. 34.5?-ának az a rendelkezése is támogatja, hogy a városi pőtadónak kirovása, szedése és fizetése tárgyában a közigazgatási bíróság dönt. Ezekből az okokból az első bíróság végzése helyben hagyatott. A m. kir. Kúria (1904 június 17-én 5,092/1904 P. sz. a.j következőleg végzett: A szegedi k:r. ítélő táblának végzése helybenhagyatik. Indokok : A másodbiróságnak végzése azért hagyatott helyben, mert az 1881. évi IV. t.-cikknek az 1883 évi V. t.-c. által is hatályában femartott 33. i;-a szerint a fogyasztási adó körül felmerülő kérdések elintézése nem tartozik a bíróságok hatásköréhez ; már pedig a kereset kétségtelenül a felperes által behozott élesztő után kirótt és állítólag törvény ellenére beszedett fogyasztási adó visszatérítésre irányul. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A fennforgó esetben csődnyitási kérvény érdemleges elin tézéséröl lévén szó, a csödnyitási kérvénynyel kapcsolatos eljá" rásí költségek és tömeggondnoki díjnak megtérítése, a dolog természete szerint, a kérelmével elutasított panaszost tsrheli. A debreceni kir. törvényszék mint csődbíróság (5,701/191)4. p. sz. a.j P. Gy. és társa cégnek N. L. elleni csődnyitási ügyében következőleg végzett: A kir. törvényszék a P. Gy. által N. L. elleni 14,262/1903. P. sz. a. csődnyitás iránt beadott kérvényét elutasítja és a 18,602 19D3. P. sz. a. a rendelt biztosítási intézkedéseket hatályon kívül helyezi és az itteni telekkvi hatóságot a debreceni 7,081., 4,356., 4,543. és a h. sámsoni 745., 746., 753., 76'). sz. tkvi. ingatlanokra feljegyzett csőd törlése végett megkeresi, a csődleltárba felvett vagyonokat a zár alól feloldja, s a csőd megszüntetéséről a Cs. T. 91. §-ában jelzett hivatalokat és hatóságokat értesiti. A csődmegszüntetési hirdetés kibocsáttatik. Indokok: A debreceni kir. ítélő tábla 23/1904. P. sz. a. végzése következtében a panaszló a becslési költségeket letévén, a foganatosított becslés alapján megállapíttatik a szakértők többségének véleményét figyelembe véve, hogy a 18,602'1903. P. sz. végzés szerint megállapított 49,040 kor. tartozással szemben már az ingatlanok egy részének megbecslése után a csőd elrendelésekor figyelembe vett becsértéken felül 4,500 K. cselekvőség, vagyis összesen 21 kor. 40 fill. tiszta vagyon mutatkozik. Ennélfogva, arra való tekintet nélkül, hogy a panaszos a becslés foganatosítása után csődnyitási kérelmétől ellátott, a csődnyitás iránti kérelmet el kellett utasítani, és mert a biztosítási intézkedések a debreceni kir. Ítélőtáblának a csődnyitó végzést feloldó 23/p. 1904. sz. végzése után is fennmaradtak, azokat most már hatályon kívül kellett helyezni, a leltározott vagyont a zár alól feloldani s a Cs. T. 91. ij-ban jelzett hivatalokat és hatóságokat a csőd megszüntetéséről értesíteni kellett, és a csődmegszüntetési hirdetés közzétételét is elrendelni. A debreceni kir. itélő tábla (1904. május 31-én 2,235/1904. P. sz. a.j következőleg végzett: A kir. itélő tábla a kir. tszék, mint csődbíróság végzésének nem neheztelt részét nem érinti, annak a tömeggondnok részére a készkiadás cimen megállapított 583 kor. 12 fill. viselése iránt intézkedő, felfolyamodással megtámadott részét pedig részben és akképen megváltoztatja, hogy ennek az összegnek a megfizetésére egyedül a csődöt kérő felet kötelezi, mert: a törvénykezési rendtartás szabályai szerint az ügyfél kérelmére folyamatba tett bírósági eljárás következtében felmerült költséget a vesztes fél viseli, P. Gyula és társa cég pedig csődnyitási kérelmével elutasittatván, vesztes félnek tekintendő és igy a csődkérvény folytán felmerült összes költségeket, tehát a tömeggondnok dijait és kiadásait is viselni egyedül ő köteles; amivel szemben nem forog OG 151 fenn törvényes ok arra, hogy a tömeg dijai és kiadásainak viselésére a csődöt kérő féllel egyetemlegesen avagy csak részben is a panaszlott marasztaltassék. A m. kir. Kúria (1904. aug. 8-án 1.205 1904. v. sz. a.; következőleg végzett: A másodbiróság végzése indokainál fogva és még azért hagyatik helyben: mert a fennforgó esetben csődnyitási kérvény érdemleges elintézéséről levén szó, a csődnyitási kérvénynyel kapcsolatos eljárási költségek és tömeggondnoki díjnak megtérítése, a dolog természete szerint, a kérelmével elutasított panaszost terheli. Bűnügyekben. Aki a visszavásárlás kikötése mellett megvett ingatlant egy harmadiknak eladja, akkor, midőn a visszavásárlás feltételei nem teljesíttettek, nem követ el büntetendő cselekményt. A nagybecskereki kir. törvényszék mint büntető bíróság: Rí Tósa vádlott a B T. K. 379. §-ába ütköző csalással eszmei halmazatban álló és a B. T. K. 400. §-a szerint minősülő közokirathamisítás, valamint a B. T. K: 386. §-ába ütköző csalás bűntettének vádja alól a B. P. 326. §-ának 1. pontja alapján felmentetik. Indokok. R. Tósa vádlott ellen az a vád emeltetett, hogy Szerb-Ittebén 1903. évi január hó 5-ik napián szándékosan közreműködött arra, hogy P. Adria jogának lényegére valótlan tények vezettessenek be a nyilvánkönyvbe, mely cselekményt azért, hogy magának jogtalan vagyoni hasznot szerezzen, azáltal követett el, hogy miután P. Adria tulajdonjoga a szerbittebei 1,601. sz. tjkönyvben felvett ingatlanra vonatkozólag már bíróilag jogerősen meg volt állapítva, ezen ingatlant fiával együtt, mint ennek tulajdonát képezőt eladta s erről bekebelezésre alkalmas okiratot is állíttatott ki. Közvádló a főtárgyaláson arra való tekintettel, hogy P. Adria beismerte, hogy a szerződés ugy létesült, miként azt a vádlott előadta, hogy t. i. három—négy év alatt kell a vételárt kifizetni, minthogy sértett maga kijelentette, azt, hogy a vételárt teljesen ki nem fizette és beismerte azt, hogy akkor, amikor a vádlott őt házából kitette, 90 koronával adósa volt, és tartozását még a vádlott ellen ingatlan birtoka iránt indított kereset folyamatba tételekor sem fizette ki; minthogy továbbá vádlott a szerződés szerint járt el, mert csak akkor adott tul az ingatlanon, mikor az kötelezettségének eleget nem tett, miután végül vádlott jogsérelmet ezáltal nem okozott, a vádat elejtette. P. Adria sértett képviselője a vádat átvette és R. Tósa ellen a B. T. K. 379. ij-ába ütköző csalással eszmei halmazatban álló és a B. T. K. 400. i?~anak 9. bekezdése szerint minősülő közokirathamisitás büntette, továbbá a 385. ij"a szerint minősülő csalás büntette miatt emelt vádat, mert ezen bűncselekményt elkövette azáltal, hofry a 7. ö. i. számú házat két ízben adta el. Eladta első izben akkor, mikor a házat P. Adria részére vette meg, mert a köztük létre jött megállapodás a vételi szerződés természetével bírt, eladta másodszor akkor, mikor a házat R. Lyubomirra íratta, majd N. Danicának örök áron eladta. A fondorlat abban állt, hogy kihasználta a telekkönyvi helyzetet, mely látszólag a ház feletti rendelkezési jogot neki biztosította és megtévesztette a telekkönyvi hatóságot, hogy neki a ház felett rendelkezési joga van, pedig ezt a rendelkezési jogot az első izben eladás által elvesztette. A csalás büntette forog tehát fenn azért, mert a 7. ö. i. számú házat P. Adria beleegyezése nélkül adta el, és ily módon lehetetlenné tette, hogy a bíróságok egybehangzó ítéletei foganatba menjenek. A kár, melyet okozott, abban a jogsérelemben áll, hogy P. Adria azt a házat, melyben élete javát eltöltötte, örökké elvesztette. Ezt a sérelmet nem ellensúlyozza az a körülmény, hogy R. Tósán, mert az vagyonos ember, előreláthatólag megveheti. Mindenesetre fenforog a B. T. K. 381. §-ába ütköző csalás büntette, mert a bekövetkező hatósági végrehajtás elől elvonta a házat és mert jogügyletet koholt F. Adria megkárosítására, mikor a 7. számú házat fiára irattá. Tekintettel arra, hogy a csalással eszmei halmazatban levő közokirathamisitás büntette csak akkor létesül, ha a kétszeri eladás a szerződő felek mulasztásával összefüggésbe nem hozható; tekintettel arra, hogy az 1902. évi november hó 19-ik napján kelt Kúriai Ítéletben foglaltakra vonatkozólag P. Adria sértett maga beismerte azt, hogy ő annak eleget nem tett, mert nem fizette ki tartozását azon időn belül, melyen belül azt kifizetnie kellett volna, sőt a mai napig sem fizette ki, dacára annak, hogy annak megfizetésére bíróilag marasztaltatott; tekintettel arra, hogy az előadottak szerint P. Adria mulasztása szolgáltatott alapot arra, hogy az emiitett ingatlant vádlott fiának ajándékozta ; tekintettel arra, hogy a B. T. K. 385. §-a jelen esetben már azért sem nyerhet alkalmazást, mert ezen szakasz a hitelezési csalásról intézkedik, ami a jelen esetben fenn nem forog. mindezeknél fogva vádlott az ítélet rendelkező részében körülírt bűncselekményeknek vádja alól felmentendő volt (1903. október 8-án, 2,721. sz.) A szegedi kir. itélő tábla: A törvényszék ítélete helvbenhagyatik. Indokok: Pótmagánvádló képviselője az 1903. évi október