A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - Német jogászgyülés

150 A JOG alperes az Almás folyóvíz anyamedrében épített anyagáíaí leszállítsa, eme folyó víz jobb partjára épített jászol-gátat bontsa le és építsen olyan vízmüvet, amely az ó ingatlanát mindennemű vízkártól mentse meg, megrongált ingatlanait használható állapotba helyezze vissza és az anyagát tulmagas volta, valamint az engedély nélkül épített jászol-gát által eddig okozott 1,000 K. kárát fizesse meg. Eme kérések az 1885. évi XXIII. t.-c. 50. £-ban foglalt vizmü-átalakitást és a -11 §-ban meghatározott partvédelemnek átalakítását és az okozott kár megténttctését célozzák. Minthogy a hivatolt törv.-cikk 1. §-a szerint a;; általános magánjogi törvények és szabályok intézkedései az eme törvény által szabályozott magánjogi visszonyokra csak annyiban alkalmazhatók, amennyiben azt eme törvény ki nem zárja ; minthogv a hivatok törvényszakaszban meghatározott vízmüvek átalakíttatása és az okozott kár iránti eljárás és határozathozatal az idézett törv. cikk 156. §-a és az 1896. évi XXVI. t.-c. 57. §-a 6. pontja, 54. íj-a 5. pontja szerint az illetékes közigazgatási hatóságok hatáskörébe tartozik, s minthogy eme hatáskörre befolyással nincs ama kereseti állított tény, hogy alperes a kérdéses vízmüvek átalakítására magát kötelezte : ezeknélfogva ez, és az elsöbiróság által felhozott indokokból a felfolyamodott végzést helvbenhagyni kellett. A m. kir. Kúria (1904. jul. 11-én 4,730/1904. sz. a.) következő végzést hozott: A másodbiróság végzése felhívott és felhozott indokainál fogva helybenhagyatik. A későbbi jelzálogos hitelező az öt megelőzőleg előjegyzett zálogjognak az igazolási határidő elmulasztása miatt törlését kérni jogosítva nincs. A budapesti kir. Ítélőtábla(1903. november Ki én 6502/1904polg. sz. a.) M. M-nak M. J. ellen zálogjogelőjegyzés tőrlése iránt végzett: A kir. itélö tábla az első bíróság végzését megváltoztatja, kérelmezőt kérvényezési jogosultság hiánya okából elutasithatónak nem találja és az első bíróságot mint telekkönyvi hatóságot arra utasítja hogy a kérelem felett a tkvi r. 99. i}-a értelmében tartson tárgyalást, arra a kérelmezőt és a közvetlenül érdekelt feleket szabályszerűen idézze meg s a kifejlendőkhez képest hozzon ujabb az ügy érdemérc vonatkozó határozatot; mert a későbbi jelzálogos hitelező az őt megelőzőleg bejegyzett jog tdrlése tekintetében kétségtelenül érdekeltnek tekintendő, mely okból az igazolási határidő elmulasztása miatt is a zálogjogi előjegyzés kitörlését nem csak a tkvi. tulajdonos, ki ellen az előjegyzés eszközöltetett, hanem az utóbb bekebelezett hitelező is, kérheti, miért is az első bíróság végzését a rendelkező rész érteimében megváltoztatni és az első bíróságot tárgyalás tartására s az ügy érdemében való határozat hozatalára utasítani kellett. A m. kir. Kúria (191)4. jun. 23-án •287/1901. p. sz. a.) végzett: A másodbiróság végzése megváltoztattatik és az első bíróság végzése helybenhagyatik, mert a későbbi jelzálogos hitelező az ót megelőzőleg előjegyzett zálogjognak az igazolási határidő elmulasztása miatt törlését kérni jogosítva nincs. A lakhatás személyes természetű és másra át nem ruházható szolgalmi jog lévén, arra a végrehajtás el nem rendelhető, illetőleg az elrendelt végrehajtás és zár alá vétel nem foganatosítható. A billédi kir. jbiróság (1904. év március 25-én 1)222/1904?! sz. a.) W. J. végrehajtató felperesnek Sch. M. végrehajtást szenvedett alperes ellen végrehajtási alzálogjog bekebelezése és ingatlan haszonélvezetének zár alá vétele iránti ügyben következőleg végzett : A nagykikindai kir. tszéknek 1904 évi 3,183 sz. végzése alapján a végrehajtási alzálogjog 1,200 kor. töke és 27 kor. 45 f. költség erejéig a gyertyámosi 183. sz. tjkvben F. J. és neje Sch. B. gyertyámosi lakosok terhére C. 7. sorsz. alatt Sch. M. gyertyámosi lakos javára bekebelezett életjáradék, illetve lakási jogra, valamint annak haszonélvezetére W. J. gyertyámosi lakos javára bckebeleztetni rendeltetik. Egyidejűleg a haszonélvezetaek végrehajtási zár alá vétele elrendeltetik és a végrehajtató által ajánlatba hozott Krie János gyertyámosi lakos zárgondnok bevezetésére és a zár alá vett haszonélvezet és tartozékainak leltár melletti átadására Kuchner Sándor bírósági végrehajtó kiküldetik. A szegedi kir. Ítélőtábla (1904. április 7-én 2,336/1904. sz. a.) következőleg végzett: Az elsöbiróság végzésésének neheztelt az a része, mely szerint a végrehajtási alzálogjog a végrehajiást szenvedő javára bekebelezett lakási jogra, illetőleg annak haszonélvezetére bckebeleztetni rendeltetett, egyúttal a haszonélvezetnek végrehajtási zár alá vétele elrendeltetett, megváltoztattatik, a megkeresésnek e részben hely nem adatik s egyszersmind a neheztelt végzés alapján foganatosított zár alá vétele hatályon kívül helyeztetik ; mert a lakhatás személyes természetű és másra át nem ruházható szolgalmi jog lévén, arra a végrehajtás el nem rendelhető, illetőleg az elrendelt végrehajtás és zár alá vétel nem foganatosítható. A m. kir. Kúria (1904, jul. 18-án 5,674'1904. p. sz. a.) következőleg végzett: A másodbiróság végzése a benne felhozott indokolás alapján helybenhagyatik. Minthogy kétséget nem szenved, hogy az árverésről a végrehajtást szenvedők mindegyike értesítendő, ennélfogva ama lényeges szabálytalanság miatt, hogy az árverési hirdetmény és végzés a végrehajtást szenvedőnek nem kézbesittetett törvényes módon, a megtartott árverést és az azt tudomásul vevő elsőbirósági végzést meg kellett semmisíteni. A budapesti kir. Ítélőtábla (1904 márc. 16: 1,403 P. 1904.) Lenac Richárd dr. ügyvéd által képviselt Szt. K. végrehajtatónak, P. I. végrehajtást szenvedők ellen, 10,000 K. tőke s jár. iránt, következőleg végzett: A kir. ítélőtábla az elsöbiróság végzésének az 1903. évi dec. 11-én megtartott árverést tudomásul vevő neheztelt rendelkezését valamint magát az árverési cselekményt is megsemmisíti és a kir. törvényszéket további szabályszerű eljárásra utasítja. Indokok: A 67/1004. sz. jelentéssel felterjesztett és a mai napon az 560. 1904. P. sz. végzéssel elintézett ügyirataiból kitűnik és az idézett végzéssel megállapított, hogy a 12,462/1903. sz. árverési hirdetmény és végzés, melynek alapján 1903. évi dec, 16-án az árverést megtartották, a felfolyamodóknak nem kézbesittetett szabályszerűen. Habár az ideiglenes polgári perrendtartás 509. i;-ának megfelelő figyelmeztetés az árverési hirdetménybe felvétetett, s így az a körülmény, hogy P. Oszkár dr. jelzálogos hitelező az árverési határnapról külön értesítést nem kapott, az idézett szakasz utolsó mondatában foglalt rendelkezés szerint az árverés megsemmisitésére okul nem szolgálhat, mégis tekintve, hogy az árverés özv. P, Mária, mint a 6,391/903. sz. végzéssel P. Guidóval egyetemlegesen marasztalt adós és tulajdonostárs ellen is elrendeltetett és minthogy kétséget nem szenved, hogy az árverésről a végrehajtást szenvedők mindegyike értesítendő, ennélfogva ama lényeges szabálytalanság miatt, hogy a 12,462/1903. sz. árverési hirdetmény és végzés a nevezett végrehajtást szenvedőnek nem kézbesittetett törvényes módon, az 1903. évi dec. 16-án megtartott árverést és az azt tudomásul vevő elsőbirósági végzést meg kellett semmisíteni. A ín. kir. Kúria (1904. június hó 2H-án 5,838/1904.) a következő végzést hozott: A másodbirósági végzés az ideig, prdts 64. és 508. $-ainak megfelelő indokai alapján helybenhagyatik. Az 1881. évi IV. t.-cikknek az 1883. évi V. t.-c. által is hatályában fenntartott 35. ij-a szerint, a fogyasztási adó körül felmerülő kérdések elintézése nem tartozik a bíróságok hatásköréhez. A szegedi kir. tszék (10114 máreius 14. 4084/p. 1904. sz. a.) Székelv Vilmos dr. ügyvéd által képviselt Sz. E. felperesnek Ivánkovits Sándor dr. ügyvéd által képviselt Sz. város közönsége alperes ellen, 1,601 K. 80 íill. s jár. iránt következőleg végzett: Alperes illetékességi, helyesen hatásköri kifogásának hely adatik, a per megszüntettetik és végrehajtás terhével köteles felperes 100 korona perköltséget 15 nap alatt az alperesnek megfizetni. Imiokok: Alperes a keresetbe vett 1,604 K. 80 fill. ugyan tartozatlan fizetés címén, azonban azon az alapon követeli az alperestől, mert előadása szerint alperes az általa a város belterületére behozott élesztő után, az 1899: VI. t.-c. 2. ij-ának tilalma dacára tőle, városi fogyasztási adó örve alatt ily összeget beszedett, és illetve e címen ennyit fizetni kényszerült. Felperes keresete tehát valójában az általa illetéktelenül beszedett közvetett adó visszatérítésére irányul. Igaz ugyan, hogy a közigazgatási bíróságról szóló 1896: XXVI. t.-c. 82. £-ának II. pontja értelmében a közigazgatási bíróság előtti eljárásnak, a pénzügyigazgatóság által az illetéktelenül fölvett közvetett adók és illetékek visszafizetése tárgyában hozott határozata ellen van helye. A törvény eme rendelkezéséből azonban az következik, hogy az oly illetékek és közvetett adók visszafizetése tárgyában is, melyekre nézve a pénzügyigazgatóságnak az 1889 : XXVIII. t.-c-ben szabályozott hatásköre igénybe nem vehető, legfelső fokon határozni a közigazgatási bíróság van hivatva, mert ezek a közvetett adók, a kivetés törvényessége s az adófizetés kötelezettsége tekintetében, azokkal a közvetett adókkal, a melyekre nézve a határozathozatal az alsó fokon a pénzügyigazgatóságnak a hivatása, egyenlő elbirálás alá kell hogy essenek. Minthogy pedig a közigazgatási bíróságnak felülvizsgálati hatásköre csupán a közigazgatási" és pénzügyi alsóbb hatóságok által hozott határozatokra terjed, ebből kétségtelen, hogy a jelen kereset tárgya feletti eljárás nem a polgári bíróságok hatásköréhez tartozik. Ennek az álláspontnak helyességét támogatja, hogy a cukor, kávé, és sör megadóztatásáról intézkedő 1881: IV. t.-c.-nek, a joghasonlatosság elvénél fogva figyelembevett 33. §-a meghatározott rendelkezést is tartalmazott' 'arra nézve, hogy a fogyasztási adó fizetésének kötelezettségét a közigazgatási hatóságok határozzák meg, és az azok iránt felmerülő kérdések elintézése a bíróságok hatásköréhez nem tartozik. Nem változtat a dolog lényegén az, hogy alperesnek az 1899: VI. t.-c. 2. §-a értelmében a beszedés idejében a visszakövetelt adószedésre vonatkozó jogosultsága megszűnt, mert ez által annak fogvasztási ado jellegében egyáltalán nem, hanem csak a jogosított 'személyében állott be változás, és nem változtat az sem, hogy az 1889. XXVIII. t.-c. 12. §. III. a. pontja szerint a közigazgatási bírósághoz engedett felebbezés az u. n. -állami- közvetett adók és illetékekre nézve mondatott ki, mert ezzel ezek a közvetett adok es illetékek egy tekintet alá esnek. Ezekből az okokból és