A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 38. szám - Német jogászgyülés

265 tehát a K. T. 474., Í75. §§-ai, illetve 506. §-a szerint a biztositónak jogában áll a bizt. szerződést az ott szabályozott közlési kötelezettség megsértése miatt a biztosított halála után után is megtámadni, erről a jogról egészben vagy részben le is mondhat. A kedvezményezett előnyére történt ily lemondás jogérvényesen kiköthető.26) De a megtámadhatlanság kifogása csak oly bizt. ügyletekben érvényesíthető sikeresen, amelyekben ez külön kiköttetett. Oly általános hirdetés, hogy ezentúl az illető biztosító me^támadhatlannak jelenti ki kötvényeit, nem állapítja meg már előbb kiállított kötvényekre a megtámadhatlanság jogát.31) Külföld. V Német jogászgyülés. ' v_ A kartellkérdés. — Folyó hó 10-én nyilt meg a XXVII. német jogászgyülés Innsbruckban, a városháza nagytermében. A megnyitó beszédet báró Sckwartzetum helytartó tartotta. Üdvözülte a megjelenteket a kormány nevében és kifejtette a jogtudomány és a birói gyakorlat jelentőségét, valamint az állam állását a joggal szemben. Végül a helytartó kiemelte azt a jelentékeny szinvonalat, amelyre a német jogtudomány a kulturnemzetek nemes versenyében emelkedett, és hangsúlyozta az osztrák-németek örömteljés részvételét ama szellemi vívmányokban, amelyeket a birodalomban élő fajrokonai kivívnak. A helytartó) végűi üdvös sikert kivánt a jogászgyülés munkálatainak. Utána báró Ctill tartományi főtörvényszeki elnök, majd Kathrcin dr. tartományi főnök, Greil dr. polgármester, az ügyvédi kamara nevében Margreiter dr. és az egyetem képviseletében ffruea dr. tanár tartottak üdvözlő-beszédeket. A gyűlés tárgyá* a többi közt a kartelírkérdés is képezte, melyről Klein Ferenc dr. igazságügyminiszteri osztályfőnök nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott, melyből, tekintve, hogy a kérdés nálunk is épen most aktuális, közöljük a következőket: A kartellek az utóbbi években igen szaporodtak, nem csupán az ipari termelés terén, hanem a kereskedelemben is. Találtunk kartellt, mely egy-egy árucikk teljes ipari körét magába öleli. Az ipari üzem ennek folytán egyre kevesebbek kezébe tömörül. Ezekben a jelenségekben azonban még nem konstatálható, hogy a német-osztrák kartellmozgalom már a trösztöknél tart, A bankok nagy érdeklődése az ipari üzemek iránt mindenesetre előkészíti ezt a folyamatot, mert ugy a tröszt, mint a kartell, nem az áru-, hanem a pénzpiacon érezhető és nyilatkozik meg. Ismertet több kartellt, melyekből levonja a konzekvenciát, hogy a kartell a nemzeti gazdasági életnek a megbénitója és az államgazdasági és társadalompolitikai kérdéseknek oly sokféle változatát vetette a felszínre vagy élesítette ki, melyekkel szemben az állam nem maradhat tétlen. Hogy eddig az államok ez irányban mit sem tettek, oka hogy a kérdést ugy Ítélték meg, mint amelynek hátrányos hatásai csak a még teljesen ki nem alakult és eléggé nem rendezett állapotokból származnak ; hogy szóval a kartell még nem esett át a «gyermekbetegségen Ez tévedés! Az állam sikerrel éppen csak ugy léphet fel sikerrel, ha a rendszer még meg nem csontosodott. Amely államokban már feleszméltek, ott mindenekelőtt a kartellt a kormány vagy más közhatóság nyilvános ellenőrzése alá akarják helyezni. Példa erre az északamerikai Egyesült Államok, ahol az 191)3. évi február 14-iki törvény szerint Bureau of Corporations cim alatt ellenőrző hatóságot szerveztek, melynek feladata anyagot, eszmét szolgáltatni az elnöknek egy tröszt-törvényjavaslathoz. Hogy mi az államkormány teendője az uj gazdasági alakulással szemben, arra nézve az előadó három rendszabályt állit fel, mint amelyek alkalmazását kizártnak tartja. Az első a kartell eltiltása. Igaz, hogy a kartell könnyen válhatik a közjó kárára, amenynyiben monopóliumhoz vezet. Ez az eventuálitás azonban nem jogalap arra, hogy egy önmagában véve ártalmatlan egyesülés törvényileg eltiltassék, mert monopóliumok más uton is létrejöhetnek. A dogmatizálástól e kérdésben különben is tartózkodni kell, mert hogy a gazdaságszervezet mai állását átmeneti időszaknak kell tekintenünk, azt bizonyítani sem kell. A másik rendszabály, ami kerülendő volna, a kartellnek közigazgatási szabályozása, ami alatt a kartell-lajstrom, bejelentési kötelesség, lajstromozás és fontosabb kartellhatározatoknak a nyilvánosságrahozatala értendő. Ezek azonban részben feleslegesek, mert a rendszabály nélkül is megvannak, részint keresztülvihctetlenek és ezért az előadó abban a nézetben van, hogy e rendszabály alkalmazását kizártnak tartsa. A harmadik rendszabály, ami azonban a priori kivihetetlen, a kartell megalakulására vonatkozó egységes és kötelező törvényes formának behozatala. Ez visszafejlődés volna gazdasági és jogtörvényhozási tekintetben és amellett károsabb volna, mint a kartellnek egyenes betiltása. Mert ez az egyesülés formája szerint igazodik, holott a kartellprobléma megoldásának első feltétele, hogy az egyesülés módjára és céljára legyen tekintettel. De hát történjék-e a kartellel szemben egyáltalában valami? kérdi az előadó. Szerinte semmi erőszakos politikát nem szabad csinálni, bárha ez népszerű dolog is volna, mert az állam mai struktúrája olyan, hogy nem gyengítheti nemzeti iparát, legV. ö. C. fentebb közölt 1202/900. sz hat *) C. 841/901. G. V. 159. 1. kevésbbé egyoldalulag, mert nincs garancia arra, hogy más állam is hasonlókép tesz. Ezenkívül a kartell a szabad konkurencia olyan regenerálását jelenti, amit csak szimpátiával lehet fogadni. Majd ismerteti azokat a túlkapásokat, melyek a panaszra okot adnak és előadást a következő javaslattal zárja be: A jogászgyülés abban a nézetben van, hogy ama kérdések rendezése, melyek a kartellperekből és a kartellek működéséből származtak, főleg a közigazgatáspolitikai és gazdasági törvényhozási térre tartozik. Mégis elengedhetlennek tartja a gyors és hatékony állami beavatkozást a túlhajtott, gazdaságilag megengedhetlen áremelések és minden olyasmi ellen, ami a kevésbbé vagyonos osztályokat érzékenyen sújtja, valamint az egyesülési szabadságnak olyan jogát a munkások részére is, mint amilyen a vállalkozóknak megvan. Ami a kartellek tekintetében a lulajdonképeni jogi beavatkozást illeti, szükségesnek tartja a jogászgyülés a kartellek jogos fennállásának törvényes elismerését és abban a meggyőződésben van, hogy a kartell terén is korlátlanul érvényesülhetnek az uralkodó magánjognak szabályai és szelleme, és mindenki itt is éppúgy élvezheti érdekeinek és személyének teljes és egyenlő védelmét, mint egyéb jogszolgáltatási téren. Ha e célból az érvényes jognak változtatása vagy kiegészítése szükséges, ez az egyes territoriális jogszabályozás különbözősége szerint történjék. A kereskedelemjogi szakosztályban azzal kezdődött az ülés, hogy gyászát fejezte ki Staub berlini igazságügyi tanácsos elhunyta alkalmából, aki átvette volt ennek a témának a kifejezését: <A felügyelőtanács jogai és kötelességei a részvénytársaság közgyűlésének egvbehivása körül; . Helyette Rhév strasszburgi tanár terjeszti elő a referátumot Straubnak nyomtatásban szétosztott véleménye tárgyában. «A saját arcképhez való jog>-ról Kcifm-r berlini igazságügyi tanácsos és Garcia müncheni titkos tanácsos terjesztették elő véleményüket, amelyre nézve Wildhagen lipcsei ügvvéd és Ritsclicl tübingeni tanár referáltak. — A foldtehermentesités kérdése. — A jogászgyülés negyedik osztályában szeptember 13-án nagyérdekü vita folyt a földtehermentesités kérdéséről. A téma ez volt: Ajánlatos-c törvényes rendszabályok életbeléptetése a földnek és teleknek a ránehezedő terheknek és adósságoknak felszabadítása céljából és ennek elérésére ajánlatos-e az eladósodásnak határt szabni? A kérdéshez az anyagot Hattinger bécsi tanácsos szakértői véleményes jelentése szolgáltatta, aki a következőket ismertette: Ausztriában a mezőgazdasági adósság kizárólag csak a parasztbirtokokat nyomja. 1868-tól 1892-ig az eladósodás 55.1 százalékkal emelkedett és az adósság 2447 millió koronáról 3796 millióra szökött fel. 1892-től 1889-ig az eladósodás 4588 millió korona lett, 1899. év végén az eladósodási százaiék 87.4 volt az 1807-iki állapothoz képest. A birtokos parasztosztály folytonosan gyengül és ma már nagyon sokan mint mezőgazdasági bérmunkások dolgoznak atyai birtokukon. Ezt a folyamatot csak a hitel organnizációjával lehetne megállitani. A hitelszervezés kétféle volna : földhitéi, mely az adóssal szemben fölmondhatatlan volna és szigorúan meghatározott kamatláb mellett kényszertörlesztéses volna; személyi hitel adóslevélszerű formában és az üzemi s termelési időszakoknak megfelelő rövid lejárattal. A törvényes kényszernek nincs helye, legkevésbé pedig eladósodási határ törvényes kijelölése. Nehéz ugyanis megállapítani, hol kezdődik a pararasztbirtoknál az a határ, melyen tul a birtok nem terhelhető meg annélkül, hogy ne veszélyeztesse a tulajdonmegtartást. Viszont könnyen hitelzárlatot vonhat maga után, ami kiszámíthatatlan károkat okozhat. A kérdési és a véleményes jelentést Grabmáyr dr. reichsrathi képviselő, előadó ismertette. Szerinte az volna az ideál, létesíteni egy hitelszervezetet, mely minden legitim hitelszükségletet kielégít, és egy hiteltörvényt, mely kizárja a nem gazdaságos hitelt anélkül, hogy a legitim hitelkielégitést akadályozná. Ezek az ideálok azonban elérhetetlenek. Az adósságcsinálási határ törvényes megállapításánál két fogas kérdés merül fel: a) kötelező, vagy fakultatív legyen-e ? b) mi lesz a hiteltörvény viszonya a mezőgazda személyi adósságaihoz? Minthogy a földadósság korlátozása mitsem ér, ha a mezőgazda túlságos személyi adósságokkal terheli meg magát, a terv az, hogy személyi hitel vagy nem, vagy csak különös esetekben volna terhelő a birtokra. A terv elsíí része, a háztüzhely védelme, elfogadhatatlan: gazdasági okokból, mert a mezőgazda hitelét tönkre tenné és megakadályozná a fejlődést; szociális okokból pedig, mert a hanyag és hozzá nem értő birtokost a jóhiszemű hitelezők kijátszására vezetné. Ami a jitelszervezetet illeti, az szövetkezetek utján volna megoldható, ez azonban szövetkezeti mindenhatósághoz, pártoskodáshoz és erőszakhoz vezetne. Arra sem találunk kielégítő feleletet: kötelező, vagy fakultatív legyen-e az adósságcsinálási határ megállapítása. A kötelező rendszer behozatala a gazdasági szabadság nagyon meggondolandó megtámadása volna, a fakultatív rendszer pedig hatástalannak bizonyulna, mert nem igen akadnának, akik magukra vegyék a korlátozást. Majd ismerteti az előadó az osztrák mezőgazdasági tanács reformtervezetét a földtehermentesitésre és előnyös jelzálogi kölcsönök életbeléptetésére és miután ama nézetének ad kifejezést, hogy feltétlenül törvényhozásilag volna biztosítandó, hogy a birtokos adóssága fejében, amíg ingó vagyon van,