A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1904 / 36. szám - Reformok az ipari törvényhozás terén. 2. [r.]
A JOG zésüket a köznek, a vádlottnak és a tisztességes, a bünperben nyerészkedni nem akaró sértettnek jól fölfogott érdekében — a közvád hatóságaira. Ezek után a büntettek és vétségek közül csak a családi háztartási körön belül, a vagyon ellen irányuló és a szemérem elleni deliktumokra nézve maradna fönn az inditványi jogosultság. Ezeknek tekintetében a család és a szemérem fogalmának mai aktualitása mellett, — ugy véljük, — nincs más megoldás, mint a «status quo» fönntartása. ffc ' • t , =^ Reformok az ipari törvényhozás terén. Irta ZSOLDOS BENŐ, zombori kir. törvényszéki aljegyző. > ii. « tfog 32-ik számában megjelent előző közleményem beküldése és megjelenése közötti időben, a magyar sajtó osztatlan örömmel és elismeréssel üdvözölt egy, most még ugyan inkább csak szakirodalmi jelentőségű, de már a jelen alakjában is igazán hézagot pótló eseményt, mint a kereskedelmi minisztérium által tervbe vett legújabb üdvös vállalkozásnak: a mostanáig épen husz évet élt ipartörvényünk revíziójának előrevetett árnyékát. Ez a most közrebocsátott 2 kötetnyi hazai joganyag már önmagában is hatalmas szószólója lett annak <iz évek óta fel-felhangzó s mindinkább erősbödő kívánalomnak, hogy jelenlegi ipari jogvisszonyaink keretében, hogy ugy mondjuk levegő után kapkodó ipartörvényünkbe, mely mellesleg szólván, már születése idejében sem volt éppen vasszervezetü alkotás, uj erőt, uj szellemet kell önteni, éspedig: minél hamarabb ! Feljegyzéseimnek tehát, melyek ugyan nem a hazai, hanem mind a külföldi ipari törvényhozások egyes jelentékenyebb mozzanataiból vannak papírra vetve, ilyen módon meglett a maga aktualitása. Nem kívántam s nem is kívánok talán uj adatokkal szolgálni a jövő évre elkészülő törvénytervezet külföldi joganyagához, hiszen ezeket az adatokat minden valószínűség szerint már mind be is vette a kereskedelmi minisztérium mindenre kiterjedő figyelme, az európai államok ipari törvényhozását ismertető gyűjteményébe, csupán egy kis fénysugarat vetítenek ezek a külföldi adatok a mi ipartörvényünk ruházatának ama helyeire, melyek napjainkban legsürgősebben kívánják az ügyesen odavarrott foltot. Annál örvendetesebb dolog, hogy ; örvényhozásunknak előreláthatóan rövid idő múlva alkalma lesz, a régi foltozott kabát helyett, teljesen uj és modern szabású öltözetet szabni a magyar ipartörvénynek. Es kívánatos, hogy az az uj köntös minél tartósabb legyen. Első ipartörvényünk, az 1872-ik évi VIII. t.-c, amint tudjuk, nem lehetett hosszú életű. Kevés törvényünk találkozott akkora csekély rokonszenvvel, mint ez. Törvényhozásunk tőle telhetőleg iparkodott is megalkotni a jelenleg is érvényben levő, 1884. évi XVII. t.-c.-et. Ámde ennek, az iparszabadság nagy elvére támaszkodó törvénynek sem volt meg soha a célhoz vezető és kívánatos szerencséje. Lelkünk teljességéből üdvözöljük tehát a küszöbön álló revízió munkásait, reményében annak, hogy az ő kezükből mihamar ki fog kerülni az igazi jó magyar ipartörvény. * Ki merné tagadni manapság: a sztrájkok jegyében élünk. (•Munkát a népnek!* — kiáltja a nép. «Panem et circenses!» — zúgja a tömeg. Drága az élet, — mondják s csekély hozzá a munkabér. Istenem, ezek a durva bérharcok s a koncért való csatározások mennyire ijesztően felszínre dobják az élet vaskos realitásait ! A betevő falatért való ádáz küzdelemben nagyon is észrevehető, mennyire inog az éltető hit az emberek szivében s minden erőteljesebb pesszimizmus nélkül is kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy sokak előtt a társadalmi forrongások zűrzavara elnyomja a cdélek beszélgetését önmagával.?* Sztrájkról lévén szó, figyelmet érdemel az a törvényjavaslat, melyet a mult év végén terjesztett a szenátus elé a belügyminiszter a sztrájkok meggátlására vonatkozólag. Nem nálunk természetesen, hanem jó Spanyolországban. Ezen javas lat értelmében törvénytelennek tekintendő az a sztrájk, melynek keresztülvitelénél erőszakot használnak, vagy ha valaki kényszert alkalmaz azért, hogy egy vagy több hely gazdasági életét meggátolja; törvénytelen aztán az a sztrájk is, mely egy cszükséges közszolgálat megszakítására» irányul, (ime a mi nemrégiben lezajlott vasúti sztrájkunk tehát a jó spanyoloknál se lett volna törvényes!) — avagy ha ezáltal valamely országrész ipara súlyos rázkódtatásokat szenvedne. Nemkülönben törvénytelen a sztrájk akkor is, ha bizonyos munkások alkalmazását, vagy elbocsátását célozza; végül abban az esetben is, ha a munkának önkényes megszakítása egy emberi életre nézve veszedelmes, a tulajdonra pedig helyrehozhatatlan I kárt von maga után. Bizonyos, hogy a toreadorok érdemes hazája, a sztrájktörvény megalkotásával jómagunkat hatalmas ' lépéssel meg fog előzni. Azt pedig távolról se higyjük valahogy, hogy vasutassztrájk egyedül nálunk fordulhat elő. Mert kitűnik a következőkből, hogy előfordult már ilyesmi a messze Ausztráliában is. Itt a mult esztendő közepe táján a Viktória államban alaposan kitört a vasúti sztrájk, mely persze az ottani sajátos politikai visszonyok következtében a miénktől lényegesen eltérő alakban nyilvánult, de végeredményében szintén súlyos következményeket vonhatott volna maga után. Az állam összes szakegyesületei egyértelmüleg kimondották a sztrájkot s beszüntették a munkát az államvasutak 5,600 kilóm, hosszú vonalán. A munkáskormánynak, mint munkaadónak már a saját érdekében is múlhatatlanul meg kellett akadályoznia minden rendelkezésére álló eszközzel azt, hogy munkásai olyan szövetkezetbe lépjenek be, amely egy fennálló állami üzemet akart hatalmába kaparitani. A munkás-kormány ide vonatkozó lázas tanácskozásainak utoljára is az lett a vége, hogy a gyarmatnak munkásokból álló országgyűlése sürgősen összehivatott, s ez időhaladék nélkül hozzálátott egy, a sztrájkolok ellen irányuló szükségtörvény megalkotásához, mely, miként a következmények mutatják, kérlel hetienül szigorú alapokra volt fektetve. A kivánt eredmény be is következett, mert a sztrájkoló vasutasok már a drákói javaslat puszta hírétől is annyira gondolkodóba estek, hogy még a törvényjavaslat tárgyalásának a megkezdésekor felhagytak mindennemű túlzott igényekkel és — kapituláltak. A kormány pedig önmagával megelégedetten, legott levétette a napirendről a szigorú javaslatot. A változott visszonyok szempontjából mindenesetre óhajtandó volna, hogy az 1884. évi LVI1. t.-c. tervbe vett s immár küszöbön álló revisiója kellő figyelmére méltassa a modern sztrájkok minden egyes előfordulható esetét s azok orvoslása és megszüntetése érdekében a megfelelő, de tulságig azért soha sem menő szigorral intézkedjék. A messze keleten duló s az érdekes és megdöbbentő változatokban annyira bővelkedő orosz -japán háború a sárga japánokra teljes mértékben ráterelte az egész művelt világ érdeklődését. Ez a forrongó Japán ujabb időben szociális téren is sok üdvös intézményt létesített. így többek közt a mult év végén a japán kormány, különösen a nők és fiatal munkások védelmére vonatkozó törvényjavaslatot készített, melynek első sorban is az volt a célja, hogy a gyárakban alkalmazott nőket és gyermekeket védelmébe fogadja. A japán javaslat főbb pontjai szerint a gyermekeknél a védett korhatár 11 évben van megállapítva 10 évi átmeneti idővel; az a kor pedig, ameddig a fiatal munkások törvényes védelemben részesülnek : tizenhat év. Az Egyesült-Államokban legutóbb életbeléptetett uj iskolai törvény a kötelező iskolába járást a 14-ik életévig szabja meg, az eddigi törvénytől lényegesen eltérve, melynél az iskolába járás csak a 12-ik életévig volt kötelező. Itt a 12 —14 éves korú gyermekeknek a szünidők alatt való foglalkoztatása, mely eddig csupán a gyári telepeken volt eltiltva, most a nagy- és középvárosok kereskedéseiben is el van tiltva. Hazai törvényeinkben ide vonatkozólag semmi szabatosabb és tartósabb életű intézkedésre nem akadhatunk, aminek a gyermekek nevelés- és oktatásügye is nem egy esetben határozott kárát vallja. Ami aztán másrészt a kötelező rokkantsági és aggkori segélyzésnek törvényhozási uton való szabályozását illeti, e tekintetben legutóbb a francia kormányt illeti meg a kezdeményező lépések megtételének dicsősége. Humanitárius szempontból nagy jelentőségű az ide vonatkozó legújabb törvényjavaslat, mely már csupán a törvényerőre való emelkedést várja. A javaslat szerint az aggkori szegénysegélyezés első sorban a község kötelessége. A munkásbiztositás ezen nemének 3 alakja van: a) házi segélyezés, mely kizárólag pénzben nyujtatik és hónaponként fizettetik. Ez a segély egy-egy hónapban nem lehet kevesebb 10 franknál, máskülönben pedig annak nagyságát esetrőlesetre a községtanács van hivatva megállapítani, b) A segélyben részesülő valamely nyilvános ellátási intézetbe szállíttatik akkor, ha ilyen házi segélyezés nem nyújtható, c) Ilyen nyilvános ellátási intézet nemlétében a segélyezésre jogosult aggkoru munkás vagy iparos az általa választandó valamelyik magánellátási intézetbe kerül, vagy esetleg magánszemélyek gondozására bizatik. Az ide vonatkozó statisztikai kimutatások adatai szerint Franciaországban jelenleg 37,100 olyan aggkoru és rokkant szegény munkás van, kiket a javaslat törvényerőre emelkedése után hamarosan szükséges lesz ellátási intézetekbe, illetőleg