A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 34. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Folytatás - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. (Folytatás.)

A J tásnak elkülönítését sem célszerűnek, sem megengedhetőnek nem tartom, mert nekünk óhajtanunk kell, hogy Őfelsége, mint magyar király szerepeljen akkor is, midőn nincs az országban s hogy nemcsak osztrák császár, hanem magyar király is, akár itt van az országban, akár nem. Ezen elvek érvényesítése végett azon folynak a tanácskozások, hogy o.llamjogi helyzetünk ezen belső háztartás körében az ezt megillető és megfelelő kifejezésre jitttassek ; aminek folyománya az, hogy ezen belső udvartartás Magyarországon állandó képviselettel ruháztassék föl, hogy a közönséggel való érintkezés ezen képviselet utján magyar nyelven történjék. Ezen sarkalatos elvek azok, amelyek iránt a további tárgyalások folynak s melyek, ismétlem, ha nem is fognak arra vezetni, amit én politikai felfogásommal nem tartok megegyeztethetőnek, hogy elkülönítsük az udvartartást, hogy egy belső berendezésében önálló elkülönített udvartartást létesítsünk, mert ezt politikailag meg nem engedhetőnek és épen veszélyesnek tartanám, hisz akkor azon befolyások, amelyek kivetkőztethetik ezen udvartartást belső jellegéből, amelyek azt azután csakugyan a fejedelmet befolyásoló politikai tényezővé tehetik, lehet, minálunk nem érvényesülhetnek, de érvényesülhetnek másutt, ahová ellenőrzési jogunk ki nem terjed». . . . Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta OLÁH DEZSŐ dr., budapesti ügyvéd. , (Folytatás.*) A nyereség felosztása tekintetében a tervezet reformintézkedései sem nem radikális ak, sem nem helyeselhetók. Az üzletrész után a tervezet 24. §. értelmében 5%-nal nagyobb osztalékot kifizetni nem szabad; amely intézkedés megegyezik az 1898 : XXIII. t.-c. 13. §-ávaL A szövetkezeti üzletkör terjedelme és természete a tőkének rövid időközben sokszor való forgatását és ezáltal annak nagyobb gyümölcsöztetését nem engedi meg ; ez a természetes oka annak, hogy a szövetkezet nagy nyereséget csak a tagoknak, illetve adósoknak kizsákmányolásával, aránytalan nagy kamat- és mellékilletmények felszámításával tud felmutatni. A gombamódra szaporodó szövetkezeteknek nagy nyereség elérését célzó kizsákmányoló üzelmei adták meg a lökést a szövetkezeti törvényjavaslat és reform kezdeményezéséhez, és mégis azt látjuk, hogy épen e ponton tartózkodik a tervezet a gyökeres orvoslástól és gyökeres operatio helyett csak a seb felületét hegesztvén be, meghagyja a fertőző gócot, melytől mindig újra és újra kiújul a baj. A tervezet és annak indokolása minduntalan azt hangoztatják, hogy a szövetkezet célja nem a nyerészkedés, hanem tagjainak segítése, nos hát ha ezen elv áll és ezt a tervezet érvényre akarja juttatni, akkor nem szabad a 24. félintézkedésénél megállania, hanem teljes következetességgel keresztül kell vinnie azon szabályt, hogy a szövetkezet ne nyerészkedjék, osztaléka a törvényes kamaton tul ne terjedhessen és az ezen tul terjedő nyereség semmiféle formában és semmiféle kulcs alapján a tagok között felosztás tárgyát ne képezhesse, hanem vagy valamely közcélra, vagy pedig, ami még helyesebb és a szövetkezet gazdasági céljainak inkább meg is felel, a tartalékalap növelésére fordittassék. Az 1898:.XXIII. t.-c. 13. §, igen helyesen ezen utóbbi álláspontot követi, mig a tervezet szerint az ö°/0-ot meghaladó nyereség, amennyiben az az alapszabályok értelmében a tartalékalap növelésére, vagy jótékony és közhasznú célokra nem fordítandó, a tagok közt azon arányban osztandó fel, melyben az év folyamán a bevételhez járultak. Óhajtjuk a kérdésnek a kifejtett irányban való radikális megoldását, amely lehetővé teszi azt is, hogy a szövetkezeteknek tagjaikkal szemben való kizsákmányoló eljárása megszűnjön. Ha e visszaélések haszna nem jut közvetlenül a tagok zsebébe, meg fog szűnni az inger is, mely e visszaélésekre csábit. Ezzel kapcsolatosan a tervezet 79. és 80. ÍJtj ai, melyek a szövetkezetek ügykezelését tárgyalják és előírják, hogy a szövetkezetek 8°/0-nál magasabb kamatot és 2°/0-nál nagyobb kezelési illetéket nem szedhetnek, szintén radikálisabb intézkedéseket tartalmazhatnának, nevezetesen egyéne sen el kellene tiltani minden mellékilletmény beszedését, mert a termelés és hitel mai szervezete, a mai kamatviszonyok mellett, a 10%-os, sőt a bélyeg- és adó-terhekkel még drágább hitel gazdaságos és produktív nem lehet; másrészt pedig az ilyen kezelési illetékek utján elért túlságos nyereség feloszthatatlan lévén, annak felhalmozása céltalanná és ezáltal az ilyen illetékek szedése is feleslegessé válnék. A tervezet szerzője is belátja azt, hogy a szövetkezet adósainak megterhelése még a javaslat reformjai mellett is tul*j Előző közlemény a 33. számban. OG 239 ságos; e visszásság orvoszeréül szánta az 5°/0-ot meghaladó nyereségnek a 24. §. által tervbe vett felosztási módját, mely szerint az 5%-ot meghaladó nyereség a tagok közt azon arányban volna felosztandó, melyben a tagok az év folyamán a bevételekhez járultak. Addig, mig a szövetkezet üzeme nyereséggel jár, az adósok terhein való ezen látszólagos és tetszetős könnyítés nem jár veszélylyel; de az adósra és szövetkezetre egyaránt végzetessé válhatik ezen rendszer, ha a szövetkezetet nagyobb, a tartalékalapból sem fedezhető veszteségek érik, mert a veszteség olyan arányban lévén a tagok között felosztandó, mint a nyereség, az adóst a nagy kamatterhen kívül a veszteségből reá eső nagyobb hányad is sújtani fogja és a szövetkezet örökös adósává teheti. A tervezet 26. tj-a a szövetkezeti tagoknak a szövetkezet kötelezettségeiért való felelősségéről intézkedik. A felelősség lehet korlátolt vagy korlátlan; a korlátolt felelősség minimuma az üzletrész befizetendő összege. A felelősség módját az alapszabályok határozzák meg; de ezen mód a hitelezők meghallgatása után a cégjegyzékbiróság jóváhagyásával megváltoztatható. Nevezetes és helyes reform a tervezetben, hogy a korlátlan felelősség melletti szövetkezeteknél a tagok egyetemleges felelősségét kizárja, úgyszintén nem engedi meg azt sem, hogy a szövetkezet hitelezője közvetlenül a szövetkezeti tag ellen fordulhasson. Az egyéni kereset megvonása egyaránt érdeke a szövetkezet hitelezőinek és tagjainak, mert egyfelől a tervezet 27., 95. és 98. tj-aiban felállított kivetési rendszer a hitelező érdekeit legjobban megvédi, másfelől pedig megóvja az egyes, esetleg vagyonos tagot azon méltánytalanságtól, hogy a hitelezők egész követelésüket rajta vegyék meg és ő kénytelen legyen tagtársaitól a teljesített fizetésből őket terhelő részt a \ isszkeresetek egész légiójával visszaperelni. Az egyéni kereset ellen a szövetkezet egyes tagjai, kik a szövetkezet vezetésébe be nem folynak, annak ügyleteit nem ösmerik, kellőkép nem is védekezhetnek és még ama veszélynek is ki vannak téve, hogy esetleg jogtalan követelésekkel fellépő hitelező, elégítenek ki. Nem habozunk kimondani, hogy a tervezetnek ezen része a nehéz és bonyolult kérdésnek kiválóan sikerült megoldása és az egész javaslatnak kimagasló fénypontja. (Folytatása következik.) Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta ADMETO GÉZA dr., budapesti ügyvéd, volt jogtanár. (Folytatás /) A tiz éves kényuralmat — mint tudjuk — felváltotta az alkotmány visszaállítása. Amit a nemzet nem tudott elérni aktiv fellépésével, azt részben elérte passiv ellenállásával támogatva az európai politikai viszonyok hatása által. Az 18(10. okt. 20-iki diploma az alkotmányt részben visszaállítván, megindult újból a megyei élet, gyűléseztek, restauráltak és választottak mindenfelé és minden oldalról felhangzott az alkotmány helyreállítása. Az októberi diploma a magyar törvénykezést és magyar jogot visszaállítván, a király ezen diplomája ákal kiküldött országbírói értekezlet a többi közt hevenyében a magyar ügyvédséget is rendezte, habár csak ideiglenesen is. Az ügyvédség ezen ideiglenes szabályozása és a provisorium alatt fennállott rendezetlen igazságügyi viszonyok ujabb csapást mértek a magyar ügyvédségre. Ezen ideiglenes szabályozás szerint mindazok, kik 1849. év előtt ügyvédi oklevelet nyertek, — jogositva vokak ügyvédi gyakorlatot folytatni; továbbá azok, kik a legközelebb lefolyt 11 év alatt nyertek ügyvédi oklevelet, szintén jogositva voltak az ügyvédi gyakorlat folytatására, ha a hazai törvényekből pótvizsgát tettek, sőt ügyvédi vizsgára jelentkezhettek nemcsak azon jogászok, kik az elméleti jogtudományi vizsgát letették s legalább két évi ügyvédi vagy törvénykezési gyakorlaton voltak, hanem még azok is, kik csak a jogi tanfolyamot végezték el, de jogtudományi vizsgát nem tettek, ha több évi ügyvédi vagy törvénykezési gyakorlat által a jogban jártasságot szereztek. (Ideigl. törv. szab. VIII. 1—4. §.). E szabályozás szerint tehát nemcsak a régi, 1848. előtti és kompromittált ügyvédek és az absolut korszakbeli ügyvédek ügyködhettek, hanem mindazoknak nyitva állott az ügyvédség, a kik a törvénykezés terén bármily alárendelt hatáskörben bármily szerény tevékenységet fejtettek ki és még szerényebb tudást szereztek meg és evvel boldog, boldogtalan, hivatott és hívatlan rázudittatott az ügyvédi pályára. S ha ez az ideiglenes szabályozás a hazafiúi felbuzdulással és különösen a régi, kompromittált ügyvédek iránt tanusitan^ kívánt hálával menthető is, annál kevésbé * Előző közlemény a 32. számban.