A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 34. szám - Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Folytatás - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. (Folytatás.)

240 A JOG menthető a későbbi kormányok igazságügyi politikája, mely az ügyvédségnek helyes alapokra való fektetésével, fejlesztésével és a kellő magaslaton való megtartásával édes-keveset törődött. A jövőre nézve pedig az ideigl. törv. szabályok (VIII. 5. §.) akként intézkedtek, hogy az ügyvédség elnyerése azon feltételhez köttetett, 'miszerint az ügyvédjelöltnek a jogtudományi államvizsgának letétele után két éven át joggyakorlaton kellett lennie és azután a kir. táblán az ügyvédi vizsgát letennie. Azóta immár majdnem félszázad telt el, nagyot fordult a világ, de nálunk az ügyvédség elnyerése máig is — a kötelező doktorátus és a 3 évi gyakorlat dacára, — lényegében ugyanazon feltételekhez van kötve, amelyek boldog-boldogtalannak, hivatott- és hívatlannak kitárják az ügyvédség kapuját. Ezen időben az ügyvédi karnak a tömörülés iránt már régen táplált szükség-érzete testté vált. A testületté alakulás előkészitőinek egyrésze, leginkább a fiatal ügyvédek szoros értelemben vett ügyvédi egylet megalakítását célozták, mig a másik részének az volt az óhaja, hogy bár az ügyvédi kar érdekei szem előtt tartásával, de mégis tágabb határok közt nem egy zárt ügyvédi, hanem egy országos jogtudományi egylet alakíttassák. Meglehetős heves küzdelem után az előbbi csoport felfogása győzött és megalakult Pesten az ügyvéd-egylet. Az ügyvéd-egylet alapszabályszerü célja az volt, hogy az ügyvédi testületet megillető erkölcsi hitelt és tekintélyt fentartsa ; a tudományos képzettséget előmozdítsa; a jog- és államtudományi ismereteket fejlessze és terjessze; különösen a hazai törvénykezés terén felmerült jogkérdéseket fejtegesse ; a törvénykezési hiányokról véleményt mondjon; a célszerűnek mutatkozó javaslatokat törvényszabta módon és helyeken előterjessze és ekkép egyletileg közreműködjék a hazai jogélet egységes fejlesztésén és javításán, végre, hogy a betegség vagy egyéb szerencsétlenség által sújtott és megszorult egyleti tagokat, azok özvegyeit és árváit segélyezze és hogy az ügyvédi testület társadalmi összes érdekeit előmozdítsa. Az egylet a jogtudomány és törvénykezés terén eredményes tevékenységet ki is fejtett, minélfogva a kormány szellemi tevékenységét gyakran igénybe is vette. Egyik jelentékeny munkája az egyletnek az «ügyvédi rendtartási)) tervezet volt. A tervezet maga ugyan még nem képezi a mi ideálunkat, de kétségtelenül oly rendelkezéseket tartalmazott, melyek az ügyvéd tekintélyének emelésére, érdekei megóvására és függetlenitésére sokkal alkalmasabbak voltak, mint a kormány tervezetéé. Az ügyvédegylet tervezete szerint a többi közt az ügyvéd visszatartási joga helyesen volt szabályozva, ugyanezt mondhatjuk a szólásszabadságra, az ügyvédi dijak, a fegyelmi eljárásra stb.-re nézve ; a tervezet 51. §. h) pontja a gondnokságokra és csődperügyelőségekre nézve a kijelölési jogot a kamarai választmány hatáskörébe utalta, mert a kijelölés képez egyedül biztosítékot arra nézve, — mint az ügyvédegylet a felterjesztésében mondja, — hogy jövőben a legtöbb bíróságnál ez időben agondnokságok és csődperügyelőségek betöltése tekintetében tapasztalt visszaéléseknek eleje vétessék és hogy ugy a tiszteletmint a jövedelmező tisztségek betöltésénél egyedül a méltányosságbeli, és jogosság szempontja lesz mérvadó. Helyesen ismerte fel az ügy védegylet, hogy az ügyvéd függetlensége a bíróságokkal szemben csak akkor van biztosítva, ha a dijak megállapítása, valamint a vagyoni és a többi kirendelések a bíróságok hatásköréből kivétetnek. Ebből is látjuk, hogy a csődtömeggondnokságok és egyéb gondnokságok kiosztása körüli visszaélések régi sérelmét képezik a magyar ügyvédi karnak a nélkül, hogy annak orvoslása iránt máig is csak némi remény is fenforogna. A kormánynak ügyvédi rendtartási tervezete nagyban hasonlított az 1852. július 24-éri kelt császári pátensben foglalt magyar ügyvédi rendtartáshoz. A többi közt csak azt emiitjük, hogy a kormány tervezete a kamaráknak jogot adott, miszerint a kezdő ügyvédet 3 évig bizonyos lakhelyre szoríthassák. Ennek az ügyvédi rendtartási tervezetnek legélesebb sarkait azonban az ügyvédi karnak mégis sikerült némileg lecsiszolnia s így vált belőle az ügyvédi rendtartás tárgyában alkotott 1874: XXXIV. t.-c. Hogy ez az ügyvédi rendtartás mennyire vált be, hogy mennyire alkalmas volt a magyar ügyvédi intézményt konszolidálni, magas színvonalra emelni és a további fejlődésre az alapot képezni, ahhoz azt hisszük kommentár nem kell, elég ékesszólóan beszél erről az ügyvédség mai állapota. Az ügyvédi rendtartás reformjának szükségét mihamarabb érezték is, ugy hogy az 1882. évben tartott jogászgyülés az 1874. évi ügyvédi rendtartás reformával foglalkozott is, melynek leglelkesebb szószólója Dr. Dell' Adami Rezső budapesti ügyvéd volt. Az indítványt Dell' Adami tette meg, melynek alapján a teljes ülés kimondotta, miszerint az ügyvédi rendtartás reformját szükségesnek tartja és a jogi szakoktatást, az ügyvédi hivatás gyakorlásábani teljes önállóságot, az ügyvéd munkássága és fáradozásai jutalmának biztosítását, a visszatartási s elsőbbségi jog megadását, a kar teljes önkormányzati jogának biztosítását és az ország kamaráinak szerves kapcsolatba hozását jelölte meg, mint oly fix pontokat, melyek körül az ügyvédség intézménye felépítendő. Kimondotta továbbá a jogász-gyülés, hogy a óirói szervezet az ügyvédséggel ósszefüggésóe hozandó, valamint azt, hogy a birói karba, a legmagasabb fokokon is, az érdemesült ügyvédek sorából történjenek a kinevezések. (Folytatása következik) Irodalom. A jog filozófiája és kritikai méltatása a fejlődési elv alapján. Irta Plopu György dr., bíró a nagyváradi kir. ítélőtáblánál. A Nagyváradi Jogászegylet kiadványainak lő. száma. Kitűnő munkatársunknak nagy tudással megirt tanulmánya ez, amelynek első részét lapunkban adtuk közre. A most megjelent füzet a jog kritikai méltatását tartalmazza. Vegyesek. Korteshadjárat. Az orosz-japán háború nem folyik olyan hévvel, buzgalommal és elkeseredettséggel, mint az a dulakodás, küzdelemnek nem is nevezhetjük, mely a kamarai ügyészi állásért már most, egy évvel a választás időpontja előtt megindult. Tárgyaláson, kávéházban, utcasarkon, minden bokorban ivekkel felfegyverzett harcosok intéznek rohamot a mitsem sejtő ügyvéd ellen s el akarják tőle ragadni az egyedüli zsákmányt, amivel még rendelkezik: voksát, és ha a szegény megrohant védekezik, sorra kerülnek a nehéz fegyverek, felekezeti jelszavak, fenyegetés, az ellenjelölt lepiszkolása stb. Valóban elszomorító látvány; szomorú jele annak, hogy a múltban a tisztség vonzott, melylyel a közbizalom felkereste és kitüntette az érdemest; ma a küzdelem tárgya az állás, melyre mint a strugle for life tárgyára elkeseredett éhséggel vetik magukat az aspiransok. Ez a korteshadjárat végzetes hatással lehet az ügyvédi kar autonómiájára. Adja Isten, hogy e tükör, mely korántsem mutat torzképet, felösmertesse az érdekeltekkel a helyzet képét és leszerelésre birja őket; mert az ilyen harc csak arra alkalmas, hogy a legméltóbb és legérdemesebb jelölttől is eltántorítsa jó izlésü hiveit. o. d. Az 1893: XVIII. t.-cikk 141. és 142. §-ához. Az 1893 : XVIII. t.-cikk 141. §-ában van szabályozva a felebbező ellenfelének azon joga, hogy az elsőbiróság előtt fel nem hozott tényállításokat és bizonyítékokat produkálhat a felebbezési eljárás során. Ezen jogosultságát azonban a törvény formális és temporális korlátokhoz köti. A formális korlát: hogy az uj ténybizonyitékok egy elökészitő iratba foglalva közöltessenek a bírósággal, illetve a felebbezővel ; a temporális korlát pedig az, hogy ez az előkészítő irat az idézési időköz első felében nyujtassék be a felebbezési bírósághoz. Ez a határidő kétséget kizáró határozottsággal a törvényben megállapítva nincs; de a 185. §. módot nyújt arra, hogy számszerűleg megállapítsuk azt az időspatiumot, amelyen belül az elökészitő irat beadandó, mert ezen szakasz a felebbezési tárgyalási határnapot a felebbezésnek az ellenfél kezéhez valószínű kézbesítésétől miniegy 30 napra rendeli kitűzni és így az előkészítő irat beadásának határideje a felebbezés kézbesítésétől ló napon belüli időpontra lenne helyezendő. Van-e ennek a határidőmcgállapitásnak sanctiója? A 142. §. első bekezdése, midőn deklarálja a szóbeliség azon sarkalatos elvét, hogy a felek az előkészítő irat tartalmához nincsenek kötve és hogy az előkészítő irattartalma csak annyiban vehető figyelembe, amennyiben a tárgyaláson szóval elő volt adva, egyben joghátránynyal sújtja a tárgyalás előkészítésére vonatkozó kötelesség elmulasztását. Ezen előkészítési kötelesség tartalmát az 1893. XVIII. t.-c. 132. §-ában megrendelt bizonyíték-produkálás és a 141. §-ban foglalt előkészítő iratcsatolás képezi. Mármost annak dacára, hogy a 141. §. egész imperative írja elő az előkészítő irat beadását és részletezi hasonló tenorban annak tartalmát, mégis annak beadásának elmulasztása, vagy a beadott irat hiányosságai csupán azon joghátrányt idézhetik elő, hogy ha a hiányos vagy kellően nem közölt előkészítő iratban foglalt bizonyitékok kiegészitése céljából a tárgyalás elhalasztása válnék szükségessé ugy az ezáltal okozott költségeket a késedelmes fél tartozik fizetni. Erre az eredményre a törvény szavának vizsgálata vezetett, de mert határozott thesisként e tételt felállítani nem merem| nagyon kérem a gyakorlat és elmélet szakférfiait, hogy ezen kérdésben véleményüket közölni kegyeskedjenek. Halmi Bódog máramarosszigeti törvényszéki aljegyző. P ÁLLAS RÉSZVÉNYTÁRSASÁG NVOMOÁJA BUDAPESTEN