A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 34. szám - Szobrot Szilágyi Dezsőnek! - A királyi udvar

238 A JOG hogy az ünnepélyes bevonulásnál a magyar zászlós uraknak kell a fölség előtti ; és körüli szolgálatokat tenni, de sokan azt vitatták, hogy ez Őfelségének Magyarországon való egész tartózkodására kiterjesztendő. E részben megoszlottak a vélemények. A főpapok nagy része s különösen Esterházy Imre esztergomi érsek azt vitatták, hogy az ország báróinak csak a nagyobb ünnepélyek, u. m. bevonulások, koronázások, kir. előadások esetén van szerepök, azonkívül nincs. De a kalocsai érsek Patachich Gábor, a horvát bán, Esterházy József, gr. Ssirmay-, gr. Berényi és br. Balassa azt vitatták, hogy az idegen udvari emberek szolgálata kizárandó, valameddig az uralkodó Magyarországon van. (Lásd Salamon Fer. Kisebb tört. dolgozatai 91. 1.) I 1526. után a Habsburg dynastiából származó királyok alatt Bécs lőn a királyi udvar székhelye. Az ország rendéi már megelőzőleg, a vegyes házak alatt, de főkép 1526 után nem szűntek meg sürgetni, hogy a királyi székhely ismét az országba tétessék vissza, (P. o. 1439. II. Rex in Hungária habitet. 1492. V. Rex majori parte in Hungária maneat. Hasonlón hangzanak az 1536. LVI1. 1546. XVIII. Rex majori parte in Hungária resideat. 1548. XXII. Rex in regno maneat. 1550. IV. VI. 1563. III. 1567. XLVI. 1608. XVIII. Rex in Regno habitet, si diutius et longius abesset, Palatino tradat potestaíem Regiam. 1723. VIII. Rex in Regno resideat. 1741. VII. 1751. I. 1790/91. IX. 1792. V Az 1830 évi országgyűlésen ezen óhaj njból fölmerült.) Mindazonáltal a magyar királyi udvartartás jogilag és pedig a magyar közjog szempontjából nem szűnt meg, — mert a kir. udvartartás fötisztsigeit, mint országos méltóságokat, mint igazi báróságokat mindenkor betöltötték. Ehhez képest a királyi udvartartás, amennyiben annak közjogi vonatkozása és jelentősége volt, mindenkor fennállott. (L. Timon id. mű 518. 1.) A nemzet ezen szép kívánalmának, — az udvartartást és bentlakást illetőleg — I. Ferenc József tett eleget, amennyiben 1867. óta udvarát fölváltva Bécsben, Budapesten, — 1892 óta föés székes udvarában — majd Gödöllőn tartja. Csak most teljesült az, mit II. Leopold az 1790/91. IX. t.-c.-ben igy fejez ki: «érezte volt, mely nagy hasznára van a közügynek, hogy mind a király a maga népét,mind ez a maga királyát közelebbről ismerje, s igy a kölcsönös bizodalom kötelékei szorosabbra fűződjenek». Teljésült az 1792. V. t.-c. óhaja, hogy a király, amenynyire többi tartományainak gondjai engedik, gyakrabban jöhessen és itt hosszabban is időzvén, királyi kegyének bővebb bizonyítékait is adhassa. Mindazonáltal 1867 óta épugynyilt kérdés volt amagyar udvartartás tényleges fölállításának ügye, mint nyilt kérdés volt az előtt. Az uralkodó ugyan nem zárkózott el soha a magyar udvari méltóságok elől, sőt azokat mindig tekintetbe vette, de külön magyar udvartartása nem volt, s a magyar udvari méltóságok részvételét az állami sz. rtartásos ünnepélyeknél avagy magánál az udvar rendes életénél, nem volt ami szabályozza, sem törvény, sem rendelet — sem másféle szabály. De azért nem kevésbbé volt bizonyos mindig, hogy Magyarország közjogának és a nemzet jogos kivánatának mégis kifejezésre kell jutnia az udvartartásban is. A külön magyar királyi udvart az 1867. XII. t.-c. 7. §-a is főntartja, mely akként rendelkezik, hogy ugyan a magyar király egy személyben Ausztria császára is, mindazonáltal ebből nem következik, hogy az udvartartás költségei Ausztriával közös ügyek legyenek, ellenkezőleg Magyarország önállósága azt kívánja, hogy az udvartartási költségeket a magyar országgyűlés külön szavazza meg. A magyar királyi udvar 1526 után együvé olvadt a német, 1804 óta az ausztriai császári udvarral, mely udvar ez idő szerint belső és külsőre oszlik, amazt a négy udvartörzs, az alárendelt orgánumokkal, az udvari tisztségek és hivatalok, a testőrök és vitézrendek tagjai, a belső titkos tanácsosok és aranykulcsosok, emezt a cs. kir. udvarnokok, a nemes apródés szolgáló személyzet képezik, stb. Itt tartom megjegyzendőnek, hogy a m. kir. főudvarmesteri állás rangban a legelső az összes udvari tisztségek között. A belső udvar legelső hivatala a főudvarmesteri s ennek élén áll a főudvarmester. Ezután következik a főkamarási hivatal, majd a főudvarnagyi hivatal. E magyar kir. hivatalok a legutóbbi időig cselekvési kört nagyon ritkán, főleg csak koronázáskor gyakoroltak. De utóbb Magyarország joga kezdett érvényesülni azon az alapon, hogy Magyarországnak Ausztriához való jogi viszonya egyenesen megkívánja (miután a főlség természeti személyében két külön souverain közjogi személy, t. i. az ausztriai császár és a magyar király találkozik össze), hogy akkor, midőn a magyar király, mint ilyen közjogi föladatainak teljesítésére udvarával jelenik meg: a magyar királyi udvar főtisztviselői környezzék. Erre vonatkozik az alább közlendő kir. rendelet. 0 felségének, mint magyar királynak udvara fényéhez tartoznak az ország zászlósai, ugy a nagyobb, mint a kisebb zászlósok, u. m. a m. kir. főlovászmester, főpohárnok, főkamarás, főasztalnok, főajtónálló, főudvarmester, azonfelül a Szt. István vitézrend lovagjai, a kir. udvarnokok s a magyar kir. nemes testőrsereg. A magyar kir. udvarhoz tartoznak a magyar asztalnokok (étekfogók, Aulae familiares) kik Maria Terézia alatt lettek újból életbe léptetve. Jelenleg a magyar királyi udvartartás rendezését illetőleg, az 1492: VI. t.-c. intenciójának megfelelőleg, az 1893. évi nov. hó 20 án kelt legfelsőbb kézirat intézkedik, mely szerint: «Magyar miniszterelnököm előterjesztése folytán ezennel jóváhagyom, hogy az udvarom körében előforduló mindazon ünnepélyes alkalmakkor, melyek magyar koronám országait, mint közjogi cselekmények érdeklik, az udvari főbb szolgálat teljesítésével kizárólag magyar zászlósaim bízassanak meg s ehhez képest elrendelem, hogy 1. a koronázási cselekménynél s az ahhoz fűződő ünnepségeknél, 2. az országgyűlés megnyitásánál s berekesztésénél, 3. az 1867: XII. t.-c. értelmében a közös ügyek tárgyalására kiküldött országgyűlési bizottság fogadásánál. - - 4. azoknál a különleges nemzeti ünnepélyeknél, amelyek akár egyes jubiláris, akár más országos vagy nagyobb ünnepségek alkalmával merülnek föl, amennyiben azoknál udvartartásom főhivatalainak főnökei szereplésre hivatva volnának és — 5. magyar koronám országaihoz tartozó oly egyházi és világi méltóságoknak vagy állami tisztviselőknek eskü- vagy fogadalom-tételénél a kik az esküt vagy fogadalmat előttem teszik le, az udvartartásom főhivatalainak eddig szerepelt főnökei helyett, az e tekintetben (mind az 5 pontra nézve) általam jóváhagyandó szertartási szabályok szerint kizárólag magyar országzászlósaim működjenek közre. Jóváhagyom továbbá a tett javaslat értelmében, hogy a Házam tagjai részéről házasságkötések alkalmával tenni szokott renuncialiókhoz, amint ez már eddig is történt, magyar kormányom tagjai is mindenkor meghivassanak s a megtörtént renunciatiók, valamint az uralkodó házam tagjaira vonatkozó mindazon változások, melyek az 1723. I. és II. t.-cikkekben megállapított trónöröklési renddel kapcsolatban állanak, magyar kormányommal hivatalosan közöltessenek.» A magyar kir. udvartartás közjogi vonatkozásaira nézve Wekerle Sándor mint miniszterelnök, 1893. december 2-án a következő, most is irányadóul szolgáló fölvilágositásokat adta : — első sorban is oda utal, mikép arra szorítkoztak elődei is, hogy egy külön magyar udvartartás behozatalának gyakorlati nehézségeit fejtegessék. Ez azonban nem annyit tesz, mintha egy merőben ellenkező álláspontot foglaltak volna el. Utal arra, hogy nem ugyan egy belső berendezésében is elkidöuitett iidvartartás létesítése, hanem az iránt folynak a tárgyalások, hogy állami helyzetünk az udvartartás külső megjelenésében és érintkezéseiben érvényre juttassék. Kijelenti, hogy az udvartartás nem közös ügy, — más részről oda konkludál, hogy ugy régibb, mint ujabb törvényeink értelmében a magyar udvartartás létjoga kétségbe nem vonható. — A történelmi szempontokra nézve szintén arra a resultátumta jutott, hogyha nincs is 1526 óta külön udvartartásunk, annak keretét zászlós urainkban fenntartottuk. Figyelmen kivülnem hagyható azonban az, hogy az udvartartásnak tevékenysége két sarkalatos és lényegileg különböző körre, jelesül a közjogi természetű és háztai tas jellegével biró udvari teendőkre terjed ki. A legmagasabb udvartartásnak ezen, a belső berendezést illető része Őfelségének felségjogát képezi, ez tehát Őfelsége nck sajátos intézkedési jogkörébe tartozik. Feladatunk tehát, hogy a közjogi természetit teendőkön kivül az udvartartásból kiválasszuk mindazon teendőket, amelyek akár közjogi természetük, akar administrativ jelentőségüknél fogva a belső udvartartás keretébe nem tartoznak. Ha ezeket kiválasztjuk, akkor marad a belső udvartartás, amelyre vonatkozólag azt vitatom, hogy Őfelségének az c fölötti intézkedés sajátlagos joga, amely a fórvényhozás elé nem tartozik . . . ha/iem igenis a végrehajtási hatalom körébe, u felsége intézkedés/ jogának korebe tartozik. De ezen belső udvartartásra nézve sem tartom azonban közömbösnek, hogy az milyen, dacára annak, hogy az Őfelsége intézkedési jogkörébe tartozik. Igenis azt az álláspontot foglaltam el, hogy államjogi helyzetünk ezen belső udvartartás keretében is nyíltan kifejezésrejidtassék és ne mosódjék el annak Jiör ében, jelesül, hogy őfelsége mindig, mint magyar király szerepeljen ... De ennek a belső udvartartásnak, ennek a háztar-