A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 33. szám - Az igazságügyi költségvetés tárgyalása

iái ajánlatnak visszavonásával s az Ügylettől való elállással azonos értelmű ; tekintve végzetül, hogy alperes maga sem állítja, hogy a vételi ajánlat elfogadásról felperest 1901. jan. 13-án kelt levél kézhezvétele sót a B) a 1901. jan. 23. kelt saját levelének elküldése előtt értesítette volna: e perben az 187;"). .'{7. t.-c. 315. §. alapján az az ügydöntő kérdés bírálandó el, vájjon alperesnek, a felperes által telt vételi ajánlat tekintetében a válasz adására s az ajánlat elfogadására a fenforgó körülmények között 1901. jan. L3-ig elegendő idő állott-e rendelkezésére és hogy felperes ajánlata tekintetében ezen időn tul is kötve volt-e ? igaz ugyan, hogy a vételi ajánlat 4. p. szerint alperes feljogosittatott arra, miszerint előzőleg felperes hitelképességéről meggyőződést szerezhessen, s hogy a 11. p. szerint az ajánlatra az alperesi cég igazgatóságának határozata is kieszközlendö volt, s hogy igy felperes a rendes körülményeknek megfelelő időben való válaszra nem számithatott; minthogy azonban alperes azt, hogy az 1900. dec. 30-án V illányban kiállított ajánlatot a rendes postai közlekedés szerinti időben kézhez nem kapta, s hogy annak vételétől 1901 jan. 13-ig felperes hitelképességének kipuhatolására, és az ajánlatnak az igazgatóság elé terjesztésére elegendő ideje nem lett volna, maga sem állítja, s minthogy ekként azon időpont, amelyik felperes ajánlata tekintetében törv. szerüleg kikötve volt, a fenforgó esetben 1901. jan. 13-án tul nem terjedhetett; következve alperesnek az 1901. jan. 23-án kelt és B. a. mellékelt, majd 1901. ápril. 2-án kelt és G. a. mell. elfogadási nyilatkozata mint elkésett, a hivatkozott törv. -> 1«»- 2. p.-ja érteim, joghatáh lyal nem birt, s felperes a szóban forgó vételi ajánlatát L901. jan 13-án visszavonni, s a szándékolt vételi jogügylettől elállani jogosított volt, ugyanazért a kir. tszék ítéletének megváltoztatásával ezen vitás jogügyletet létre nem jöttnek s hatály lyal nem bírónak kimondani, az annak alapján kieszközölt zlgjogi előjegyzések törlését elrendelni stb. kellett. A m. kir. Kúria 119(14. május 4-én 899. sz. a.) A másodbíróság ítélete helybenhagyatik, stb. indokok: Az A) a. szerződés 11. p.-ban foglalt az akikötés, hogy az a kérdéses vételi ügylet a felperesre nézve azonnal, az alperes társaságra nézve pedig csak azután válik kötelezővé, ha azt bpesti igazgatósága jóváhagyta, nem hagy ugvan fenn kétséget arra nézve, hogy a felperes a megvett cséplőszerkezet iránt nem csupán a K.-t. 315. §-nak tekintete alá eső vételi szerződésre lépett az alperessel, melynek feltétlen hatálya csakis az alperes társaság igazgatóságának jóváhagyása után következhetett be. Minthogy azonban az A) a. okiratnak fentidézett pontja nem tartalmaz rendelkezést az irányban, hogy az alperes bpesti igazgatósága részéről fentartott jóváhagyásnak, mely idő alatt kell bekövetkezni, a keresk. forgalom biztonságának követelményeiből önként következik, hogy az alperes bpesti igazgatósága az ügylet természetének megfelelő idő a. tartozott felperest arról értesíteni, hogy a feltételes hatályú vételi ügylethez a maga részéről is hozzájárult s igy az feltétlen hatályúvá vált. .Minthogy pedig az alperes által a felpereshez intézett B) a. levél csak 190]. január 23. kelt, amelyben felperest nem is arról értesiti, hogv az igazgatóság a kérdéses vételi ügyletet jóváhagyta, hanem a felperes elállási nyilatkozatát nem veszi tudomásul, ami pedig nem egyértelmű az A) a. okirat 11. p.-ban fentartott jóváhagyással és minthogy ezt a jóváhagyást csakis a felpereshez 1) a. 1901. április 2-án intézett levele tartalmazza, ez pedig a fentiekből következőleg arra való tekintettel, hogy felperes már jóval előbb a feltételes hatályú vétclügylettől való elállását már kijelentette, mindenesetre elkésettnek tekintendő, a II. bíróság helycsen állapította meg Ítéletében, hogy felperes az A) a. okiratban foglalt feltételes hatályú vételi ügyletet jogosan felbonthatta. Miért is a II. bíróság ítéletét az itt felhozott a és benne foglalt, ezekkel nem ellenkező indokokból s azért is helyben hagyni kellett, mert annak nincs perjogi akadálya, hogy a keresk. bíróság a tkvi. bejegyzés alapjául szolgált ügylet felbontása mellett egyúttal mint annak jogkövetkezményét a bej. kitörlésének a bekebelezését is elrendelte. A kereseti váltó szövegében előforduló eme kitételben: ohne Protest, a Protest szó utólag beszurtnak mutatkozván, a Kúria megállapítja, hogy a váltó aggályos. Minélfogva, tekintettel alperesnek erre irányuló kifogására és arra, hogy az óvás elengedése nem képezi a váltószövegnek oly kellékét, melyet a váltóbirtokos tetszése szerint kitölteni jogosítva volna, felperes tartozott bizonyítani, de mivel sem bizonyította, hogy az óvás elengedését tartalmazó fenti kifejezés a váltónak alperes részéről történt kibocsátásakor már be volt irva, vagy hogy annak utóbb történt beírása alperes beleegyezésével történt, ennélfogva az óvás a fennforgó esetben a kibocsátó részéről elengedettnek tekintendő nem lévén, miután felperes a váltót meg nem óvatoltattá, visszkereseti jogát, a V. T. 41. a értelmében, elvesztette. A temesvári kir. tszék mint valtóbirósag (1903. febr. 17-én 1,209. sz. a.) Kohn R. dr. ügyv. ált. képv. cs. népbank r. t.-nak, Matiaschich A. és Kisfaludy K. ált. képv. V. testv. cég ellen 235 K ir. vállóperében következően ítélt: Az 190-2. okt. -_>H-án 19.899 sz. som. végzés kifogásoló alperessel szemben joghatályában fentartatik, és kifogásoló alperes V. lestv. cég köteles az abban meghatározott összegeken felül további költség címén 23 K. megfizetni stb. Indokok: V. testv. cég ama kifogása, hogy a kereseti váltó nem képez üzleti váltót, figyelmet nem érdemel, mert a keresk. törv. 261. érteim, a kereskedő által kötött minden szerződés az üzlet folytatásával kötöttnek tekintendő mind addig, mig annak ellenkezője be nem igazoltatik, annak igazolását pedig kifogásoló alperes meg sem kísérletté. Kifogásoló alperes azon további kifogása, hogy a kereseti váltót a cégjegyzéssel ellátó üzletvezető váltói kötelezettség elvállalására külön felhatalmazást nem birt, a cég birtokosának kiskorúságára tekintettel pedig kifogásoló nézete szerint arra szüksége lett volna, szinte mi alappal sem bir, mert beismeri, hogy a kereseti váltón levő cégjegyzés annak üzletvezetője és cégvezetőjétől V. R.-től származik, a K. T. 38. érteim, pedig a cégvezetők minősége a cégvezetőt a keresk. üzlet folytatásával járó, bíróság és bíróságon kívüli minden ügyletre és jogcselekményre feljogosítja és minden a köztörv. szerint szükséges különös felhatalmazást pótol. V. test. cég azon kifogását, hogy a cégvezető váltóra csak a céget jegyezte, neve aláírásának toldása nélkül, a kereseti váltó igazolja; való az is, hogy a K. T. 40. §• előírja hogy a cégvezető a cég neve mellett toldásként cégvezetői minőségének kitüntetése mellett saját nevét is aláírja, de ezen toldásnak elmaradása a cégvezető által eszközölt aláírást hatálytalanná nem teszi, mert ily joghatályt a toldás elmaradására a törv. ki nem mond. Itt ez esetben kifogásoló alperes beismeri, hogy az arra hivatott és jogosított cég vezetője V. R. sajátkezüleg a céget a kereseti váltóra jegyezte, tehát a váltóügyletet megkötötte és a cég nevét aláirta! s igy az a céget feltétlenül kötelezi. V. testv. cég végre azon kifogással él, hogy a váltó kellő időben fizetés végett be nem mutattatott és óvatolva nem lett, de ezen kifogásai sem voltak figyelembe vehetők, mert kifogásoló alperes a kereseti váltón kibocsátói minőségben szerepel és vállalt váltókötelezettséget, a váltó szövege szerint pedig az óvást elengedte, ezen óváselcngedési nyilatkozat mint tőle eredő ellenében joghatálylyal bir mindkét kötelezettségi minőségben. Ha már most az óvást elengedte, azon állítását, hogy a kereseti váltó kelló időben bemutatva nem lett, a V. T. 42. S- érteim, ő köteles lett volna igazolni, de ezt elmulasztotta, stb. A temesvári kir. ítélőtábla (1903. ápril ló-én 1,112. sz. a.) a kir. tszék ítéletét a v. elj. rendelet 30. S-án alapuló azzal a kiegészítéssel, indokainál fogva helyben hagyja, hogy az alperes cég a marasztalási összeget a Csákóván 1902. június 27-én 235 K-ról kiállított váltó alapján mint kibocsátó tartozik megfizetni stb. A m. kir. Kúria (1904. máj. 4-én 933. sz. a.) Mind a két alsó bíróság ítélete megváltoztattatik, a 19,899 sz. som. végzés V. testv. céggel szemben hatályon kivül helyeztetik, felperes a nevezett alperessel szemben keresetével elutasittatik stb. indokok: A kereseti váltó szövegében előforduló eme kitételben : ohne Protest, a Protest szó utólag beszurtnak mutatkozván, a Kúria megállapítja, hogy a váltó aggályos ; minélfogva, tekintettel alperesnek erre irányuló kifogására és arra, hogy az óvás elengedése nem képezi a váltószövegnek oly kellékét, melyet a váltóbirtokos tetszése szerint kitölteni jogosítva volna, felperes tartozott bizonyítani, de mivel sem bizonyította, hogy az óvás elengedését tartalmazó fenti kifejezés a váltónak alperes részéről történt kibocsátásakor már be volt irva, vagy hogy annak utóbb történt beírása alperes beleegyezésével történt, ennélfogva az óvás a fennforgó esetben a kibocsátó részéről elengedettnek tekintendő nem lévén, miután felperes a váltót meg nem óvatoltatta, visszkereseti jogát a Y. T. 41. §-a érteim, elvesztette. Ez okból* mind a két alsóbirósá^ ítéletének megváltoztatásával felperest a kifogásoló alperessel szemben keresetével elutasítani stb. kellett. Bűnügyekben. Minden körülmény, mely az államcélok megvalósításának módjával foglalkozik, politikai tárgyak körül forog és az 1898: XVIII. t.-c. 30. !?. szempontjából nem tesz különbséget az, hogy az ily tartalmú elmélkedés magának a lapnak szerzeménye-e vagy más forrásból van véve, avagy politikával foglalkozó testületben vagy gyülekezetekben tett nyilatkozatokat közöl-e. Az ily nyilatkozatok vagy tárgyalások közlését, amenynyiben ez az 1848: XVIII. t.-c. 30. §-ban meghatározott feltételek teljesítése nélkül történik, nem menti az id. törv. 14. i;-a, mert az ott megjelölt tárgyalásokat, amennyiben politikai tartalmúak, csak oly lap közölheti, mely politikai körülmények kiadására jogosítva van. A m. kir. Kúria (1904. április 27-én 3,879'B. sz. a.) sajtó rendőri vétséggel vádolt Sz. Viktor elleni bűnvádi ügyében következőleg itélt: Mindkét alsóbirósági ítélet a bp. 437. §. 3. bek. érteim, a bp. 385. 1 • a.) p.-ban meghatározott semmiségi okból megsemmisíttetik, Sz. Viktor vádlott bűnösnek mondatik ki az 1848: XVIII. t.-c. 31. §-ába ütk. 1 rbeli folytatólagos sajtóvétségben, melyét azáltal követett el, hogv a Bajai Friss Újság» 1902. évi 8ii.,"94., 95., 96., 98., 99., 100., 101., 103., 105., 106., 107., H>8., I09.j 110., H3., 117., 119., 121., 123., 126., 127., 130., 131. sz.-ban «Országgyűlés.) felírással politikai tartalmú cikkeket tett közzé, a nélkül,'hogy az 1848. XVIII. t.-c. 30. §. 2. p.-ban előirt biztosítékot letette volna; és ezért azid. törv. 31. §: alapján a btk.92. §. alkalmazásával az 1892 : XXVII. t.-c. :>. ij-ban meghatározott célokra fordítandó s behajthatatlanság esetén 3, illetőleg 2 napi fogházra átváltoztatandó 60 K. fő és 40 K. mellékbüntetésre Ítéltetik stb.