A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 32. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Folytatás - Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása

A JOG 127 szőtt. Ezenkívül még azt is felhozták alperesek, hogy ha való volna felperesnek a 2. sz. a. levélben foglalt, azonban tagadásba vett amaz állítása, miképp a kereseti váltót néh. G. Lajostól a P. Gy. féle ingatlan tehermentesítése körüli fáradozásának eljárására kapta, felperes annak értékét még sem követelhetné, mert eme munkálatainak díjazását a néh. G. Lajos, illetve a mennyiben felperes az elvállalt munkát a nevezett halála után fejezte be örökösei a 4., 17. sz. a. okiratok szerint fizetett620 K. 00 fillérrel teljesen kiegyenlítették. Végül alperesek a kereseti váltón előforduló névaláírásnak a valódiságát is tagadásba vették. Ezzel szemben felperes határozottan tagadta, hogy a kereseti váltót a lejárat tekintetében megállapodásellenesen töltötte volna ki s hogy általában a lejáratra vonatkozóan a néh. G. Gáborral határozott megállapodás jött volna létre s azt vitatta, hogy a 21. sz. a. levélnek a fizetési időre vonatkozó kitételével szemben is jogában állott a kereseti váltót a jelenlegi tartalommal kitölteni. Határozottan tagadta továbbá felperes azt is, hogy a kereseti váltón alapuló követelését akár örökösei kifizették volna, s azt állította, hogy a néh. G. Bertalan alperes a I). a. csatolt levél szerint a követelés kifizetését ígérte. Végül az aláírás valódisága ellen emelt kifogásnak figyelmen kivül hagyását kérte, szükség esetére azonban az aláírás valódisága tekintetében esküt tenni késznek nyilatkozott. Annak előre bocsátásával, hogy az aláírás valódisága ellen határozatlan alakban emelt s az alperesnek cgyébb védekezésével különben is ellentétes kifogás figyelembe nem jöhetett, mégis, minthogy felperes sem vonta kétségbe, mikép a valódiság tekintetében nem kifogásolt 2. számú levélben említett váltó a kereset alapját képező váltóval ugyanazonos s minthogy abból a körülményből, hogy felperes 2. sz. a. 1902. április 15-én kelt levél tartalma szerint a néh. G. G. egyik örökösét G. Bertalant azzal hivta fel a fizetésre, hogy a birtokában levő váltó máj. 1-én lesz esedékes s hogy annak értékét a peres eljárás elkerülése céljából egyenlítse ki, az vélelmezendő, hogy a felperes bcismeiése szerint is kitöltetlenül átadott kereseti váltónak lejárati ideje 1892. máj. l-ére állapíttatott meg, ezzel a vélelemmel szemben pedig felperes volt köteles bizonyítani azt, mikép a kereseti váltónak későbbi lejárattal való kitöltése a néh. G. G.-nak vagy ennek örököseivel létre jött megállapodás folytán történt, ezt azonban felperes nem is állítván, nyilvánvaló, mikép a felperesnek nem volt joga a váltót későbbi 1900. február 15-diki lejárattal ellátni, s ekként a kereseti váltó lejárati idejéül figyelemmel arra, hogy válaszirati előadása szerint a 2. sz. a. levélben jelzett «máj. l-én» időpont alatt maga felperes is 1892. máj. 1-ét értette, ez utóbbi nap tekintendő, s minthogy felperes az elfogadó örökösei elleni keresetét a váltó lejárati napjától számított 3 évi elévülési hatáidö elteltével, csak 1903- jan. ő-én tette folyamatba, ennélfogva kétségtelen, mikép felperes váltókercseti joga elévült, miért is őt keresetével ezen indok alapján elutasítani s a védekező alperesek részére a perk. megtérítésére kötelezni kellelt, stb. A debreceni kir. itélő tábla (1908. máj. 5-én 1835 sz. a.) kir. tszék ítéletét azzal az értelmezéssel, hogy G. Berta ellen az ítélethozatalt mellőzi, az abban felhozott indokok alapján helyben hagyja, stb. A m. kir. Kúria (1904. április 27-én 970. sz. a.) Mindkét alsó bíróság ítélete megváltoztattaük, felperes a váltókereseti jog elévülése indokaiból elutasithatónak nem találtatik stb. Az első bíróság utasittatik, hogy hozzon a per érdemében stb.-re is kiterjedő ítéletet. Indokok: Alperesnek a váltó kereseti jog elévülésére alapított kifogása mellőzendő volt, mert alperesek határozottan nem is állították és felperes tagadása ellenében bizonyítani meg kísérelték azt, hogy a kitöltetlenül adott kereseti váltó lejárata tekintetében felperes és az örökhagyó között oly megállapodás létesült volna, hogy a váltó csakis 1892. május l-ére szóló lejárattal lesz kitölthető, a 2. •/• a. levél pedig magában véve nem bizonyítja ily megállapodás létrejöttét, mert a kitöltetlen váltó birtokosa ellenkező megállapodás hiányában jogosítva van a váltónak általa eszközölhető kitöltése előtt is az adóst fizetésre felhívni a nélkül, hogy ez a felhívás megfosztaná őt attól a jogától, hogy a váltó lejáratát tetszése szerint kitölthesse; tekintve, hogy a váltó lejárata megállapodás ellenére töltetett ki, a lejárattól a kereset megindításáig pedig 3 év el nem telt : mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereseti jog elévülésére alapított kifogást mellőzni és az első bíróságot érdemleges ítélet hozatalára utasitani kellett. Bűnügyekben. Vádlott a Bp. 3N5. §. 1. a. és b) p. alapján jelentett be semmisségi panaszt. Minthogy azonban a most idézett törvényszakasz 1. a) p.-ra való puszta hivatkozás egyáltalán nem nyújt alapot a sérelem mibenallásának felismerésére, mert nélkülözi annak feltüntetését, hogy bejelentő mi okbói véli cselekményét szabados cselekménynek, illetőleg hogy a megállapított ismérvek és alkatelemek közül melyik az, amelynek megállapítását tévesi nek tartja és melynél fogva büntetendő cselekmény hiányát állítja; minthogy továbbá a BP. 3K5. ij. 1. b) p. alapján szintén minden közelebbi meghatározás nélkül bejelentett semmisségi panasz ugyancsak nem nyújt alapot a sérelem mibenáilásának felismerésére, mert vádlott nem jelölte meg azt, hogy a bünv. 1 cselekményt az Ítélettől eltéröleg, mily alapon és miként kivánja minősíttetni és mely minősítéstől remél magára nézve kedvezőbb ítéletet: mindezeknél fogva vádlott által bejelentett semmisségi panasz, mint olyan, melyben a semmisségi ok világosan megjelölve nincsen, a BP. 434. ij. 3. bek. érteim, visszautasítandó volt. A szabadkai kir. tszék mint büntetőbíróság (1903. november 24-én 8,070. sz. a.) erőszakos nemi közösülés büntette miatt vádolt S. József elleni bűnügyben következőleg ítélt: S. József vádlott bűnösnek mondatik ki a Btk. 232. §-ába ütköző, annak első pontja szerint minősülő és büntetendő erőszakos nemi közösülés bűntettének a btk. 65. S-a szerinti kísérletében és ezért a btk. 232. S- L bek. és a btk. 66. és 250. §-ai alapján az ítélet foganatbavételétől számítandó 0 hónapi börtönre és 3 évi hivatalvesztésre ítéltetik. Indokok: A nevezett napon megtartott főtárgyalás folyamán kihallgatott B. Sz. sértett, B. M. és K. P. tanuk egybevetett vallomásának mérlegelése alapján bizonyítást nyert az a tényállás, hogy a vádlott 1902. okt. 24-én a délutáni órákban a 13 éves B. Sz. sértettet böngészés ürügye alatt a szőlők közé hivta és ott a sértettet a földre nyomta és szoknyáját felhajtva, azzal a sértettnek, aki segélyé.t kiáltott, száját betömte, testével a sértett testérc feküdt és a sértettet megöléssel fenyegette; majd pedig merev hímvesszőjét a nadrágjából kivette és azt erőszakkal a sértett szeméremtestébe akarta tenni, azonban részint a sértett által kifejtett ellentállás, részint K. P. tanúnak a tett színhelyén történt megjelenése folytán hímvesszőjét a sértett szeméremtestébe nem tehette. A főtárgyaláson a vádlott azt adta elő, hogy megengedi, miszerint a sértett és a tanuk által előadott tényállítások a valóságnak megfelelnek, azonban védelmére azt hozta fel, hogy az eset alkalmával annyira ittas volt, hogy mire sem képes visszaemlékezni és hogy a nyomozat során tett részletes beismerését csak a nyomozást vezető rendőrkapitánynak a fenyegetései következtében annak előmondása alapján tette. Minthogy sértett a főtárgyaláson határozottan azt adta elő, hogy vádlott hímvesszőjét a sértett szeméremtestébe bele nem tette s így a felek nemi részei nem érintkeztek, minthogy ezek szerint vádlott cselekménye, amelylyel a szándékolt erőszakos nemi közösülés véghezvitelét megkezdte, a btk. 232. 1. pontjában meghatározott erőszakos nemi közösülés bűntettének a btk. 65. § a szerinti kísérletének a tényálladékát állapítja csak meg, őt abban kelleLt bűnösnek kimondani és tekintettel büntetlen előéletére és bortól felingerelt állapotára, mint enyhítő körülményekre, de. másrészt arra, hogy tettes egy 13 éves, tehát koránál fogva a védekezésre vele szemben képtelen kis leányon követte el, mint súlyosító körülményre, a rendelkező részben kiszabott büntetéssel sújtani kellett. A vádlottnak azon védekezése tehát, hogy cselekményét teljesen ittas állapotban követte volna el és hogy a nyomozat során tett beismerő vallomását kényszer folytán tette, elfogadható nem volt, mert ugy a sértett, mint a tanuk vallomásával, valamint a vádlottnak a viselkedésével megcáfolást nyert az a védekezése, hogy szabad elhatározási és cselekvési képességgel nem bírt volna ; továbbá mert a nyomozat során tett beismerő' vallomásának a visszavonását elfogadható okokkal nem támogatta, stb. A szegedi kir. ítélőtábla (1904. febr. 4-én 351. sz. a.) Vádlott a Btk. 232. 1- P- alá eső erőszakos nemi közösülés bűntettében mondatik ki bűnösnek, melyet az állal követett el, hogy B. Sz.-t, a kir. tszék ítéletében kitett helyen és időben a személye ellen alkalmazott erőszakkal és fenyegetéssel arra kényszeritette, hogy vele házasságon kivül nemileg közösüljön és ezért a btk. 232. §rrá alapján, a 92. tj. alkalmazásával 9 hónapi börtönre valamint a btk. 250. alapján 4 évi hivatalvesztésre ítéltetik. Ezzel a változtatással a kir. tszék ítélete egyebekben helybenhagyatik. ím/okok: A vádbeli esetet követő napon M. G. dr. orvos részéről felvett és a főtárgyaláson felolvasott, nem kifogásolt látlelet szerint B. Sz. sértetten, a nagy és kis szeméremajkak közti helyen a nyákhártya élénk pirosnak, duzzadtnak találtatott és két oldalt, ugyancsak a nyákhártyán fillérnyi nagyságú, kékesvörös véraláfutás volt látható, ezenkívül a kis szaméremajkak is duzzadtaknak észleltettek, az orvosi vizsgálat alkalmával, mely sérülések a kapcsolatos szakvélemény szerint 5-0 nap alatt gyógyultak és oly módon okoztattak, hogy a leány szeméremtestébe kemény tompa eszközzel, ugylchet férfi-penissel igyekeztek behatolni. A látlelet és vélemény emez adatai kétségtelen bizonyítékot szolgkltatnak arra nézve, hogy vádlott hímvesszőjét a sértett szeméremtestével egyesitette, hogy tehát a nemi közösülést rajta nemcsak, miként a kir. tszék ítéletében megállapította, megkísérelte, hanem be is fejezte. Ennek a ténynek bizonyított voltát nem változtathatja meg P. Sz.-nak az ítélethozatal alapját képező főtárgyaláson tett abbeli nyilatkozata, hogy vádlott hímvesszőjét nem birta az ő szeméremtestébe beletenni, mert sértettnek ijedtségtől és félelemtől befolyásolt észlelő képessége megtéveszthetett és mert teljesen ellenkezik az orvosi látlelet hivatkozott tárgyi adataival. Ezek szerint, valamint a kir. tszék ítéletében felsorolt, a fentiekkel nem érintett bizonyító adatok szerint vádlott a btk. 232. 1. p. alá eső erőszakos nemi kezösülésnek befejezett bűntettét követvén el ót a kir. tszék ítélete, vonatkozó részének a Bp. 423. ij. 3. bek.-hez képest való megváltoztatása mellett, a körülirt bűntettben kellett bűnösnek kimondani, egyszersmind büntetéséi a kir. tszék ítéletében foglalt enyhítő és' súlyosító