A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 3. szám - Jogbölcselkedés. Folytatás - Költség a járásbirósági büntető ügyekben. 1. [r.]

18 A JOG állapította és az ügyvéd a jutalomdíj és költségek iránt az általa képviselt féllel ki nem egyezett, vagy általa ki nem elégíttetett)), az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-a szerint ((díjjegyzéket az illetékes bíróság előtt per utján érvényesítheti.)) Az utóbb idézett szakasz nem valami szerencsésen van szövegezve, jnert két irányban is eltérő magyarázatra ad alkalmat. Először is a «még» adverbium használata folytán a szöveg akként is érthető, hogy a törvény tulajdonképpen azon idő alatt ad jogot az ügyvédnek, hogy díjjegyzékét per utján érvényesíthesse, amíg a biróság által való megállapítás időpontja még nem következett be és ezen tulterjedőleg más intézkedést nem tesz; ez a magyarázat azonban nem lehet helyes, mert egyik törvény nem utalhatja külön perre azt a bírói működést, amelyet a másik törvény az ügyvéd képviselete mellett folytatott perben teljesitendőnek jelöl meg és mert ekként éppen ott volna hiány, ahoi az eljárást szabályozni szükséges. Ezért azt hiszem, hogy a «még» adverbium hasz nálatának csakis azt a jelentőséget lehet tulajdonítani, hogy a törvény annak az esetnek az ellenkezőjét tartja szem előtt, amelyben az ügyvédi dijak (.(.mám megállapittatlak. tehát a megállapítás időpontja bekövetkezvén, a biróság azt teljesítette is. Hivatkozom itt a kir. Kúriának 1890. nov. 6-án 6,226. sz. határozatára {Márkus II. 390.), amely szerint «az ügyvéd, ha a képviseletről le nem mondott, az elvállalt peres ügy befejezése előtt díjkövetelését bíróilag nem érvényesítheti.)) A másik kétséget az okozza, hogy a törvény nem parancsoló, hanem megengedő alakban fejezi ki magát: az ügyvéd díjjegyzékét aper utján érvényesítheti)). Ezt azután ugy is magyarázták, hogy az ügyvéd a perben meg nem állapított dijak megállapítása iránt kérvényt uton is felléphet, amint a kir. Kúriának 1888. márc. 20-án 6,151/1887. sz. határozatában olvasható {Márkus II. 386.). Ez azonban nem lehet helyes. A törvény nem engedhet ugyanarra a célra kétféle eljárást és ha a megállapítás kérvényi uton eszközölhető volna, akkor a peruton való érvényesítés egyenesen ki kellene hogy legyen zárva. Nem kell tehát ugy értelmezni az emiitett kifejezést, hogy a kétféle eljárás között a választás szabad, hanem ugy, hogy az ügyvéd a megállapításnak a perben mégnemtörténte mellett is még mindig érvényesítheti dijait akként, hogy azok iránt perrel lép fel. Ilyen értelemben mondotta ki a kir. Kúria 1885. febr. 6-án 7,426/1884. sz. határozatában {Márkus II. 387.), hogy «az ügyvéd nem kérvénnyel és nem perenkivüli uton, hanem az 1874: XXXIV. t-c. 58 ' §-ához képest csak keresettel és per utján érvényesítheti oly díjjegyzékét, amely az általa vitt perben nem lett még az 1868 : LIV. t.-c. 252. §-a szerint megállapítva.)) Egyébként van egy régebbi semmitőszéki határozat is 1875. máj. 7-ről 3.231. sz. (Dt. r. f. XI. 69.), amely szerint: «panaszló a kérvény melletti uj felszámítás alapján egyszerűen a per- és végrehajtási eljárás alatt felmerült dijainak ügyfele kihallgatása melletti megállapítását kérelmezte, amilyen eljárásnak helye nincs.» A perben felmerült, de fel nem számitolt dijak a már előadottak szerint nemis képezhették megállapítás tárgyát, azonban ez nem szolgálhat okul arra, hogy az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-a az ilyenekre alkalmazást ne nyerjen ; igy határozott a bpesti kir. tábla 1887. márc. 28-án 49.897. sz. alatt {Márkus II. 292.), mig a nagyváradi kir. tábla 1901. nov. 14-én G. 78- sz. határozatában különbséget tett a per rendes vitelével nem járó és ennélfogva fel nem számithatott és a felszámítani elmulasztott dijak között és az utóbbiakra nézve nem ismerte el az ügyvéd jogát, hogy azokat perrel érvényeI sithesse. Igénytelen véleményem szerint a felszámítás elmulasztásának mindig csak az lehet a következménye, hogy a perben, amelyben a dijak felmerültek, a megállapítás mellőztessék, azonban azok iránti jogát az ügyvéd ama mulasztás által el nem veszítheti. Hivatkozom még a szegedi kir. tábla 1901. márc. 27-én G. 24. a. hozott határozatára, amely szinte általában kimondja, hogy «a perben történt megállapítás dacára is az ott megállapítottakon felül az ügyvéd követelheti azokat a kiadásait és eljárásának ama dijait, amelyeket a perben megállapítottakon felül teljesített. {Térfi V. 665.) Hogy a perben meg nem állapított dijak iránt indított per elbírálására a korábbi per bírósága illetékes, az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-ának 2. bekezdése rendeli; azonban a joggyakorlat szerint ezen illetőség abban az esetben is áll, ha a megállapítás csak a dijak egy részére nézve mellőztetett és ugyanazon perben felmerült, részint megállapított, részint meg nem állapított dijakról van szó. így a kir. Kúria 1887. jun. 7. 2,494. sz. {Márkus II. 388.), továbbá 1893. ápr. 7. 9,866/1892. sz. «a kereset részben megállapított, részben meg nem állapított ügyvédi dijak iránt indíttatott és ekként, habár az összeg 50 irtot meg nem halad, az 1877 : XXII. t.-c. szerinti eljárás alá nem tartozik)) és a bpesti kir. tábla: «ugyanazon peres ügyre vonatkozólag a már megállapított, valamint a még csak megállapítandó dijak és költségek iránti követelését felperes egy keresetbe foglalva a perbíróságnál érvényesítheti.)) (Kúria hh. 1900. május 10. Márkus XI. 297.) Megjegyzendő, hogy a per bírósága kizárólagos illetősége tulajdonképpen mint ügybiróságé, a kizárólagos hatáskört jelenti,amelytől eltérésnek még a felek beleegyezésével sem lehet helye. Ezt az álláspontot foglalja el a kir. Kúria ujabban, pl. az 1890. okt. 24-én 2,610 sz. a. határozatában. {Márkus II. 386) Hasonlóan a debreceni kir. tábla 1902. máj. 25. G. 70. {Térfi VI. 313.) Költs5g a járásbirósági büntető ügyekben. Irta RÉVÉSZ ERNŐ dr., szabadkai ügyvéd. X i. A járásbíróság elébe tartozó büntető ügyek bűnügyi költségeiről értekezik Moscovitz Iván a Jog 1903. évi folyamának 47-ik számában. Nem tartok tőle, hogy a cikkely a törvényhozást föltüzelje novellakészitésre. Az anyagi törvény 336. §-ának egyik-másik rendelkezése miatt — valljuk be — alaposabb érvelésekkel jódarabig sürgette a szakirodalom a novellát és csak most, nagysokára, kerül majd valamikor az országgyűlés elé a javaslat. A Bpts. novellájára is jócskán várunk, ámbár egyikmásik rendelkezése máris megérett rá. Az ugyan nem, amit a cikkíró fájlal. Eszem ágában sincs kétségbe vonni az ő jóhiszeműségét. Beleesett ő is abba az epidémiába, amely a hivatalban ülők között sok esztendeje grasszál. TÁRCA. j Jogbölcselkedés. A Jog eredeti tárcája. Irta BÁRÁNY GERŐ dr. f\ (Folytatás )** A jogi idealizmus kérdése. A jogfilozófiának történetével is akarunk foglalkozni. Tud- j juk immár, mi a jogfilozófia és tudjuk, mi a jogfilozófiának j történelme. Mielőtt azonban a jogfilozófia történelmének rövid, az eszmék fejlődésében nyilatkozó vázlatát adnám, szükségesnek látom foglalkozni azzal a nagy kérdéssel, amely kérdés már értekezésemnek kezdetén is felmerült, de amely kérdés ott, előbbi fejtegetésemnek keretében nem nyerhetett érdemi I megoldást. Mihelyt filozófiai értelemben beszélünk a jogról, fel kell vetnünk azt a kérdést: mi a jog ? Vagy helyesebben és a könynyebb megoldás céljából igy is formulázhatjuk kérdésünket : a *') Előző közlemény a 2. számban. természettől létezik-e a jog, vagy pedig csak emberi tételezés szólítja azt létre ; van e an sich jog. vagy pedig csak mi csináljuk azt: csak a mi alkotásunk bizonyos céljaink elérhetése végett, tehát eszköz valamely célra? Fejtegetéseimnek talán nem is lehetne az a célja, hogy ezt a nagy kérdést eldöntsék, de mivel filozófiailag foglalkozom a joggal és mivel a jogfilozófia történészére is nagy fontossággal bir az a kérdés, hogy tulajdonképpen, azaz filozófiailag mi a jog, ezért múlhatatlanul szükségesnek tartom jelen fejtegetést, amelynek célja röviden belemenni a vitába, amely a jogidealizmus kérdése körül foly, hogy tájékozzuk magunkat a különböző ellentétes táborok magatartásáról. A természettől van-e a jog? Egyik legmélyebben fekvő kérdése ez az összes jogtudományoknak; — a jogfilozófiának pedig centrális kérdése ez. A jogfilozófiai rendszereknek összes tantételei a szerint igazodnak mint amilyen feleletet adunk erre a kérdésre. Amióta csak a jog felől gondolkodnak az emberek, azóta állandó kérdése ez a jogtudománynak és a filozófiának. Az Archelaos kérdése a tudománynak és a gondolkozásnak örök kérdésévé vált. Mondják hogy a jog Istentől származik (Szent Tamás, Leibniz) hogy az az Istenségnek szubstanciájához tartozik, mint például a jóság ; mondják, hogy a jog az ember szub-