A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 32. szám - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Folytatás - Az igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása

126 A JOG rult aláírásával ahhoz, a felségfolyamodványhoz, melyben a felperesek kir. kegyelemmel leendő törvényesítése kéretett, aminthogy K. Eduárd K. Bencének testvére s joguk szerint a kir. kegyelemmel törvényesített gyermekeknek az atyja oldalrokonai, ha ezek a törvényesités kéréséhez hozzájárultak, törvényes örökösödési joguk van, a felperesek törvényes örökösödési joga a szatmárnémeti kir. jbiróság, mint hagyatéki bíróság 1898. Ö. 21/68. sz. végzésében a végrendeleti örökösödés alól kivett s ez ítéletben törvényes örökösödés alá eső vagyon gyanánt megállapított részre kimondandó volt. Azon arány, amely szerint a felperesek a hagyatékban részesednek, minthogy az örökhagyó után 0 törzs van hivatva örökösödni, a felperesek részére Vi* részben volt megállapítandó fejenkint, mindazonáltal annak kiemelésével, hogy a hagyatéki bíróság emiitett végzésében III. és IV. pontja alatt felszerelt hagyományok az összes törvényes örökösök terhét képezik, stb. A debreceni kir. ítélőtábla (1903. április 14-én 1,271 sz. a.) az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja, a felpereseket keresetükkel elutasítja stb. Indokok: A Hármaskönyv I. részének 108. és II. részének 9. cime alapján kifejlődött bitói gyakorlat szerint, a kir. kegyelem utján történt törvénycsitésnek joghatálya csak a szülét és törvényesített gyermekekre és ezeknek az ivadékaira terjed ki, ellenben nem terjed ki az atya oldalrokonaira. Ennélfogva felpereseknek, mint a K. Bence kir. kegyelem utján törvényesített gyermekeinek törvényes örökösödési joga nem terjed ki a K. Bence testvérének, K. Edének a hagyatékára. Nem állapítja meg felpereseknek ezt a jogát az a körülmény sem, hogy K. Ede a válaszirat H. csatolmánya szerint a felperesek törvényesítése iránt benyújtott felségfolyamodványt aláirta, mert ebben a folyamodványban a felperesek atyjának oldalrokonai, s közöttük K. Ede is csak magukévá tették a felperesek atyjának a felperesek törvényesítése iránt táplált, de életében nem érvényesített szándékát, világosan kijelentvén azt, hogy a K. Bence után különbén reájuk szálIandott vagyont felpereseknek átbocsájtják, a felpereseket nevezett atyjuk vérszerinti utódainak tekintik és őket, mint ilyeneket, az apjukat megilletett jogok gyakorlatára feljogosittatni kérik, ellenben nem jelentették ki egyszersmind azt is, kogy ők a törvényesités jogszabályát a felpereseknek már akkor elhalt atyja, oldalrokonaira is kiterjeszteni kívánnák. Minthogy ezek szerint felpereseknek törvényes oldalági örökösödési jogát K. Ede hagyatékára nézve sem a királyi kegyelemből történt törvényesitésük, sem pedig a H) a. felségfolyamodvány meg nem állapítja, felpereseket az elsőbiróság ítéletének megváltoztatásával — keresetükkel elutasítani, s mint perveszteseket a védekezett alpereseknek okozott per és ezzel egy tekintet alá eső felebbezézi költségeknek a megfizetésére az 1868. évi EIV. t.-c. 251. értelmében kötelezni kellett stb. A m. kir. Kúria. (1904. június hó 7-én 8206. sz. a.) A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: Az elsőbiróság ítélete indokaiból s azért hagyatott helyben; mert nem létezik sem törvény a H. T. K. I. 108 és II. 9. a. most per tárgyává tett kérdésre nem vonatkozván, sem állandó Ítélkezési gyakorlat, mely a királyi kegyelem által történt törvényesitésnek, az utólagos házasság által való törvényesitéstől különböző hatályt állapitana meg; ahhoz pedig szó sem fér, hogy az utólagos házasság által törvényesitett gyermekek öröklés tekintetében a törvényes gyermekekkel egyenlő jogokkal birnak s ez a jog kiterjed nemcsak a szülők, hanem ezeknek jogán az oldalrokonok után való öröklésre is. De ha kétség férhetne is az alapon, hogy a kir. kegyelemáltal törvényejogai nem érinthetők ahnoz, hogy a kir. kegyelemmel másoknak sitett gyermekeket a szülők oldalrokonai után öröklési jog illeti meg, ez a kétség nem vonatkozhatik az után a oldalrokon után való öröklésre, ki a törvényesitésbe beleegyezett, mivel ez az oldalrokon, az eddig törvénytelen gyermeknek a családi kötelékbe feltételhez hozzájárulván, hozzájárultnak tekintendő ahhoz is, hogy a törvényesitett yermekek szülőik minden, a családi összekötetésből folyó jogaiknak' képviseletére hivatottak legyenek, stb. Á végr. törv. 30. általában végrehajtás, mint egységes jogi fogalom korlátozása és illetve megszüntetése tekintetében rendelkezik s a végrehajtási törvénynek szelleméből sem vonható oly következtetés, hogy csupán a kielégítési végrehajtás volna megszüntethető, illetve korlátozható, s így a végr. törv. 30. ij-aban meghatározott korlátozás, ill. megszüntetés a biztosítási végrehajtás tekintetében is kérhető, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy a biztosítási végrehajtás a végr. törvény mely szakasza alapján lett elrendelve. Az erzsébetvárosi kir. tszék mint keresk. bíróság (1903. ápril. 15-én 3509. sz. a.) Erdős J. dr. ügyv. ált. képv. S. Józsefnek Zahdn L. ügyv. ált. képv. közmühelytelep r.-t. ellen végrehajtás korlátozása ír. perében következőleg itélt: A kir. tszék az általa alperes javára felperes ingóságaira 22,555 K. 12 f. erejéig elrendelt a dicsőszentmártoni kir. jbiróság által foganatosított biztosítási végrehajtást 10,338 K. 15 fill. erejéig korlátozza, stb. Indokok: Felperes keresetet indított az ellene alperes kérelmére 22,555 K. 12 fill. erejéig elrendelt és foganatosított biztosítási végrehajtás korlátozása iránt azon az alapon, hogy alperes 22,555 K. 12 fill. indított keresetét, mely kereseti összeg biztosítására kérte a végrehajtást még az ő perbeli védekezése előtt 10,338 K. 15 flll.-re szállította le. Alperes kérte a kereset elutasítását és felperesnek a perköltségben is leendő marasztalását azért, mert biztosítási végrehajtás korlátozására törvényes intézkedés nincs, és különben is magával a biztosítással még felperesnek jogsérelmet nem okozott. Alperesnek beismerése stb. alapján a kir. tszék tényállásként megállapította, hogy alperes kérelmére 22,555 K. 15 fill. erejéig indított keresetével egyidejűleg peresített összeg erejéig lett a biztosítási végrehajtás elrendelve, azt alperes foganatosította is, hogy továbbá ugyancsak a jelzett összeg erejéig illetve annak további biztosítására alperes felperes ellen folytatólagos bizt. végrehajtást is vezetett és végül, hogy alperes perbeli követelését, a perfelvételi határnapon még mostani felperesek védekezése előtt 10,338 K. 15 fill.-re szállította le. Ezen tényállás alapján, tekintettel arra, hogy a végreh. törv. 30. §. általában végrehajtás, mint egységes jogi fogalom korlátozása s illetve megszüntetése tekintetében rendelkezik, a végreh. törv.nek szelleméből sem vonható oly következtetés, hogy csupán a kielégítési végrehajtás volna megszüntethető, illetve korlátozható és tekintettel arra, hogy alperesnek állítólagos követelése kétségtelenül nem azon összegben áll fenn, melynek erejéig a biztosítás elrendeltetett; azért felperes keresetében részben helyt adva, az elrendelt biztosítási végrehajtást a tényleg peres követelés 10,338 K. 15 f. erejéig korlátozni kellett, annál is inkább, mert alperes azáltal, hogy őt kétségtelenül meg nem illető összeg erejéig vezetett bizt. végrehajtást felperes ellen, annak nyilvánvalóan jogsérelmet okozott. Ellenben felperes azon kérelmével, hogy az ellene alperes által vezetett folytatólagos bizt. végreh. egészen megszüntettessék elutasítandó volt, mert a folytatólagos végrh. az alapvégrehajtásnak csak kiegészítése lévén, az alapvégreh.-nak korlátozásával a folytatólagos is korlátozva van, de külön meg nem szüntethető, stb. A marosvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903. május 27-én 1867. sz a.) az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A végrehajtás korlátozási kereset az 1881: LX. 30. szerint csak oly tényekre alapitható, a melyek a határozat hozatalát megelőző peres eljárás befejezése után, a birói egyezség megkötése utan, a közjegyzői okirat alapján elrendelt végrehajtásnál a végrehajtáslvégzés kézbesítése után merültek fel, s kifogás utján érvényesíthetők nem voltak. Ilyen esetek általában véve a biztosítási végrehajtásoknál nem fordulnak elő, a 223., 225., 226. §§. szerint elrendelt biztosításoknál a peres eljárás befejezéséről és az abban hozott döntő, véghatározat létéről szó még nem lehet. E perorvoslat tehát biztosítási végrehajtásnál csak a 224. §. esetében lenne alkalmazható, mert ebben az esetben a biztosítási végrehajtást is peres eljárás előzte meg és peres eljárásban hozott, habár nem végérvényes határozattal állunk szemben. Jelen esetben azonban a biztosítási végrehajtás nem a 224. §. hanem a 223. §. alapján van elrendelve, ahol a peres eljárás, melyben épen az döntendő el, vájjon alperes követelése mily összeg erejéig áll fenn, a felek egyező nyilatkozatai szerint mégcsak folyamatban van. Ennél tehát a 30. §-ban szabályozott jogorvoslat nem alkalmazható, mi okból a kereset már ezért el volt utasítandó. A biztosított követelés fenn, vagy fenn nem állásának kérdése tehát egyszerre, két külön perrel peressé nem tehető, s a biztositás egészben vagy részben leendő feloldása az 1881 : LX. t.-c. 234. §-ban megjelölt uton, a visszaélés megtorlása pedig a 236. §-ban megjelölt útra tartozik. A m. kir. Kúria (1904. június hó 9-én 1,110 sz. a.) A másodbiróság ítéletének megváltoztatásával, az elsőbiróság ítélete a benne felhozott indokok alapján azzal a hozzáadással hagyatik helyben, hogy alperes köteles felperesnek a megállapított perköltségeket stb. megfizetni, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kitöltetlen váltó birtokosa ellenkező megállapodás hiányában jogosítva van a váltónak általa eszközölhető kitöltése előtt is az adóst fizetésre felhívni anélkül, hogy ez a felhívás megfosztaná öt attól a jogától, hogy a váltó lejáratát tetszése szerint kitölthesse. A szatmárnémeti kir. tszék mint váltóbiróság (1903. márc. 24.-én 3303,'v. sz. a.) Tórök M. ügyvéd ált. képv. I). Józsefnek Fejes J. dr. ügyv. ált. képv. G; Bertalan és tsai ellen 600 K. ir. váltóperében következőleg itélt: Felperes keresetével clutasittatik stb. Indokok: Felperes keresetét alperesek mint a kereset alapját képező váltó elfogadójának néh. G. Gábornak bíróilag elismert örökösei ellen a kereseti váltó értékének megfizetése iránt indította, a jkvi tárgyaláson azonban az ismeretlen tartózkodása miatt meg nem idézhetett G. B. alperes elleni keresetétől ellátott, védekező alperesek, a kiknek védelméhez a fenforgó érdekegységnél fogva a szabályszerű idézés dacára meg nem jelent G. R. alperes csatlakozottnak tekintendő, a kereset elutasítását kérték, mert a felperes kereseti joga, a mennyiben a kereseti váltó lejárata felperesnek 2. a. csatolt levele szerint 1892. máj. l-érc volt megállapítva s ekként felperes a váltó lejáratát megállapodás ellenére töltötte ki 1900. febr. 15-ére, elévülés folytán cicnyé-