A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 32. szám - Reformok az ipari törvényhozás terén. Aktuális jelenségek

A JOÓ feltevése, hogy «valamit» mégis csak kap az tdrás»-áért, mert tényleg akadt egy másik derék polgártárs, ki neki ezt a «valamit» engedményezés ellenében megadta. Vájjon mennyi lehet ezen engedményezésért valósággal adott ellenérték, azt örök homály fedi, hogy azonban annak összege aligha üti meg a három számjegyet, azt azon ajánlat szerénységéből lehet következtetni, melyet R. J. négy évvel előbb a közjegyzői irodában tett, és melynek a pénzértéke még a 15 koronát sem érte el. Meglehet azonban, hogy másképpen egyeztek meg az «irás» értékesítése tölött és most mindkei ten — engedményező és engedményes együtt — közös haszonra vigan <s,lufri£nak* a per esélyeivel. Azt azonban egészen kizártnak tekintem és a fővárosi ügyvédi kar hozzáférhetetlenségének számtalanszor bebizonyult eseteivel szemben merő ráfogásnak állítom,' hogy i z a jogi kéz, ki ennek a pernek megadta a törvényes formáját harmadik pártnernek szegődött volna ezen esetleges alkalmi egyesüléshez ! Az eset történetét azért adtam elő ilyen hosszadalmasan, hogy annak psychologiai oldala már előzetesen kellően kidomborodjék ; most pedig áttérek a lucus a non luccado «jogeset» perbeli lefolyásának is az abból keletkezett ítéleti ferdeségeknek előadására. Térszüke miatt ezt egy következő harmadik cikknek tartom fenn és előre is kérem a Jog tisztelt szerkesztőségének és olvasóközönségének elnéző türelmét. Reformok az ipari törvényhozás terén. Irta ZSOLDOS BENŐ zombori kir. törvényszéki aljegyző. ' — Aktuális jelenségek. — Azzal a mindjobban előtérbe lépő társadalmi mozgalommal szemben, mely a munkának s az ez által rendszeresített megélhetési viszonyoknak minél tökéletesebb elismerését, illetve minél reálisabb és biztosabb alapokra való fektetését követeli: tagadhatatlan, hogy a müveit államok törvényhozásainak figyelme manapság nagy mértékben s nem eredménytelenül fordul az ipari és kereskedelmi élet leglényegesebb kérdései felé. Azt is készséggel el kell ismernünk, hogy a mi 1884. évi XVII. törvénycikkünk megalkotása óta törvényhozásunk, a szakminiszterek agilitása folytán, szintén nem zárkózott el szociális életünk idevágó égető kérdéseinek figyelembe vétele elől, noha ki kell jelentenünk, hogy a többi külföldi államok törvényhozásaival téve összehasonlítást,— nem tekintve politikai viszonyainknak olykor netalán e téren nem eléggé kedvező alakulásait, iparunk és kereskedelmünk érdekében az utóbbi évek során bizony többet is tehettünk volna. Mert hát kétségtelenül nagy igazságokat diktált élénkbe Bodnár Zsigmond kiváló tudósunk akkor, midőn az ő ismeretes hullámvonal-theoriáját megalkotta. Szokatlanul önállóan csinálta meg az egész rendszerét, jobbra-balra döntögetve maga előtt az elmélete elé gördülő élőit élet-akadályokat. Meg is lehet elégedve önmagával, — mert ha a jelen sok tekintetben talán nem is hajlandó, — de a jövő mindenesetre neki fog igazságot adni. Közéletünk minden ága egy-egy hullámzó óceán. Jönnek-mennek rajta a kisebb-nagyobb habtorlaszok, hol elnyelve egyes közéleti jelenségeket, hol magasra emelve másokat. Az általános társadalmi forrongás előtt lehetetlen behunyni a szemünket. A kráter füstölög, látszik, hogy erőteljes tűzhányó volt alatta valamikor. Mondják sorvad, egyre fakul és hervadozik az életet megaranyozó idealizmus s az élet reális vonásai mind ijesztőbb arányokban jelentkeznek. Fájdalom, ez mind igaz. Hanyatlik a törvénytisztelet is, s minden hátrányával előtérbe lép a strngglc for life: küzdés a létezhetésért. Hiba volna részünkre olykor-olykor szemmel nem tartani korunk szociális várrendszerének figyelemre méltóbb érütéseit. Lám, a svájci szövetségtanácsnak egy nagyon is humánus gondolat ötlött az eszébe. Nem másról van szó ebben, mint a szombati munka korlátozásáról. Már 1895 óta foglalkoztatja a szövetségtanácsot az a kérdés, vájjon nem lehetne-e a külömböző gyárakban és ipartelepeken a nők foglalkoztatását olyan irányban korlátozni, hogy azok a szombat délutánt családjuk körében házi teendőiknek szentelhessék ? s e téren már odáig jutottak a derék svájciak, hogy a vonatkozó törvényjavaslat készen áll s a mint a körülményekből következtetni lehet: a javaslat hamarosan törvényerőre fog emelkedni. Ennek a törvényjavaslatnak a fő lényege az első szakaszban van lefektetve, ahol is az foglaltatik, hogy mindazokon az ipartelepeken, melyek a gyári munkáról szóló 1S77. évi törvény határozmányai alá esnek, a tisztítási munkálatok beszámításával szombaton és a törvényes ünnepnapokát megelőző napokon csakis kilenc órán át és délután öt órán tul semmi esetre sem szabad dolgozni. Ezeken a napokon a munkát korábban, mint más napokon, megkezdeni nem szabad; valamint tiltva vári a munkaidőt azáltal meghosszabbítani, hogy a munkásoknak otthon végzendő munka adatik. Nekünk ilyesmi még aligha jutott eszünkbe. Csakis a vasárnapi és István-napi munkaszünetünk van szabályozva ugy ahogy, de arra nem gondoltunk, hogy a munkásosztály legtöbbször éppen az ünnepnapokat megelőző napon van legjobban igénybe véve. Megalkottuk az ipari munka vasárnapi szüneteléséről szóló 1891. évi XIII. törvénycikket, ami minden esetre hatalmas lépés volt a munkának kellő megbecsülése s az ünnepek tiszteletének parlamentáris uton való szilárdítása terén. Ámde talán egy törvényünknél sem találjuk annyira beigazolódva azt a nevezetes tételt, hogy nulla regola sine exceptione. A külömböző kereskedelmi és pénzügyi miniszteri rendeleteink e tekintetben annyi kivételt statuálnak, hogy már több aligha lenne jó. Talán lesz rá idő, hogy svájci testvéreink kezdeményező lépése is eszünkbe fog jutni valamikor. * Szociális szempontból figyelmet érdemel azután a baseli munkásnő-védelmi törvényjavaslat is, melyet a kormánytanács nemrégiben terjesztett a nagy tanács elé. E javaslat morális értékét lehetetlenldcsinyelnünk. Szabályozza a munkásnők munkaidejét s egész sorozatát tartalmazza a munkahelyiscg<_kre vonatkozó egészségügyi határozmányoknak, amelyek nálunk még igen sokszor figyelmen kivül szoktak maradni. A baseli törvényjavaslat rendelkezése szerint mindazon vasárnapokért, melyeken az elárusító nő foglalkozásban van, hétköznap kell megfelelő pihenő időt engedélyezni, mig más munkásnőkre vonatkozólag a teljes vasárnapi munkaszünet van érvényben. A törvényes munkaidőn tul munkát hazaadni tilos. Sok haszonnal fog majd járni a javaslatnak az az intézkedése, is mely a 14 éven aluli leányoknak az ipartelepeken való alkalmazását eltiltja. Ami pedig már gyermek-munka védelmét illeti, erre nézve ujabban az Egyesült-Államok járnak elől jó példával, így például New-Yersey államnak lí)0.'3. évi április 8-iki törvénye szerint 14 évesnél fiatalabb gyárakban, műhelyekben, bányamüveknél és mindazon üzemekben, melyekben bármiféle áruk iparszerü előállítása folyik, nem alkalmazhatók. A mi ipartörvényünk, az 1884. évi XVII. t.-c. a gyermekekre nézve a 12 éves kort határozza meg olyannak, amelyen alul gyermekek tanoncok gyanánt fel nem vehetők. A külföldi államoknál vehetjük észre, hogy a gyermekre nézve az ipari foglalkozás minimális korhatárát lassanként igyekeznek feljebb emelni. Dél-Karolina államban szintén a mult évi február 13-iki törvény értelmében azoknak a szülőknek, gyámoknak, vagy ezekkel egyenlő tekintet alá eső egyéneknek, kik a gyárok, bányaüzemek és textilvállalatok tulajdonosai, illetve vezetői előtt bebizonyítják, hogy a gondozásuk alatt lévő gyermekek a folyó iskolai évben legalább 4 hónapig iskolába jártak, írni, olvasni tudnak, megadatik az engedély arra, hogy, — amenyiben a törvény másként nem tiltja, — a gyermekeket június, július és augusztus hónapokban textilipari telepeken alkalmazhassák. Ugy társadalmi, mint erkölcsi szemponból kiváló fontosságúak a gyermekmunka - védelemnek azok az intézkedései, melyek a gyermekeknek éjjeli munkával való foglalkoztatását eltiltják. Dél-Karolina államban 1903. évi május hó 1-től kezdve a gyárakban, bányamüveknél és textilipari vállalatokban 12 évnél fiatalabb munkások esti 8 órától reggeli 6 óráig egyáltalában nem alkalmazhatók. Virginia-államban pedig a mult évi április 16-iki törvény alapján 12—14 éves gyermekeknek gyárakban, műhelyekben és bányamüveknél esti 6 órától reggeli 7 óráig való alkalmazása tilos. Mi e tekintetben az 1884: XVII. t.-c. hasonló irányú rendelkezéseivel meg lehetünk elégedve. Ipartörvényüket a gyermekmunka-védelem terén elfoglalt álláspontjáért távolról sem lehet elmaradottsággal vádolnunk, különös figyelembe véve azt, hogy ezen kérdést illetőleg manapság még a külföldi törvények is meglehetősen hiányosak. Ipartörvényünk szerint — nagyon helyesen, — éjjeli munkára, azaz esti 9 órától reggeli 5 óráig 16 éven alóli tanoncok egyáltalában nem alkalmazhatók, csupán azon iparágaknál statuál némi kivételt, amelyeknek üzése éjjeli munka nélkül lényegesebb fennakadást szenvedne. Ugyancsak az 1884. évi XVII. t.-c. szerint, oly tanoncok, akik életük 14. évét még be nem töltötték naponként legföljebb 12 órai munkára közelezhetők. Mindezen intézkedések kiváló szociális jelentősége elvitázhatatlan.