A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 32. szám - Itélkezésünk ferdeségei. 2. [r.]

Huszonharmadik évfolyam. 32. szám. Budapest, 1904 augusztus 7. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kiadóhivatal: V., Rudolf-raUpart 3. sz. Köziratok vissza nem adatnak. A JOG (ezelőtt M AGY AH ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) riLAP AZ IGiZSiRCCT RHl\M KÉPVISELETÉRE. A MAGYAR ÜGYVÉDI. MI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. / , Előfizetési arak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « 6 « Egész « ... 12 « Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. Megjelen minden vasárnap. Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen postautalvány nyal küldendők. y TARTALOM : ítélkezésünk rendszere. Irta G á s z n e r Béla, budapesti kir. közjegyző. — Reformok az ipari törvényhozás terén. Irta Zsoldos Benő, zombori tszéki aljegyző. — Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Irta Oláh Dezső dr. budapesti ügyvéd.—Belföld ^z igazságügyi tárca költségvetésének tárgyalása). — Irodalom (Grill-féle Döntvénytár. — S á g o d y Gyula dr : Zeitschrift für Ungarisches Óffentliches und Privatrecht. — Kocsán János: A természetes apa gyermektartási kötelességéről. — Schiffer Antal: Útmutató a nemzetközi jogsegély terén). — Vegyesek. MELLÉKLET : Jogesetek tára. — Eelsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlönyből. ítélkezésünk ferdeségei. Irta GASZNER BÉLA, budapesti kir. közjegyző. • X IL*) A most közlendő második eset történeti előzményeinek behatása magára a jogesetre és az abból keletkezett peres kérdések elbírálására oly döntő befolyással van, hogy a per keletkezésének egyes mozzanatait — gyakorlati jogászokkal szemben máskülömben szokatlan részletességgel előadnom kell. 1891. augusztus 7-én, tehát majdnem teljes ]'ó évvel ezelőtt, megköttetett egy budapesti kir. közjegyzőhelyettes előtt — főnökének külföldi távollétében — egy fővárosi ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés. Az ügylet a képzelhető legegyszerűbb formák között ment végbe : eladó R. J. az ingatlant az arra zálogjogilag bekeblezett banktehernek vételárba való betudása mellett eladta, mely terhet vevő átvállalt, a vételár hátralékát eladónak legott kifizette, ki utóbbi a pénz felvételét az okiratban nyugtázta az eladott ingatlan cgyébkénti tehermentessége iránt pedig a szavatosságot elvállalta. Mindezek alapján az ingatlan tulajdonjoga a közokirat értelmében vevő javára bekebleztetett — szóval az egész jogügylet minden irányban és tekintetben teljesen és végképpen befejeztetett. Az erre következő majdnem 10 évi időközben meghalt az ingatlan vevője és meghalt a közokiratot felvevő közjegyzőhelyettes is — eladó pedig, kinek anyagi viszonyai már a házának eladása idejében kedvezőtlenek voltak — vagyonilag teljesen tönkrement. 1900 év kezdetén egy kopott külsejű emberpár állított be ugyanazon közjegyző irodájába, kinek volt helyettese a fent említett adásvételi szerződést közokiratba felvette. A férfi bemutatta magát R. J.-nek (az akkori eladónak) és hivatkozva teljes vagyontalanság ára, a közjegyzőt arra kérte, hogy egy lényegtelen kisebb ügyletének felvételét a közjegyzői dijak elengedése mellett teljesítené, eközben pedig előhozakodott azzal, hogy «hisz» neki amúgy is a közjegyző ur elhalt helyettesén még valami keresni «valója lett volna.» Megkérdeztetvén, elbeszélte, hogy ő 1891. év augusztus 20-án az elhalt közjegyzőhelyettesnek 20C0 forintot adott át biztositékául annak, hogy a 14 nappal előbb eladott ingatlan adójának és illetékének őt terhelő részét bizonyos záros határidőn belül rendezni fogja. Erről irást is kapott, mely nála még most is megvan, a pénzéből pedig ott maradt a helyettesnél még valami, mert ő maga fizette ki az adóhátralékát. A most kért csekély dij elengedése ellenében azonban ö minden további igény ér öl lemondani hajlandó. Ezen utóbbi felette jellemző incidensnek tanúi voltak a közjegyző-iroda segédjei, kiknek tanuképpeni kihallgattatása a később keletkezett perben kéretett is, de ez a bíróságok részéről mellőztetett. A kínosan meglepett közjegyző, ki ekkor halottá az ügyről az első szót. R. J. jelenlétében azonnal konstatálta hivatalos ügykönyvéből és letétkönyvéből, hogy ilyen hivatalos letét sem 1891. évben, sem később nála nem történt, felhívta azonban R. J.-t arra, hogy az állítólag nála levő «irást» hozza * Előző közlemény a 31. számban. el, mit is ez egy néhány napra megígért. Időközben kipuha tolta a közjegyző, hogy az eladott ingatlan után R. J.-t terhelő s részéről az adásvételi ügylet megkötésekor elhallgatott adó- és illetékhátralékra 1891. évi október 21 ike és november 17-ike közötti időben összesen 2698 frt 68 kr. lefizetve lett. Az ilynemű fizetések nyugtázásának formájából azonban — tekintve az elmúlt több mint 8 évi közbeeső időt is — megállapítható nem volt azon személynek kiléte, ki a fizetést de facto teljesítette az adóhivatalnál. R. J. másodszor is felkereste a közjegyzői irodát s ekkor felmutatott egy, a hivatalos közjegyzői elösmervényekből formájában is teljesen eltérő levélpapírra német nyelven s így az 1874 : XXXV t.-c. 158. §. rendelkezése ellenére írott «Revers»-nek címzett iratot, melyben a volt közjegyzőhelyettes elismeri,; hogy R. J. nála («bei mir») 2000 trtot visszahagyott, az eladott háza után hátralévő adója és illetéke rendelkezésére biztositékául. Ezen papírdarab a közjegyzőhelyettes nevével és azzal a kitétellel a Kön. Kotar Substitufo aláírva van, az 1K71 : XXXV. t.-c. 4. 2t?-a által kötelezőleg előirt hivatkozás a kamarai helyettesítési rendelményre és annak száma pedig teljesen hiányzik, a helyettesitett közjegyző pecsétjének lenyomata azonban ott ékeskedik. Egyebekben ezen «Re vers» semmi nyomát sem mutatja a bármikép is elnevezhető Hivatalos eljárásnak — sem letéti jegyzőkönyvet, de még ügyszámot nem is emlit, sem korábbi okiratra nem hivatkozik. A közjegyző R. J.-t figyelmeztette arra, hogy a kezében — valószínűleg tévedésből — visszamaradt ezen formátlan «irás» semmi bizonyítékot nem képez arra, hogy ez az elhalt helyettes hivatalos eljárásának folyománya volna, hogy nem igazol hivatalos letétet, mert olyan nem létezik, de mint magánokirat nem érdemelhet hitelt szemben azzal a ténynyel, hol R. J.-nek adóhátraléka az adóhivatalnál kellő időben lefizetve lett — jóllehet, hogy R. J. a hiányzó 698 frt 68 krt maga pótolta. Erre a derék R. J. himeznihámozni kezdett s végre előállott azzal, hogy mégis csak fizethetnek neki ezért az «irás»-ért «-valamit,y> hiszen ő kevéssel is megelégszik. Erre is vannak tanuk és ezeknek tanuképpeni kihalgattatása is perrendszerüleg kéretett, de bíróilag szintén mellőztetett. Természetes, hogy a közjegyző R. J.-nek a zsarolási kísérlet határán mozgó kérését elutasította és a vakmerő kérőt az 1886: VII. t c. 8. és az 1874: XXXV. t.-c. 188. §. rendelkezéseire utasította, melyek alapján esetleges kártérítési igényét érvényesítheti. A közjegyző azon kérdést is felvetette, hogy R. J. miért hallgatta el az adás-vételi szerződés felvételekor adó- és illetékhátralékának létezését, holott az akkor legegyszerűbb uton szabályozni, sőt akkor, amidőn az összes érdekelt felek a közjegyzőnél együtt jelen voltak, a szükséges összeget a vételár hátralékából visszatartani és teljes érvénynyel hivatalos közjegyzői letétbe is helyeztetni lehetett volna; és hogy miért várt ő, ha igaz követelési joga van, Ínséges vagyoni viszonyai dacára, majdnem tiz esztendeig, és miért nem lépett fel ezen igényével addig, mig az a közjegyzőhelyettes, kinek ő a pénzt odaadta — élt, holott a helyettes is csak 5—6 évvel 1891. év után halt meg ? — az irodából ekképpen kitessékelt fél, mindezen őt látszólag feszélyező kérdésekre a felelettel adós maradt. Elégtelenül eltávozott és az ügy ismét négy évig nyugodott. Ebből az ab ovo már gyanús anyagból felépült azután egy csinos per. Négy évvel később, azaz 1904. év kezdetén ugyanis a közjegyző, kinek irodájában az «eset» lejátszódott, a budapesti királyi törvényszék előtt bepereltetett a nála hivatalosan letett 2000 frt és 13 évre visszaterjedő összes kamatának megfizetése iránt. A keresetett nem R. J. indította ugyan meg, hanem annak «jogutóda», egy K. B. nevezetű budapesti lakos. így tehát csakugyan beteljesedett a derék R. J. szerény Lapunk mai száma 8 oldalra terjed.