A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 31. szám - Itélkezésünk ferdeségei. Első közlemény - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Folytatás

124 A JOG jegyzökönyvet felmutatva, kérte öt arra, hogy újszülött gyermekét, mint törvényest jegyezze be a születési anyakvbe. Tanú felvilágosította öt ennek lehetetlenségéről s a törvényesités módjáról, mire K. Mari K. N. Viktor vádlottal együttesen jelent meg előtte s az anyakönyvezést K. N. Viktor bejelentése és nyilatkozata alapján a fent előadott módon eszközölte. A bizonyító eljárás befejezése után a kir. ügyész nem látta fennforogni a btk. 317. §-ban meghatározott gyermekrablás bűntettét, K. Mari ellen a miatt emelt vádját elejtette s miután sértett a vád képviseletét nem vette át, a kir. tszék K. Mari ellen a btk. :>17. i<-ban meghatározott gyermekrablás büntette miatt indított eljárását a bp. 323. §. alapján megszüntette. Vádolta azonban vádlottakat, mint tettes társakat a btk. 254. §. 2. p.-ban meghatározott családi állás elleni büntettél, valamint a btk. 400. §. 2. p.-ban meghatározott 2 rbeli közokirathamisitás bűntettével. Minthogy a közokirathamisitás lényeges elemét a jogsérelem, vagy annak lehetősége képezi, — a btk. 400. §. esetében is meg kívántatik a jogsérelem, vagy annnk lehetősége valaki jogai, vagy jogviszonyainak lényegére vonatkozó valótlan tényeknek, körülményeknek vagy nyilatkozatoknak nyilvánkönyvbe vagy más közokiratba való bejegyzése által, minthogy a kaáli halotti anyakönyvbe 30/902. sz. a. habár vádlottak szándékos közreműködésével s lényeges jogviszonyra vonatkozó, valótlan adatok jegyeztettek be, de ezek egy elhunyt gyermekre vonatkoznak, a m.-vásárhelyi születési anyakönyvbe tett bejegyzés pedig már a gyCi> mek elhalálozása után eszközöltetett. Vádlottaknak sem az előbbi, sem az utóbbi bejegyzésnél teljesítése ténykedéseiből a konkrét esetben jogsérelem nem származott s nem származhatik, — vádlottaknak cselekménye tehát nem valósítja meg a btk. 400. §-ban meghatározott közokirathamisitás tényálladékát, ezért őket a BP. 326. 1. p. alapján ezen vád alól felmenteni kellett. De másrészt midőn K. Mari M. J.-nak a felől panaszkodott, hogy férje gyermektelenségük miatt zúgolódik, midőn M. J. előtt valódi nevét és lakását eltitkolta, álnevet használt s az újszülött gyermek felfogadását azon feltételhez köti, hogy azt M. J. se be ne jelentse, se meg ne keresztelje, mert azt akarja, hogy a gyermek őt édesanyjaként szeresse és tisztelje, midőn az újszülött gyermeket M. J.-tól elhozta ugy, hogy az többé gyermekéről mit sem tudott, midőn a K. Mari hívására megjelent K. N. Viktor a mvásárhelyi anyakvvezetőnél azt jelenté be, hogy itt gazdaasszonyának hirtelen gyermeke született, de a közreműködő szülésznő személye iránt valótlan feleletet ad, midőn a gyermeket közös lakásukra K. községbe viszik, ott közös és valódi gyermekükként szerepeltetik, a halottkém és anyakönyvvezetőnek törvényes gyermekként jelentik be, midőn K. Mária a m.-vásárhelyi anyakönyvvezetőnél a gyermek születését ugy kéri anyakönyveltetni, mint az ő s K. N. Viktor törv. gyermekét, K. N. Viktor pedig a gyermeket magáénak ismeri el, meggyőzően hozzák kifejezésre szándékukat, mely arra irányult, hogy M. J. gyermeke származása és állásának nyomtalan eltüntetésével, őt K. Nagy Viktor családjába csempésszék be. Tekintettel arra, hogy vádlottak ezen szándéka, fent megállapított összhangzó, egymást kiegészítő cselekményében nyilvánul, e cselekmények pedig kimerítik a btk. 254. $-ban meghatározott bűncselekmény tényálladékát az által, hogy M. J. gyermekét, családi állásának megváltoztatásával a K. N. Viktor családjába becsempészték, a kir. tszék vádlottakat mint tettestársakat bűnösöknek mondta ki, — de mert nyerészkedési szándék bizonyítást nem nyert — cselekményüket a btk 254. §. 1. p. szerint minősítette. Minthogy továbbá K. N. Viktor vádlott az anyakönyvbe tudva valótlan bejelentést tett, e cselekményét pedig a btk. 254. §, nem öleli fel, őt az 1894:XXXIII. t.-c. 82. §-ban meghatározott kihágásban is bűnösnek kellett kimondani. A büntetés mértékénél a bíróság figyelembe 'vette enyhítő körül* ményként vádlottak büntetlen előéletét, beismerését, mig sulyositó körülményt nem talált. E körülmények gondos mérlegelése után a btk. 92. alkalmazását s a rendelkező részben kiszabott büntetést találta helyesnek stb. A mvásárhelyi kir. ítélőtábla (1903. okt. 28-án 1417 sz. a.) az elsőbirósági ítéletnek azt a rendelkezését, mely szerint mindkét vádlottat a btk 400. §. 2. tétele szerint minősülő közokirathamisitás bűntettének vádja alól a bp. 325. §. 1. p. alapján felmentette és az Ítéletnek az illetékes állami anyakvi felügyelővel való közlését elrendelte, helybenhagyja. Az elsőbirósági ítéletnek megfelebbezett többi rendelkezését azonban a bp. 385. §. 1. a) pontban körülirt anyagi semmisségi okból megsemmisíti és mindkét vádlottat a btk. ' 254. §. 1 bek.-ben körülirt családi állás elleni bűntett és K. N. Viktor vádlottat még az 1894: XXXIII. t.-c. 82. í$-ban körülirt anyakvi kihágás vádja alól is a bp. 326. §. ]. p. alapján felmenti. Indokok: Az alsóbirósági ítéletnek az a rendelkezése, mely szerint vádlottak a btk- 400 §. 2. p. szerint minősülő közokirathamisitás bűntettének vádja alól felmentettek, vonatkozó indokai alapján hagyatott helyben. A családi állás elleni bűntettre nézve: első sorban kiemelendő az, hogy ezen bűncselekménynek tárg\a egyáltalában csak élő gyermek lehet. A vizsgálat és főtárgyalás adataival bizonyítottnak veendő tényállás szerint igaz ugyan, hogy amidőn K. Mari özv. E. J.-né Jedda községéből a gyermeket elhozta, ez akkor még életben volt: tekintve azonban azt, hogy K. Mari ezt a meg nem cáfolt védekezése szerint azon célból tette, hogy a gyereket mint sajátját felnevelje, azt boldoPALLA8 RÉSZVÉNYTÁRSASÁG gitja; és hogy a gyermeknek édes anyja M. J. s illetve ennek szülői és ebbe kifejezetten sőt hálálkodással beleegyeztek ; tekintve, hogy K. Móricnak eme ténykedésében a btk. 254. Íj-kan körülirt családi állás elleni bűncselekménynek egyik fő alkatelemét képező «másnak családjába való becsempészés* fogalma meg nem állapitható, mert az a körülmény, hogy ö ezt K. N. Viktor, akinek családjába való becsempészésről lehet csak szó — tudta és akarata ellenére tette volna, a vizsgálat adatai éppen nem igazolják; tekintve azt, hogy K. N. Viktornak ama ténykedése, hogy ö a K. Mari által elhozott gyermeket a kaáli háztartásába befogadta és azt a később bekövetkezett haláláig a háztartásban eltűrte, a már fennebb jelzett családi állás elleni — vagy bármely más bűncselekménynek tényálladékát szintén ki nem meriti, ezért mindkét vádlott ezen bűncselekmény vádja alól felmentendőnek találtatott. Ami a gyermek születésének s illetve elhalálozásának anyakvezését illeti: az e miatt felelősségre vont s illetve el is itélt K. N. Viktor vádlott tekintetében a jeddi és a mvásárhelyi anyakönyvezés jöhet elbírálás alá. A jeddi anyakönyvezést illetően : H. j. halottkém egymagában álló vallomása szerint nem N. Viktor, hanem K. Mari bemondása szerint állíttatott ki a kérdéses okirat, ezért ehát bizonyíték hiányában K .N. Viktor felelősséggel nem terhelhető, K. Mária ellen pedig e miatt külön vád nem is emeltetett. A mvásárhelyi anyakönyvezés tekintetében, mely az erről kiállított közokirat szerint már szintén csak a gyermek elhunyta után foganatosíttatott, igaz, hogy itt K. N. Viktor beismerése szerint a természetes atyaságot elfogadta és az erre vonatkozó közokirat K. N. Viktornak ezen elismerő nyilatkozata alapján állíttatott ki: tekintve azonban azt, hogy az 1894: XXXIII. t.-a. 82. i?-a csakis a bejelentésre kötelezettek ellenében állapítja meg az anyakvi kihágást, ugyanezen t.-c. 35. §. érteim pedig K. N. Viktor bejelentésre kötelezett személynek egyáltalán nem tekinthető s igy az ő terhére ezen kihágás meg nem állapitható : mindezeknél fogva K. N. Viktor ezen kihágás vádja alól is tényálladék hiányában felmentendő volt. Vádlottnak védője részéről a H.J. tanúnak megesketése miatt a BP. 385. §. 9. pontjára alapított és fenntartott panasz valamint a mai felebbviteli főtárgyaláson a bizonyítás kiegészítését célzó indítványa a jelen felmentő ítélet folytán tárgytalanná válván, azok feletti határozathozatal mellőztetett. És habár mindkét vádlott felmentetett: a vonatkozó téves anyakönyvvezetéseknek megfelelő kiegészítése céljából az ítéletnek az illetékes állami anyakönyvi felügyelővel való közlése helybenhagyandó volt, stb. A m. kir Kúria (1904 márc. 16-án 2,511/B. sz.) A közvádló részéről érvényesített semmisségi panasz alaposnak találtatván, a kir. it. tábla ítéletének a btk. 254. §. 1. bek.-ben meghatározott családi állás elleni bűntettre vonatkozó felmentő része a Bp. 385. I. a) p.-ben megjelölt sem. okból a Bp. 437. 3. bek. érteim, megsemmisíttetik, K. Mária özv. E. Istvánné és K. N. Viktor vádlottak a btk. 254. §. 1. bek.-ben meghatározott büntettet képező, azonban a 92. §. alkalmazásával és a 20. §-hoz minősített családi állás elleni vétségben mondatnak ki bűnösnek és ezért a btk. 254. §. 1. bek. alapján a 92. §. alkalmazásával személyenkint 4 napi fogházra ítéltetnek, stb. Indokok: A kir. Ítélőtábla II. fokú ítélete ellen a közvádló a bp. 385. §. 1. a) p. alapján jelentett beírásban indokolt sem. panaszt. A Bp. 437. §. 1. bek. szerint a kir. Kúria köteles határozatát a II. fokú bíróság által valóknak elfogadott tényekre alapítani. A fennforgó esetben a kir. tábla azokat a tényeket fogadta el valóknak, hogy K. Mari vádlott Virág Mari álnév alatt M. J. hajadonnak 1902 szept. 13-án Jedd községben született «József» nevü törvénytelen fiúgyermekét örökbefogadási ígérettel az újszülött anyja és szülei beleegyezésével magához vette előbb Mvásárhelyre, majd Kaál községbe vitte, ahol K. N. Viktor vádlott a gyermeket háztartásába fogadta és ennek 1902. szept 20-án bekövetkezett haláláig magánál tartotta, — továbbá a jeddi anyakönyvelést illetően, hogy nem K. N, Viktor, hanem K. Mari bemondása alapján állíttatott ki a gyermek elhalálozásáról szóló anyakvi nyilatkozat, melynélfogva az elhunyt gyermek mint K. Mari és K. N. Viktor törvényes származású «Nagy Antal» nevü fiúgyermek, elhalálozása jelentetett be a halotti anyakönyvbe, majd a mvásárhelyi anyakönyvezés tekintetében a tábla azt a tényt fogadta el valónak, hogy az erre vonatkozó közokirat K. N. Viktornak azon elismerő nyilatkozata alapján állíttatott ki, miként a kérdéses gyermek K. Mari törvtelen gyermeke, amelyre nézve ő K. N. Viktor, a term. apaságot elismerte. Ezekből a tényekből kétségtelen, hogy mindkét vádlott tudatosan működött közre, hogy M. J. «József» nevü törvtelen gyermekének családi állása megváltoztassék — mert a gyermek családi állásának megváltoztatása, mint a btk. 201. §-bari meghatározott cselekménynek egyik lényeges ismérve éppen az anyakvbe való hamis bejegyzés által végeztetik be, amin nem változtat az a körülmény, hogy a gyermek, akinek szül. anyakvébe bevezetése eszközöltetett, emez időpontban élt-e vagy sem? A kir. Ítélőtábla tehát, akkor, amidőn a vád alapjául szolgáló tettben büntetendő cselekmény tényálladékát nem találta megállapítottnak, a bp. 385. §. 1. a) p.-ban meghatározott semmisségre szolgáltatott okot, minélfogva a közvádló részéről használt semmisségi panasznak hclvt adni a kir. it. tábla Ítéletének perorvoslattal megtámadott részét mindkét vádlottra vonatkozóan megsemmisíteni és a bp. 437. §. 3. bek.-nél fogva a törvnek megfelelő Ítéletet kellett hozni, stb. NYOMDÁJA BUDAPESTEN.