A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 31. szám - Itélkezésünk ferdeségei. Első közlemény - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Folytatás

JOGESETEK TARA FELSŐBÍRÓSÁG! HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog 31. számához. Köztörvényi ügyekben. Köztudomású, hogy szerződés a kir. kincstárral csak Írásban köthető és hatályba csak akkor lép, ha az illetékes felsőbb hatóság részéről jöváhagyatik ; minthogy pedig a felperes részéről vitatott szerződés irásba nem foglaltatott s az arra hivatott pénzügyminiszter által jóvá nem hagyatott: a szerződés jogérvényesen létrejöttnek nem tekinthető. Minthogy az esetben, ha az ügylet oly lényeges részének teljesítése válik lehetetlenné, mely nélkül az ügylet sem köttetnék meg, magát az ügyletet is hatálytalanná teszi, kétségtelen, hogy alperes az ügylet megkötése előtt bekövetkezett eme lehetetlenség következtében a keresetben felvett alapon jogokat nem érvényesíthet. A nbecskereki kir. tszék mint polg. biroság (1902. szept. "21-én 5105 sz. a.) Rostriberg Gy. dr. ügyvéd által képv. P. Rezsőnek a kincstár ellen 52,689 frt. 70 kr. ir. r. perében következőleg itélt: Alperes köteles 75,559 K 20 f tökét, ennek 1898. máj. 13-tól járó 5° o kamatát stb. megfizetni stb. /mlokok: A felek előadásából és a per adataiból kitünöleg a perre döntó befolyással csakis a felek között vitás azon ténykörülmény bif, hogy váljon a bérlet meghosszabitására vonatkozó jogügylet a felek között létrejött-e vagy nem ? Felperes mint a haszonbérszerződés meghosszabbítása a vele és bérlő társával a temesvári jószágigazgatóság részéről 1888. nov. "29-én kötött és az elleniratho;. 2v. a. csatolt m. kir. p. ü. min. rend. a), b), c), d) és é) p.-ban felsorolt feltételeknek részükről leendő elfogadásából tétetett függővé s miután bérlők ezen pontokban jelzett feltételeket a temesvári jószágigazg.-nak 1891. jun. 22-én kelt felhívására kellő időben elfogadták, a haszonbérszerződés meghoszszabbitására vonatkozó jogügylet a felek között perfektté vált. Alperes szerint azonban nem jött létre a meghosszabbításra vonatkozó jogügylet, mégpedig először azért, mert a bérlők a 2*/. a. s illetve 37. a. az ellenirathoz csatolt felhívásnak kellő időben eleget nem tettek s a feltételek elfogadása iránti nyilatkozatukkal sem az ott közölt határidőben, sem az ellenirathoz f. a. csatolt s 1889. szept 25-én kelt felhívásban foglalt amaz intézkedésnek, hogy a fentebb jelzett min. rend. meghatározott feltételek elfogadása iránt haladék nélkül nyilatkozzanak, eleget nem tettek, hanem csakis a temesvári jószágigazgatóságnak az ellenirathoz ll-'. a. felhívására tették meg elfogadási nyilatkozatukat, tehát elkésetten, mert a jószágigazgatóságnak ezen ujabb felhívása mint hivatalból tett s nem felsőbb hatóság rendeletén alapuló intézkedés alperesre kötelezettséget nem hárit; de nem jött létre a bérszerződés meghosszabbítására vonatkozó jogügylet másodszor azért sem, mert alperes ennek megkötését függővé tette azon körülménytől, hogy megalakuljon a két Béga közötti vizlecsapoló társulat, vagyis az úgynevezett ujvárittebei belvizlevezető társulat; miután azonban ezen társulat megalakulása a földm. ü. m. kir. min. 1892 10380. V. 16. sz. rend. szerint jóváhagyva nem lett, a feltétel teljesítésének lehetetlensége folytán a szerződés megkosszabbitása is lehetetlenné vált. Ezekből kifolyólag az képezi megállapítás tárgyát, hogy mi volt a peresfelek szándéka a bérszerződés meghosszabbításával r Felperes és bérlő társa szándéka arra irányult, hogy a bérletet továbbra is bírják és jövedelmeit élvezzék. Alperes szándéka pedig arra irányult az ellenirathoz •/. a. csatolt min. rend. szerint, hogy a bérlők saját költségükön a bérlemény tárgyát képező ingatlanokon azok értékét növelő csatornát épitsenek. Miután pedig ezen csatorna létesítését a 10:/. a. csatolt földm. ü. min. rend. meg nem tagadja s illetve meg nem akadályozza, hanem csakis annak létesítéséhez társulat megalakítását nem veszi tudomásul, mert a szándékolt belvizlecsapolási munkálatok kivitele céljából tervbe vett szövetkezésnek feltételei az engedményokmányban is törvényszcrülcg megállapithatók és igy társulatalakitásra szükség nincs, ezekből kifolyólag mi sem állott útjában annak, hogy felperes és bérlő társa az 7. a.-ban foglalt feltételeket társulat nélkül is teljesítsék annál is inkább, mert a 7. alattiban egy szóval sem emlittetik meg, hogy a meghosszabbításra vonatkozó szerződés létrejötte társulat megalakulásától tetetnék függővé, sót határozottan csak az foglaltatik, hogy ha a bérlők az abban megállapított feltételek teljesítésére kötelezettséget vállalnak, velük a meghosszabbítás iránti szerződés azonnal megkötendő, ami kitűnik azon körülményből is, hogy ezen min. rend.-ben a bérhosszabbitás iránt már ez alkalommal határozni hatáskörében állon alperesnek, tehát függetlenül társulat létesítésétől vagy nemlétesitésétől ; alperes pedig meg nem kísérletté annak a bizonyítását, hogy a bérlők a kiszahott feltételeket csakis a társulat megalakulása mellett teljesíthették volna s hogy alperes fentebb említett szándéka csakis társulat megalakulásával valósulhatott volna meg. Miután továbbá azon körülmény, hogy felperes és bérlő társa a 27- és 37- a. felBudapest, 1904 július 31. hívásnak eleget nem tettek, csak az esetre volna tekinthető a feltételek visszautasításának, ha alperes az elfogadási nyilatkozatra alkalma* többé nem adott volna, de mivel alperes a 11/. a. szerint ujabb határidőhöz kötötte a feltételek elfogadására vonatkozó nyilatkozat tételét, tehát megújította a feltételeket, ezen ujabb felhívásban kiszabott határidő alatt tett elfogadási nyilatkozatot hatályosnak kell tekinteni annál is inkább, mert a 127a. csatolt s 1894. dec. 12-én, tehát a feltételek elfogadása után kelt p. ü. min. rend.-ben sem foglaltatik oly intézkedés, mely az elfogadási nyilatkozattal szemben állást foglalna, hanem ellenkezőleg oly intézkedés, hogy bérlők jelentsék ki, miszerint a bérmeghosszabbítás rájuk nézve tárgytalanná vált, tehát alperes még ebből is magára nézve kötelezőnek ismerte el az 17 -ban tett ajánlatot s igy annak a 10/. a.-ban történt megújítását is. Mindezekből kitünöleg megállapítható, hogy felek között a haszonbér meghosszabbítására vonatkozó jogügylet az által, hogy felperes és bérlő társa az alperes által kiszabott feltételeket elfogadták, létrejött. Ezen létrejött jogügyletet tehát alperes nem volt jogosítva egyoldalulag megszüntetni s illetve nem volt jogosítva a már perfektté vált jogügylettől egyoldalulag elállani s miután azt alperes megtette, őt a felperesre ebből háramlott kár megtérítésének kötelezettsége terheli, mely ugy a szenvedett kárt, mint az elvont hasznot is felöleli. Megállapítás tárgyává tétetett tehát felperesnek szenvedett kára és elvont haszna. Az alperesi és bírósági szakértő egyező véleménye szerint a felperes által bemutatott s a bérleményről vezetett könyvekből nem tűnik ki azon felperesi állítás, hogy a bérlemény tartama alatt akár az élő- akár a holt fundus instruktus nagyobbitatott volna. Ezen szakértők szerint a nagyobbitás gazdasági szempontból sem célszerű, sem okszerű, sem szükséges nem volt. Ugyancsak ezen szakértők szerint a keresetben felszámított s élő és holt fundus instruktusban állítólag szenvedett 14,8-19 frt 36 kr kár semmi összefüggésben nem áll, a bérlet bármikor történt feloszlatásával s ezen veszteség a rendes gazdálkodás természetszerű folyamánya, amely bekövetkezett rolna akkor is, ha a bérlemény 1901-ben szűnt volna meg. Ezek szerint az élő és holt fundus istruktusban állítólag szenvedett kár nem lévén alperes szerződés szegésének a folyománya, ezen összeg felperes részére megítélhető nem volt még azért sem, mert ha felperes 1892-ben értesült arról, hogy alperes a bérlet meghosszabbítását megtagadta s illetőleg a szerződéstől elállott, 3 év alatt elég ideje volt a netalán tett gyarapításoknak értékcsökkenés nélkül való értékesítésére és mert a bérlemény megszűnéséig felperes úgysem értékesíthette volna a gazdaság fentartásához és vezetéséhez szükséges élő és holt fundus instruktust. Ezen szempontok és az alperesi és bírósági szakértők véleményének indokolásánál felhozott adatok alapján a bíróság felperesi szakértő véleményének mellőzésével az alperesi és bírósági szakértők véleményét találta elfogadhatónak s ezért ezt fogadta el. Azonban alperes szerződésszegése s illetve egyoldalú elállása a szerződés meghosszabbításától megfosztotta felperest attól, hogj a bérlemény tárgyát képező ingatlan jövedelmét élvezze, miért is kötelezni kellett alperest a felperes által keresetbe vett s 1895. évi. okt. l-től 1890. szept. 30-ig 1 évre járó elvont haszonnak, valamint ennek 1898. máj. 13-tól, mint a kereset beadásától járó 5 7o kamatoknak felperes részére leendő megfizetésére. Kamatok csak a kereset beadásától voltak megítélendők, mert felperes a kártérítési összeg után késedelmi kamatokat igényelhet, alperes pedig késedelemben csak a kereset beadásától, van. Az elvont haszon mennyiségének a megállapításánál ugyancsak az alperesi és bírósági szakértőknek a tanúvallomásokkal támogatott véleményét fogadta el a bíróság és a marasztalási összeget az általuk megállapított összegben szabta ki, mert felperes az elvont haszonra vonatkozó keresetét ezen összegre leszállította s mert alperesnek a szakértők ellen az észrevételekben emelt kifogása törvényes alappal nem bír. Ugyanis a birtok nagysága az alperes által a peradatok során nem kifogásolt haszonbéri szerződések szerint lett a szakértők által megállapítva. A holdanként kitevő jövedelem általánosságban lévén megállapítva, a mivelés alá nem eső részek ez által más beszámítás alá esnek. Az alperes által bemutatott ítéletek mérvadóknak nem tekinthetők, mert a szakértők véleményüket nem puszta feltevésekre alapították, hanem a bemutatott alhaszonbérleti szerződésekből és a kihallgatott tanuk vallomásából merítették. Ezen tanuk pedig azt vallották, hgy 1894. évig az általuk alhaszonbérbe vett ingatlanokért holdanként 40 K évi bért fizettek. Nem volt figyelembe vehető az alperes részéről beszerezni kért csatornázásra vonatkozó egyéb iratok beszerzése a csatornázási költségek megállapítása s ezen költségeknek a jövedelemből leendő levonása céljából azért, mert a vízlevezető csatornával az ingatlan jövedelme is emelkednék. Az alperes részéről emelt azon kifogás,