A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 31. szám - Itélkezésünk ferdeségei. Első közlemény - Törvényjavaslat a szövetkezetekről. Folytatás

122 A JOG hogy az elfogadási nyilatkozatot nem azon bérlők tették, akiknek az ajánlat szólt, figyelembe vehető szintén nem volt azért, mert a 27- 37- 57- és 11'/. a. felhívás P. és H. bérlöknek szólt és ezek adták be a 8/• a kérvényt az elfogadási nyilatkozatai. Végül alperesnek a herceg O. Gné perbehivására vonatkozó észrevételeire megjegyeztetik, hogy az 1881. LIX. t.-c. 9. és 10. §-ai érteim, a perhivási kérvény az ügynek Ítélet alá bocsátásáig terjeszthető be s a kérvény másodpéldánya pedig a perbehivottnak csak kézbesítendő, tehát nincs rendelkezés arról, hogy a perbehivott megidézendő s nyilatkozattételre felhívandó volna, azonban megszabják az idézett §§. azt, hogy ha a perbehivott a védelmet el nem vállalja, vagyis ha önként nem jelentkezik, a főügy a perbehivásra való tekintet nélkül folytattatik és döntetik el. A szegedi kir. ítélőtábla (1903. márc. 4-én 6080. sz. a.) Az első biróság ítélete megváltoztatódik, felperes keresetével elutasittatik és arra köteleztetik, hogy az eszményi bélyegen stb. felül stb. felül 1280 K perk.-et alperesnek megfizessen, stb. Indokok: Az ellenirathoz csatolt p. ü. min. leirat szerint elfogadtatott a felperes és jogelődének, mint haszonbérlőnek az az ajánlata, hogy a kért bérletmeghoszabbitás ellenében saját költségükön létesitik a bérletükön átvonuló ama csatornaszakaszt, a mely a két Béga közt tervezett belvizlevezető társulat kötelékében volt létesítendő, és ennek az ajánlatnak az elfogadásáról felperes és jogelőde a temesvári jószágigazgatóság utján a 27a. okirat szerint értesittettek is. Megállapítható tehát ezen okiratok tartalmából, hogy a haszonbérlők a bérletmeghosszabbitás iránt tett ajánlatukban a meghosszabitás ellenében magukra vállalták az említett módon létesítendő csatornaszakasznak saját költségükön leendő kiépítését; megállapítható továbbá az is, hogy eme csatornázási munkálatok, az alakulás alatt álló ujvár-ittebei vízszabályozó társulat kötelékében voltak foganatositandók. Amidőn tehát ezeket a költségeket a haszonbérlők a bérletmeghosszabbitás ellenében ajánlották fel, illetőleg az alperes csakis eme költségek viselése melett volt hajlandó a bérlet meghosszabbítására : kétségtelen, hogy a szóban levő költségek elvállalása a bérletmeghosszabbitásnak egyik lényeges feltételéül tüzetett ki. Miután pedig a fent érintett megállapítás szerint a kérdéses csatorna kiépítése a célba vett vizszabályozó társulat megalakulásával kapcsolatban illetve annak utján volt foganatosítandó, miről a 27- és 47- a. okiratok tartalma szerint felperes és jogelőde is tudomással bírtak, kétségtelen az is, hogy a bérletmeghosszabibtás engedélyezése attól is függött, hogy a társulat alakulása a felsőbb jóváhagyást megnyeri, illetőleg, hogy a társulat tényleg létrejön-e és pedig annál is inkább, mert nem 1888. évben, amikor felperes és jogelődei a haszonbérletnek 1895. okt. 1-től ujabb 6 évre való meghosszabbítását kérték, sem ennek a meghosszabbítási ügynek későbbi folyama alatt nem volt szó arról, hogy a szóban levő vizbevezető csatorna vagy más ennek megfelelő munkálat abban az esetben is létesítendő lesz, ha a társulat létre nem jön. Igaz ugyan, hogy a •/. a. leirat szerint a jószágigazgatóság arra utasíttatott, hogy ha a haszonbérlők az ezen leirattal megszabott kikötéseket elfogadják, a szerződést velük azonnal megkösse, ez azonban nem dönti meg azt a megállapítást, hogy a tervezett vízszabályozási társulat megalakulása, a kért bérletmeghosszabbitásnak feltételét képezte, mert ha a meghosszabbítási szerződés a felhívás folytán tényleg létrejött volna, az alperes azt a körülményt, hogy a társulat meg nem alakulhatott, később mint feloldó feltételt érvényesíthette, vagy követelhette volna, hogy a haszonbérlők a csatornaköltség helyett más megfelelő szolgáltatást nyújtsanak, mire nézve a dolog természete szerint, ujabb megállapodás lett volna szükséges. Ha tehát a társulat létesítése a bérlet meghosszabbításnak feltétele volt, a jelen perben nem az a döntő kérdés, hogy kellő időben fogadták-e el felperes és jogelődei a 2mj. a. okiratban foglalt felhívást, hanem egyedül az, hogy a szóban levő feltétel bekövetkezett-e? Minthogy a 9 és 107-a csatolt okiratokkal bizonyítva van, ami egyébként a felek közt nem is vitás, hogy a tervezett vizszabályozó társulat megalakulása jóvá nem hagyatott, ennélfogva alperes ahhoz a nyilatkozatához, amelyet a bérletmeghosszabbitást illetően a felperes és jogelődeinek feltételesen tett, a feltételnek időközben történt meghiúsulása miatt többé kötve nem volt, és igy nem volt kötelezve arra sem, hogy a felperessel és jogelődével a meghosszabbítási szerződést megkösse, miután pedig ekként a szerződés a felek közt létre jött, azt az alperes meg sem szeghette, következéskép felperesnek erre alapított kártérítési keresete jogos alappal nem bír, miért is az első biróság ítéletének a megváltoztatása mellett felperest keresetével teljesen elutasítani stb. kellelt. A m. kir. Kúria (1904. ápril 13-án 3824. sz. a.) A másodbíróság Ítélete helybenhagyatik stb. Indokok: Köztudomású, hogy szerződés a kir. kincstárral csak írásban köthető és hatályba csak akkor lép, ha az illetékes felsőbb hatóság részéről jováhagyatik; minthogy pedig jelen esetben a felperes részéről vitatott szerződés Írásba nem foglaltatott s az arra hivatott pénzügyminiszter által jóvá nem hagyatott: a szerződés jogérvényesen létrejöttnek nem tekinthető. De külömben is a 7- a. p. ü. min. rend-.ben alperes részéről kifejezetten kijelentett, hogy ha felperes és jogelőde nem hajlandók saját költségükön átvonuló csatornaszakaszt építeni, akkor a bérlet meghosszabbítására sem most, sem jövőre nem számithatnak. Alperes részéről tehát az emiitett csatornaszakasznak felperes és jogelőd e költségén való kiépítése oly lényeges ügyleti alkatrésznek tekintetett, mely nélkül a bérlet meghosszabbítása iránti szerződést meg sem kötné. Önként következik ebből, hogy ennek a kikötése alperes részéről abban a feltevésben történt, hogy a kérdéses csatornaszakasz kiépítése ugy, amint az a 7- és 27- okiratokban körülírva van, tehát a két Béga közt tervezett belvizlevezető társulat kötelékében és annak tervei szerint lehetséges. Alperesnek ez a feltevése azonban nem teljesült, mert a 97- a. okirat szerint előbb ugyancsak a társulatnak a tervezet szerint való megalakításától tagadtatott meg, a jóváhagyás utóbb azonban, amint a 107- a. okiratból kitűnik, magának a társulatnak megalakítása sem engedélyeztetett. Igaz ugyan, hogy a 107- a. okiratban a földmivelési min. azt is kijelentette, hogy a szándékolt belvizlecsapolási munkálatok kivitele céljából társulat alakítására szükség nincs, hanem a tervbe vett szövetkezés feltételei az cndedélyokmányban is megállapíthatók; ámde felperes azt sem bizonyította, hogy a szövetkezés as érdekeltek közt létrejött; e nélkül pedig nyilvánvaló, hogy a vízlevezető csatorna egy szakaszának magában való kiépítése merőben céltalan, s épp ezért a társulat alakításának megtagadása, illetőleg a szövetkezés létrejövetele az ügylet lényeges alkatrészének teljesítését tette lehetetlenné. Minthogy pedig az esetben, ha az ügylet oly lényeges részének teljesítése válik lehetetlenné, mely nélkül az ügylet sem köttetnék meg, magát az ügyletet is hatálytalanná teszi, kétségtelen, hogy alperes az ügylet megkötése előtt bekövetkezett eme lehetetlenség következtében a.keresetben felvett alapon jogokat nem érvényesíthet, stb. Kereskedelmi, csöd- és váltó-ügyekben. A kereskedelmi eljárás alá tartozó per nem a kivételes Írásbeli eljárás (Keresk. elj. 21. §), hanem az ezen eljárásban rendesen alkalmazott jkvi eljárás szerint tárgyaltatott. Ezen eljárásban pedig a fél halasztási kérelmére a biróság a perbeszéd jkvbe iktatására határnapot tüz ; a jkv. pedig a keresk. elj. 17. §. 2. bekezdése szerint a pertári hivatalos órák alatt mindaddig nyitva tartandó, mig a tárgyalás be nem fejeztetett, ami annyit tesz, hogy a perbeszéd kitűzött határnapon mindaddig beiktatható a jkbe, amig a pertári hivatalos órák le nem jártak. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy felperes a viszonválasz beiktatása előtt az ügynek itélet alá terjesztése iránti kérelmet terjesztett elő ; mert a polg. tvk. rendtrs. 143. §. 1. bek.-ben foglalt rendelkezés itt alkalmazásba nem jöhetvén, az annak 2. bek.-ben foglalt jogkövetkezmény sem állhat be. A prts. 143. §. 1. bek.-ben foglalt rendelkezés u. i. csak az írásbeli eljárásban adandó periratokra inem pedig egyúttal a jkvi eljárásban beiktatandó perbeszédekre isi vonatkozik, a melyet a keresk. elj. 22. §-a is csak a 21, íj. érteim, elrendelhető írásbeli eljárásra vonatkozóan mond irányadónak. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. biróság (1903. máj. 29-én 14,560. sz. a.) Hedvig H. ügyv. ált. képv. Sz. Lajosnénak Sch. G. dr. majd Simon J. ügyv. ált. képv. H. Francescó és társai ellen okirat érvénytelenítése ír. keresk. perében következőleg itélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Felperes keresetében azon az alapon kéri a B. a. okirat alapján vállalt kötelezettségének érvénytelenné nyilvánítását, hogy az alperes cég egyik tagja F. B. azzal a ravasz fondorlattal vette őt reá ezen kötelezettség elvállalására, hogy megfelelő ellenértékű borok szállítását ígérte, ilyeneket azonban nem szállított. De alperes tagadásával szemben felperes nem bizonyította az említett ravasz fondorlat fenforgását, mert az általa bizonyítékkal felhívott tanuk közül a kihallgatott F. H. dr. és K. L. azon ténykörülményről amelyekből felperes a ravasz fondorlat fenforgását következteti, mit sem tudnak. F. Á. pedig, annak lakását felperes a kitűzött határidő alatt be nem jelentvén, a 122,345 sz. végz. érteim, mellőztetett: ennélfogva a kereslet alapjául vett, de nem bizonyított ravasz fondorlat alapján nem lévén helye a szóbanlevó jogügylet érvénytelenné nyilvánításának; felperest keresetével elutasítani stb. kellett. A per eldöntésénél nem jöhettek figyelembe ugyancsak az érvénytelenítés okául felhozott azok a kereseti előadások 1., hogy a B. a. okirat nem fogadható el perrendszerű bizonyítékul; 2., hogy felperes nem kapta meg azon árukat, amelyeknek vételára, mint már fennállónak elismert tartozás fejében kötelezettséget vállalt, mert sem a bizonyítékul szolgáló okirat hiányossága, sem az a körülmény, hogy a másik fél szerződési kötelezettségnek eleget nem tett, a létre jött jogügylet érvénytelenítésére alapul nem szolgálhat. A bpesti kir. itélő tábla (1904. január 12-én 2395. sz. a.) az első biróság ítéletét megváltoztatja és kimondja, hogy a B. alatt a keresethez másolatban N. B. a. pedig a perhez eredetben csatolt kötelezvény tartama szerint a kiállító felperes által elismert az a kötelezettség, hogy ő alperesnek áruk vételára fejében 1500 frttal adósa, felperest nem terheli és ehhez képest alperest annak tűrésére kötelezi, hogy az említett okirat alapján a Bpest főv. pesti részének 13228. sz. tkvi. betétben a felperes tulajdonaként felvett ingatlanra C. 11. sorsz., 27,100 sz. végzéssel alperes javára 1500 frt. tőke, ennek 1899. okt. 2-tól járó 6% kamata és 150 frt. költség átalány erejéig bekebelezett jlgjog jelen itélet kézbesítését követő 15 nap elteltével végr. terhével végreh. utján kitöröltessék, stb. Indokok: Felperes keresete lényegileg annak megállapítására irányul, hogy a B. a. okirat tartama által megállapított az a kötelezettség, mely szerint elismerte, hogy alperes cégnek áruk vételára fejében 1500 frttal adósa és hogy ezt az összeget hitelező cégnek az 1900. június 1-én megfizetni köteles, őt nem terheli.