A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 3. szám - A perben meg nem állapított ügyvédi díj érvényesítése

Huszonharmadik évfolyam. 3. szám. Budapest, 1904 január 17. Szerkesztőség: J{ T f\ Előfizetési arak JOG V., Rudolf-rakpart 3. az. «»> S I $ 6 <V Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre _ 3 korona Kiadóhivatal: (M.IÓ« MAGYAR ÖGTVEDI KOZLONT) ¥ÉL „ _ 6 . V Rudolf-rakpart 3 az 1Z ""^G^ ÉRDEKEIM KÉPTISELETÉRE. Á MAGYAR CGYTÉDÍ, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR [ÖZLÖSÍE. EgéM . _ ia • Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják „, . . . . , . . RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. Az előfizetési pénzek Kéziratok vissza nem adatnak. ' ' Hryvídet legcélszerűbben bármectesen Megrendelések, felszólalások a ooaiautalványnjral kiadóhivatalhoz intézendők. Megjelen minden Vasárnap. v küldendők. TARTALOM : A perben meg nem állapított ügyvédi dij érvényesítése. Irta Csipkés Árpád, csíkszeredai tszéki biró: — Költség a járásbirósági ügyekben. Irta Révész Ernő dr. szabadkai ügyvéd. — Széljegyzetek a modern ügyvédséghez és a magyar ügyvédi kérdéshez. Irta A d m e t o Géza dr. budapesti ügyvéd, volt jogtanár. — Sajtóeljárásunk és annak lejlödése. Irta Ü d ö n fi Miksa dr., budapesti ügyvéd. -- Belföld (A Magyar Jogászegylet ülése) - Vegyesek. TÁRCA: Jogbölcselkedés. Irta Bárány Gerő dr. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. A perben meg nem állapított ügyvédi díj érvényesítése. Irta CSIPKÉS ÁRPÁD, csíkszeredai kir. törvényszéki biró. Az ügyvédnek a fél képviseletével felmerült dijai, ha fel vannak számítva, az 1868 : LIV. t.-c-nek a gyakorlatban annyiszor idézett 252. §-a szerint a perben «a fél irányában megállapitandók, akár nyerte, akár veszítette a fél a pert». Ezt a §-t a sommás eljárásban alkalmazni rendeli az 1893: XVIII. t.-c. 108. §-ának 3. bekezdése, de alkalmazást nyer az a kereskedelmi eljárásban a3,269''1881. sz. igazs. rend. 2 §-ában és a váltóeljárásban a 2,851/1881. sz. igazs. rend. 2. §-ában foglalt általános hivatkozás szerint; a községi- és" békebirói eljárásban pedig, jóllehet az 1877: XXII. t.-c. ilyen hivatkozást nem tartalmaz, ennek 36. §-aa 2-ik bek.-ben megengedi a 35. §. szerint meghatalmazott dijainak és költségeinek a fél ellenében való megállapítását, sőt ezt ez esetben a meghatalmazott <(követelheti». Különbséget nem tesz, hogy vájjon a per ítélettel vagy végzéssel nyert-e befejezést és hogy vájjon ezen utóbbi pergátló kifogás, illetőleg akadály, perletétel, egyesség. megszüntetés iránti kérés vagy szünetelési határidő lejárta folytán keletkezett. A felszámítás azonban lényeges feltétel, éspedig a sommás eljárásban is, mert az 1893 : XVIII. t.-c. 108. §-ának 2. bek. a fél költségeire nézve az ellenféllel szemben, nem pedig az ügyvéd dijaira nézve a saját fele irányában engedi meg, hogy aa bíróság az összeg megállapításánál a lefolyt eljárásból ismert adatokat figyelembe vegye.» Ide vonatkozó felsöbirósági kijelentések : az ügyvédi járandóság csak akkor állapitható meg, ha felszámittatott (Kassai tábla 1897. jun. 10. G. 36. Pécsi tábla 1897 nov. 8. G. 63 Térfi: A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai II. 568.736); az a kérdés, hogy valamely kiadás vagy eljárás dija a perben megállapított dijban benfoglaltatik-e, attól függ, hogy a perben felszámittatott-e (Szegedi tábla 1901 márc. 27. G. 24. u. o. V. 665.); az ítéletben csak a felszámított dijak és kiadások állapithatók meg az ügyvéd részére felével szemben (Győri tábla 1902. jun. 3 1901. G. I. 24. u o. VI 354.) Más kérdés,*hogy az'ügyvéd működése valamely oknál fogva, tehát: az ügyvéd halála, ügyvédi állásának megszűnte vagy felfüggesztése vagy a meghatalmazás felmondása folytán a per befejezése előtt véget ér: van-e helye dijmegállapitásnak a véghatározat előtt ? Jóllehet a megállapítás, mint a peres ügy végleges elintézésének egyik része, szorosan véve ehhez kell hogy tartozzék : mindazonáltal nem helytelen az a felfogás, amely szerint célszerűség, különösen az ügyvéd, illetőleg örökösei érdekének szempontjából a képviselet megszűntének tudomásul vétele alkalmával helyet foghat. Ez nyer kifejezést a képviseletről lemondás esetére nézve a kir. Kúriának 1890. nov 6-án 6.226. sz. a. kelt határozatában. [Márkus: Felsőbíróságaink elvi határozatai II. 390.) A törvény merev alkalmazása szerint csak két esete volna a perben felmerült ügyvédi dijak "egészben vagy részben való megnemállapitásának ; az, egyik az, amidőn a dijak fel nem számíttattak, a másik pedig az, amidőn a bíróság a Lapunk mai száma megállapítást elnézésből mellőzte. Az előbbi esetben a dijak a per végelinté^ése után utólagos felszámítás utján ama per keretében már nem érvényesíthetők; az utóbbi esetben a b iróság mulasztása helyrehozható. Nem ugyan az 1868: LIV t.-c. 258. §-a, illetőleg az 1893: XVIII. t.-c. 123 §-a alapján, mert az ügyvédi dijak megállapításának kihagyása név-, számés más efféle nyilvánvaló hibák körébe nem tartozik, hanem vagy ugyanazon bíróság által a sommás eljáiásban hozott ítélet után kérelem folytán az 1893. XVIII. t.-c. 124. §-a alapján, tekintettel arra, hogy a perköltséghez számittatnak a képviselők dijai is, vagy a felsőbíróság által, ha e részben perorvoslat használtatott. Azonban a joggyakorlat már tágított a korlátokon. Ma már el van ismerve a bíróságnak az a joga, hogy az ügyvéd nyilvánvalóan alaptalan és céltalan perbeli működésével szemben a törvényesítést megtagadja és az ügyvédi d'jak megállapítását egészben vagy részben ebből az okból kifejezetten mellőzze. Ezzel a joggal a bíróságok élnek is, mindig rámutatva azokra a körülményekre, amelyek az ügyvéd működésének jutalmazására való méltatlanságát feltüntetik. Már a legfőbb Ítélőszék 1877 máj. 15. 3,650. sz. a. kijelentette, hogy «a peres felek ügyvédjeinek munkálatai oly meddők és tökéletlenek, hogy azokdijazásra méltóknak nem találtattak, márpedig az 1868 : LIV. t.-c. 252. §-ához képest az ügyvédek munkad:jai saját feleik irányában hivatalból csak azok minőségére való tekintettel állapithatók meg.» (D. r. f. XVIII. 64.) Továbbá a felsőbíróságok számos esetben kimondották, hogy a helytelen vagy hiányossága miatt visszautasított perorvoslatért, törvény által kizátt jogorvoslati beadványért ügyvédi dij nem állapitható meg. (Fabiny—GottlW. 192., továbbá Térfi 1:2., 112., 133., 238. II: LIV , III: XXXVII. IV : XL.. V: XL, VI : XLV. alatti számos határozatok.) Különösen pedig : «az ügyvéd csak kellő szakértelemmel végzett munkálat után követelhet díjazást vagy költségtérítést)) (Marosvásárhelyi tábla 1902 febr. 11. G. 1. Térfi VI. 501.), valamint: «az ügyvéd fele ellenében oly ténykedései álapján számithat fel d'jat és költséget, amelyek a jog célirányos érvényesítésére szolgáltak*. (Bp. tábla 1902 máj. 7. I. G. 28 Térfi: VI. 213.) Van egy igen érdekes eset, amelyben a bíróság helyzete egyáltalán nem könnyű. Megtörténik ugyanis, hogy a sommás perben személyesen meghallgatott peres fél, kifogást tesz ügyvédjének működése ellen, pl. azt állítja, hogy a pert az ő határozott utasítása ellenére nem szüntette meg, hanem tovább folytatta, ami által fölösleges költségtöbbletet okozott, ez okon tiltakozik a dijak egy részének mggállapitása ellen; ennek folytán a meghatalmazó és meghatalmazott között vita keletkezik. Ez a vita már csakis kontradiktorius eljárás, esetleg bizonyítás után oldható meg, ami pedig olyan perben, ahol a fél és a képviselő egymás mellett egy harmadikkal állanak szemben, helyet nem foghat, annak keretébe nem tartozhatik. Másfelől az is szükségesnek mutatkozik, hogy a meghatalmazó érvényesíthette azokat a kifogásokat, amelyeknek valósága esetében a meghatalmazott dijra nem tarthat igényt, ezt a jogát pedig a bíróság által történt megállapítás után esetleg elveszítené, mert a meghatalmazott a kifogások ellenében sikerrel hivatkozhatnék a szabályszerű megállapításra, amely vita tárgyává többé már nem tehető. Nem marad más mód hátra, m;nt az, amely szerint a bíróság ily esetben az ügyvéd munkáját megbecsülne, anélkül, hogy annak diját a fél irányában megállapítaná és ezáltal, minthogy a törvény a kifejezett perreutasitást nem engedi meg, erre, ha nemis egyenesen, célozva és módot nyújtana arra, hogy a meghatalmazó a felszámítást, amelyet már neheztelt, annak idején megtámadhassa és egészben vagy részben megdönthesse. Ez az eljárás szokatlan ugyan, de az anyagi igazság elérésére teljesen alkalmas. Ha a bíróság a perben az 1868 : LIV. t-c. 252. §-a értelmében «az ügyvéd dijait saját fele irányában még meg nem 12 oldalra terjed.