A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

223 fogva feladatuk magaslatait állnak. Nem fér kétség hozzá, hogy személyi kérdésben jelentéseik, információik lehetőleg tárgyilagosak, alaposak, biztosak és igazságosak. És erre — érezvén a felelősség egész súlyát — törekszenek is. De voltak és most is lehetnek és bizonyára lesznek, (meglehet a jövőben nagyobb számmal) elnökök, akik kevésbbé vagy már velük született gyengeségüknél fogva egyáltalán nincsenek, illetve nem is lehetnek áthatva állásuk nagy fontosságának a tudatától. Akik állásuk tekintélyét nem a saját egyéniségük súlyában, hanem minden komoly tartalmat nélkülöző külsőségekben, üres formaságokban cs hódolatok fogadásában keresik; feladatuk megoldását pedig nem a komoly, — s viszonyaink között igen súlyos — nagyobb tudást feltételező és folytonos tanulmányozást igénylő itélöbirbi teendők ellátásában, a jogszolgáltatásnak a tanácsi/lesekben való irányításában, a nagy fontossággal biro egyöntetűség ellenőrzésében és a juiisdictio színvonalának emelésében, hanem a bíróságok ügykezelésének a megvizsgálásában, a bíráknak statisztikára vak) dolgoztatásában, nyilvántartási naplók szerkesztésében, kimutatások összeállításában, statisztikai adatok gyűjtögetésében és csoportosításában, szóval irodaigazgatói teendők teljesítésében találják. Gyengeségük érzetében barátai a titkos információknak, pletykáknak. Ezek hatása alatt állanak. A felfelé való alkalmazkodás előttük elsőrendű minősitvény. De a fáma szerint volt olyan elnök is, aki mint jogász szükkaliberü ember volt. De gőgös és nagyon hiu. Aki hiúságát — bár öntudatlanul — megsértette: veszve volt. Lehanyatlott a magas piedesztalról a porondra. Nem válogatva az eszközökben, azt mondhatnók: furkós bottal verte agyon. Ezek az elnökök már nem képesek felemelkedni annak a magaslatára, ahol a bírák tevékenységét, annak kvalitását megítélni kell: információik, jelentéseik amazokéval éppen ellenkezők. De az sincs kizárva, hogy az elnöki jelentések, információk esetleg az elfogultság, rosszakaratnak vagy protekciónak a szüleményei. A kor- illetve raugidősbség, mely más kultur-államokban a kineveztetésnél és előléptetésnél legfontosabb tényezőként esik a mérleg-serpenyőbe: hazánkban sulylyal nem bír. A társasbiróságok kebelében alakított kijelölő bizottságoknak a sérelem elhárítása módjukban nem áll. Eljárásuk inkább sablonszerit üres formalitás. Egy elnökről beszéli a «fáma», hogy egy ünnepélyes alkalommal azt a kijelentést tette, hogy : «az ő hatósági területén csakis olyan biró nyerhet alkalmazást, akit ő saját egyéni bírálata es meggyőződése szerint alkalmasnak tart. A kijelölő bizottság propoziciója által magát megkötöttnek nem tartja. Innen van az, hogy a kijelölő bizottság prepozíciójától eltérően nem az első helyen, hanem a harmadik helyen javaslatba hozott vagy olyan neveztetik ki, aki ajánlva sem volt A javaslatra épített vérmes reményeket halomra dönti a hivatalos lap. Ha a «fámának» hitelt adnának : szánnánk a juszticiát, sajnálnánk a bírákat! Egy biró, aki a törvényeket tisztelni és ezek értelmében eljárni köteles: ilyen autokratikus hangon — mégha ugy gondolkodik is — nem beszélhetett. Beteges túltengése volna ez a reá ruházott hatalom érzetének. Nevetségessé tétele volna ez az állások pályázat utján való betöltésének. Frivol arculcsapása volna ez a kijelölő bizottság intézményének, a bizottság eljárásának és határozata erkölcsi súlyának. Ignorálása volna ez az igazságügyminiszter jogának vagy kérkedés a miniszter bizalmával, akit egyedül terhel a kinevezésekért a felelősség. * * * Az igazságügy-miniszter a kinevezéseket és előléptetéseket rendszerint a felügyeleti hatóságoktól nyert információkra alapítja, de azokat a nyert információktól függetlenül, saját tetszése és belátása szerint is eszközöltetheti és ez utóbbira több esetben azért van utalva, mivel — különösen magasabb bitói állásokra —a kijelölt vagy önszántából jelentkező egyes bírákra, azok személyes tulajdonságaira, rátermettségükre vonatkozóan nyert hivatalos információkat teljesen megnyugtatóknak nem tartja. De az utóbbi esetekben szokás szerint igénybe vett magánúton szerzett információk sem szolgáltatnak megnyugtató és biztos támaszpontot. Ezekben az esetekben az ostrom elkerülhetetlen. A teljesen érdekellenes erős harcokból olyan ntinősitvények kerülnek ki, amelyeknek mérlegelt végeredménye az illetők mindegyikének a kvalitását a legelőnyösebb és leghátrányosabb s zinben tünteti fel. Tessék választani! Igazság az: hogy a birák kvalitásának a megítélésére nincs megnyugtató, biztos «ismérv» ? A kineveztetések és előléptetések egész trendszere * (?) ma pusztán egyéni hangulatokon alapszik. És ez a szervezeti- tökéletlenség és ennek a processusa hoz felszínre azután olyan kmeveztetéseket, amelyek számtalan esetben teljesen nélkülözik a megkívántató ethikai alapot; következményeikben károsak, nem egy esetben pedig valósággal nevetségesek is. E «nyaklón nélkül való kineveztetések és előléptetések a rangfokozatban melőzöttek hosszú vonalát hozza erős hullámzásba. Százakban kelt fájó érzést és elkeseredést; százakból öli ki a nemes ambíciót, a munkakedvet és a nehéz feladat megoldásához szükséges buzgó törekvést. Végeredményében pedig a birói kar elkeseredésére cs szellemi niveaujának fokozatos csókkenésére vezet. ( Vége követk.) Belföld. A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről. Tűzkárok. Tűzkárok tekintetében az 1902. év valamivel kedvezőtlenebb volt ugyan az előző évnél, de legalább a tűzkárok nagyságát tekintve, jóval kedvezőbb mint az 1896—1900. évek átlagában. Tűzvészek által megkárosittatott 1902-ben 6707 község, 38 községgel kevesebb, mint az előző évben, de 197 községgel több, mint az 1896—1900. évek átlagában. Az összes tüzesetek száma 16.891 volt, 686 tűzesettel több, mint az előző évben és LŐ04 tűzesettel több, mint az 1896 — 1900. évek átlagában. Viszonylagos számokban kifejezve, tűzvészek által megkárosittatott : az 1896 — 1900. évek átlagában az összes községek 43É31°/0-a. 1901- ben 4510, 1902-ben 44-95°/0; esett átlag 100 megkárosult községre az 1896 -1900. évek átlagában 230, 1901-ben 240, 1902- ben 252 tűzvész, 10 négyzetkilométerre az 1896—1900. évek átlagában 047, 1901-ben 050, 1902-ben 052 tűzvész, végül 10.000 lélekre az 1896- 1900. évek átlagában 7'9K, 1901-ben 842, 1902-ben 8-62 tűzvész. Ugy a károsult községek, mint a tüzesetek számát illetőleg a társországok viszonyai állandóan jóval kedvezőbbek, mint az anyaországéi, igy az 1902. esztendőben az annyaországban tűzvész által megkárosodott az összes községek 46,47°/0-a, esett 100 megkárosult községre 262, 10 négyzetkilóméterre 0-45, 10.000 lélekre 8'95 tűzvész, ellenben a társországokban az összes községeknek esak f36,77u/0-a károsodott meg, és esett száz községre 181, 10 négyzetkilóméterre 0'37, 10.000 lélekre 6*35 tűzvész. A viszonyok a tűzvészek által károsodott községek számát illetőleg sem az anyaországban, sem a társországokban nem látszanak javulni. A tűzkárok okai. Szociális szempontból kiváló jelentőséggel bir a tüzesetek okainak kiderítése, sajnos, hogy a tűz oka a tüzesetek túlnyomó számánál nem deríthető ki minden kétséget kizárólag. Így 1901-cen az összes tüzeseteknek csak 3T68, 1902-ben pedig 3Ó"62%-ánáJ volt minden kétséget kizárólag a tűz oka megállapítható, mig 46-7 7, illetőleg 48'07°/o-nál csak vélelmeztetett, 21'55, illetőleg 21 •'SÍ °/„-nál pedig egyáltalán ismeretlen maradt. A tűz okai állandóan első helyen áll a gyújtogatás, 1901-ben 5,707 esetben, az összes tüzesetek 35.22°/0-ával, 1902-ben pedig 6.257 esetben, az összes tüzesetek 37'O4°/0-ával. Ez a tény mindenesetre sajnálatos annyival inkább, mert a helyzet nem hogy javulna, hanem inkább rosszabbodni látsz'k.Megjegyezzük egyébként, hogy a gyújtogatás ténye 1901-ben csak 1.414, 1902-ben 1.497 esetben volt kétséget kizárólag beigazolható, a többi esetben vélelmeztetett. Az öngyujtásoknak, ezen erkölcsi szempontból leginkább kárhoztatandó tüzokoknak száma csekély. 1901-ben 21 bebizonyított, 114 vélelmezett, 1902-ben pedig 24 bebizonyított, 81 vélelmezett. Kétséget nem szenved azonban, hogy az ismeretlen ok folytán keletkezett tüzesetek számának tetemes része az öngyujtásokra s a gyujtogatásra esik, tehát a valóság tulajdonképpen még szomorúbb, mint az adataink által feltüntetett kép. Igen sok esetben gyermekek játéka, stb. gyújtóval vagy egyéb hanyagság vagy gondatlanság okozza a tüzeseteket; igy 1901-ben és 1902-ben az első ok folytán 1,708, a második ok folytán 1901-ben 2,982, 1902-ben 3,238 esetben támadt tűzvész. Jelentékeny számmal szerepel ok gyanánt a világító szerrel való oktalan bánásmód, továbbá a villámcsapások is. A számos kedvezőtlen tény mellett tüzkárstatisztikánk kedvező oldalt is mutat, amely döntő sulylyal esik a mérlegbe s 1