A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 30. szám - A kormány jelentése az ország biztosítási ügyéről

224 A JOG a^tény az, hogy a tiuvészek pusztító hatása általában csökken, ' ami kétségtelenül a tűzrendészet tökéletesbülésére vehető vissza I Az utolsó négy évet tekintve, a kép így alakul Z 3 íj 2 "5 J2 U Ml, - -.-Í ^ «! 5 •5 S-S S s ^ A korona épületej^öifezes ss$ma 2,27á »,47Ó '<£*lÍSí« - £ ti £ = < 2 so ' a *" •ü H B ezer koronákba!) 1891). 2,274 30,470 i^f ililSV 38,754 17,019 901). 2,198 28,077 r<m H4.982 15,077 1901- 1,8.8 27,303 721 HQ.4 6 1 ,091 1902. 1,839 23,688 M)2 31,069 13,705 A tüzesetek legnagyobb része a nyári s az őszi hónapokra, július —októberre esik; igy 1901-ben 7,072 tüzeset, az összes tüzeseteknek 43-fi4»/o-a, 1902-ben pedig 7.550 tüzeset, az összes tüzeseteknek 44'74° „-a. Felemlítendő még, hogy 1902-ben 127 emberélet pusztult el a tűzvészek alkalmával. ' (B. és K. I.) Vegyesek. Ügyvédi meghatalmazás nem tárgya kicsomózásnak, ezért nem jár kicsomózási költség. Igy határozott a budapesti kir. törvényszék felebbezési tanácsa. A járásbirósági ügyvitel szabályai 82. §-a értelmében igy szól az indokolás - különösen annak negyedik bekezdése helyes értelmezése szerint, tárgyalás és a felek megidézése csak olyan irat kiadása kérdésében szükséges, a mely mint bizonyíték, a per kimenetele szempontjából figyelembe jöhet, vagy magával a peres kérdéssel, mint védő vagy támadó eszköz bármi összefüggésben van. Kétségtelen, hogy a peres fél által perbeli képviselője részére kiállított ügyvédi meghatalmazás ilyen iratnak nem tekinthető, következőleg annak kiadása a fentebb idézett S-ban meghatározott eljárás tárgyát nem képezheti, annál kevésbé, mert az ügyvédi meghatalmazást magában foglaló irat eredetije az 1874 : XXXIV. t.-c. 44. ij-a utolsó bekezdése szerint nem a megbízót, hanem a megbízott ügyvédet illeti. Mindezeknél fogva az ügyvédi meghatalmazás kiadásával felmerült költségek a perköltségben marasztalt ellenfelet sem terhelhetik, amiért is a kir. járásbíróságnak a kiadása költségeit kölcsönösen megszüntető határozatát, minthogy azt az alperes felfolyamodással nem támadta meg, ezekből az okokból helyben kellett hagyni. (1904. évi január hó 20-án I. K. 271.) Javitó-intézeH ügy. Az 1902. évben megnyílt kassai javítóintézettel együtt a mult év folyamán 5 javitó intézet állott a jogrend szolgálatában. E javítóintézetekből az év folyamán 93 növendék vált ki, mégpedig az aszódiból 40, a kassaiból 1, a kolozsváriból 13, rákospalotaiból 9, a székesfehérváriból 30 nqvendék. A rákospalotai leány-javító intézetből elbocsátott 1^ növendéket, kivéve a többi mind fiu. 79 magyar anyanyelvű, 82 törvényes származású volt az elbocsátottak közt. Mind két szülője élt 42 növendéknek, egyik sem 14-nek, csak apja 11-nek, csak anyja 28-nak. Befogadásuk előtt lö-an iskolai tanulók voltak, 39-en mesterséget tanultak, 26 mással, 12-cn semmivel sem foglalkoztak. Azok közül, akik nem a maguk keresetéből éltek, 11-nek az eltartója értelmiségi keresetű volt, 21-é kereskedő vagy iparos, lfi-é napszámos vagy cseléd. írni-olvasni 13 növendék kivételével mindannyian tudtak. 2ö-an már előzőleg büntetve voltak, 4ő-en szülő, gyám vagy hatóság kérelmére, 48-an Ítélet alapján, még pedig 44-en vagyon ellen, 4-en testi épség ellen elkövetett bűncselekmény miatt hozott itélet alapján kerültek az intézetbe, közülök 53-an 14—18 éves, 39-en 10—14 éves korban; a befogadáskor 10 évesnél fiatalabb csak egy növendék volt. Kilátási dijat csak öten fizettek. A 88 kísérleti elkülönítésben volt növendék közül 44-nek a kísérleti elkülönítése 1—8 napig tartott, ugyanennyi növendék volt 8 napon tul tartó elkülönítésben. Az intézetben töltött idő alatt mindössze 26-an kerülték el a fegyelmi büntetést, a többi 07 növendék összesen 465 ízben részesült büntetésben. ö2-en ipar, 31-en mezei, 11-en egyéb munkával foglalkoztak s 78-an 50 koronán alul maradó, 9-en ennél nagyobb összegű munkajutalomdijra tettek szert. Legnagyobb részük, számszerint 53 növendék 2—5 évet töltött az intézetben, 5 éven tul 17 növendék tartatott benn, 11 növendék 1 évig, 12 egy-két évig volt az intézett lakója. 11 növendék 2<» éves korának elérte miatt, 62 növendék kísérleti kihelyezés következtében vált meg az intézettől. 12 növendéknél az Ítéletben megszabott idő, illetőleg a szülői vagy gyámi kötelező nyilatkozatban megjelölt határidő járt le, 8 esetben egyéb körülmény volt a kiválás oka. Ezen adatok nem az összes javitó-intézeti növendékekre, hanem csupán azokra vonatkoznak, akik az 1902. év folyamán a javító-intézetekből szabadultak. A javitó-intézetekben elhelyezett növendékek személyi viszonyairól a következő főbb adatok tájékoztatnak: összes javitó intézeteinkben az 1902. évben <U8 növendék fordult meg: 579 flu, 69 leány. 541-cn törvényes, 170-en törvénytelen származásúak voltak. Mindkét szülője 265 növendéknek volt életben, egyik se 73 növendéknek, csak apja 94, csak anyja 216 növendéknek. Városi lakós volt 441, falusi 204, kóbor három növendék. 10 évesnél fiatalabb volt 53, 10—15 éves 358, 15—20 éves 237 növendék. A befogadástj megelőzőleg büntetve volt 194 növendék, Mégpedig í,!l rendőri, 95 birói uton. Szülő vagy gyám kérelmére 317-en, hatóság kérelmére llü-an, rendőrség kérelmére 46-an; itélet alapján 169-en nyertek befogadást. Egész vagy fél ellátási dijat 25-en fizettek, a többi 623 növendék ingyenes nevelésben részesült. Igazságszolgáltatási szervezetünk 1902-ben. Az 1902. év folyamán a kir. Kúria, 11 tábla, 07 törvényszék, 385 járásbíróság, a koronaügyészség, 11 főügyészség és 65 ügyészség állottak a jogrend szolgálatában. Az 1900. évi népszámlálás adatait véve alapul, 4,214 négzetkilóméterre és 251,320 lakosra esik egy törvényszék; járásbíróság minden 733 négyzetkilóméternyi területre és 43,730 lákósra jut. A telekkönyvi hatósággal felruházott járásbíróságok száma 272-ről 276-ra emelkedett, a javító-intézetek száma pedig az 1902. év folyamán megnyílt kassai javító-intézettel négyről ötre. A közjegyzői kamarák száma 11, az ügyvédi kamaráké 28. A birói és ügyészí személyzet létszáma 2,923-ról 2,926-ra, a fogalmazói személyzeté - a joggyakornokok szaporodása folytán — 1,327-ről 1,341-rc emelkedett. A kezelőtiszti segédszemélyzet létszámában - a telekönyvvezetők és segédkönyv-vezetők számának csökkenése folytán — apadás mutatkozik ; számuk 3,201-ról 3,192-re szállt alá. A közjegyzők és közjegyzőhelyettesek és jelöltek száma négygyei szaporodott s az 1902. év végén 274, illetőleg 172 volt. Nagyobb arányú az ügyvédek s különösen az ügyvédjelöltek számának a növekedése; az 1902. év végén 4,922 ügyvéd volt a kamaráknál bejegyezve az 1901. évben gyakorlatot folytató 4,874 ügyvéddel szemben, az ügyvédjelöltek száma meg 2,4ö7 főről 2,803-ra Szaporodott. A budapesti ügyvédi kamaránál 1273 ügyvéd és 971 ügyvédjelölt volt bejegyezve, az összes ügyvédek több mint egynegyede s az ügyvédjelöltek több mint egyharmada. A budapesti ügyvédi kamara választmányának határozatai a kamaránál bejegyzett jelöltek gyakorlata tárgyában. I. A budapesti ügyvédi kamara választmánya 342,1904. és 428 1904. sz. a. hozott teljes ülési határozata 6. pontjának végrehajtása tárgyában közhírré teszi, hogy minden egyes ügyvédjelölti bejegyzés, illetve iroda-változtatás iránti kérvény beadása alkalmával köteles a főnök a következő nyilatkozatot két tanú jelenlétében kiállítani : Nyilatkozat. Alólirott budapesti ügyvéd, a budapesti ügyvédi kamara választmány d nyak 342',9l)4. és 428/91)4. számit teljes illési határozatához képest, ezennel ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy . akinek az ügyvédjelöltek lajstromába való felvétele kérelmeztetik, tényleg és állandóan Budapesten lakik, egész idejét a szokásos irodai órák alatt a joggyakorlatnak szenteli és hogy sem állami, sem más közszolgálatban nem áll. Kelt: 190 hó n. Előttünk, mint tanuk előtt: ügyvéd. Ilyen nyilatkozatok a kamara irodájában díjtalanul kaphatók. A választmány ezen rendelkezése 1904. május 15-től lépett életbe. II. A budapesti ügyvédi kamara 342/1904. sz. teljes ülési határozatának 5. pontja értelmében az Ügyvédi Kamarai Közlöny 3. száma közölte a budapesti ügyvédi kamarában bejegyzett ügyvédjelöltek névjegyzékét a főnökök feltüntetése mellett. Ezen jegyzéknek tüzetes átvizsgálása alkalmával a választmány, ismerve a budapesti ügyvédi kar viszonyait és a kamaránál bejegyzett ügyvédek egyéni körülményeit, irodájuknak forgalmát és kereseti viszonyait, azt tapasztalta, hogy sok ügyvédjelölt van bejegyezve a kamaránál, aki nincs, illetve nem lehet tényleges gyakorlaton. Éhhez képest a választmány 900/1904. sz. határozatával elrendelte: a) hogy a budapesti ügyvédi kamara ügyvédtagjai az Ügyvédi Kamarai Közlöny utján nyomatékosan felhivandók, hogy mindazon ügyvédjelölteket, akik nincsenek tényleges joggyakorlaton, akik nem szentelik a szokásos irodai órák alatt teljes idejüket egészen s kizárólag a joggyakorlatnak, akik netalán állam vagy más közszolgálatban állanak, az ügyvédjelöltek jegyzékéből töröltessék, mert a kamara választmánya az ilyen színleges bejegyzések megállapítása esetén a törvény teljes szigorát fogja alkalmazni ugy ugy illető főnökökkel, mint az ügyvédjelöltekkel szemben. b) a választmány a hatályosabb ellenőrzés eszközlése végett bizottságot küld ki, melynek feladata lesz megjelölni azon utakat és módokat, hogyan lehetne mentől könnyebben és biztosabban a színlelt ügyvédjelölti bejegyzéseket megállapítani. c) A bizottság felkéretett, hogy javaslatait mielőbb készitsc el és mutassa be a választmánynak. A kamara ügyésze pedig utasíttatott, hogy ha tudomására jutnak oly körülmények, melyekből a színleges bejegyzés okszerűen következtethető, haladéktalanul tegye meg a szükséges lépéseket ugy az ügyvédjelölt, mint a főnök ellen. d) Végül utasíttatott a kamara irodája, hogy gyűjtsön statisztikai adatokat arról, hogy a bejegyzésért folyamodó ügyvédjelölt hol végezte főiskoláit, végbizonyítványt hol kapott és jogi szigorlatot hol tett. Ezen statisztikai adatokat a titkár az évi elentésben használja fel. MUAI RÉ&ZVÉNY TÁRSASÁG NYOMDÁJA BUOAPWten