A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 2. szám - Törvény az idegen részvénytársaságokról Franciaországban

A JOG 7 Indokok: A kereset mellett egyszerű másolatban becsatolt és az eredetiekkel való megegyezés tekintetében kifogásolt jogerős határozatokkal meg lett állapítva felperes aratóinak az a joga, hogy munkabérüket felperestől a B. pusztán termett buza, árpa és zab learatásáért a termény illető hányada (arató-rész) helyett készpénzben igényelhetik; ebből a felperes és aratói között fenforgott jogviszonynak az 1898:11. t-c. 72. §. értelmében végleges szabályozására hivatott közig, hatóság által eszközölt megállapításból önként tolyik, hogy felperesnek aratói, az említett gabonanemüekből egyenkint őket illető résznek tulajdonjogát meg nem szerezték és így ez a tüzeset alkalmakor a felperes tulajdona volt. Minthogy pedig a biztosítási kötvény 36. t. sz. a. lévő kivételes intézkedés, mely szerint a biztosítás az aratók tulajdonát tevő részre nem terjed ki, az össz?s termények biztosításával szemben, csak akkor birna foganattal, ha az aratók részöket természetben vették volna ki és ekként az tulajdonukba átment voina, épp ugy, mint a biztosítási kötvénynek ugyanezen tétel száma alatt a telesek tulajdonát tévő részre vonatkozó hasontar:almu intézkedése nem nyerhet alkalmazást és a biztosiiótársasáyot az összes kár megtérítése alól nem menti fel tűzkár esetén, 3bban az esetben, ha a gazdaság felesek alkalmazása nélkül vitetett: alperes a felperes kárának megtérítését nem tagadhatja meg a biztosító kötvénynek 36. t. a. levő kivételes intézkedése alapján, illetve azon az alapon, hogy az elégett gabonanemüek nem a felperesnek, hanem aratóinak tulajdona voltak, egyéb saámba vehető kifogást pedig a kártérítési kötelezettség kérdésépen alperes fel sem hozott, s mert az elsőbiróság a kártérilés összegére nézve még nem határozván, ez a kérdés eldöntendő stb. A m. kir. Kúria (1903. november hó 26-án 257/v. sz. a.) a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az eisőbiróság ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A pernek nem vitás adataiból kétségtelen, hogy felperes arató munkásaival abban egyezett meg, hogy munkabérüket a termés hányadrészében fogja megfizetni, megállapítható továbbá az is, hogy a felperes arató munkásai az aratási munka befejeztével nem vették igénybe az 1898:11. t.-c. 35. §-ban résszükre biztosított azt a jogot, hogy munkabérüket nem a termés hányadrészének természetben való kiszolgáltatásában, hanem készpénzben kövételhessék — aminek folytán az aratókat megillető gabonatermés hányadrésze külön is rakatott. A dolgok ily állásában kétségtelen, hogy ez a külön rakott és időközben elégett gabonarész a biztosítási szerződés 36. p.-ban foglalt azon gabonamennyiség fogalma alá vonandó, mely mint az aratók tulajdonát képező rész a biztosítás tárgyát nem képezte. Nem változtathat ezen megállapítás helyességén az a körülmény, hogy az illető aratók az időközben bekövetkezett tüzkáreset után munkabéreiket készpénzben követelték a fe'perestől és ez nekik az illetékes közigazg. hat. által meg is ítéltetett, mert ez egyrészt nem lehet befolyással a peres felek közötti jogviszony elbírálásánál, másrészt mert a csatolt vonatkozó határozatok szerint felperes kártérítés cimén köteleztetett az elégett hányadrész helyeit annak szerződésileg megállapított készpénzértéket megfizetni, és pedig azért, mert a vonatkozó munkaszerződés érteim, felperes <bármely esetben* volt köteles az arató munkásoknak holdanként 3 frt 50 krt fizetni, és mert a kérdéses részt nekik birtokukba még át nem adván, annak értékét készpénzben annál inkább köteles kiadni, mert kötelességében állott voina azt biztosítani, és mert az aratókat illető járandóság a kicsépeltetés előtt kiszolgáltatottnak nem volt tekinthető. Az eisőbiróság helyesen állapítván meg tehát azt, hogy az elégett gabonamennyiség biztosítva nem volt, helyesen utasította el felperest az alperes kártérítési kötelezettségének megállapítása iránti kereseti kérelmével, miért is a másodbiróság ítéletét megváltoztatni és az eisőbiróság ítéletét az itt felhozott és a benne foglalt ezekkel sem ellenkező egyéb indokolást helyben hagyni kellett. Bűnügyekben. A vádlott részéről a sem. panasz indokaiban emelt alaki semmisségi panasz a bp. 556. §. érteim, a kir. Kúria előtt nem érvényesíthető. ^ A bpesti kir. btő jbiróság (1903 január 10-én B. V. 1902. 1,014/2. sz. a.) szemérem elleni vétséggel vádolt P. József elleni bűnügyben következőleg i télt: Vádlott az ellene emelt szemérem elleni vétség vádja és következményeinek terhe alól a bp. 326. §. 1. p. alapján felmentetik. Indokok: N. L. rendőr az ismeretlen helyen tartózkodó M. Emiha szakácsné kérésére feljelentést tett P. József ellen azért, mert ez m. é. június hó 16-án a Stefánia-uton egy padon M. Emíliának hímvesszőjét mutogatta. Hasonlóan N. V. J. rendőr is feljelentette P. Józsefet azért, mert ez 1903 július 21-én L. Ida j előtt hímvesszőjét kivette és azt kezében tartva L. Idát a Királyutcai fasor és Aréna-ut sarkától az iparcsarnokig követte. A tárgyalás során terhelt azzal védekezett, hogy 1902 június 16-án ' a Stefánia-uton egy padon hímvesszőjét elővette, azt törölgette, mert kankója volt s így ezzel igyekezett nagy fájdalmát csillapítani. Lehet, hogy M. Emília az esetet látta, de más senki arra nem járt, a rendőr sem látta, az 1902 jul. 21-én pedig himvesz- , szőjét kivette és kezével nyomogatta, mert az fájt, de az utcán nem járt senki sem. L. Ida pedig előtte ment. — Terheltnek a védekezését a kihallgatott tanuk sem cáfolták meg s igy miután az utcán a panaszos nőkön kívül más jelen nem volt, terhelt cselekményével közbotrányt el nem követett, amiért is a Btk. 249. §. körülirt vétség megállapítható nem lévén, őt a terhére rótt mindkét rendbeli szemérem elleni vétség vádja stb. terhe alól fel kellett menteni. A bpesti kir.btő tszék, mint II. fokú btö bíróság (1903 ápril 16-án 18,790,B. sz. a.) a kir. jbiróságnak Ítéletét nem felebbezett részében a Bp. 387. §. I. bek. érteim, érintetlenül hagyja, felebbezett részében a bp. 554. §. 2. bek. érteim, a bp. 423. §. 2. bek. alapján, a bp. 385. § 1. a., p.-ba ütk. s a kir. ügyész felebbezése folytán figyelembe veendő anyagi sem. ok miatt megsemmisíti és P. József vádlottat bűnösnek mondja ki a L. Ida és N. V. J, jelenlétében elkövetett s a btk. 249. §-ba ütk. szemérem elleni vétségben és ezért a btk. 249. §. alapján a foganatba vételtől számítandó 2 napi fogházra mint lő- és 1 napi fogházra átvált. 10 K. pénz mint mell. büntetésre ítéli stb. Indokok: A kir. ügyészség azon az alapon emelt vádat P. József ellen, mivel ez 1902 július 21-én reggeli órákban a városligetben az Iparcsarnok melletti, tehát nyilvános helyen hímvesszőjét kivette és azt az arra haladó L. Ida 14 éves tanuló leánynak mutogatta. Vádlott beismerte, hogy a kérdéses napon és helyen jelen volt, s hogy ott hímvesszőjét kivette, de tagadta, hogy azt azért tette, hogy hímvesszőjét mutogassa s azt adta elő, hogy azon időben <kankós> betegségben szenvedett, nagy fájdalmai voltak, s vizelési ingerét nem tudta visszatartani, vizelés végett vette ki hímvesszőjét s azt állította, hogy a vizelés végzése idejében körülnézett és körülötte senkit sem látott. Az I. fokú bíróság azon az alapon, hogy vádlott védekezését a tanuk nem cáfolták meg s hogy a panaszos nőn kivül az utcán a kérdéses időben más jelen nem volt, s igy közbotrányt el nem követett, vádlottat felmentette. A kir. tszék azonban a hit alatt kihallgatott L. Ida azon vallomásával, hogy vádlott őt a királyutcai fasorból kezdve körülbelül 10 percig folyton követte s ez idő alatt hímvesszőjét mutogatta s őt egész a városligeti «Gerbeaud> pavillonig kergette — továbbá ugyancsak N. V. J. rendőrnek hit a. tett azon vallomásával, miszerint ő látta, hogy a fent emiitett helyen és idŐDen vádlott körülbelül 180 mt. hosszú uton L. Idát követte s hol elébe ugrott, hol oldalt ment, a hímvesszője pedig kint volt, vádlott tagadásával szemben is bizonyítottnak fogadta el azt, hogy vádlott szeméremtestét nadrágjából elővette s azt L. Idának mutogatta, annyival inkább is, mert hisz hasonló feljelentést vádlott ellen 1902 június 16-án M. Emilia is tett már, s ezen vád alul csak azon alapon menekült vádlott, mivel M. Emilia feltalálható nem volt. Minthogy pedig vádlott ezen cselekményét az utcán, tehát nyilvános helyen követte el és igy általa közbotrányt okozott, — a bptk. 249. §-ba ütk. szemérem elleni vétségben bűnös. Minthogy ezek szerint a kir. jbiróság a bp. rendelkezését tévesen alkalmazta abban a kérdésben, hogy a vád alapjául szolgált ténykedés megállapitja-e valamely büntetendő cselekmény tényálladékát, s minthogy az I. fokú bíróság a bűnösség meg nem állapítása által a bp. 385. §. 1. a) p.-ba ütk. anyagi sem. okot szolgáltatott, mely a közvádló felebbezése folytán figyelembe veendő: a kir. jbiróság ítéletét a felhívott §§. érteim, megsemmsiteni s a törvénynek megfelelő, azaz marasztaló ítéletet kellett hozni. A büntetés kiszabásánál vádlott büntetlen előélete — enyhítő — az pedig, hogy cselekményét egy 14 éves serdülő félben levő tanuló leánynyal szemben követte el, súlyosító körülményül vétetvén, ezekre tekintettel a kir. tszék a kimért büntetést találta vádlott bűnösségének fokával aránvban állónak, stb. A m kir. Kúria (1903 dec. 3-án 9,766/1902. B. sz. a.J A semmiségi panasznak a B. P. 384. §. 9 p. ra vonatkozó része a bp. 557. §. megfelelő alkalmazásával a 434. §. 3. bek. érteim, visszautasitttatik, a 335. §. 1., a) cj p.-ra vonatkozó része pedig a bp. 337. §. 4. bek. érteim, elutasittatik. Indokok: A kir. ts;ék, mint felebbvit. btő. bíróság Ítélete ellen P. József vádlott és védője a bp. 385. 1. a) és c) p. alapján használt semmiségi panaszt. Az Írásban beadott sem. panasz a B. P. 385. §. a) c) pontjának fenforgását indokolja azzal, hogy a vádbeli tettben hiányozván a nyilvánosság s a sértett egyedül lévén akkor s ott jelen: a btk. 249 §-ban meghatározott szemérem elleni vétség alkatelemei a nyilvánosság és közbotrány okozás hiányoznak; vádlott idült bujakóros állapotban szenvedvén, oly nagyfokú fájdalmai voltak, hogy azok miatt öntudatlan állapotban volt — btk. 76. § — s ekkor azok enyhítése végett vette elő hímvesszőjét, mely utóbbi körülményre nézve a bíróság a bp. 384. §. 9. p.-ba ütk. sem. okot követett el az által, hogy orvosszakértő meghallgatása nélkül hozott Ítéletet. Tekintve, hogy a vádlott részéről a sem. panasz indokaiban különben is elkésve emelt alaki semmiségi panasz a bp. 556. §. érteim, a kir. Kúria előtt nem érvényesíthető: ugyanazért azt a törv. fenthivatkozott rendelkezéséhez képest vissza kellett utasítani. Tekintve pedig, hogy az anyagi sem. panaszpontokat illetőleg, a kir. tszék mint felebbv. btő biróság a bp. 434. §. 1. bek. érteim, a kir. Kúria előtt irányadóul veendő, való tényként megállapította, hogy P. József vádlott a bpesti városligetben 1902 jun. 21-én d. e. 7*/i óra tájban L. Ida és N. V. J. jelenlétében L. Ida előtt hímvesszőjét elővette s azt nyilvánosan botrányt okozó módon