A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 25. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Vége)

A JOG 197 fogja megtagadni. A pervezetés ürügye alatt az ügyvédet a tanuk vagy szakértők kikérdezésében, vagy előterjesztéseiben, perbeszédeiben hatalmi szóval megszakítani, az ügyvéd működésével szemben türelmetlenséget vagy figyelmetlenséget elárulni, — az ügyvédi függetlenség határozott megtagadása még akkor is, ha a/ ügyvéd működése közben tudatlanságot vagy tájékozatlanságot árul el, mivel ilyen esetben mindig egy intézmény érvényesitéséről van szó, mely esetben az intézményt személyesítő egyén teljesen háttérbe szorul. Ahol az ügyvédnek a tárgyaláson első sorban a maga működésének függetlenségeért kell küzdenie és első sorban azt kell megvédenie, ott az egyéni védelemre erejének csak fele marad meg. Emlékezetes még a néhány évvel ezelőtt tárgyalt, nagy sensát'ót keltett G.-féle gyilkossági per, amelyben egy orvosszakértő a védő függetlenségét és tekintélyét a legmegbotránkoztatóbb módon megtámadta. A védő, a budapesti barreau-nak egyik érdemekben megőszült tagja, valóságos titáni harcot vivott védői működésének függetlenségeért és szabadságáért, melyet a bíróság nem akart, vagy nem tudott megvédeni. Az ügyvédi függetlenség intézményes biztosítékai közül legfontosabb az ügyvédi szólásszabadság és az ügyvédi immunitás. Intézményes biztositékként nálunk csak az ügyvédi szólásszabadság van meg, a mennyiben az 1874 : XXXIV. t.-c. (ügyvédi rendtartás) 52. §-a az ügyvédnek megbízója védelmében a teljes szólásszabadságot biztosítja. A teljes szólásszabadság intézményéhez kommentár nem kell, mégis külömbözőképen értelmezték és alkalmazták a gyakorlatban, a szóbeliség folytonos térhódítása folytán azonban ma már határozott javulás tapasztalható. Ujabban az ügyvédi teljes szólásszabadságot az 1896 : XXXIII. t. c. (bűnvádi perrendtartás) Hl 9. §-a negatíve közelebbről meghatározza vagy talán helyesebben mondva, megszorítja. Különösen az az intézkedés, hogy a perbeszéd félbeszakítható, ha tartalma a közrendet vagy az erkölcsiséget sérti, nagyon alkalmasnak látszik a teljes szólásszabadság megszorítására, mert annak a határnak megállapítása, a hol a közrend vagy az erkölcsiség megsértése kezdődik, subjectiv felfogáson alapszik. Utalunk e tekintetben a sociálista perekre a retrográd felfogás a legjámborabb progressióban már a közrend megsértését láthatja, a politikai perekben pedig a politikai pártállás lesz elhatározó a közrend megsértésének subjectiv felfogására nézve, pedig a teljes szólásszabadságnak éppen az ily természetű perekben van igazán nagy becse. A közrend különösen ott, a hol feladata magaslatán álló ügyvédség van, — sokkal kevésbbé lesz veszélyeztetve a teljes szólásszabadsággal, mint a mennyire veszélyeztetve van a közszabadság a szólásszabadság megszorításával. Az ügyvédi rendtartásban biztosított teljes szólásszabadság a bűnvádi perrendtartás fenti rendelkezéséig csakis az 1864: 54. t. c. 118. §-a által volt korlátozva, mely szerint az ügyvédnek illendően és a félnek nem kell agy, mint nálunk — jogszolgáltatási rébuszokat megfejtenie, hogy az illető biró aláírását kiböngéssze. A büntető bíráskodás természetesen csak vétségekre és kihágásokra szorítkozik,azonban requisitio utján itt folyi i nagycbb bűnügyek vizsgálata is. A járásbirósági fogház reám teljesen egy modern kórház benyomását tette, oly tiszta, higiénikus itt minden helyiség. A letartóztatási zárkák tagak, világosak ; az ágyak nappal a falhoz vannak kapcsolva. A rabélelmezés házilag készül és állítólag igen jó és olcsó, — a börtönfelügyelőnek neje főzi az ételt. A kenyér ellenben, amelyet bemutattak, nem volt eléggé kisütve, amin kisérőm nyomban megütközött. A rabok sétatere be van fásitva és az egész sceneria korántsem keltette azt a komor benyomást, melyet egy fogház rendszerint minden szemlélőben ébreszt. Elvégeztük tanulságos körmenetünket és köszönettel távoztam a derék, magyarbarát bírótól, ki egész büszkén fogadta a sok dicséretet, melyet ily mintaszerű bíróság létesítése körül joggal kiérdemelt. Vajha módomban állana egy magyar járásbíróságot vagy törvényszéket is hasondicsérettel illetni. Erre azonban egyelőre még kevés a kilátás. Ha meg is lenne szavazva ugyanazon hitel — hiányzanék az építkezésnél bizonyára két fontos tényező ; az építkezés ellenőrzésére hivatott igazságügyi közegek szakértelme és jó izlése! Ezeket pedig a birói praxis mellett ráadásul bajosan lehet eltulajdonítani. Félek, hogy az újonnan építendő budapesti központi járásbirósági palotánk csakhamar élő tanúbizonysága lesz ezen állitásom valódiságának. Nálunk csak a kaszárnyastilust szeretik honosítani, a bpestí tszéki palota módjára. Bárcsak ne kellene Cassandra módjára jóslatom teljesülését látnom ! Dr. Révai Lajos. a bíróság iránt tisztelettel kell viseltetnie. Ez a rendelkezés azonban most már hatályon kivül helyezettnek tekintendő. Ügyvédi immunitás nálunk nem létezik. Az ügyvédnek működése közben vagy ügyvédi minőségében és ügyvédi működéseért való megsértése vagy tettleges bántalmazása különleges megtorlásban nem részesül. Egy sajnálatos esetből kifolyólag a budapesti ügyvédi kamara ily értelemben felterjesztést is intézett az igazságügyministerhez és e kérdés vagy a büntetőtörvénykönyv novellájában vagy az uj ügyvédi rendtartásban megoldandó, mivel ez követelménye az ügyvédi függetlenségnek és az ügyvéd közjogi állásának. Az ügyvédi függetlenség egyéni vonatkozásaiban épugy, mint intézményes biztosítékaiban a közszabadságnak és egyéni szabadságnak biztosítéka, az alkotmányosságnak kelléke. Azért mondotta a világ legnagyobb autokratája, I. Napóleon, fenkölt gondolkodású, nagy kancellárjának, Cambacérés-nek, midőn ez az ügyvédség reformálására nézve neki javaslatot tett és a szabad, független ügyvédséget kívánta behozni : «Addig mig kardot fogok viselni, nem engedem meg sohasem, ^o?y oly ügyvédi rendtartás létesíttessék, a mely lehetővé teszi az ügyvédnek, hogy szembeszálljon az államhatalommal, a örvénynyel és a parlamenttel.)) Az államhatalom, a törvény ésja parlament pedig maga Napóleon volt. (Folytatása következik.) Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. [rta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Vége.)' Függelék. A sajtóeljárásról szóló jelen művecském befejezéséül kis összehasonlítást akarok tenni még a külföldi államok sajtóeljárása ; továbbá, minthogy a sajtóbüntettek és vétségek legtöbbje mégis esküdtbíróság hatáskörébe tartozik, azok esküdtbiróságainak szervezete és eljárási szabályai ; végre általánosságban s röviden a külföldi államok büntető törvényhozása közt. Azonkívül befejezésül visszatérek röviden azon kérdésekre, melyekben a joggyakorlat állandóbb felfogáshoz jutott e cikksorozat megjelenése alatt. Oly intézkedésekre, ! melyeket az egyes fejezetekben már ismertettem, csak egész röviden fogok visszatérni. Ami a sajtórendszabályokat illeti, ezek legtöbb államban, különösen Anglia és Franciaországban a rendőrbiróságok, Németországban a Schöffengerichtek hatáskörébe, mig az iparkihágási jellegűek a közigazgatási hatóságok körébe vannak utalva. Ezen sajtórendtartási szabályokat többé-kevésbbé alig tekintvén a sajtóeljárás körébe tartozóknak, ezekkel részletesebben nem foglalkozom A sajtó utján elkövetett büntettek és vétségek hatásköre tekintetében, mint már jeleztük, a rágalmazás és becsületsértés legtöbb helyen, így Francia-, Német- és Olaszországban szakbiróság elé van utalva. Franciaországban az 1881. évijul. 29-iki sajtótörvény (loi sur la presse) kivette az esküdtbiróságok hatásköre alól a magánegyénnel szemben, továbbá a külföldi államfőkkel szemben elkövetett rágalmazást és becsületsértést és a törvényszék hatáskörébe utalta s ezt az 1893-ik; novella jóváhagyta. Németországban amagánvádas bűncselekmények legtöbbje, továbbá azok, amelyekben előreláthatólag 6 hónapi fogházon alóli a büntetés — ezek között a sajtó utján elkövetett hasonló delictumok is - a Schöffengerichtek hatáskörébe tartoznak. Olaszországban az 1865. évi sajtótörvény 9. és 10. §-a szintén a törvényszékek hatáskörébe utalta a magánegyénekkel szemben elkövetett rágalmazást és becsületsértést és ezt az 1889. évi novella is helybenhagyta. Látjuk tehát, hogy esküdtbíróság elé a politikai jellegű sajtóbüntettek és vétségek vannak legtöbb helyen utalva s miként nálunk legtöbbje államfogházzal büntettetik, ugy a külföldi törvényhozásokban is bizonyos custodia honesta | sújtja a vádlottat. Hogy ezen csekélyebb jelentőségű sajtóvétI ségeknek az esküdtbiróságok elői történt elvonása a sajtószabadságot mennyire nem érinti: ezt a hatáskörről szóló fejezetben szintén kifejtettük. Az esküdtbiróságok szervezete és az esküdt képesítés tekintetében szintén igen sok hasonlatosságot találunk a külföldi és hazai törvényhozások közt. Az esküdtbirósági szervezetet Franciaországban az 1872 nov. 21-iki, Olaszországban az 1874 június 8-iki, Ausztriában azl873. évi május 23-iki. a német birodalomra nézve az 1877. évi január 27-iki törvények szabályozzák. Az esküdtbiróságok vezetésére, miként már jeleztük, Angliában egy birói tag,a legtöbb európai államban három van * Előző közlemény a 24. számban.