A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 23. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

180 A JOG De a törvény ezen rendelkezése az állami jogrend legszentebb alapelveivel, a monogám házasság intézményével is összeütközésbe jön. Bár a fentebb körülirt példában még nem találjuk fel a valódi bigamiát, azonban ;lyen momentumokat mindenesetre felfedezünk benne. Mert a törvény ezen intézkedése értelmében lehetségessé válik, hogy egy férjnek ugyanazon évben és időben — habár csak névleg — több neje is legyen. Ily visszás jogállapotokat a törvény nem sanctionálhat. Ellenkezik a törvény ezen intézkedése a nőnek erkölcsi lényegévei, büszke önérzetével is. Mert vegyük az esetet akár akkép, hogy a nő, akár ugy, hogy a férj indítja meg a válópert. Az előbbi esetben azért nem tarthat a nő igényt férje nevének viselésére, mert ha térjétől szabadulni akar. miképp arrogálhatja annak nevét ? Ha nem becses előtte maga a lényeg, annál kevésbbé lehet a puszta keret. Annak a férfinak neve, akitől gyűlölettel fordult el, nem lehet előtte kedves, amikor annyi keserű emlékek fűződnek ahhoz. Ha pedig a férj indítja meg a válópert, szintén ellenkezik a női méltósággal, hogy egy oly férj nevének viseléséhez ragaszkodjék, aki őt magától eltaszítja. Csak lealázó lehet a nőre nézve oly név viselésének kierőszakolása, melynek tulajdonosa őt ismerni nem akarja, vele minden érzelmi közösséget megszüntetni igyekszik. A francia nemzet, mely pedig a lovagiasság terén első helyet vindikál magának, a nőkkel szemben tanúsított engedékenységében nem megy el ennyire. A francia jogászok nézete szerint az elvált nő férje nevét nem viselheti és a francia code e kérdésről nem is rendelkezik. Az osztrák polg. törvk. sem foglalkozik e kérdéssei, miért akarunk tehát mi e téren úttörők lenni ? Nem is vált be a gyakorlati jogéletben ez az intézkedés, mert a folyamatban volt válóperek csak elenyésző százalékában találkozunk a nők eme kérelmével. Nagyobbrészt azok ragaszkodnak a férj nevének viseléséhez, akik a középosztályból a házasság által aránytalanul felsőbb körbe jutottak, miért is a törvény ezen intézkedése teljesen aristocratikus izü. Nézetem tehát oda concludál, hogy a házassági törvény 94. §-a, mint teljesen észszerütlen intézkedés, feltétlenül törlendő. Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)* XVII. fejezet. Sajtárendöri és nyomdaipari jogszabályok (Censura). A sajtórendőri és a nyomdaipart szabályozó jogszabályok a középkorban kezdődött Censura s ezzel kapcsolatos intézkedések maradványai. Mint már bevezetésünkben jeleztük, a *) Előző közlemény a 22. számban. censura a vallási villongások idejének egyik maradványa, s kezdődött azza\, hogy a reformáció — eszméi és tanai terjesztésére — okkupálni kezdte a könyvnyomtatást és az irodalmat. A reformátorok tanait hirdető ezen irodalmi termékek elleni korlátozó intézkedések képezik a censura első nyomait, melynek az 1848-iki márciusi napok vetnek véget ugy Ausztriában, mint Magyarországon és a határvonalat Ausztriában 1848. március 14-ike, nálunk pedig március 15-ike képezi. Igaz, hogy a reakció idejében ugy nálunk, mint Ausztriában még a censuránál szigorúbb sajtórendőri szabályok voltak, sőt nálunk szigorúbb censura is volt mint a múltban bármikor, ezek azonban nem normális állapotok voltak és a kivételes állapot jelenségei gyanánt itélendők meg. Tény azonban, hogy a censura maradványaként még a legliberálisabb államokban is maradtak bizonyos sajtórendőriszabályok, melyeket helyesen ugy fogunk fel,.hogy egyrészt korlátozzák ugyan bizonyos tekintetben a nyomdaipart, a sajtó szabad mozgását, másrészt azonban ezek képezik legnagyobb garanciáját annak, hogy a sajtóvarprofán elemek minél kevésbbé éljenek vissza Magyarország a reformáció kezdete óta Ausztriával állandó kapcsolatban lévén, a censura története nálunk és Ausztriában teljesen egy és ugyanaz.*) A censurának két faját alkalmazták Ausztriában és Németországban a múltban. Az egyik a kézirat elolvasás és könyvrevisió, mely abban állott, hogy a kéziratot, mielőtt kinyomatás alá került, be kellett mutatni a kirendelt censornak. Minthogy azonban a kormány arról is gondoskodni óhajtott, hogy necsak a belföldi sajtótermékek legyenek a censurának alávetve, hanem a külföldről behozott kész könyvek, folyóiratok és nyomtatványok terjesztése is meg legyen akadályozva mindaddig, mig a censor azokat nem látta, — a másik mód volt az u. n. revisió, melynek értelmében minden nyomtatványt, mely az ország határán bejut, akár mint ócska, akár mint uj könyv, kereskedőnél, antikváriusnál, ponyvaárulónál, sőt az akkori szokás szerint a pálinkásboltokban és korcsmahelyiségekben árulgatni szokott kisebb, a műveletlen elemnek szolgáló, u. n. ponyvairodalmi termékeket, előzetes revisió nélkül forgalom tárgyává tenni nem volt szabad. Ez az u. n. előzetes censura A másik volt a repressionalis censura, mely abban állott, hogy a már nyomda alá került munkák vettettek alá ilyen bírálatnak és ha és amennyiben azok akár a sajtórendőri szabályok, akár pedig a közrend és nyugalom, vagy a politikai visszonyokkal szemben vétséget tartalmaztak, büntetéssel utólag sújtattak. Mint már jeleztük, a reformáció tanainak terjesztése ellen hozták be a katholikus uralkodók a censurát. Annak első csiráját az e kérdéssel foglalkozók, megegyezőleg a wormsi edictum*) Részletesen leírva : Dr. Franz von List: Lehrbuch des Öesterreichischen Pressrechts. Lipcse 1878. tárgyában. Mert e vizsgálatnak egyik kuriosumát az is képezte, | hogy az antisemita sajtó a világot a viszgálóbiró sikereivel tele i kürtölhette, — a védők azonban csakis ezen hírlapi közlemé- I nyékre mint peranyagra voltak utalva. . . Azt állítják, hogy a természetbúvár egy özönvizelőtti állat- ! nak apró csontjából tudja az egész ichthyosaurust ieconstruálni és determinálni. Hasonló dicséret illeti Eötvöst is; elég volt neki e gyarló szakértői vélemény is arra, hogy a vizsgálati iratok ismerete nélkül is, melyek a vizsgálóbíró által még mindig zár alatt tartattak, — az egész vizsgálatot halomra döntse és napnál fényesebben bebizonyítsa azt, hogy a vizsgálat hamis nyomon halad és hogy az annyira keresett, állítólag vérvád áldozatává lett leány tényleg, habár holtan, megkerült. Eötvös-nek e fellépéséhez óriási bátorság kellett. A közvélemény attól a perctől kezdve, hogy a védelmet elvállalta, ellene fordult. Nem volt akkor széles Magyarországon gyűlöltebb, megvetettebb ember Eötvös-nél. Kockán fordult politikai és társadalmi reputatiója,vagyona, sőt talán élete is, — éső mindezek dacára nem csüggedt, felvette a harcot a védelem szentsége érdekében, — és győzött. Győzött a szent igazság egyetlen fegyverével, lángeszével, alapos tudományos képzettségével, és a csak lángeszeknek megadott divinatorius tehetségével. A könyvnek ezen része, — tehát az első két kötet — csakis a vizsgálat baklövéseinek van szentelve. Törvszék, ügyészség és társadalom vetélkednek abban, hogy a vizsgálóbírót az igazság elhomályitásában támogassák, a valódi tényállásnak kiderítését terrorismussal megakadályozzák. Ez egy ideig sikerül is, amig a védelem az annyi költségbe, fáradságba és könnyekbe került, homokra épült épületet az igazság fegyverével halomra nem dönti. Lázas érdeklődéssel kísértük a széles ecsettel festett események lefolyását; ínyenchez méltó gourmandise-al szürcsöltük, a lélekbúvárt épugy mint a krirninalistát érdeklő finom apercue-ket, találó képleteket és az eseményekből leszármaztatott igazságokat, melyekben e munka bővelkedik. Miként a boncoló asztalon minden rejtély kiderül, amely a kezelő orvosoknak előzőleg annyi gondot és főfájást okozott, — ugy itt is a vérvád rémmeséjét kezdetleges szálaitól kezdve világrengető végstádiumáig, biráló szemmel kisérhetjük. Hogy is keletkezhetett az eszlári vérvád gondolata ? Csak épugy, mint a hógörgeteg, jelentéktelen okból. Az eltűnt leányka édes anyja végig járta a falut és sirva panaszkodott, hogy elveszett Eszter leánya, nem látták-e valahol, nem hallották e hirét ? És ekkor Scharf József, a zsidó egyházfi, akivel szinte szóba állott, meggondolatlanul ezt mondja neki: — Ne búsuljon szomszéd asszony, megkerül a lánya. Történt már ilyen eset Hajdu-Nánáson is ; ott is elveszett egy gyerek. Már a zsidókra kezdték ráfogni, hogy ők emésztették el, de azután csak hazajött a gyerek. E vigyázatlan ötletből sarjadzott ki a vérvád gondolata. Scharf bizonyára elmondotta véleményét mások előtt is, — épp ugy Solymossiné. Harmadnapon már mindenki beszélte, aki a lányka eltűnte iránt érdeklődött. Egyelőre azonban senki, - még az anya sem — tartotta a gyanút komolynak. A hintett mag azonban kedvező talajra esett. Nagy idők nagy embereket szülnek. Ott volt Farkas a községi biró ; a vérvád megalakulására ő többet tett, mint mindazok, akik vele közreműködtek. A vérvádak rendezőinek sohasem volt alkalmuk ahhoz, hogy felnőtt, értelmes, kifogástalan tanukhoz és kétségtelen tárgyi jelenségekhez juthattak volna. Találtak vagy készítettek bizonyos jeleket, melyek alapján az emberek lelkébe sugalmazható a vérvád; felkeltették a gyűlölet és bosszú szenvedélyét és végre kerestek és fogtak tanukat A tömeg,