A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 23. szám - A nagy per. 2. [r.]

178 A JOG beállhat az az eset, hogy vagy tévesen elismeri az egyik gyermek nemzője a többi gyermek apaságát is, avagy nem sikerül neki bebizonyítani azt, hogy az anya a fogantatás idejében mással is közösült, akkor a gyermekek apjának declaráltatik. Ha figyelembe vesszük, mily súlyos következményekkel sújtja a javaslat a természetes apát, ugy oda jutunk, hogy ez utóbbi esetben a legvastagabb jogsérelem ejtetnék az elmarasztalton. 3. Ha a nenző alperes elismeri az egyik gyermek nemzését és sikerül neki a másik gyermeknek más által történt nemzését bebizonyítani, mily helyzetbe jut a bíró a javaslat értelmében ? A javaslat második kitétele szerint, kivéve, ha az anya a fogantatás :dőszakában mással is közösül: «az anyát feltétlenül el kell utasítani keresetével.)) Itt meg előáll azon anomália, hogy az apa elismervén az egyik gyermek apaságát, még sem adhat a bíróság a gyermeknek apát, mert a másik gyermek magával rántja mindkettőjük apátlanságát, tehát saját cselekményéért az apa nem felelős. Figyelembe vette e a javaslat ezen eshetőségeket is, és absolule fentartja-e a fent idézett intézkedést, hogy felperes feltétlenül elutasítandó, ha bebizonyul, hogy a fogantatás időszakában mással is közösült, avagy pedig csak az egy gyermeket tartva szem előtt, a tudományos elv szerint csak egy apát állapithat meg, avagy csaií az egyidejű conceptiot tartva szem előtt, nem zárja ki a több gyermeknek egy apától való nemzését, — ezt a javaslat magyarázata, illetve indokolása világithatja meg. Családi, társadalmi és állami érdek szól amellett, hogy a házasságon kívül nemzett gyermeknek apja fölfedeztessék, másrészről az állam legtöbb erkölcsi érdeke követeli, hogy az erkölcstelenségnek ne nyisson utat, hanem törvényes fegyverével elnyomja. Kérdés, melyik érdek erősebb a gyermekekkel szemben ? Ha mindkét gyermeket egy apára tolja azért, merj: ennek nem sikerült bebizonyítani azt, hogy az anya a fogantatás időszakában mással is közösült, akkor az egy alperesi apán elverik a port, ha pedig sikerül ezt neki bebizonyítani, dacára az egy gyermek apasága iránt tett elismerésre, felperesi anya feltétlen elutasítása folytán a gyermekek bűnhődnek az anya miatt. Ha a gyermekek a? anyjuk biine miatt nem kapnak apát, ugy elsősorban az anyja, azután az anyaágbeli rokonai, végső esetben az állam közigazgatási uton gondoskodik a házasságon kivüli gyermekről, mihez képest a gyermek tartásáról ugyahogy, gondoskodva van. Ha pedig az illetéktelen apára akasztanak jogtalanul gyermekeket, akkor, eltekintve attól, hogy más cselekményéért felelőséggel egy harmadik nem sújtható, oly igazságtalanság követtetnék el, mit a jogrend meg nem tűrhet. Ezért szerény nézetem szerint a törvényjavaslat 360. §-a változatlanul fentartandó. E szakaszbeli intézkedés intő szó a nőre, ha már ott hagyta az ártatlanság országát, legyalább ne szenyezze be azt az állapotot, melylyel az anyák sorába lép. Az állam erkölcsi életének egyenesen ellentmondana, ha a családi élet meglazulásával, a ledér életmódot törvényileg elősegítené. Súlyos következménynyel járna oly törvényes intézkedés, mely az atyaság kimondása mellett még azt is tűrné, hogy az anya jutalmául annak, ha az egy conceptio megtörtént, szabadalmat kapna arra, hogy most nyitva lévén a kapu, szabad a vásár. Hisz a törvényjavaslat túlhajtott szigorával amugyis aránytalanul sújtja a férfit. A társadalmi visszonyok, a közforgalomnak rapid és határt nem ismerő terjedése, a nőknek e forgalomban való modern szereplése, a nőnemnek tulszáma, annak erőszakos előtolása, az ártatlanság korai beszüntetése a szülők részéről, a számító terv, hogy a férfiak pillanatnyi szenvedélye ezeket hálójukba keríti, mind oly körülmények, melyek a javaslat ebbeli szakaszában letett szigort eléggé nem indokolják. A nagy német költő azt mondja : «Der Mann muss hinaus ins feindliche Lében, muss wirken und streben», találók a férfiaknak a külvilágban való szereplésükre nézve. A véletlen összehozza a férfit egy buja bájos nővel, ki annak szenvedélyére számítva, lenyűgözi annak jelenét, jövőjét. Ama ártatlan idők, mikor még csak a férfiak voltak a csábítók, már megszűntek. Ma már kivételt képeznek ama tiszteletre méltó szülők, kik nem orcátlan önállóságra és fürttel nevelik leányukat. Ily tényleges helyzettel számolni kell a törvénynek, és főleg ott, hol a törvény az ember nemi természetére van fektetve, épen e természet élettani s lélektani lényéből merítse rendelkezéseit. Már pedig a javaslat 348. és következő szakaszai szerint a férfit kelletén tul sújtja. Ha a jogi elv szerint mindenki saját cselekményéért felelős, ugy fel kell tételezni, hogy a cselekvő cselekvése idejében öntudatosan cselekedett. Márpedig ez esetben a javaslatnak gondot kellett fordítani arra is, hogy a nő csábítására nézve azok kora között különbséget kell tenni, természetesen a csábítást nem büntető, hanem magánjogilag veszem, vagyis a rábírást. Kétségtelen dolog, hogy egy 15 —16 éves leány a közösülésre könnyebben rábírható, mint egy 20—22 éves nő, avagy a 22 éves nő inkább a férfit csábitja el, mint viszont. A kor szerinti megkülönböztetéssel lehetne csak kimondani, amit a javaslat 348. §-a mond, hogy a törvénytelen gyermeket a természetes apa köteles eltartani és e kötelezettség megelőzi az anyáét és ágbeli rokonaiét. Én az e kérdésben éltesebb, avagy TÁRCA. A nagy per. A. Jog eredeti tárcája. )( n. Az eszlári vád és az annak kapcsán lefolyt események rendkívülisége szükségkép magával hozta szerző részéről annak nyomozását is, vájjon fordultak-e elő hazánkban már ezt előzőleg is hasonló esetek és minő ítéletekkel végződtek azok? Rájött, hogy a 18. és 19-ik században, de még korábban is, számos vérvád-eset fordult elő. Ötöt kivéve, minden eset azzal végződött, hogy a megöltnek gondolt vagy elevenen megkerült, vagy a vádlottak ártatlansága máskép derült ki. Az öt eset a nagy-szombati, a bazini, az orkuti, a péri és a t.-eszlári. Szerző csak az utóbbi három esettel foglalkozik, minthogy ezek már bírósági és büntetőjogi ügyek, ami az első kettőről nem mondható ; itt csakis hatalmi erőszak, kínzó vallatás, máglyahalál, véres felekezeti szenvedély és gonosz kapzsiság a vádlók részéről szerepeit. Az orkuti eset 1764-ben történt nemes Sáros vármegyében. Az eljárás folyamán az egyik vádlott, Lefkovics Jakab kinzó vallatás folytán halállal mult ki, a másik pedig Jozefovics Mózes az enyhe kinzó vallatást kiáltotta. Az 17t;ö-ben az eperjesi törvényszék részéről hozott végitélet ennek folytán Lefkovics-ot és Jozefovics-ot L ünösöknek mondta ki és emennek halálát, utóbbinak kinzás okozta büntetését tudta be büntetésül, — a többi vádlottakat pedig felmentette és szabadlábra helyezte. Közvetlen, egyenes és valódi bizonyíték *} Előző közlemény a 21. számban. egyetlen vádlott ellen sem merült fel, csak gyanús jelenségek lettek összehozva, — de a biró tévedését beismerni és megvallani sohasem hajlandó. A kinzó vallatás, a meggyilkolt halálesetének kiderítésére nézve, eredményt nem szült. Ha tehát az eperjesi törvényszék a két megkinzottat is ártatlannak mondja ki: ez a birói tévedés bevallása lett volna ; itélő bíróságtól ilyesmit soha sem várhatunk. Megoldották tehát a kényes kérdést azzal, hogy szabadon eresztették az életben maradt és a kínzást kiállott vádlottat és rákenték a bűnösséget arra, aki a hóhér kezén meghalt. Annak már ez se árthatott, a birói tekintély pedig megmaradt. Ezt az ítéletet a kormányszék is jóváhagyta !! A péri esetben a megejtett vizsgálat után Közép-Szolnok vármegye tiszti ügyésze 5 vádlott — köztük egy nő — ellen emel; vádat és az ügy 1791. évi október 7-én Zilahon a megye székhelyén tárgyaltatott. Az Ítélőszék 11 tagból állott; elnöke Hatfaludy Ferenc alispán ; részt vett továbbá 4 táblabíró, 2 főszolgabíró, 2 alszolgabiró, a megye jegyzője és aljegyzője. A vádlottaknak ezúttal már rendes védőik voltak ; szerepelt még vagy 50 tanú és szakértő. A bíróság figyelme 'kiterjedt majdnem minden fontosabb részletre ; a vérvád babonáján kivül egyéb elfogultság alig mutatkozott. De a bíróság azt nyíltan be nem vallotta ; röstelte bevallani! Az ítélőszék egynapi tárgyalás után a 4 férfivádlottat halálra ítélte: «minthogy az alperes férfi zsidók összegyűlésében közmegegyezésükből esett az ártatlan vérnek kegyetlenül és istentelenül való kiontása és a szegény gyermeknek irgalmatlan megöletése: a rab zsidó férfiak Istennek és nemes hazánknak törvényei szennt külön-külön mint szántszándékos gyilkosok, fejüknek a hóhér által leendő elüttetésével, másoknak rettentő példájára e világból kioltassanak.)) A női vádlott