A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - Sajtóeljárasunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG 87 toknak mások kizárásával engedett fuvardíjkedvezmény a magyar belforgalomban is tilos és semmis, tilosnak és semmisnek kell tekinteni az oly megállapodást is, mely által a vasút kiköti, hogy a vele szerződő magánfél a feladott áruk fuvarozásáért a kihirdetett díjtételeket felülhaladó ellenszolgáltatást teljesítsen. A m. kir. Kúria (1904. ápril 21-én 397. sz. a.) Mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztattatik, felperesnek keresete abból az okból, hogy a kereset alapjául szolgáló A.) a. okiratban foglalt megállapodás érvénytelen és abból felperes részéről jogok nem érvényesíthetők, elutasithatónak nem találtatik, stb. a kir. tszék utasittatik, hogy a per érdemében hozzon határozatot, stb. Indokok: Alperesnek az a kifogása, hogy a kereset alap" jául szolgáló A) a. okiratban foglalt megállapodás a jó erkölcsökbe ütközik és igy annak alapján felperes a maga részére jogokat bíróilag nem érvényesíthet, nem volt figyelembe vehető az elsőbiróság ítéletében erre vonatkozóan helyesen kifejtett indokokból és azért, mert alperes nemcsak nem bizonyította, hogy a magyar államv. érdeke az A) a. megállapodás által megsértetett és hogy ennek a megállapodásnak ismerete mellett az államvasút a díjszabási hirdetményt nem bocsátotta volna ki, hanem az államvasutak átiratából és az ahhoz csatolt jkv. tartalmából az állapitható meg, hogy az államvasút ezt a megállapodást minden ellentmondás és tiltakozás nélkül tudomásul vette, amiből okszerüleg azt kell következtetni, hogy az államvasút az A. a. megállapodás által érdekeiben megsértettnek nem tekintette magát; a mint egyébként a per adatai arra sem nyújtanak alapot, hogy ez a megállapodás másoknak vagyoni hátrányára szolgált voína. De téves az alsóbiróságnak az az álláspontja, hogy az A) a. megállapodás a fuvardij-nyilvánosság elvébe ütközik s ezért érvénytelen és igy abból nem származnak felperes részére jogok. Az 1878 : XX. t -c. VIII. t.-c.-ben fentartott 1881 nov. 16-iki vasúti üzleti rdts. 4. és 66. §§-ai azt rendelik, hogy a vasutak a díjszabást közzé tenni és közzététel előtt a felügyeletet gyakorló állami hatóságnak is bemutatni kötelesek, továbbá az 1893. jan. 1-től kezdve érvényes máv. üzletszab. 7. és 60. §-ai akként intézkednek, hogy a szállítási dijak kiszámítása a jogérvényesen fennálló és kellően közzé tett díjszabások alapján történik, végié a vasúti üzleti rendtartás 8. §. és a vasúti üzletszab. 6. §. szerint a vasút a szállítási feltételek teljesitése esetében nem tagadhatja meg a szállítást. Ezen rendelkezések szerint tehát a közzé tett díjszabások egyenlő feltételek mellett mindenki részére egyenlő módon alkalmazandók vagyis a szállító feleket nem lehet különféle elbánásban részesíteni, hanem a vasút mindenki részére a szállítást annyi fuvardíjért köteles elvállalni, a mennyi a díjszabásban foglaltatik, a miből természetszerűleg következik, hogy a vasút egyes feladó feleket nem részesíthet abban az előnyben, hogy nekik a közzétett díjszabásban foglalt tételnél kevesebbet számit, mint más feladó feleknek. Ezek az intézkedések azonban egyáltalán nem zárják ki azt, hogy az egyes feladó, akár ellenérték fejében, akár ellenérték néikül, az őt megillető dijtételbeli kedvezmény egy részéről le ne mondhasson, ezt a díjtétel kedvezményt igénybe ne vegye. Már pedig az A) a. megállapodás nem tartalmaz egyebet, mint hogy alperes a közzé tett hirdetmény által megállapított dijtételkedvezményt felperessel szemben nem veszi egészen igénybe, arról részben lemond, ez pedig sem a fuvardij-nyilvánosság elvébe nem ütközik, sem a közérdeket nem sérti. Támogatja ennek a felfogásnak helyességét az 1892. évi XXV. t.-c.-be becikkelyezett nemzetközi árufuvarovási egyezmény 11. cikkének rendelkezése is, a mely szerint oly magánegyezség, melyben egy vagy több feladónak a díjszabásokkal szemben díjmérséklés biztosíttatnék, tiltva van és semmis. Ez a rendelkezés tehát csak az alacsonyabb dijk:kötés tilalmát statuálja és az erre vonatkozó megállapodást mondja semmisnek, ellenben nem tiltja el a magasabb dijkikötést, amiből következik, hogy a drágább fuvardíj kikötése érvényes és igy érvényes a feladónak a vasúttal szemben elvállalt az a lekötelezése, hogy a díjmérséklést vagy annak egy részét nem veszi igénybe. Ez az egyezményi intézkedés, habár nem terjed ki a belföldi forgalomra, döntő jelentőséggel bir azért, mert ennek az egyezménynek zárójkve szerint — II. pont — a magyar állam meghatalmazott képviselője constatálta azt, hogy a mi forgalmi szabályaink a 11. cikkben megállapított elvvel összhangban állanak. Melyek alapján az alsóbiróságok ítéleteit a rendelkezés értelmében megváltoztatni és az eljárt kir. tszéket a per érdemében határozat hozatalára utasítani kellett. Bűnügyekben. A sértett mint termelő és a vádlott mint kereskedő, tartós üzleti viszonyuknál fogva kötötték a vád alapjául szolgáló ügyleteket; tekintve egyrészről a sértettnek vagyoni állapotát és másrészről azt, hogy vádlott a huzamos időn át szállitando gabonamennyiség után oly csekélyebb mérvű hasznot kötött ki amely tekintve a gabonaárak változatos esélyeit és a keresk. szállításhoz szükséges kezelés költségeit, vádlott cselekményének megbirálásánál figyelembe veendő : a szorultságot, könnyelműséget vagy tapasztalatlanságot és ezekkel kapcsolatban a sértett szorultságát, anyagi romlásának esélyét vagy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt szembeötlő aránytalanságot mint az uzsoratörvény i. szakaszában vagylagosan felsorolt tényezők egyikét sem lehet megállapítani. A b.-gyarmati kir. tszék. mint btő. bíróság (1903. márc. 27. 1,359/B. sz. a.) uzsora vétsége miatt vádolt S. Gyula elleni bűnügyében következőleg i t él t: A kir. tszék a vádlottat bűnösnek mondja ki az 1883: XXV. t-c. 1. §-ba ütk. a 2. §. minősülő uzsora vétségében; s ezért az 1888: XXV. t-c. 2. §. alapján a jogerős itélet foganatba vételétől számítandó 2 hónapi fogházbüntetésre és behajthatatlanság esetén további 10 napi fogházra átváltoztatandó 200 K. pénzbüntetésre, ezen felül egy évi hivatalvesztésre és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére Ítéli, stb. Indokok: A kir. tszék a főtárgyalás adatai alapján a következő tényállást állapította meg. B. G. több év óta üzleti összeköttetésben állott S. Gyula gabonakereskedővel, mely összeköttetésből kifolyólag, attól több izben szedett fel előlegeket gabonára, 1900. nov. 27-én összeszámozkodván, megállapították, hogy a még kiegyenlítetlen tartozás 43 K.-ra rug; B. G. ekkor sem tudván fizetni, halasztást kért. Vádlott megadta a kért halasztást, de oly feltétellel, hogy B. G. egy kötlevelet adjon 8 mm. bujáról, mely buza az 1901. évi termésből ezen év szept. 20-ig lesz szállítandó; a kötleveleken felül még egy 63 K.-ás fedezeti váltót is adott B. G. Sértett ugyanez alkalommal még 40 K.-át kért kölcsön, melynek biztosítására egy 7 mm. árpáról szóló kötlevelet, ugy szintén 63 K.-ról kiállított váltót irt alá. Az árpa ezen esetben is 1901. szept. 20-ig volt szállítandó. Ezen és hasonló esetben azon kikötés mellett kölcsönözött vádlott, hogy a gabona mm.-át kölcsönvevő a szállítás napján a piaci árnál 1 K.-val olcsóbban tartozik adni; az igy előálló összeget a tényleg kölcsönadott összeghez számította; ezenfelül még az összeg nagyságához képest kamatot is számított. Hasonlómódon adott előleget vádlott 1901. május 7-én 3 mm. búzára; a tényleg kölcsönzött 20 K. biztosítására kiállított egy 25 K. értékű váltót és kötlevelet; 1901. június 3-án sértett 2 mm. rozsra újra előleget vett fel; a tényleg kölcsön adott 16 K. biztositékául egy 19 K. ért. váltót s kötlevelet adott. Ez utóbbi két esetben a gabonát szintén 1901. szept. 20-ig kellett szállítani. Igy tehát vádlott a tényleg kölcsön adott 118 K. fejében 170 K értéket kötött ki magának; 1901 június havában sértettnek egy pajtája, mely a F. biztosító társaságnál volt biztosítva, leégett. A társaság által megállapított kárösszeg 230 K. S. Gyulához, mint a nevezett bizt. társaság b.-gyarmati főügynökéhez küldetett, károsult kezeihez leendő kifizetés végett. Vádlott értesítette B. G.-t, hogy a pénz beérkezett; jöjjön s intézkedjen felőle. B. G. a vett értesítés folytári aug. 20-án vádlottnál jelentkezett is. Vádlott sértettel szab.-szerűen egy nyugtát Íratott alá, azt a kezeihez vette s akkor azzal állt elő, hogy csak ugy fizetheti ki a pénzt, ha a sértett beleegyezik, hogy abból az összes tartozását, azon felül még holmi perköltséget is levonjon. Sértett, ki leégett pajtáját akarta felépíteni, ezen levonásokba nem egyezett bele, de azért sem, mert a kötlevelekben világosan ki volt téve, hogy csak 1901. szept. 20-án köteles tartozását gabonaszállítás áltál kiegyenlíteni, mely határidő azonban még be nem következett. Vádlott meg a pénzt nem akarta kiadni. Igy sértett pénz és nyugta nélkül távozott el. Másnap, azaz sug. 21- én újból felkereste sértett vádlottat s hogy a kárösszeghez jusson, beszállította a csak 1901. szeptember 20-án szállitand) gabonát is. Vádlott a gabonát nem fogadta el, kijelentette B. G.-nak «a pénze nálam van, a gabonával tehet, a mit akar.-> B. G. más kereskedőhöz vitte a gabonát, azt eladta s a pénzzel kínálta meg a vádlottat. Ez újólag kijelentette, hogy kiadja a pénzt, de csak oly feltétellel, hogy a már fentebb emiitett levonásokat megtehsti. B. G. ebbe most sem egyezett bele. Ekkor vádlott az eredetileg kelet és lejárat nélküli fedezeti váltókat, 1901. aug. 20-át tüntetvén ki lejárat napjául, azokat 1901. aug! 22- én a b.-gyarmati kir. tszéknél beperesitette; az aug. 2±-én kibocsátott som. végzés ellen a megállapodásellenes kitöltés miatt sértett kifogással azért nem élhetett, mert a mint a feljelentéshez csatolt s neki kézbesített másodpéldányán is olvasható, a som. végzést csak 1901. szept. 5-én vette át. Aug. 29-én sértett újból felkereste vádlottat s hogy mégis vagy pénzéhez' vagy váltóihoz jusson, vádlott levonásaiba beleegyezett. Vádlott levonta a 230 K. kárösszegből a som. végzésben kitett marasztalási összeget; a perköltséget s kamatot, ugy hogy sértett mindössze véve 35 K. 22 fillért kapott; visszakapván sértett egyidejűleg a gabonaüzletre vonatkozó kötéseket s ezek fedezetéül szolgáló váltókat. B. G. vádlottnak vele szemben tanúsított eljárásáért az 1902. aug. 26-án uzsora vétsége miatt jelentette fel. Az ez alapon megindult s lefolytatott nyomozás alapján a kir. ügyészség vádlott ellen az 1883: XXV. t.-c. 1 §-ba ütk uzsora vétsége miatt emelt vádat; minthogy azonban a főtárgvaiás-