A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - Sajtóeljárasunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

175 megállapítása és munkássá.'áruik értékelése, valamint a vagyoni kirendelések a bíróságok hatáskörébe utaltatnak, melyekkel szemben az ügyvédnek legelső sorban függetlennek és szabadnak kell lennie. Az anyagi függetlenségen kivül az ügyvéd egyéni függetlenségének másik feltétele az intellektuális függetlenség Az intellektuális függetlenség a lélek függetlensége, mely nincs valamely társadalmi osztály felfogása vagy valamely retiograd iránynézet által elfogulva ; a gondolkodás önállósága és a meggyőződés bátor nyilvánítása, mely szabad tud maradni a kinevezett tekintélylyel és a tankönyvi felfogással szemben és nyugodtan képes elviselni a kétkedő mosolyt, a midőn a haladó és finomuló jog elveinek legalább gondolatát iparkodik a joggyakorlatba belevinni. Tudjuk, hogy alig két évtizede, hogy egy óriási forradalom indult meg a büntetőjog és büntető igazságszolgáltatás terén, mely mindinkább nagyobb arányokat ölt Felfogásunk a jogról és jogtalanságról, a büntetendő cselekmény lényegéről és a bűntettes természetéről, a büntetésnek az egyesre és a közre való hatásáról néhány évtized óta lényegesen megváltozott. Jogi dogma, hogy a jogi tévedés nem mentésit és hogy a törvény nem tudásával senkisem védekezhetik és mégis ennek a ma már tankönyvszei ü felfogásnak nem egy oldalról hadat üzennek. (Lásd a többi közt : «Die Bedeutung des Rechtsirrthums im Strafrecht». Alifai Phiiipp dr. prorektori székfoglaló beszéde az erlangeni egyetemen.) A kriminalpolitikai, kriminalpsyi hologiai, a sociologiai és más tömegirányok által felvetett számtalan kérdésre a teljesen megnyugtató válasz még kés'k. Egyetlenegy ország sem merte még büntető igazságszolgáltatását ez ujabb felfogások szerint reformálni, de kétségtelen, hogy a bűntettről és a bűntettesről ma másként gondolkozunk, mint hajdan és hogy a nagy reformatió már csak idők kérdése. A sok felvetett eszme közül egyik-másik azonban már annyira kijegecesedett, hogy a gondolat már jelenlegi büntető igazságszolgáltatási felfogásunkba is belevihető. Az ügyvédnek hivatása és csak az ügyvédnek áll módjában, hogy ezt az uj gondolatot a gyakorlatba bevigye. Az első esetben talán egy kétkedő mosoly lesz az eiedmény, a századik esetben azonban az uj gondolat a pos.tiv törvény alkalmazásánál már érvényesül. Egyik uj gondolat a másik után hódit majd tért a gyakorlatban, a felfogás lassankint átalakul, a theoriában ez alatt az eszmék lassankint kiforrottak és meg van s talaj, hogy a törvényhozás az első lépést a reform terén megtegye. Mindezekhez azonban a gondolkodás és felfogás souverainitása szükséges, mely nem egy bizonyos, :endesen retrográd felfogásnak vasallusa, mely ha tudná is, nem akarná és ha akarná is, nem tudná magát felszabadítani. Az ügyvéd egyéni függetlenségét tekintve, annyi bizonyos, hogy a legszerényebb közjogi visszonyok közt tengődő ügyvédi kar is — mint pl. a magyar — egyénileg a hivatalnoknál minden esetre függetlenebb. A hivatalnok, ha mindjárt az államhatalom bizonyos részének letéteményese is, felfelé mindig szolgál, ha lefelé uralkodik is ; az ügyvéd hivatásánál fogva semmiféle hatalmat nem gyakorol, de nsm is szoigál sem felfelé, sem lefelé. Az ügyvédi hivatás függetlensége, mely a férfias jellemeket e pályára vonzani szokta, - nem is áll egyébből, mint e külömbségből ott. ahol az ügyvédség anyagi és intellektuális függetlensége hiányzik. Az ügyvédi függetlenség intézményes biztosítékai szoros összefüggésben vannak a perrendtartásokkal A perrendtartás az ügyvédi hivatás és működés mikénti felfogásának, az ügyvéd megbecsülésének hű tükre. (Folytatása következik.; Sajtóeljárasunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr , budapesti ügyvéd. (Folytatás.;* Ha a törvényszék a vádlottal nem az esküdtbíróság nemet mondó verdiktje alapján mentette fel, hanem annak igenleges vetdiktje dacára, azért, mert azon tény forog fenn, hogy az. amit az esküdtbíróság valónak fogadott el, nem képez büntetendő cselekményt, vagy egyéb oknál fogva nem büntethető és e kérdések elbírálása körül anyagi semmitégi ok fordul elő, ez esetben a Kúria a törvényszék Íteletét megsemmisítheti és az esküdtbíróság által felmentett vádlottat ugyan zon sajtóközleményért el is Ítélheti, mert az esküdtbíróság által valónak elfogadott tényállás tisztán fekszik előtte s ez alapon a törvényszék által helytelenül alkalmazott törvényt helyesen alkalmazhatja és uj ítéletet hozhat. Ha oly sajtóközleményről van szó, melynél kétféle minő*; Előző közlemény a 19. számban. sités lehetséges a büntető törvénykönyv alapján, pl. rágalmazás és becsületsértés, a Btkv. 172—173 §-áoa ütköző izgatás, a fent jelzett hűtlenség és lázítás, vagy a sajtó utján elkövett felhívások eseteiben és az esküdtekhez ugy a súlyosabb, mint az enyhébb minősítés tekintetében kérdés intéztetett, miután ez esetben a két kérdésre, esetleg az egyik kérdésre, de a másikkal összefüggően adott válaszban a tényállás a Bpts. 574. § a értelmében az esküdtbíróság által valónak van megállapítva; ha a Kúria a törvényszék ítéletével szemben azt látja, hogy a törvény helyes alkalmazásának megsértésével, tehát anyagi semmiségi ok fenforgásával alkalmazta a bíróság az enyhébb minősítést a súlyosabb minősítés helyett vagy a súlyosabb minősítést az enyhébb minősítés helyett: a kir. Kűria súlyosabbat vagy enyhébbet alkalmazhatja az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítésével. Pl. a főkérdés rágalmazásra irányul, mely tehát magában foglalja a közlemény inkriminált részeit, a közlemény megjelenési idejét, helyét, módját, az elkövető személyt s azt, hogy mily minőségben követtetett el; a mellékkérdés pedig a becsületsértésre irányul s a bíróság akár az egyik, akár a másik minősítés alapján hozta meg az esküdtek verdiktje alapján az ítéletet, miután az esküdtek által valóknak elfogadott tények a kir. Kúria előtt fekszenek teljesen s a 43. §. értelmében csak annyiban van megkötve a keze e tekintetben, hogy az esküdtbíróság ítéletének megsemmisítésénél az esküdtek által valóknak elismert tényekre köteles alapítani ítéletét. A Bpts. értelmében semmi akadálya sem lehet annak, hogy az esküdtbíróság ítéletét a Kúria alapos anyagi semmisségi ok miatt ne semmisíthesse meg s a súlyosabb j minősítés helyett az enyhébb, vagy az enyhébb minősítés helyett a súlyosabb minősítés alapján hozza meg ítéletét. Ugyanezek figyelembe vételével főképp sajtó ügyben lehetséges az is, hogy az esküdtek marasztaló verdiktje dacára az ez alapon hozott marasztaló ítéletet a Kúria megsemmisítse és felmentő ítéletet hozzon. Ugyanis, mint már több izben jeleztük, a sajtóközlemény bűnössége tárgyában feltett kérdésben a tényállás és a közlemény teljes körülírást nyer. E tényállást az esküdtek valónak ismervén el, ezen tényállás alapján bírálhatja csak el a királyi Kűria az ügyet a Bpts. 437. és illetve 426 §-ának 1. pontja alapján. Ámde, ha ezen valótényállás mellett ugy találja, hogy a törvényt helytelenül alkalmazta a bíróság (pl. a bpt. 374. §. 3. pontjára való tekintettel, midőn ezen tényállás mellett marasztaló ítéletet hozott), semmi akadálya nincs annak, hogy a panaszolt anyagi semmisség alapján felmentő ítéletet hozzon. Nem esküdtbíróság által eldöntött sajtóperekbtn természetesen a királyi Ítélőtábla (esetleg királyi törvényszék) által valóknak elfogadott tények alap]án hozza meg a kir. Kúria ítéletét; itt tehát éppen ugy hozhat uj ítéletet, mint bármi más, j törvényszékhez tartozó büntetőügyben. Végül az összbüntetést kiszabó Ítélet s az ellen használt semmiségi panasz, továbbá a rendkívüli perorvoslatok közt a : Í°gegys?g érdekéken használt perorvoslat, sőt ujrafelvétel is a sajtóeljárásban a légritkábbak és amennyiben előfordulnak, az eljárás a Bpts. megfelelő §-ai értelmében folyik. Az igazolás már gyakrabban fordulhat elő s bárha itt \ sircs semmi eltérés, —ugy hogy annak eseteit tárgyunkra való \ tekintettel nem tartjuk szükségesnek ismertetni, — csak azt kell megjegyeznünk, hogy a sajtóeljárásban, különösen magánvád esetén, magasabb erkölcsi érdek kívánván meg az ügy felderítését s a megsértett jogrendért az elégtételt: az igazolási okok lehetőleg a legliberalisabban birálandók el s minden esetben, ha a vétségnek okai csak legkevésbbé is valószínűsítve vannak, a bíróság akkor fog a törvény szellemében eljárni, ha lehetőleg helyt ad az igazolásnak, különösen, mint már jeleztem, magánvád esetén, hogy a sérelem vétlen mulasztás miatt megtorlatlan ne maradjon. Erre a törvény maga is módot nyújt, amennyiben nem köt semmi fix ténymegállapítást a megengedhetőséghez, sőt csak annyit kíván a Bpts. 463. §-a, hogy valószínűvé tegye az igazoló azon feltételeket, melyeket a Bpts. 463. §-a ir elő, hogy t. i. maga vagy képviselője hibáján kivül, tudomáshiány vagy más elhárithatlan akadály miatt örtént a mulasztás.") (Folytatása következik.) *) A Bp. 463. §-a értelmében igazolásnak határidő, vagy határnap vétben elmulasztása miatt van helye. Nem képez igazolási okot az, ha a vádlott perorvoslatát törvényes időn belül tényleg benyújtotta ugyan, de nem helyesen semmisségi panasznak, hanem felebbezésnek címezte és igazolási kérelmében azt kéri, hogy utólag, tehát elkésetten a semmisségi panasz jogorvoslatát érvényesíthesse. (Á m. kir. Kúria, 1901 máj. 29-én. 356. sz.)