A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - Intézkedés a sértettnek ismeretlen helyen való távolléte esetében

172 A. JOÜ modnunk ; ha pedig eredményre vezet, akkor meg a vádlott ellen tettünk hivatalbbl-\ intézkedést magánvádas ügyben, ami mindig helytelen dolog, mert tán éppen a feledés stádiumában volt az ügy a magánvádlónál. Pedig a terheltnek (vádlottnak) magáninditványi ügyekben, nézetem szerint joga van ahhoz, hogy a magánvádló feledését hivatalból meg ne szakítsuk, mert ily ügyekben nem szerepel olyan közérdek, a mely a közhatalmat arra indíthatná, hogy a magánfél mulasztásait pótolja. A harmadik megoldás az, hogy ha a sértett arról a helyről, ahol lakott, azaz arról a lakhelyéről, abból a lakásából, amelyet a panasztétel idején a hatóságnál bemondott, elköltözik ismeretlen lakóhelyre, uj cimét be nem jelenti a bíróságnak vagy legalább is nem közli a régi lakhelyén visszamaradottakkal, akikhez a kézbesítő tájékozásért fordulni szokott ; továbbá ha ezek mellett képviseltetéséről sem gondoskodott, akkor a bíróság az ilyen sértettet — mint aki saját mulasztásából tette lehetetlenné szabályszerű megidéztetését —vádjától elállottnnk tekinti és az eljárást a Btk. 116. §-ának és illetve a.BP. 49. §-a utolsó pontjának analógiája alapján megszünteti. Ez sem ideális megoldás ; merülhetnek föl tévedések — főként a magánvádló sérelmére — e mellett a módozat mellett is, de legalább a vádlottal szemben nem követünk el méltánytalanságot és következetes elvi alapon maradunk vele ; ha a magánvádló kívánja az eljárást, tegye meg evégből első sorban a maga kötelességét, szorgalmazza az ügyet, gondoskodjék róla, hogy a tárgyaláson érdekeit képviselhesse, illetve szükség esetén más által képviseltesse. Aki bejelentés nélkül elhurcolkodik, legalább olyan fokú mulasztást követ el, mint aki idézés dacára a tárgyaláson meg nem jelenik, a magánvádló mulasztását pedig az állami hatalom ne pótolja, mert vagy a közérdek teszi kívánatossá valamely tett üldözését, — akkor vegyük azt ki a magáninditvány sphaerájából, — vagy nem közérdekű ez az üldözés és akkor semmi morális vagy politikai indok nem forog fönn arra, hogy a vádlott helyzetét ex offo való intézkedésekkel súlyosítsuk, — legkevéibbé pediglen arra találunk jogcímet, hogy a magánvádló mulasztása folytán az esetleg ártatlan és semmiképpen sem hivatalból üldözendő vádlottat hosszú időn, esetleg éveken át bizonytalan, erkölcsileg nyomasztó helyzetben hagyjuk. Mindaz, amit itt elmondottunk, áll azokra az ügyekre is, amelyekben a vádat eredetileg a közvádló képviselte, de elejtette az eljárás során, a sértett pedi^ nem volt föltalálható és így vele szemben a B. P. 323. §. szabályait alkalmazni nem lehetett. Mégis ilyenkor koncedálnánk egy különbséget, — az ilyen sértett ugyanis bizhatott abban, hogy az ügyészség látja el a dolgát, hogy neki csak másodlagos szerep jut a bünpörben. Ilyenkor tehát, ha a sértett a pótmagánvád átvétele előtt lakást változtatott, méltányos dolog, legalább a legegyszerűbb nyomozó intézkedések (a lakhelybeli hatóság vagy a hozzátartozók megkérdezése) utján módot keresni arra, hogy az eredeti lakásáról elköltözött sértettet megtaláljuk és neki igy a vád átvételéről nyilatkozni alkalmat adjunk. Ez az intézkedés legföljebb napokkal késleltetheti az ügy megszüntetését. A meghozott megszüntető határozat ellen az előkerült sértettnek (fő- vagy pótmagánvádlónak egyaránt) módjában állana az igazolás, de csak a B. P. 464. §. szoros időbeli korlátain, az akadály megszűntétől, pld. ha beteg volt, a föli gyógyulástól, ha sürgősen el kellett hagynia eddigi lakhelyét, — az uj lakhelyen való letelepedéstől számított 8 napon belül. Nézetem szerint ez föltétlenül kielégítő volna, mert hiszen ! akár a fő-, akár a pótmagánvád esetében mindig csak olyan ügyekről van szó, amelyeknek folytatásában a törvény, illetve az államhatalom képviselője nem lát közérdeket. A maximális óvatosság azonban, amelyet a sértettre Vdló tekintettel érvényesíthetnénk, az volna, hogy a bemondott lakásáról ismeretlen vagy hozzáférhetetlen helyre elköltözött fő- vagy pótmagánvádlót hírlapi hirdetmény utján fölhivnók arra, hogy az ügy végleges megszüntetésének terhe alatt 60 vagy 90 napon belül a bíróságnál szóval vagy írásban jelentkezzék. Ezt a hirdetményt járásbirósági ügyekben egyszer, törvényszék elé tartozókban esetleg háromszor kellene közzétenni és a 60 vagy 90 napi határidő leteltével az ügyet véglegesen megszüntetni. Igazolásnak ilyen megszüntetéssel szemben — természetesen — csak az elévülési időn és az akadály megszűntétől számított 8 napon belül és csak akkor lehetne helyt adni, ha a sértett nemcsak valószínűsítené, hanem teljes hitellel bebizonyítaná, hogy olyan helyzetben volt, a melyet nem önhibájából okozott és absolut lehetetlenség volt a hirdetményről tudomást szereznie, vagy a bíróságnál jelentkeznie. így aztán kivolnának küszöbölve praxisunkból, ezek a voltaképpen intézkedés nélkül függőben maradt ügyek, ki volna küszöbölve annak a lehetősége, hogy a magánvádlók hanyagsága folytán ártatlan emberek évekig maradjanak bizonytalanságban és a B. P. 49. §-ában kifejezett intenciót csak igy tekinthetnők teljesen megvalósitottnak. Todesco milliókat szerezhetett. — «Er legt sich wie ein Indianer mit dem Ohre anf die Erde und hört die Curse traben.» Midőn a dúsgazdag Ladenburg Lajos, Laemmel Júliát elvette, azt mondta — 100 Stück Nordbahn nimmt 100 Stück Südbahn. Wenzel valóságos idiosynkrasiával viseltetett irányában. «Unger nem regenetátora, hanem sírásója az osztrák polgári törvénykönyvnek)) — szokta volt mondani. A 76 éves Unger hamisítatlan Dickens-i humorral meg emlékszik «Zur Revision der al/gemeinen bürgerlichen Gesetzbuchesn, a Grünhuts Zeitschrift legutóbbi számában megjelent cikkében, arról a bécsi jogtanárról, ki őt felségsértéssel vádolta, mivel a polg. törvénykönyv kritikája által Ferenc császárt, mint legfelsőbb törvényhozót megtámadta. Soha még hírlapi cikknek ily frappáns hatása nem volt. Alig két hete, hogy Unger az Optk. revisióját megpendítette, Körber dr., ki az igazságügyi ressortját mintaszerűen kezeli, már meg is alkotta a kodificationalis bizottságot, melynek élén a legnagyobb élő jogász tündöklik. . . . Szegény Kőnek ! A kötelességtudás és buzgóság mintaképe. Nehezen, szinte érthetetlenül, mint sziklatömbök ömlöttek ki szavai. Az első pár mondatot nem is lehetett megérteni. 7reitsckke-rő\, az első német professzorról is ilyet beszélnek. Szinte ugatásnak tetszett a hozzá nem szokott fülnek sajátos előadása. De midőn az órai csengetés megszakította a Statistika elmelete, az Európai statistika előadását, szinte fisikai fájdalmat éreztünk, hogy megszűnt az élvezet, akár egy kéjes álom. A 80-as évek elején szembajom támadt. Az orvos az olvasást szigorúan megtiltotta. Már akkor ügyvédi oklevelem volt. Atropinozott szemmel, fekete szemüveggel végig hallgattam, mint vendég, reggeli 8 órától esti 5 óráig, válogatás nélkül a jogi és bölcsészeti előadásokat, 5-től 8-ig pedig a szigorlatokat. Igy bevetődtem az óriási terembe, ahol Kőnek az európai államok statisztikáját előadta. Pont 1/i 4-kor bejön Kőnek, fellép a katedrára. Én oly zavarban, mint még soha életemben. Magam voltam a teremben. Rövid vívódás után a szószékhez megyek és tudomására hozom, hogy én voltaképp nem is vagyok jogosítva itt ülni és idejét igénybe venni. U azonban az egész pensumot oly lelkesen előadta, mintha legalább 500 főnyi audutorium lesné szavait. Villámgyorsan cikkáztak gondolatai, hangképző szervei nem birtak azokkal lépést tartani, ugy hogy beszédében a középfokokat, kivált ha pathosra törekedett, átugorta. Igy érthető ama stylvirág, mely egyik jogászegyleti hires beszédét8) ékesítette: — (-Örvendek, hogy a szikra, melyet megpendítettem, oly folyóvá dagadt, melynek árnyékában annyi szegény jogász megpihen.» Midőn statistikai előadásában Téth-röl szólt, azt mondta : — itt született némileg Kisfaludy Károly. Nagyon kedvelte a pathetikus, képletes szólamokat. — A törvénytelen gyerekek ama szerencsétlen lények, kik a létért való küzdelemben az élet hídjáról a legkönnyebben lesodortatnak. E szólamok nem nélkülöznek bizonyos komikus mellékizt. — A sertések: «az állatvilág eme röfögő lényei.» s) Ő volt a Jogász-segitő Egylet megalapítója.