A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 22. szám - Az özvegyi jog egy kérdése a hagyatéki eljrás során

A JOG 173 Az özvegyi jog egy kérdése a hagya­téki eljárás során. Irta DAROCZI JÓZSEF Hajdúböszörményi kir. albiró. Elég gyakran előforduló eset, hogy a hagyaték haszon­élvezete s illetőleg az özvegyi jog kérdésében az elhalt férj első házasságából származott gyermekek vitában vannak az özvegygyei ; utóbbi haszonélvezetet követel özvegyi jogon az egész hagyatékra nézve ; ellenben az első házasságból való gyer­mekek rendszerint ellenzik az özvegyi jog megállapítását azzal az indokolással, hogy a hagyatéki vagyont az örökhagyó nem az özvegygyei való házassági ideje alatt szerezte. Igen sok bajnak, viszálykodásnak. pernek, anyagi veszteségnek a kiin­duló pontja ez, amint azt jól tudják azok, akik a gyakorlati jogélet terén foglalkoznak. Azért is mindenesetre érdemes e kérdést megbeszélés tárgyává tenni. En ezúttal csupán a hagyatéki eljárás során kívánom a kérdés egy pontját érinteni. A hagyatéki eljárásra vonatkozólag az 1894 : XVI. t.-c. 81. §-a azt irja elő. hogy : «ha csupán az özvegyi jog a vita tárgya: ez a körülmény a hagyaték átadását nem akadá­lyozza; az átadás azor.ban az özvegynek özvegyi jogát nem érinti s az örökösök csak a törvény rendes utján követel­hetik az özvegyi jog megszorítását. Az örökhagyó özvegyét megillető özvegyi jog . . tlkvileg bejegyzendő.)) Nyilvánvaló, hogy a törvényszakasz intézkedésében csakis a rendes esetet tartja szem előtt, azt t. i.. amikor az özvegyet, mint elhalt férje egyetlen feleségét és gyermekeinek anyját, egyelőre megilleti az özvegyi jog az egész hagyatékra nézve; erre az esetre vonatkozólag mondja ki a törvény, hogy ha csupán az özvegyi jogra nézve nem jön létre meg­állapodás az érdekeltek közt, átadandó a hagyaték. Azonban az özvegyi jogot nem érinti az átadó végzés és csak a tör­vény rendes utján követelhetik az örökösök az özvegyi jog megszorítását ; ebben talán benfoglaltatik az is, hogy a meg­szorítás iránt indítandó per befejezéséig az özvegyet megilleti az egész hagyaték haszonélvezete, mely javára e szakasz 2. bekezdése értelmében be is lesz kebelezendő az összes hagya­téki ingatlanokra. Az ujabbi jogfejlődés szerint az özvegyi jog megszerzője vagy várományosa szintén örökösnek tekintendő, mert hisz az özvegyi jog tárgyát képező időleges haszonélvezeti jog szintén egyik vagyonrésze a hagyatéknak, amely jog tulajdonkép ép ugy átadandó, mint a tulajdonjog ; épen ugy törvényen alap­szik a haszonélvezeti jognak az özvegyre való átszállása, mint a tulajdonjognak a gyermekekre való átháramlása; ami­kor tehát az örökhagyó után özvegy maradt, a jogok meg­osztásának esete forog fenn, amennyiben az egyik örökös kapja a tulajdonjogot, a másik (t i. az özvegy) a haszon­élvezeti jogot. Eszerint pedig már nem eléggé szabatos a szóbanforgó törvényszakasz ama kifejezése, hogy «ez a körülmény» (t. i hogy az özvegyi jog vitás) «a hagyaték átadását nem aka­dályozza.)) Ugyanis helyesen azt kellene mondani, hogy ez a körülmény a hagyatéki vagyon tulajdonjogának átadását nem akadályozza, azonban az özvegyi jog megállapítása, átadása mellőzendő stb. Tény az, hogy a § szerint akár vita tárgya az özvegyi \ jog, akár nem, a tulajdonjog bekebelézésével egyidejűleg bejegy­• zendő «az örökhagyó özvegyét megillető özvegyi jog.» Ez az általános szabály.- mely feltétlenül alkalmazandó ; minden egyes megfelelő esetben. Kivételt állapit meg a felhívott t.-c. 129. §-a, mely ki­! mondja, hogy a törvény 81. §-ának az özvegyi jogra vonat­j kozó intézkedései nem alkalmazandók az ország azon részei­j ben, amelyekben az osztrák polgári törvénykönyv van hatály­| ban. Az ország ezen részeiben az özvegy nőnek — amennyiben ' öröklési joga nem vitás — a hagyatéki tiszta jövedelemből egy negyedrész, és ha háromnál több gyermek maradt, egy | gyermekrész a hagyatéki eljárás alatt kiadandó. A képviselőház igazságügyi bizottságának az örökösödési eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyában előterjesztett jelen­tésében az van mondva, hogy az anyagi jogszabályok külön­bözőségénél fogva látta szükségesnek a bizottság a 129. §-ba felvenni azt a rendelkezést, hogy a törvény 81. §-ának az özvegyi jogra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók az ország azon részeiben, amelyekben az osztrák polgári törvény­könyv van hatályban. Ha ez igy van, akkor nyilvánvaló, hogy a törvény 81. £.-a akkor sem volna alkalmazandó, amikor az özvegy együtt örökösödik az elhalt férj első házasságából származott gyei­mekekke), mert erre nézve is a rendes esettől (vagyis attól. amikor nincsen korábbi házasság) eltérő anyagi jogszabályaink varnak. Ugyanis az országbírói értekezlet által javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályok 16, §. hatályában fentartotta az özvegyi jogra vonatkozólag fennállott régebbi törvényes rendelkezéseket. Ezek szerint, különösen pedig az 1840 : VIII. t.-c. 18. §-a értelmében az özvegyet, szemben a nem nemes és nem honoratior férj első házasságából született gyermekek­kel, csupán a külön kiszakított egy gyermekrész haszonélve­zete illeti meg a férj öröklött és előző házassága ideje alatt szerzett vagyonokból. Ezt a jogszabályt állandóan alkalmazza is joggyakorlatunk. Figyelemmel már most arra. hogy a hagyatéki elj.írásró Váltig szerette hangoztatni, hogy: — a papiros használata nem lehet kulturmérő, mivel az különféle célokra felhasznál­tatik. Ilyenkor egy méla mosoly vidította asketikus: Assissi Ferencre emlékeztető vonásait .. Kerkápoly és Kautz! Széchényi és Kossuth, Jókai és Gyulay Pál, Schiller és Göthe, Heine és Bó'rne, Piit és Fox., Disraeli és Gladstone, Thiers és Guizot, Ibsen és Björnson bjornsterne, Sudermann és Hauptmann\ Kerkápoly passióval játszott Kautz-a\. mint macska az egérrel. A finom, szelíd, ildomos Kautz csak ugy rettegett Kerkápoly öblös hangon dörgött maliciáitól Az izzadó szigorlótól kérdez Kautz valamit, A rigorosans felel. Kautz hallgatólag tudomásul veszi. — Hát igaz az? — bömböli Kerkápoly. — Nohát igaz az? — ismétli Kautz lapítva. — Igaz ! — dörgí Kerkápoly ellentmondást nem tűrő sten­tori hangon. — Mi a külömbség a magán és államgazdaság között ? — kérdi Kautz a pénzügytanból. Halálos csend. — No, benyúlhatok én a szomszédom zsebébe? kérdi Kautz es be akar szomszédja, Kerkápoly zsebébe nyúlni. — Nyúlni nyúlhatsz, de én ütök ám ! — harsogja Kerkápoly. Kevés ember létezik, ki szellemi táplálékát oly tökéle­tesen tudta volna assimilálni, mint Kerkápoly. A szó valódi értelmében elsajátította azt, amit tanult. Még Hegel tanaira is rányomta eredeti egyéniségének bélyegét. Előadása nem reproduketió, — de originár produktiónak látszott és a hallgatóság ugy érezte, mintha ő neki is valamelyes szerep utna e produkciónál. A magyar józan ész inkarnációja. Az egyes intézményeket alapjából felépítette, hallgatói előtt. Azok minden zege-zugába ugy belevilágított, hogy kézzel fogható plasticitással domborodtak ki szemük előtt. Az oknyomozó módszert alkalmazta a legteljesebb mértékben. Minden kijelentése után következett a stereotyp <s.Miért:i> és a «Miértr»-re sohasem maradt adós a feketébe találó érvvel. Tanításai eltörülhetetlenül belevésődtek az ember emléke­zetébe. Én 25—30 év előtt hallgattam nála nemzetgazdaság­tant és politikát; túlzás és dicsekvés nélkül állithatom, hogy előadását most is majd szórul-szóra birnám reprodukálni, mint azt a colloquiumában tettem. De hogy is felejtse e' az ember az olyan epigramm­szerüleg kiélezett sententiákat : «A kereskedő idővel és térrel kereskedik.)) «A rendszer egy tőből nőtt sokaságok egysége.» A két kamararendszer fejtegetését igy kezdte; «A fejlő­dés nem egyéb, mint ugyanazmaradás a mássá léteiben. A gyerek ugyanaz maradt mint ifjú, de mássá lett: az ifjú ugyanaz maradt mint férfi, de mássá lett». — Mondja meg. mért drágább a pecsenye, mint a krumpli ? — volt egyik rettegett kérdése mert az egész értékelmélet levezetését kívánta. Egyik jeles készültségü budapesti ügyvé­dünk bele is bukott e kérdésbe az első alapv zsgán. Éretlen közvéleményünk nem bírja méltatni a valóban értékes egyéniségeket. Nem fraternizált a riporterekkel, mesés nyakkendőkkel nem ékeskedett, főhercegeknek nem udvarolt, friss szekfüvel nem díszítette naponta redingótja gomblyukát, sőt uram bocsáss' még redingótban nem is járt. hanem egyszerű magyaros szabású szürke ruhában. Istenem ! mily bálványképei voltak és vannak a magyar közvéleménynek !

Next

/
Oldalképek
Tartalom