A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - A rágalmazás alaki ismérvei

A JOG 155 szüntetését minden alap nélkül, konokul, vagy kedvtelésből ellenezte vagy peren kivül tette lehetetlenné. (L. Márkus X\\. kötet 360. oldal, Kúria.) Ezt az elvet bíróságaink oly következetesen emelik érvényre, hogy a vagyonközösség megszüntetése iránti perben a perköltségeket akkor is megszüntetik, ha a közösség nem a kereset értelmében, hanem az alperes javaslatának megfelelően lesz megszüntetve, amikor tehát a kereseti kérelem helytelensége és az alperes védekezésének szükségessége bíróilag konstatáltatott, vagy ha a prtts. 111. § a alapján hozatik ítélet és a legtöbb esetben valónak kell elfogadni azt a kereseti állítást, hogy az alperes a perenkivüli megszüntetést ellenezte, hollóit a 111. §. végbekezdése szerint a pervesztes fél minden esetben marasztalandó volna, és pedig azzal az indokolással, hogy a közös célt ért peres felek egyike sem tekinthető lényegileg pervesztesnek. *) Ennek a gyakorlatnak a helyessége mellett is számos érv szól. A tulajdonostársak, kik a legtöbb esetben akaratukon kivül jutottak egymással a vagyonközösségbe, a közösségből származó terheket közösen viselik, igy csak logikus, hogy a megszüntetés körül is mindegyik fél viselje a maga költségét, különösen akkor, ha a megszüntetéshez való jog nem is vitás, csupán a megszüntetés módozatában vannak nem alaptalan vagy rosszhiszemű eltérések, és méltánytalan volna, ha a valamennyiük által óhajtott megszüntetés bírói liquidálásnak költségei tekintetében, az egyik tulajdonostárs a többiekkel szemben hátrányban volna. Az eddigi birói gyakorlat szerint nem marasztaltatik perköltségben az örökségi perben az az örökös vagy hagyományos, a vagyonközösségi perben pedig az a jelzálogos hitelező, aki csak az összes érdekeltek perbenállásának követelményekép vonatott perbe, és aki a felperes igényeinek helyességét akár a perindítás előtt (az örökösödési eljárás során) akár pedig a perben meg nem jelenése utján, vagy más módon kétségbe nem vonta. Ez ellen sem lehet az igazság és méltányosság tekintetében kifogás. Mivel pedig mindezek az elvek a Tervezet 430. §-ának *) Ez ugyan nem áll, mert pernyertes az, akinek kereseti kérelme az ítéleti döntéssel nem egyezik. De inconvenientiák elkerülése végett el kell fogadnunk ezt a megoldást, mert aki védekezés közben jelenti ki, hogy a megszüntetésbe beleegyezik, nem lehet jobb helyzetben, mint az, aki azt meg nem jelenése által nyilvánítja. Nem sikerült kikutatnom, hogy sommás perben hozatott e ily határozat; de a S. E. T. szerint még ily okoskodás rrellett sem volna törvényes alapja a költségek kölcsönös megszüntetésének. mostani alakjában nem érvényesülhetnek, nagyon is kívánatos ennek a célnak elérésére a 430. §. szövegének épségben hagyása mellett az abban foglalt imperativszabályok mellett facultative kimondható volna, hogy : «Az eset körülményei szerint a perköltségek akkor is megszüntethetek, ha a perbe vitt jognak ítéleti eldöntése mindegyik peres fél érdekének megfelel, vagy ha a pervesztes fél a perre nem saját hibájából szolgáltatott okot és jbhiszemüleg védekezvén, alapnélküli perlekedőnek nem tekinthetőn. Ezzel a Tervezet nem zárná el a birót attól, hogy a méltányosságot ott, ahol annak feltételei megvannak, érvényesíthesse is. A rágalmazás alaki ismérvei.*) Irta WEISS ENDRE dr. Zalaegerszeg. Annak előrebocsátásával, hogy cikkíró úrral abban teljesen egyetértek, hogy accidentalis tények — elvileg — csak mint enyhilő vagy súlyosbító körülmények jöhetnek valamely bűncselekmény elbírálásánál figyelembe, legyen szabad cikkiró ur tollából a fenti cimen megjelent fejtegetés egyik-másik pontjára e helyütt válaszolnom. Igaza van cikkiró urnák abban, hogy merőben accidentalis tényálladéki elem okozza gyakran a rágalmazás és becsületsértés közti különbözést. A magunk részéről is kifogásoljuk a 258. §. azon intézkedését, hogy a deliktum egyik konstitutív elemévé teszi azt, hogy a rágalmazó kifejezés több egyén előtt mondatott legyen; a rágalmazó szándéka az ő nyilatkozatának megtételére irányul s ettől ó't aligha fogja visszatartani az a körülmény, hogy akkor és ott, amikor és ahol a rágalmazó tényt állítani akarja, kettőnél többen vannak jelen. A rágalmazás kritériumai ily tisztán alaki momentumok nem lehetnek. A mai jogtudomány a jogrendszer minden ágában arra törekszik, hogy a fogalmak tárgyi tényálladékon, tárgyi momentumokon alapuljanak. Ez a szabály a legfükozottabb mértékben áll a büntetőjogra, mert a formalismus megkivánása a polgári jog terén — minden hátránya mellett is — azon eló'nynyel jár, hogy jogvisszonyaikban bizonyos rendre kényszeríti és rendszeretetre szoktatja a polgárokat; de a büntetőjog terén a formalismus megöli a lényeget, és a formái-elemeknek tényálladéki elemekké emelése kiveszi a biró kezéből a kellő individualisálás lehetőségét. Nem érthetünk azonban egyet cikkiró úrral abban, hogy a gyakorlatban merő játék tárgyává vált volna a praxis ama megállapodása, hogy a 258. §. alkalmazásához legalább három tanú kell. *) Válasz Moskovitz Iván cikkére (1. a J o g f. évi 13 számát.) niában. Előbbiben az igazgató önállóan rendelkezik, Boszniában pedig csakis a 10 évnél hosszabb szabadságvesztésre ítélteknél kikérendő az országos kormány jóváhagyása. Ezen jóváhagyás életfogytiglani börtönre ítélteknél 10 év, visszaesőknél 5 év letelte után kérhető. A rab beleegyezése sem Horvátországban, sem Boszniában nem kívántatik meg. A rabok mindenütt teljesen tájékozottak a közvetítő intézetbe való elszállításuk iránti jogaik tekintetében, sőt ezekről ki is taníttatnak. A közv. intézet mindhárom országban erős gyökeret vert, ami főleg annak mezőgazdasági jellegének köszönhető. Nincs tehát ok más jellegű intézetek alakítására és fenntartására. Nálunk Vác, Lipótvár és Kis-Hartha bírnak ily közvetítő intézetekkel. Az első kísérlet a btk életbelépte előtt Lipótvárott történt; de csak 1889 ban épültek a váron kivül fekvő és e célnak szolgáló külön épületek. A tulajdonképpeni első közvetítő intézet Kis-Harthán épült; ezt követte rövid időközben Vác. ahol épületek és telkek könnyen kaphatók voltak. Kis-Hartha Wagner Pál pestmegyei bizottsági tag bőkezűségének köszöni létét, aki 1878-ban 220 holdnyi birtokát végrendeletileg azon célból hagyományozta az államnak, hogy ott egy letartóztatási intézet berendeztessék melyben a tabok mezőgazdasági munkát és oktatást nyerjenek. 1881-ben elhunyt az örökhagyó és a kormány nyomban hozzálátott az intézet berendezéséhez. Az itteni építkezések 131,819 K. 02 f. költségbe kerültek. Kis Hartha az egyetlen közvetítő intézet, mely nem áll összefüggésben egy meghatáiozott íőintézettel és ezért nemcsak nálunk, hanem a külföldön is az eredetiség jellegével bír. A többi magyar, horvát, és boszniai közvetítő intézetek közvetlenül oly kép állanak kapcsolatban a íőintézettel, hogy ezek gazgatója a közvetítő intézet igazgatását is vezeti. Tervbe van véve nálunk még két ujabb közvetítő intézet berendezése : Nagy Enyeden, ahol a telek már meg is van, és Mária-Nostrán női rabok részére, akik ha nem is rendes mezőgazdasági teendőkre, de mindenesetre kertészeti munkára lesznek jó sikerrel alkalmazhatók. A közvetítő intézetek nem tekinthetők többé börtönöknek és a külvilágtól való elzárás is sokkal lazább, mert itt többé sem szökés, sem lázadás veszélye fenn nem forog. A rabok rendszerint gyámoltalanok és szökés esetére is egyetlen céljuk az, hogy otthonukba visszatérhessenek, ott pedig legbiztosabban újból letartóztathatok : a rablóélet pedig ma, a csendőrök és katonai hatalom korszakában, teljesen kilátás nélküli. Viszont a letartóztatási időnek hátralevő része oly csekély, hogy a rab nem vesztheti el kedvét a teljes szabadság utáni törekvésre. Még akkor is. ha a letartóztatottak a feltételes szabadság kedvezményében nem részesülnek, nem igen gondolnak a szökésre; akkor is nyugodtan maradnak a közvetítő intézetben és viselkedésük sem kifogásolható. Lopásról vagy más tulajdon elleni vétségekről nem igen hallani. A közvetítő intézetek közelében lakó népesség nem fél a raboktól, mert ezeknek is a legnagyobb érdekükben áll, mielőbb családjukhoz visszatérhetni. Legközelebb állana az attól való félelem, hogy a nemi ösztönnek újból való kielégítése iránti mohó vágy, sok bajt és veszélyt vonhat maga után. Annál meglepőbb, hogy mindhárom országban éppen ezen veszély igen csekély mérvű. Okát ezen igen meglepő tünetnek abban találják, hogy a szigorú elzárás a nemi ösztönt egyáltalában csökkenti, sőt sok esetben meg is semmisiti. A rabok felügyeletének módja nem tér el lényegesen a szabad mezőgazdasági munka tekintetében gyakorolt felügyelettől. Sőt kerülik is az ellenőrzés túlzott mérvét azon okból, hogy a rab iránt bizalom tanusittassék. Szabadon mozog az udvaron és a közvetítő intézet közelében ; a pásztor szabadon ki- és behajtja a marhát. A felügyelők még oldal- vagy más fegyvert sem viselnek. Amellett megkövetelte tik, hogy a rab a neki kijelölt munkahelyen tartózkodjék és a szabad munkásokkal, nejeikkel és gyermekeikkel való minden érintkezéstől tartózkodjék. Az ez ellen vétők a főintézetbe visszahelyeztetnek. A hálótermekben az ellenőrzés névleges és oly módon gya-