A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 20. szám - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Folytatás

156 A JOG A BTK. helyes értelmezése alapján megállapodott praxis szerint: <rágalmazás nem követtethetik el, ha a BTK. 258. §-ában körülirt minőségű tény csupán két személy előtt állíttatott.> (32. sz. T. Ü. H.). Tehát kettőnél több egyén jelenlétét kívánja a praxis, és nem kettőnél több, a bíróság előtt megjelenő tanút. Ugyan a zalaegerszegi kir. törvényszék már egy izben a cikkíró ur által panaszolt álláspontra helyezkedett, de más esetben, ugy ez, mint a kaposvári kir. törvényszék rágalmazásban mondta ki a vádlottat bűnösnek, noha csak két tanú jelent meg a bíróság előtt. Nem áll tehát az, hogy a bíró oly esetben, midőn a vádlott a rágalmazó tényállitá-t kettőnél több ember előtt mondja, kénytelen volna vádlottat becsületsértésért büntetni, mert csak két tanú vallja előtte, hogy az inkriminált kifejezést hallotta. Az a panasza sem alapos cikkíró urnák, hogy a birót kényelmetlenül köti a törvény akkor, ha 3 tanú egybehangzó vallomása alapján rágalmazásban kell bűnösnek kiamondania a vádlottat, ki a sértettről egy csekély sulyu bűncselekmény elkövetését—és talán alappal— állította. Bűncselekmény elkövetésének állítása feltétlenül anyagi kritérium, sőt az az anyagi kritérium, mely a rágalmazást minden más analóg deliktumtól megkülönbözteti. Ha a bíró meg fog győződni arról, hogy a tényállítás nem súlyosan sértő és minden komoly intenció nélkül mondatott, s hogy a nagy nyilvánosság róla tudomást nem szerzett, ugy bizonyára a correctionalisatio fegyveréhez fog fordulnia vádlott javára. Így tehát nem alaki ismérvek kötik a birót, hanem anyagiak; ezeket figyelmen kivül hagyni pedig nem lehet. Mikor egyrészről azt kívánjuk, hogy a rágalmazó tényállításért a törvény rágalmazásban mondja ki bűnösnek a tettest, tekintet nélkül a jelen volt egyének számára, akkor nem szabad más esetben azt kívánni, hogy bűncselekmény elkövetésének, tehát rágalmazó ténynek állítása ne tekintessék rágalmazásnak azért, mert az eset erkölcsileg nem súlyos. A biró hivatása, hogy az eset konkrét súlya szerint mérje ki a büntetést, s szerény véleményem szerint absolute nem kellemetlen a bírónak, ha a most tárgyalt esetben ^rágalmazást kell konstatálnia.> Hiszen 2 korona pénzbüntetésig lemehet a büntetésben ! Még csak a nyilt levelezőlapon elkövetett rágalmazásról óhajtok keveset irni. Cikkíró ur panaszolja, hogy a minősítés itt is accidentalis momentumon alapszik, t. i. azon, hogy a postára adott levelezőlapot csak a címzett, vagy mások is elolvasták-e ? Én ezt nagyon természetesnek, helyesnek és a törvény szellemének megtelelőnek .találom. A nyilt levelezőlapon való sértés directe arra van szánva, hogy mások is olvassák; ha a tettesnek nem ez volna a szándéka, ugy bizonyára más módot keresne cselekménye véghezvitelére; legalább is zárt levelet irna, melynek nyilvánosságra kerülése kevésbbé valószínű, s melynek nyilvánosságra kerülése valóban szerfölött accidentális volna. «Hát lehet-e azt valakinek súlyosabban minősítő okul betudni, hogy az általa egy személyhez írott írást véletlen, vagy indiskréció folytán, az ő hibája nélkül,— mások is elolvasták?* — kérdezi cikkíró ur. Hát nem így van ez kérem. Sokkal méltányosabb volna ez a kérdés: Lehet-e valakinek enyhébben minősítő okul betudni azt, hogy egy nyilt levelezőlapon elkövetett rágalmazás véletlenül háromnál kevesebb egyénnek iutott tudomására f! Csak véletlen szerencséje a tettesnek, hogy 3-nál kevesebb egyén szerzett tudomást a sértésről, mely anyagilag a rágalmazás ismérveit kimeríti. Nagyon következetes és helyes tehát a gyakorlat ez iránya, mert nem tekintve az elmondottakat, a nyilvánosságra jutás az eredmény; hogy az eszköz élő szó, vagy írásjegy, az közömbös; ha pedig nem volna közömbös, ugy az irás — pláne nyilt levelezőlapon bizonyára súlyosabb beszámítás alá esik. Az lenne a legpompásabb kibúvó a rágalmazás alól, hogy vádlott sértését nyilt lev.-lapon követné el; hogy ő csak a címzettel akarta közölni. Más elbírálás alá esik természetesen az a speciális eset, ha címzett mutogatja másoknak a nyilt lev.-lapot. Ez a körülmény már valóban nem tudható be a vádlottnak. Cikkíró ur egész fejtegetésén az éles subjectivismus vonul át, mégpedig mindig vádlott javára. A vádlott javára szolgáljon a helyes büntető eljárás és a birói kar humanismusa. De anyagi jogi, elvi jelentőségű kérdések elbírálásánál tisztán tudományos szempontok vezérelhessenek bennünket, tekintet nélkül arra, hogy az eredmény a tettes javára vagy terhére van-e ? S ily szempontból kiindulva, a bűntett következményét (a jelen esetben a nyilvánosságra jutást) ignorálnunk nem szabad, sőt a bekövetkezett eredményt anyagi megkülömböztttési okul is kell tekintenünk s nemcsak súlyosbító körülményül. Mert ha ellenkezőleg volna a dolog, ugy például a halált okozó súlyos testi sértésnél a halál nem volna minősítő körülmény, hanem csak a testi sértés bűncselekményénél egy súlyosbító körülmény. Számtalan elméleti dologgal és gyakorlati példával lehetne e kérdésről polemisálni, de a célom csak a rágalmazás alaki ismérveiről irt cikkre adandó ; válasz volt. Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. Irta ÖDÖNFI MIKSA dr., budapesti ügyvéd. (Folytatás.)* A 281. §. alapján csak az esetben van helye perorvoslatnak i ha a vádlott vagy védője a közvetlen idézés elrendelése miatt a ! törvényszéktől a főtárgyaláson eredmény nélkül kért orvoslást. A 281. §. alapján érvényesíthető, valamint az 5.. 8. és 9. pontokban ' megjelölt semmisségi okok sem a vádlott terhére, sem javára nem | érvényesíthetők, ha nyilvánvaló, ho^y az alaki sérelem az ítéletre j nem volt befolyással. A főtárgyaláson tett intézkedés, elkövetett *) Előző közlemény a 19. számban. koroltatik, hogy az ellenőr belép, a termen keresztül halad és a létszámot megszámlálja ; az udvaron és a hálótermek körül őrjáratok cirkálnak. A felügyelők sem személteinek ki kizárólag az őrségből, mert ezen felügyelőknek jelesebb gazdasági ismeretekkel is kell birniok, tehát nem szabad ebből kevesebbet érteniök, mint maguk a rabok értenek. Tulajdonképeni fegyelmi büntetések ott nem léteznek; csekélyebb vétségek intéssel lesznek elintézve ; másnemű vétség az azonnali visszahelyezést vonja maga után ; ez pedig kizárja a kedvezménynek ujabbi elnyerését a büntetés tartamára és ezenfelül a feltételes szabadságra bocsátás jogának elvesztését is vonja maga után A visszahelyezett a közös letartóztatásba kerül vissza, Boszniában még a magánelzárásba is visszahelyezhető. A mezőgazdasági munka nehéz és ez okból nem ritka az eset, hogy egyes rabok az áthelyezést nem kérik vagy el nem fogadják. Vannak rabok, akik a főintézet szigorú fegyelme alatt rendes munkát végeznek; ily fegyelem hijján azonban lazábban dolgoznak. Ilyenek kiváltképp a cigányok. Azért részükre más foglalkozásról gondoskodtak, amelynél teljesen beválnak. A közvetítő intézetek nehéz munkája magával hozza azt, hogy oda munkaképes rabok áthelyeztetnek ; munkaképtelenek pedig kizáratnak, tekintet nélkül arra, vájjon ezen munkaképtelenség vétkességükből származik-e vagy pedig vétlen ? A nehéz munkával jár a jobb élelmezés, mérsékelt dohányzási engedély és könnyű kerti borok élvezete. A mohamedánok a bor helyébe kávét kapnak. Keresményükből ezenfelül élelmezésük javítására többet fordíthatnak, mint a főintézet letartóztatottjai, így nálunk 1jt-éX a főintézeti 1/s—íl6-da\; Boszniában a/s-át a főintézeti 1/3-lel szemben. A közvetítő intézetek rabjai a főintézet rabjainak ruházkodásától eltérő ruházatot viselnek ; a különbség rendszerint abban áll, hogy a szürke kabátnak fekete gallérja van, mig a főintézeti rab a ruhával azonos gállért visel. Lipótvárott a rabok a lakatosok vagy gépészek öltözékéhez hasonló vászonzubbonyt viselnek. Hátra van még a közvetítő intézetek jövedelmezősége. Erre nézve Langer a következő adatokat sorolja fel: Kis-Harthán 1902-ben a tiszta haszon volt 11,382 K. Lipótvárott 6,963, Vácott 4,429 K. Ebből esett az intézet javára 9,395, illetve 5,065, illetve 4,003 K. ; a rabokra pedig 1,937 K., ill. 1,898, ill. 426 K. Holdankint a jövedelem Vácott 210 K., Lipótvárott 112 K. 30 f., Kis-Harthán 42 K. 45 f. Itt természetesen első sorban a talaj minősége a döntő. Kis-Harthán a rabtartási költség volt 1902-ben 10,200 K., irodai költség 225, épületjavitás 1.000 K , fizetések 2,000 = 20,425. A mezőgazdaság jövedelme átlag 12,000 K., tehát az állami járulék 8,425 K.-ra rúgott. A mezőgazdasági jövedelemből 7,300 K. az állampénztárba lett beszolgáltatva, a többi forgalmi tőke céljából az igazgató kezénél maradt. Horvátországban a mitrovicai intézetnek 1902 iki mezőgazdasági tiszta jövedelme 43,828 K. volt; ebből esett a rabokra munkanyeremény fejében 2,207 K, élelemjavitásra 1,002 K. 61 f., a többi az államnak jutott. Lepoglavának 16,572 K. 93 f. tiszta nyeresége volt, a mihez még a rabok munkanyereménye, 2,068 K. 71 f. járult. Zenicának tiszta haszna volt 19,625 K., ugy hogy egy hektárra 352 K. 46 f. esik. A rabok munkanyereménve volt 2,050 K. 72 f. Büntetés-e még az elitéltre nézve a közvetítő intézetben való tartózkodás? Altalánosságban ezen kérdésre igennel kell felelni, mert alig van eset rá, hogy a rab nem örömest fogadta volna a teljes vagy feltételes szabadságot. Bár legtöbb esetben bizonyos, hogy otthon sokkal keservesebb sors vár reájuk mint az, melynek a közvetítő intézetben részesei voltak, — mégis a szabadság és a szülőföld utáni vágy piaedominál. V. A progressiv büntető rendszernek utolsó" fokát képezi a feltételes szabadságra bocsátás. Nálunk ezt a btk. 48— 51. §§-ai és az 1880. évi börtönügyi szabályrendelet 8-dik melléklete szabályozzák. Horvátországban a rabok, jó viselkedésük előfeltétele