A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

152 A JOG következtetni lehetne, de nem találtam. Nagyon lekötelezne, az, aki akár egy ilyen határozatra hivná fel figyelmemet, akár megjelölné nékem a bel- vagy külföldi irodalomnak egy olyan munkáját, melyben az érintett kérdés tüzetesen és megnyugtatólag van fejtegetve. Vidéki ügyvéd. Sérelemutazás egy végrehajtás körül, vagy Óvakodjál exekválni. St. .. b ... i épitö'mester két állami épület felépítésére vállalko zott és nem névre szóló érték-papirokat tett le óvadékul circa 20,000 korona értékében, saját neve alatt. Cs . . . ki St . . . töl a fa-munkákat vállalta el, St. . . . váitó-aláirása mellett, F.-töl circa 8000 korona értékű fát vett hitelben, a váltón Cs. mint elfogadó, St. mint kibocsátó szerepelvén. A váltó lejáratkor F. által bepereltetett; és mert azaláirck váltó-kifogásokkal éltek, F. St.-nek ingóit és óvadékát foglaltatta le biztosításképpen. Cs. ellen a biztosítási végrehajtás nem volt foganatosítható, mert csak egy háza volt és mert ezt már nejére irattá át ajándék cimen. /\ biztosítási végrehajtás foganatosítása utáni 15 napon beló'l St. egyik hitelezője csődnyitás iránti kérést adott be St. ellen, melyet a törvényszék elutasított, több halasztás után, de melynek a kir. Tábla a kérés beadása után circa 6 hó múlva, helyet adott. Időközben a fenti váltóper is kedvezően dőlvén el. F. kielégítési végrehajtást kért St. ellen, és az ingóságokat részben elárvereztette. Az árverés megtartása után kitűzött sorrendi tárgyaláson, már a csődtömeggondnok is megjelenvén, ez beleegyezett, hogy az árverésen befolyt vételárból 800 korona F.-nak kiadassék. Ennek megtörténte után St. sógornéja igény keresetet adott be az óvadékot képező érték-papirokra nézve F. ellen, mert azt állította, hogy azon értékpapírokat ő örökölte, és hogy azokat férjének adta át, hogy ez testvérének, St.-nek óvadék letétele végett adhassa át; és ugyanezen sógorné St. csődtömege ellen is keresetet adott be, az értékpapíroknak a csőd-leltárból való törülése iránt. St. csődtömeg-gondnoka pedig F. ellen megtámadási keresetet adott be a foglalás ellen. Ezen perek közül első sorban jött végleges, jogerős eldöntés alá a tömeggondnok által indított megtámadási per. A Kúria a keresetnek helyet adva, kötelezte foglaltató F.-t, hogy a sorrendi tárgyaláson, a tömeggondnok beleegyezésével kapott 800 koronát isvissza fizesse és hogy tetemes költségeket is fizessen,mert F. nem bizonyította, hogya foglaláskor nem volt tudomása arról,hogy adósa fizetéseit beszüntette. F.-nak a végrehajtások, árverések és ezen megtámadási perek költségei legalább 1,800 koronájába kerültek. Ezután eldöntésre került St. sógornőjének a St. csődtömege ellen indított tulajdoni pere, és a Kúria a nő keresetének helyet adva az óvadékot képező értékpapírokat a csődtömegből kiszakította. Végül elintézés alá került St. sógornőjének F. és más hitelezők ellen ugyancsak a lefoglalt óvadéki értékpapírok iránt indított, az előbbi per lejártáig függőben tartott pere, és ebben is felperesnőkeresetének hely adatott, mert a Kúria az előbb emiitett perben igénylő tulajdonát a bemutatóra szóló értékpapírokra azért állapította meg, mert nem lett bizonyítva, hogy felperesnő akkor, mikor az értékpapírokat férjének adta á t,h o g y e zS t.-n ekadja, tulajdonjogáróllemondott. Ezen per is F.-nak költségébe került. Mivel, mint fentebb mondottam, Cs.-a váltó elfogadója, egyetlen vagyonát, egy értékes házát a váltó beperesitése idejében nejére íratta át ajándék címén, F. keresetet indított Cs.-né ellen, hogy ez tűrje a követelésiek a házból való kielégítését, és egyúttal F. a per feljegyzését is kérte a telekkönyvnél, miután ezen keresettel az ajándék ugyszólváneredetiérvénytelenségcimén támadtatik meg. A perfeljegyzés iránti kéréselutasitatott aKúria gyakorlata alapján, n pert F. Cs.-né ellen 2 évi perlekedés után megnyerte, és amidőn a házra végrehajtást akart vezetni, kitűnt, hogy azt Cs.-né már időközben eladta. Cs.-nének sincsen más vagyona és ezen per is F.-nak szép pénzébe került. Nem kívánom a bíróságok ítéletét kritizálni, mert tudom, hogy ez a kritikusra és a lapra nézve sem kellemes, miután minden kritika valamicskét letör a bíróságok tekintélyéből; de nem mulaszthatom el egy pár kérdést felvetni: 1. Honnan tudhassa F., ki esetleg nemis egy helyen lakik St.-vel és ki első foglaltató volt, hogy St., kinek cége bejegyezve semvolt, mert egyszerüépitömester, a foglalás idejében fizetését beszüntette? Hugy bizonyítsa'F., hogy a foglaláskor nem tudta, hogy St. fizetését beszüntette, mikor nemleges körülmény bizonyítása lehetetlen ? És honnan álmodja F, hogy_aJ°gjilá_s ]Jtán_2^ nappal PAÍ.LAS RÉSZVÉNY TÁRSAI St. ellen valamely más hitelezője csődöt fog kérni, mikor F.-nak sejtelme sem volt arról, hogy St. kinek, mivel tartozhatik ? 2. Miért kellett F.-nak azon 800 koronát a csődtömegnek visszaadni melyet az árverésen befolyt pénzből kapott, mikor ezen pénz acsődtöme g g ondnok beleegyezésével lett bíróilag kiutalva? 3. Mit ért a csődbíróság azzal, hogy F. foglalását az óvadéki értékpapírokra nézve hatálytalanította, mikor St. sógornőjének tulajdoni keresete alapján kimondatott, hogy az értékpapírok nem képeznek csődvagyont? í. Hogyan lehetett St. sógornőjének tulajdonjogát a bemutatóra szóló, St. neve alatt óvadékul letett értékpapírokra nézve azon az alapon megállapítani, hogy St. sógornője azok tulajdonjogáról le nem mondott, mikor kétségtelen, hogyF. és mások csak ezen óvadékba bizva, nyújtottak St.-nek hitelt; mikor az óvadékpapirokon v. az óvadéki okmányban egy szóval semvolt kitüntetve, hogy a papírokra St. sógornője tulajdonjogát fentartotta és amikor az osztr. ptkv. 367. §-a ily esetekben a tulajdoni igénykeresetet direkt kizárja? 5. Hogy ha már az emiitett perfeljegyzés megtagadásával, — apriori — megfosztatik akereső fél jogának biztosításától, a perben hozott Ítélet azon intézkedésével pedig, hogy «alperes 15 nap alatt köteles türnr» — a posteriori — ugyszólva útmutatás a d a t i k a 1 p e r e s n e k, hogy 15 napon belül adjon tul az ajándékba kapott házon, mit kell tennie a felperesnek ily esetben, hogy követelésétől el ne üttessék ? Kíváncsian várom a feleleteket kérdéseimre, mert azoktól várom, hogy a jogszolgáltatás helyébe lépett, nagyon is ingadozó és bizonytalan törvénykezés iránt is megingott bizalmat, némileg felsegitni igyekezzenek. Dr. Weiss Ignác. brassói ügyvéd. Vegyesek. A m. kir. közigazgatási bíróságnak határozata az illetékek elévülése tárgyában. A kincstári és fővárosi illetékek dolgában eddig az a jogszokás állott fenn, hogy ezen illetékek visszakövetelési joga, a fizetési meghagyás keltétől számítva, 3 év alatt elévül. Ezen jogszokással a lapunk mai mellékletén, a Jogesetek Tárában közzétett közigazgatási bírósági ítélet végleg szakit és az elévülési időt — tartozatlan fizetés esetére— a jogügyletet megsemmisítő itélet jogosságától számítja. De más tekintetben is fontos ezen közigazgatási bírósági döntvény, — mert megállapítja a f ő v á r o s i tulajdonjogátiratási illetékek jogi természetét. A főváros ezen illetékeket eddig statutárius jogából folyóknak nyilvánította és azért minden visszafizetési kérelmet, az elévülési időre való minden tekintet nélkül, kereken visszautasította. Ezen téves felfogással a közig, bíróság döntvénye véglegesen szakit, kimondván, hogy ezen főv. átiratási dijak a ki n c stári illeték pótlékának természetével birnak Az itélelet megelőző tényállás röviden a következő. X. háztulajdonos pert indit Y. ellen adás-vételi szerződés megsemmisítése és előbbi állapotba való visszahelyezés iránt. A bíróság ennek helyt adott és az ingatlan tulajdonjogát az előbbi állapotba visszahelyezte. Az itélet és hiteles tkvi kivonat alapján kérte most X. befizetett kincstár ugy mint fővárosi átiratási illetékeinek visszafizetését. A kincstár ezen kérelemnek helyt is adott a fővárosi tanács azonban és másodfokban a törvényhatósági bizottság közgyűlése a kérelmet visszautasította. A III. fokban eljárt m. kir. közigazgatási bíróság ítéletét lapunk mai számának Jogesetek Tárában közöljük és fel hívjuk arra olvasóink figyelmét. A Jogvédő Egyesület f. hó 12-én, délelőtt 11 órakor, a budapesti kir. büntetőtszék második emeletén lévő III. számú tárgyalási teremben tartja meg évi r e n d e s közgyűlését, amelynek napirendje a következő: 1. Elnöki jelentés az 1903. évről. 2. A felügyelő bizottság elenfése a pénztári számadásról s a fölmentvény megadása. 3. A folyó évi költségvetés megállapítása. 4. A választmány kilépő •/ -a helyett uj választmányi tagok és a számvizsgáló-bizottság^választása. 5. Esetleges indítványok. Kir. közjegyzőhelyettes helyet óhajt változtatni ; teljes gyakorlattal, helyettesnek ajánlkozik. Cime a kiadóhivatalban. Közjegyzők, ügyvédek, nemkülönben jelöltek gyorsan jutnak eredményhez a JOG hirdetései utján. A szerkesztésért felelősek ; Révai Lajos dr. Stiller Mór dr. V., Kálmán-utca 16. V., Rudolf-rakpart 3. NYOMDÁJA BUDAPESTEN.