A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a Jog IV). számához. Budapest, 1904 május 8. Köztörvényi ügyekben. Nincsen olyan törvényes intézkedés, amely szerint a végrendeleti alakiságok megtartása csak külön záradékkal volna igazolható. Az pedig, hogy az örökhagyó a végrendeleti tanuk előtt kijelentette, hogy az okirat az ö végrendeletét tartalmazza, s ez az okirat, mint az ö vég' endelete olvastatott fel, a végrendeleti tanuk aláírását megelőző abból a kitételből, amely szerint az, ami a végrendeletben foglaltatik, előttük történt, kétségtelenül kitűnik. A nagyváradi kir. tszék (1902. május 21-én 4,112. sz. a.) Popovics C. dr. ügyvéd által képv. özv. P. Juonnénak, P.Mária és társai elleni öröklési jog megállapítása iránti rendes perében következőleg ítélt: A kir. tszék felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt adta elő, hogy néhai P. Iván leánygyermekeit még életében kielégítvén, végrendeletében összes vagyonát reá, mint nejére hagyta és hogy a hagyaték tárgyalása alkalmával az örökösök közül alperesek kielégítésüket és a végrendelet érvényét el nem ismervén, velük szemben perre utasíttatott. Kérte tehát, hogy a hagyatéknak az alpereseknek átadott ^ részére végrendeleti öröklési joga elismertessék. Az 1876: XVI. t.-c. 6. § a azt rendeli, hogy ha a végrendelkező a végrendeletet önkezűleg alá nem írja, a végrendelet tartalma a végrendelkező és a tanuk együttes jelenlétében felolvastassák és ennek megtörténte után a végrendelkező kijelentse, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, hogy az okiratra a végrendelkező nevét az olvasni és irni tudó tanuk egyike, mint névaláiró aláírja, a végrendelkező pedig kézjegyével ellássa s hogy ezeknek megtörténte magán az okiraton tanuk által igazoltassák; minthogy ezen törvényben előirt kellékek a végrendelet szövegében vagy annak záradékában sem a törvény szavaival, sem egyébként nem foglaltatnak s minthogy a perben kihallgatott D. V., D. F. és K. T. tanuknak a törvényben előirt szabályok megtartását igazoló vallomása a törvény határozott rendelkezésével izemben figyelembe nem vehető s igy a felperes ker-seti jogának alapját képező végrendelet érvénytelen s minthogy az 1868: LIV. t.-c. 112. §. értelmében a nem védekezett I. rendű alperes a vele egy jogalapon álló II—III. r. alpereshez csatlakozottnak tekintendő; felperest keresetével eiutasilani, stb. kellett. A nváradi kir. ítélőtábla (1902. október 20-án 2,444/902. sz. a.) az eisőbiróság ítéletét, miután a végrendeletekből kitűnik, hogy a végrendelkező nevét az egyik irni és olvasni tudó tanú irta alá, helyben hagyja, stb. A m. kir. Kúria (1PU4. febr 18-án 860. sz. a.) Mindkét alsóbíróság ítélete megváltoztattatik éspedig az I. és a III— IV. rendű kisk. alpereseket illetően akként, hogy a néhai P. Juon után fenmaradt és a leltár 1—3 téttle alatt felvett ingókból, valamint a rotaresti 55. és 75. sz. tjkvben felvett ingatlanokból álló hagyatékra nézve az I. és a III—IV. r. kisk. alperesekkel szemben, a m.-csékei kir. járásbíróság 1899. O. 208/1. és 208/5. sz. végzéseinek ezekre az alperesekre vonatkozó részeinek hatáiyon kívül helyezésével a felperes végrendeleti örökösödési joga megállapíttatik és a felperes feljogosittatik, hogy a most megjelölt ingatlanoknak az I., III—IV. r. alperesek tulajdonául bejegyzett részére a tulajdonjogot a maga javára az ítélet alapján bekebeleztesse; a II. r alperest illetően pedig akként, hogy az örökhagyó végrendelete ez alperessel szemben alakilag érvényesnek kimondatik s ennek folytán az elsőbiróság arra utasittatik, hogy ezzel az alperessel szemben a keresetre és az alperes köteles részére és valamennyi alperessel szemben a perk. nézve hozzon uj ítéletet. Indokok: A végrendelet érvényessége csak azon az alapon bírálható meg, amelyen az a keresetben, illetve az elleniratban megtámadtatott. Minthogy pedig a II. r. alperes az elleniratban alaki szempontból csak azon az alapon támadta meg az örökhagyó végrendeletét, mert az előttemező tanuk nem bizonyítják külön záradékban, hogy a végrendelkező előttük iratta-e a végrendeletet, vagy hogy az az okirat, mint az ő végrendelete fel lett-e olvasva? az örökhagyó végrendeletének alaki érvényessége csak a most megjelölt alapon bírálható meg. Ez alapon azonban az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek kimondani nem lehet, mert nincsen olyan törvényes rendelkezés, amely szerint a végrendeleti alakiságok megtartása csak külön záradékkal volna igazolható, az pedig, hogy az örökhagyó a végrendeleti tanuk előtt kijelentette, hogy az okirat az ő végrendeletét tartalmazza, s ez az okirat mint aző végrendelete olvastatott fel, a végrendelet szövegéből és a végrendeleti tanuk aláírását megelőző abból a kitételből, amely szerint az, ami a végrendeletben foglaltatÍK, előttük történt, kétségtelenül kitűnik. Ezek szerint ugy tekintettel arra, hogy i=z az alperes nem bizonyította, illetve a különben bizonyításra nem kötelezett felperes tanúinak vallomásával megcáfolva van, hogy a fentebb megjelölt alakiságok meg nem tartattak volna; felperes nem volt elutasítható azon az alapon, hogy az örökhagyó végrendelete alakilag érvénytelen. Ezeknél fogva mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és tekintettel arra, hogy a végrendelet az anyagi jog, jelesül a II. r. alperes köteles része szempontjából is megtámadtatott, e részben azonban az alsóbiróságok nem határoztak: az elsőbiróságot további eljárásra utasítani kellett. Az I. r. és a kisk. alpereseket illetően ezek az alperesek a végrendelet megtámadása, illetve érvényessége tekintetében a II. r. alperes védekezéséhez csatlakozottnak nem tekinthetők, mert a kisk. alperesek önállóan védekeztek és mert ugy az I, mint a kisk. alperesek örökrésze, illetve erre vonatkozó kielégítése, sőt magának a végrendeletnek velük szemben való érvénye és fennállása és a II. r. aiperes örökrészétől és kielégítésétől, illetve a végrendeletnek az alperessel való érvényességétől független és önálló s igy ők nem anyagi, hanem csak alaki pertársaságban állnak a II. r. alperessel, ennek védekezése ő reájuk ki nem terjedhet és annak tartalma szerint ki sem terjed. Minthogy pedig az I. r. alperes, aki a periéi vételhez szabályszerű megidéztetése ellenére nem jelent mey, a végrendeletet egyáltalában nem, a kisk alperesek pedig csak vis/onválaszukban, tehát elkésve támadták meg, és minthogy az, hogy I. rendű alperes örökrésze kielégíttetett, a jelen per során nem tagadtatott, az pedig, hogy a kisk. alperesek jogelőde is kielégíttetett a jelen per során kihallgatott tanukkal bizonyítva van: felperes kereseti igénye ezekkel az alperesekkel szemben megítélendő, illetve az elsőbiróság Ítélete e részben is megváltoztatandó volt, stb. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A bíróság az elbírálása alá bocsátott perben a felek között fenforgó jogviszonyt rendszerint a per egész anyagának figyelembevételével köteles elbírálni. Ettől az általános perjogi szabálytól a bíróság csak abban az esetben terhet el, ha a követelés érvényesítése ellen több kifogás érvényesíttetik, amelyek közül csak egynek is fenforgasa a követelés érvényesithetéset meggátolja. Arra nézve azonban, hogy a biroság íteletében nem a felek között fenforgó jogviszonyt, hanem csak azt tegye ítélkezése tárgyáva, hogy a perben felhozott bizonyítékok tgyike elegendő-e vagy sem a peresített igény fenállásának bizonyítására, a bíróság már csak azért sem lehet hivatva, mert az ily eljárás végeredményében oly részitéletek meghozatalára vezetne, melyeknek a S. E. T. 104. és 103. tj-ának a rendes eljárásra különben ki sem terjesztett rendelkezéseiből kitetszően, még a somm. eljárásban sincs helye. A bpesti kir. keresk. és váltótszék mint keresk. biroság (1902 márc. 12-én 10,277. sz. a.) C z i g 1 e r Á. dr. ügyv. ált. képv. G. János és K. úrnőnek, H o r á n s z k y D. dr. ügyv. áh. képv. K. Gyula és P o 11 a c s e k K. dr. ügyv. ált. képv. P. M. cég elleni 20,308 K. ir. keresk. perében következőleg ítélt: A kir. tszék II. r. alperest végreh. terhével kötelezi, hogy felperesnek 8,132 K. és 54 f. leszállított kereseti tőkét és az után 1900 márc. 7-től 5% kamatot és 8,175 K. 46 f. után 1900 márc. 7-től 5°/o kamatot (1901 dec. 9-ig) fizessen, felperest a megítélt kamaton felüli kamatkövetelésével elutasítja stb. Indokok: I. r. alperest illetőleg P. M. I. r. alperes a 78,047/900. sz. jkvben bejelentette, hogy ellene csőd nyittatott és ennek folytán a jelen per megszüntetését kérte. Minthogy felperes a 90,128. sz. kérvényben bejelentette, hogy kereseti kérelmét csak II. alperessel szemben tartja fenn, ennélfogva I. r. alperéssel szemben nem kellett Ítéletet hozni, II. r. alperest illetőleg: Az A) a. csatolt, valódiságára nézve nem kifogásolt szerződés szerint felperesek elvállalták a szerződésben megnevezett vasútvonalon a magas építmények elkészítését. A szerződés 17. §. és 23. §. c) p. szerint a felperesek 3,000 Irt. óvadékot adtak alpereseknek és őzen felül alperesek az A) a. szerződés 19. §-a szerint minden fizetés alkalmával a keresmény 10°/o-át tartották vissza az óvadék kiegészítéseképpen. A pótóvadékul visszatartott ezen összeg kifizetését telperesek az A) a. szerződés 19. § a szerint felerészben a vasút megnyitásától számított 8 nap múlva és másik felerészben a felülvizsgálat megtörténte, illetve az esetleges hiányok pótlása után 8 nap múlva, az óvadék kifizetését pedig a legutolsó felülvizsgálat illetve hiánypótlás megtörténte után 8 nap múlva követelhették. K. Gyula II. r. alperes előadta, hogy az A) a. szerződés kiegészítő részéül szolgáló és az A) a. szerződés kötése után keletkezett ártáblázatban (bordereau) kiköttetett, hogy az egész pótóvadék visszatsriható az eredményes felülvizsgálat megtörténtéig. Dealperes az ártáblázatot sem a perben,sem apóitárgyaláson nem csatolta be. A vasút megnyitása a felek egyetértő előadása szerint 1898 nov. 17-én történt. Ezután 1898 dec. 1-én megtörtént a felek közt a B) a. másolatban csatolt, valódiságára nézve nem kifogásolt okirat szerinti leszá molás, a melyet a felek a B) a. okirat címezése szerint mint végleszámolást ejtettek még. Felperesek a válaszban azt állították