A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben - Sajtóeljárásunk s annak fejlődése. (Folytatás.)

A JOG kérdésében az esküdtek verdiktje képezi. A súlyosbító, vagy enyhítő körülmények, valamint egyéb kérdések tekintetében azonban a törvényszéknek ítéletét indokolnia keli. Esküdtbirósági tárgyalás egy napnál tovább nem szakitható félbe, különben az esküdtszék teljesen újra alakítandó. VII. Egyéb, kisebb, alaki kérdésektől eltekintve, még a következő fontosabb esetek fordulhatnak elő : Első az u. n. helyesbítő eljárás, melyet a Bpts. 370. §-a ír elő, melynek akkor van helye, ha a bíróság ugy látja, hogy az esküdtek határozata hiányos, hézagos, ellentmondó, vagy egyik másik esküdt azt állitja, hogy nem felel meg az ő szavazataiknak. Ez esetben a bíróság ujabb tanácskozásra hivja fel az esküdteket. Az ilykép helyesbített kérdések és feleletek külön kitüntetendök a kérdések mellett. Ha pedig az esküdtek ragaszkodnak előző határozataikhoz, az ügy táigyalása a következő esküdtszéki ülésszakra utasítandó.*) Ha az esküdtek bűnösnek mondották ki a vádlottat, s a bíróság mind 3 tagja azon nézetbtn van, hogy az esküdtek az ügy lényegében tévedtek a vádlott sérelmére, a bíróságnak joga van az eljárást minden indokolás nélkül felfüggeszteni és az ügy tárgyalását a következő ülésszakra halasztani. Szintén legritkább esetben fordulhat elő sajtóeljárásban. Bárha a jogorvoslatokról a köv. fejezetben fogunk részletesebben megemlékezni, már ezúttal fel keil említenünk, hogy esküdtbirósági ítélet elleni semmisségi panasz folytán a főtárgyalást a kir. Kúria tartja meg, s ezen tárgyalás vezetése tekintetében a főtárgyalás általános szabályai mérvadók, azzal a megkülömböztetéssel, hegy a koronaügyész jelenléte nélkül a Kúria előtt a tárgyalás nem tartható meg; a felek soha fel nem szólalhatnak, képviselőik pedig csak az esetben idéztetnek meg, ha Budapesten ily képviselőjük van, külömben pedig csak ugy. ha külön megbizottat rendelnek arra a célra ; a felek képviselőinek természetesen szintén felszólalási joguk van. XVI. Fejezet. Jogorvoslatok. A bűnvádi perrendtartásban s általában minden peres eljárásban kétfélék a jogorvoslatok: rendesek és rendkívüliek. Rendes jogorvoslatok bűnvádi perrendtartásunkban a felfolyamodás, felebbezés és semmiségi tanasz, rendkívüliek az igazolás és perújítás (újra felvétel). Bptsunk azonkívül egy uj" rendkívüli jogorvoslatot teremtett: a jogegység érdekében használt perorvoslatot. Továbbá megengedi Bptsunk bármely határozatnak, ha abba tévesen hiba csúszott, kijavítását a felek egyszerű kérelmére, mely kijavítást szintén az egyszerűbb jogorvoslatok közzé kell sorolnunk. Sajtóeljárási szempontból egyedül az esküdtbirósági itélet elleni semmiségi panasz képezi tulajdonke'p ezúttal fejtegetésünk tárgyát és csakis ezzel óhajtunk bővebben foglalkozni, a többieket röviden a következőkben érintjük : Felfolyamodás használható minden végzés ellen, kivéve azokat, melyeknél a törvény azt ki zárja. Egy példányban nyujtatik be, az ellenfélnek jog van azt megtekinteni s atra addig; míg az a felsőbb bírósághoz fel nem terjesztetett, az alsó fokú bíróságnál, a felső bíróságnál pedig mindaddig, míg az előadás végett ki nincs tűzve — észrevételeit megtenni. Ez intézkedés az uj Bpts. egyik nagy előnye, hogy ilykép a végzések ne a felfolyamodással élő félnek egyoldalú információja alapján biráltassanak felül. 32 oly esetet ír elő a Bpts**), mely ellen jogorvoslat nem használtathatik, kettős jogorvoslatot pedig csak azon végzések ellen enged meg a törvény, melyek az eljárás beszüntetését, felfüggesztését, továbbá előzetes letartóztatást, vagy vizsgálati fogságot, illetve ezek beszüntetését vonják maguk után. A vizsgálat és előnyomozat folyamán előforduló felfolyamodásokat a vádtanács, a kir. törvényszék által hozott végzések elleni felfolyamodásokat a kir. ítélő tábla, a kit ítélő tábla által hozott végzések elleni felfolyamodásokat a kir. Kúria bírálja felül.***) *) Semmiségi panasz a vádlott bűnösségére vonatkozó kérdés helytelen szövegezése miatt. A Kúria, habár konstatálja, hogy a szövegezés helytelen volt, a semmiségi panaszt elutasítja, mert ezt a semmiségi okot a vádlott csak akkor érvényesítheti, ha kétségtelen, hogy az az ö érdekeinek sírelmével járt. A jelen esetben vádlott érdeke a kérdésnek helytelen feltétele által sérelmei nem szenvedett. A btk. 91. §-ának téves alkalmazását a bűnvádi perrendtartásnak 385. §-ának 2. pontja semmiségi oknak nem nyilvánítja. A bűnvádi perrendtartás 437. íj-ának az a rendelkezése, mely szerint a kir. Kúria köteles határozatát az esküdtbíróság által valónak elfogadott tényekre alapítani, a büntetés mértékére befolyássil biró enyhítő körülményekte is kiterjed (A m. kir. Kúria 1900 máj 22. 549. I. sz. a.) **) (Lásd Vargha Ferenc : A bűnvádi perrendtartás perorvoslati rendszere. Magyar jogászegylet értekezései 19. kötet 9. fejezet.) Mely értekezésében sistematice leírja a Bpts perorvoslatainak rendszerét és alkalmazhatási módjait. j ***) Az itélet ellen intézett semmiségi panaszt visszautasító alsóMindezekkel az előző fejezetekben minden egyes esetben már szintén foglalkoztunk. A részletkérdések iránt egyes esetekben ismételten Varga Ferenc említett értekezésére utalok. Felebbezés nyomtatvány utján elkövetett deliktumnál a büntetötörvényszék következő ítéletei ellen használható ; először: melyekben az 1897. évi XXXIV. törvénycikk 16. §-a értelmében a törvényszék, mint sajtóbiróság ítélkezik sajtóközlemények felett; másodszor : ugyanazon törvény 20. §-ában jelzett sajtóvétség feletti ítéletek ellen. Harmadszor ? a S. T. 27. §-ába ütköző sajtóvétség tekintetében hozott itélet ellen és végül a S. T. 31. §-ába ütköző sajtó vétség tárgyában hozott itélet ellen. A felebbezések tekintetében a Bpts. szabatosan előírja, kiknek van joguk felebbezéssel élni, továbbá a Bpts. 384. és 385. §-a részletesen előírja, milyen anyagi és eljárási szabályoknak megsértése miatt van felebbezésnek helye. E rendelkezések oly részletesek, hogy azokat bővebben fejtegetni nem szükséges, s igy itt csak a törvényt idézem. 383. §. Felebbezéssel élhetnek: I. a vádlottnak mind javára mind terhére1 a kir. ügyészség; II, a vádlott javára: a) a vádlott vagy helyette házastársa, ha pedig vádlott nem teljes korú, törvényes képviselője, ez utóbbi még a vádlottnak kifejezett akarata ellen is; b) a vádlott örököse, de egyedül az ítéletnek magánjogi igényre vonatkozó része ellen. Hl. A vádlott terhére: 1. a fö- és a pótmagánvádló; 2. a sértett, és pedig; a) a vádlottat bűnösnek kimondó itélet ellen egyedül magánjogi, igényére nézve és ennek tárgyában is csak akkor, ha a bűnösség kérdésében vagy a büntetés kiszabására nézve az erre jogosultak valamelyike felebbezett: b) felmentő itélet ellen csak az esetben, ha a vádló nem felebbezett: 3) a sértett jogutódja a 2. a) pontban meghatározott irányban és feltételek mellett. 384. §. Alaki semmiségi okok: 1. ha az itélőbiróság nem volt törvényesen alakítva; 2. ha á törvény szerint kizárt biró (64. § , 66. és 65. §. első és második bekezdése) tagja volt az itélőbiróságnak; 3. ha az itélethozásban oly biró is résztvett, ki nem volt jelen az egész főtárgyaláson; 4. ha az itélőbiróság hatáskörét túllépte, vagy hatásköréhez tartozó ügyet ahhoz nem tartozónak mondotta ki; 5. ha a bíróság oly szabálytalanságot vagy mulasztást követett el, melyet a törvény semmisség terhe alatt tilt; 6. ha a főtárgyalást oly egyén jelenléte nélkül tartották meg, kinek jelenlétét a törvény mellőzhetetlennek nyilvánítja, ideértve a védőt azokban az esetekben, melyekben a védelem kötelező; 7. ha a nyilvánosságot törvényes ok nélkül zárták ki; 8. ha a perorvoslatot használónak ellenzése dacára a főtárgyalás alatt valamely tanú vallomásáról vagy vizsgálati cselekményről felvett vagy oly iratot olvastak fel, melyet a törvény szerint nem volt volna szabad felolvasni; 9. ha bíróság a perorvoslalot használónak a főtárgyaláson tett indítványa felett nem határozott vagy indítványa ellenére, illetőleg ellenzése dacára a főtárgyaláson oly közbenszóló határozatot hozott, meiy a törvénynek a vád vagy a védelem szempontjából lényeges rendelkezését vagy elvét sértette meg, illetőleg tévesen alkalmazta; 10. ha az ítéletnek rendelkező része érthetetlen, vagy ha az indokolás az itélet rendelkező részének ellentmond; 11. ha az itélet törvényszerű vád nélkül van hozva, vagy a vád tárgyát nem meriti ki. (Folytatása következik.) Nyilt kérdések és feleletek. A hagyatéki eljárás köréből. (Kérdés.) Tadvalevő dolog lévén, hogy a törvényhozás a végrendeletek külkellékeinek megállapításánál azon elvet tartotta szem előtt, hogy a végrendelkezőnek az akarata teljesüljön ugyan, de minél több és minél szabatosabb garantiák teremtessenek arra, hogy csakis a jól megfontolt, komoly, minden idegen befolyástól ment és a végrendelkezőnek egészen saját elhatározásán alapuló akarata szolgáljon érvényes végrendelkezés alapjául, kétségtelennek tartom, hogy az 1876: XVI. t.-c. rendelkezései ugy egészben, mint az egyes szavak is legszorosabban értelmezendők. Ebbői a szempontból kiindulva egy konkrét esetre vonatkozólag nagyon is szeretnék a t. kartás uraktól, és a közjegyző uraktól a jelzett t.-c-ben előforduló két szónak helyes értelmezéséről véleményt hallani. A 23. §. szerint ugyanis, a közjegyzőnél letéteményezett írásbeli magánvégrendeleteknek a kellékeit, a törvény kevesebb alakszerűségekhez köti, mint a közönséges Írásbeli magánvégrendeleteket, de azért mint külön kelléket azt kívánja, hogy a végrendelkező végrendeletét a közjegyzőnek s z e m é I y esen adja át. Mit jelent ezen személyes átadás? Szükséges-e, hogy a végrendelkező megjelenjen a közjegyzői irodában vagy létesül-e akkor is a személyes átadás, hogy ha a végrendeletben említett személy felkérése folytán a közjegyző a végrendelkező lakásán megjelent s ez itt adja át a végrendeletet ? Magam rérészéről azon véleményben vagyok, bogy mert a személyes átadás két tanút pótol, annak a közjegyzői irodában kellene történnie, de lehetségesnek tartom, hogy a bíróságoknak más a felfogása. Kerestem valami bírói határozatot, melyből a bíróságok felfogására bírósági végzés ellen bejelentett felfolyamodás felülvizsgálására az a bíróság illetékes, amelyiknek hatáskörébe a semmiségi panasznak felülvizsgálása tartozik (Kúria 1900 ok. II. 8,324)