A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - Néhány megjegyzés az uj perrendtartási javaslathoz

Huszonharmadik évfolyam. 19. szám. Budapest, 1904 május 8. Szerkesztőség: V., Rudolf-rakpart 3. sz Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. M. rendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE. 1 MAGYAR. LCYfÉOI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják RÉVAI LAJOS dr. - STILLER MOR dr. ügyvédek. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve: Negyed évre ... 3 korona Fél « ._ 6 « Egész « ... 12 « Megj elén, minden vasárnap. Az előfizetési pénzek egcélszerűbben bérmentesen (postautalvány nyal küldendők. TARTALOM : Néhány megjegyzés az uj peirendtartási javaslathoz. Irta H orovitz Gyula dr., eperjesi ügyvéd és jogtanár. — A szakértők eljárásának ellenőrzése a bíróság által. Irta Fényes Vince, zilahi tszéki biró. — Igazítani valók. Irta F r o m m Géza dr. ráckevei kir. albiró. — Vagyonjogi kérdések a semmisségi perben. Irta Friedmann Oszkár dr. győri ügyvéd. — Sajtóeljárásunk és annak fejlődése. Irta Ö d ö n fi Miksa dr. budapesti ügyvéd. — Nyilt kérdések és feleletek (A hagyatéki eljárás köréből. Irta V i dé k i ügyvéd). — Sérelem (Utazás egy végrehajtás körül, vagy: Óvakodjál exekválni. Irta \V e i s s Ignác dr., brassói ügyvéd) — Vegyesek. MELLÉKLET: Jogesetek tára. — Felsőbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a Budapesti Közlöny-bői. Néhány megjegyzés az uj perrendtartási javaslathoz. Irta HOROVITZ GYULA dr. ügyvéd és jogtanár, Eperjes. Az igazságügyi kodifikáció az utolsó évtizedben nagy lépésekben haladt előre és az alkotások betetőzése a polgári törvénykönyv és az uj perrendtartás behozatalával a közel jövőben várható. Amint egyrészt ezen jelenség örvendetes tényként feljegyzendő, másrészt nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az uj alkotások — jogreformok — a gyakorlati élet kívánalmaihoz, kell, hogy kapcsolódjanak, mert csak ekképpen lehet a multat a jelennel áthidalni és megelőzni azt, hogy oly jogi alakulatok teremtessenek, melyekre nézve a múltban alapot nem találunk, és melyek a jelenben indokoltsággal nem bírnak. Az újítások, különösen igazságügyi alkotásoknál csak akkor indokolvák, ha a meglévő hasznavehetetlensége a gyakorlati élet által igazolást nyert és úgyszólván a köztudatba átment azon felfogás, hogy a meglévő kívánalmakat többé ki nem elégíti és a változtatás feltétlenül szükséges. Hibásnak tartom ez okból az oly ujitást, melyre nézve a közvéleménynek még nem állott módjában nyilatkozni, hol tehát az újítás meglepetésszerűen hat, és még nagyobb a baj akkor, ha az újítás oly létező garanciákat érint, hogy biztosítékok nélkül az intézmény egyáltalán meg nem állhat és hasznavehetetlenné válik. Megbeszélésem tárgyát képezi ezúttal a magyar polgári perrendtartásról szóló és a képviselőház asztalára 1902 január 29-én letett igazságügyminiszteri javaslatnak alább említett fejezete. Előbbi megjegyzéseim az ezen törvényben foglalt újítások igen nagy részére alkalmazhatók, annál is inkább, mert a javaslat nem járta át azon retortákat, melyekre éppen a javaslat horderejét tekintve nézetem szerint szükség volt. A javaslat a jogi élet majdnem minden vidékét érinti s igy kézen fekszik, hogy a javaslat azon társadalmi osztályok és körök hozzászólását is igényelte, melyekre nézve alkalmazást fog nyerni és melyek érdekeit szolgálnia kell. E helyett azt látjuk, hogy a törvényjavaslat a miniszteri bürokratia szük falai között született meg, távol a gyakorlati élet zajától ; — ezen bélyeget magán is hordja, mert legtöbb alkotása szűkkeblű és gyámkodó, — hiányzik benne a liberalismus könnyed felfogása, de ellenkezőleg ránehezedik a hivatali formalismus és bürokratikus kezelés. A tervezetnek kilencedik címe szól a: ((Meghagyásos eljárásról, váltó-kereskedelmi utalvány és követelési-jegy alapján.* Ezen fejezet tehát az, melyre a kereskedő világ a legnagyobb érdeklődéssel kell, hogy tekintsen, mert hiszen a váltó hivatása, hogy úgyszólván a kereskedő kész-pénze legyen és közvetítse a forgalom lebonyolítását. Még nagyobb jelentősége van a kereskedelmi utalvány és kötelező jegynek, mert ezen hitel-közvetitő nélkül a nagy kereskedelem nem létezhet. Kétséget nem szenvedhet ez okból, hogy ha a váltóforgalmat lehetővé tenni akatjuk, ha azt akarjuk, hogy a váltó, utalvány és közvetitő-jegy, értékpapír jelentőségét megtartsa és ne degredáltassék egyszerű bizonyítási eszközzé, — akkor mindaz mellőzendő az eljárási jogban is. ami a gyors lebonyolításnak útjában állhat. A váltó jelentősége, mint abstract. formális fizetési Ígéretet tartalmazó okiraté, — a többi okiratoktól eltérőleg — abban áll, hogy eltérő szigorú bánásmódban részesüljön, mert csak az anyagi és alaki jogi szigor construálásával lehet ezen okiratot annyira körülbástyázni, hogy feltétlen biztosíték nyújtassák az abban foglalt igéret teljesithetésére. Az anyagi váltószigort a perrendtartási javaslat hatályon kivül nem helyezhette, — jóllehet nagyon gyengítette, — azonban az alaki váltószigort gyökeresen megsemmisítette és ezzel szerény nézetem szerint a váltó forgalmi jelentőségét megszüntette, — illetve meg fogja szüntetni. Az alaki váltószigor célja ugyanis az, hogy az alakilag helyes váltóval szemben a bizonyítást megnehezítse és elejét vegye annak, hogy a váltó reálisálása a könnyen intézhető jogi támadások által — megnehezittessék. Elérte azt az eddigi váltóeljárás, mely a 2,851/1881. sz. J. M. E. rendeletben van szabályozva, — és a rendes perrendtartástól eltérő szigorúbb eljárási szabályokat tartalmaz — az által, hogy a határidők a lehető legrövidebb időre vannak korlátozva, hogy maga a tárgyalás de lege 5 nap alatt befejezendő, hogy a halasztások száma korlátoltatott, hogy az illetőség elleni kifogás az ügy érdemével együttesen kerül eldöntés alá, — de ami az alaki szigor szempontjából a leglényegesebb, hogy a kifogásoló alperes tanúit a bíróság elé állítani köteles és hogy a főesküveli bizonyitás csak az okirat valódiságának bizonyítására alkalmazható. Mindezekre vonatkozólag a javaslat tabula rasat csinál, a két évtizednél tovább fennállott joggyakorlattal nem törődik és az eljárást az egész vonalon egységesiti. A javaslat indokolása eljárását indokolja és tüzetesen kiemeli, hogy : «« bizonyitás korlátozása ellenkezik az anyagi igazsággal és annak kiderítését gyakran a véletlentől teszi függővé. A javaslat általános eljárása eléggé gondoskodik arról, hogy a pereket rosszhiszcmiien ne lehessen elhúzni. Az eljárásnak az anyagi igazság rovására is rendkívüli gyorsaságot és szigort biztosítani, legfeljebb csak a tulajdonképpeni kereskedelmi váltók tekintetében lehetne megfontolás tárgyává tenni. Azonban éppen ezekre a váltókra nézve az a körül meny, hogy a kifogással megtámadott fizeté"i meghagyás alapján biztosítási végrehajtásnak van helye, már oly szigorítást képez és a kereskedő alperest olyannyira ösztönzi az eljárás mielőbbi befejezésére, hogy minden további szigorítás gyakorlatilag feleslegesnek mutatkozik.» Ennyi az indokolás! Tetszetős szavak, melyek azonban egyrészt ellentmondást is tartalmaznak, másrészt az anyagi váltójoggal ellentétben állanak. A javaslat ugyanis azt mondja, hogy az általános eljárás elég gyors, de azért constatálja, hogy az eljárás a kereskedelmi váltókra mégsem elég gyors; csakhogy az eljárást nem kell ezekre sem gyorsítani a bizonyítási eljárás korlátozásával, de oda kell hatni, hogy a kifogásoló erő : retorsió — a biztosítási végrehajtás — statuálása által ő a jogorvoslattal ne éljen. Ezzel a kérdés azonban nincs eldöntve, de kikerülve. Nem az a cél, hogy ne legyen kifogás, de az, hogy a beadott kifogás különleges eljárás által gyorsabb befejezést ?iyerjen és hogy sikere csak a valóban méltánylást érdemlő esetekre korlátoltassék. A javaslat azon teltevését, hogy az eljárás gyors lesz, biztosan és egységesen álbtani nem lehet, mert ez igen sok körülménytől, többek közt attól is függ, mily forgalmú az illető bíróság, és mily tehetségű és szorgalmú az illető biró, — a hol bizonyos ügy elbírálás alá kerül. A tapasztalat azt bizoLapunU mai száma 12 oldalra terjed.