A Jog, 1904 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1904 / 19. szám - A szakértők eljárásának ellenőrzése a biróság által

A J O u nyitja, hogy a legegyszerűbb per végérvényes befejezése néha évekig tart, hogy a helyzet a jövőben sem fog javulni, de nézetem szerint rosszabbodni. Azt annál is inkább tartom valószínűnek, mert a járásbíróságok uj, előttük ismeretlen munkatöbblettel fognak megterheltetni, — oly munkatöbblettel, melynek szakszerű feldolgozására a megfelelő mennyiségű és minőségű munkaerő nézetem szerint ezideig még hiányzik. Az eljárásnak contemplált egységesítése által szerény nézetem szerint a váltó meg fog szűnni értékpapír jelentőségével bírni és közönséges bizonyitá^i, eszközzé degradálódik. Csakhogy jövendő értékét tekintve kevesebb, mint a legsilányabb okirat, mert a váltó formai okirat lévén, rajta minden kellék lényeges, és az abban történő legcsekélyebb tévedés és hiba nemcsak a követelés elvesztését eredményezi, de még büntetőjogi következményekkel is jár. A közönséges adóslevél kellékei ily kihatással nem bírnak ; mert ennél a lényeg az, vájjon kölcsön adatott-e vagy sem, minden további alakszerűség mellékes, de legalább is másodrendű jelentőségű, mert a kellékhiány más bizonyítékkal pótolható. A váltónál éppen ellenkezőleg az alak a fő és vájjon az érték adatott-e — causa debendi — az másodrangú kérdés, miután az érték le nem fizetése csak akkor képez kifogást, ha a pénzösszeg fizetése a kötelezettség-vállalás kifejezet" feltételét képezte. A kötelezettség ezen teljesen elütő alapja kell, hogy az alaki jogot is befolyásolja és ellene szól annak, hogy az eljárás mindkét jogvidéken egységesittessék. A váltó reálisálásának sokkal gyorsabban, sokkal szigorúbb formák közt kell megtörténni, mint a közönséges kötvény iránti pernek, mert ez volt indoka annak, hogy a felek a váltó alakját választották és csak igy képes hivatását mint fizetési eszköz betölteni. Ha a váltó realisálása sok huza-vonának van kitéve, akkor a váltót senki igénybe venni nem togja, mert ha a gyorsaság hiányzik, maga a követelés egy közönséges magánokirattal — esetleg közjegyzői okirattal sokkal jobban van biztosítva. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a váltóbeli kötelezettség szigorúbb volta az adós tudtával a hitelező érdekében történt és ezen okból a perfelek egyenlő jogállásáról már a váltói anyagi szigor miatt sem lehet szó. E helyett a Tervezet a hitelező hátrányára az adóst óriási mérvben előnyösiti Kiszámithatlan azon raffineria, melylyel a késedelmes adós a kötelezettség teljesítését évekig elhúzni és ez által gyakran lehetetlenné tenni képes. Az általános peri endtartás szerint joga van az alperesnek számtalan, a legmesszebb helyeken létező tanukra hivatkozni, ilyenekre ő annál is inkább hivatkozik, mert nem köteles őket előállítani, de azok megjelenéséről a bíróság gondoskodik ; mármost előfordul, hogy a tanuk egy része ismeretlen, alperes az ujabb lakás bejelentésével megint időt nyer, különösen, ha oly lakást jelent be, melyen a tanú fel nem található, — egyik-másik idézett tanú nem jelenik meg, mi megint hónapokra terjedő halasztást eredményez sok járásbíróságnál, ahol a három havi határidők éppen nem tartoznak a kivételekhez. Látható ebből, — amit egyébként a praxis nap-nap mellett demonstrál, hogy a per bizonyítási stádiuma egy fél évi és annál hosszabb időt igen könnyen igénybe vesz. De ezzel a per huza-vunája még nincs befejezve. Jön azután a felek eskü alatti kihallgatása. Már maga az a körülmény, hogy a hitelező, hacsak követelését elveszíteni nem akarja, esküdni kénytelen, igen kellemetlen és az esetben, ha a fél távollét vagy betegség miatt a megjelenésben akadályozva van — gyakran kivihetetlen feltétel. Még kellemetlenebb oly körülményekre esküdni, melyek nem annyira tények, mint jogi alakszerűségek és melyek jelentőségéről a fél a legtöbb esetben kellő felfogással nem is bír. Mert hiszen nyilt titok, hogy a nagyközönség, mely a váltót folyton igénybe veszi, sőt még a hivatásos jogászok gen nagy része sem ismeri a váltótörvény rendelkezéseit és az ezen épült joggyakorlatot. A legkevesebben tudják, hogy melyek azon lényeges kellékek, melyek utólagos kitöltése mc% van engedve és melyek azon kellékek, melyeknek a váltóra való vezetése csak az esetben van megengedve, ha a hitelező e részben a kötelezettekkel megállapodásra lépett. Kérdem : oly mindenki előtt ismeretes dolog-e, hogy a határozott telep kitöltése külön megállapodás hiányában nincs megengedve ? Már pedig tudjuk, hogy a váltó fennállása gyakran ezen a kérdésen fordul meg. Tessék alkalmazni az eskü alatti kihallgatást ezen kérdésben és s^ámtaIan váltón nemcsak az elfogadó, de a többi kötelezettek is szabadulni fognak. Ily esetben a hitelező a váltóperben a legkényesebb helyzetbe lesz sodorva, mert tegyük fel hogy tudatlanságból jogellenes telepítés történt, a hitelező azon alternatíva elé állíttatik, hogy vagy hamisan esküszik a végből, hogy a váltót, mint értékpapírt megmentse, vagy nem esküszik egyáltalán és akkor magát bűnvádi eljárásnak teszi ki, mert ezzel beismerte, hogy utólagosan jogellenesen telepitette a váltót, azzal azonban a bttő tkv. 404. §-ába ütkö/.ő magánokirathamisitást követte el. A hitelezőnek tehát nem marad más mód, mint hamisan esküdni, mert hiszen büntetlenségét a bttö tkv. 224. §-a biztosítja. Ily helyzeteket teremteni nézetem szerint nem szabad és azért a főesküveli bizonyítást a legszűkebb körre kell szorítani, vagyis — mint az eddig volt — csak az aláírás valódiságának igazolására. Számolni kell a törvényhozásnak a jogfolytonossággal és a nagyközönség intelligenciájával is, mely hosszabb ideig stabilis szokott lenni. Máról holnapra uj rendszerek csak nagy. megrázkódással ültethetők át. jelenleg a nagyközönség a váltó jelentőségéről és a benne rejlő biztonságáról az eddigi jogállapotnak megfelelő tájékozottsággal bir, a Tervezet azonban a kontemplált változtatással egészen nj alakulatot teremt, melynek horderejét még a jogász-ember sem képes előre látni. A Tervezet érezvén a bizonyítás korlátlanságában rejlő veszélyt, ezen veszélyt az által véli lokalizálni, hogy a kifogásoló ellen engedélyezhető biztosítási végrehajtás által az adóst a kifogásolástól elrettenteni óhajtja. A Tervezet a biztosítási végrehajtásnak a kifogásoló adós ellen való engedélyezésétől várja azon hatást, mely a kifogások csökkentését eredményezheti. Nézetem szerint ezen retorsiónak nem lesz meg a kívánt eredménye. Mert ha felperesnek kilátása van évekig a pert elhúzni, esetleg könnyen a formalismus révén a fizetéstől menekülni, — nagyon szívesen szenvedi el a biztosítási végrehajtást, mely különben is őt a rendelkezési jogban nem korlátozza, A biztosítási végrehajtással nyert fedezet a tapasztalat szerint különben is ritkán nyújt valódi fedezetet, mert ha a lefoglalt dolgok gyors értékesítése be nem következik, — az adósnak fennmaradt kezelési lehetősége a valódi fedezetet a legtöbb esetben illusonussá teszi. Ezek az okok, melyek bennem azon meggyőződést érlelték meg, hogy a megbeszélés tárgyát képezett fejezet a jelen alakban meg nem hagyható. Nem tagadom, létezhet az eddigi eljárás keretében sok visszaélés, de ezen talán könnyebben lehetne segiteni ; — ily radikális változtatás azonban a másik végletre vezet és oly eredményeket idéz elő, melyek mégsem kívánatosak. A szakértők eljárásának ellenőrzése a bíróság által. Irta FÉNYES VINCE, zilahi tszéki birő. A Jog-hzn volt szerencsém már egy ízben szóvá tenni a biró diseretionális jogkörét, — részletesebben felsorolva ott azt, hogy e jogkör mi mindenre terjed ki s hogy az különösen a költségmegállapitásnál szerepel. E költségmegállapitásba természetszerűleg beletartozik a szakértők dijainak és költségeinek a megállapítása is, mert leginkább az elsőbiróság van abban a helyzetben, hogy elbírálhassa, minő munkát teljesített a szakértő s ez által mennyit érdemelt ki s hogy melyek voltak esetleges készkiadásai. Hogy ezt a munkát a biró kellőleg méltányolhassa, annak alkatrészeiről magának közvetlen tapasztalatot kell szereznie, mert ezen a téren is csak a közvetlenség az, ami az igazság megközelítésére vezethet. A szakértők munkálatai pedig — nem tekintve az esetleges készkiadásokat — a következő alkatrészekből állanak: a szakvéleményre fordított fizikai munkából, az arra fordított szellemi munkából s végül a munkára fordított időből. A fizikai munkát, úgyszintén a szakvéleményre fordított időt a bírónak módjában és kötelességében is áll ellenőrizni s megállapítását ekként tételes adatokra alapítani; ellenben a szellemi munka honorálása tisztán a biró méltányossági érzetétől függ. Az ellenőrzésnek legegyszerűbb módja az, ha a biró a szakértő munkájánál személyesen jelen van s a végzett fizikai munkát s a szakértői eljárás által igénybe vett időt közokirati jellegű jkönyvben igazolja, mert ez által a szakértői dij megállapításához oly konkrét és positiv alapot szolgáltat, amely nemcsak az első, de a felsőbíróságot is biztosan vezetheti. Igaz ugyan, hogy ez a módszer az akként is igen elfoglalt bíróságok idejéből jó részt igénybe fog venni, különösen olyan